Platform: Playstation 3
WOW!! Egyelőre csak ennyit tudok kinyögni, pedig már lassan van tíz perce, hogy kikapcsoltam a TV-t, s a kontrollert pedig szépen elé helyeztem nem sokkal a nemrég vásárolt konzol mellé. Azt kell mondanom, hogy a címbeli játék lenyűgözött, s ismét gazdagodtam egy fantasztikus vizuális élménnyel, amit természetesen szeretnék majd még többször is átélni. Nem csak a szóban forgó játék újbóli kipörgetése során, hanem a további folytatások mellett is. Mindamellett bízom benne, hogy hasonló minőségű játékok fognak majd napvilágot látni, melyek hasonló pozitív értékeléseket kapnak majd, mint amit az Uncharted 2: Among Thieves is kapott. Halkan megjegyzem, egyben remélem is, hogy majd nem kell mélyen a zsebbe nyúlni gépfejlesztés miatt, vagy elkerülhetetlen konzolvásárlás esetén.
Egyetlen egy videót láttam az Uncharted kapcsán, ez pedig az első előzetese, s gameplay videója volt. Már akkor úgymond beleszerettem, hogy csak mozgóképet láthattam róla, s esélyem sem volt kipróbálni. Mivel hű Tomb Raider rajongó vagyok, így tökéletes klónjának tartottam Drake első kalandját. Legyünk azért őszinték, míg Croft kisasszony a férfiakat varázsolta el, addig a női rajongóknak maximum példakép lehetett. Pusztán egy évtizedet kellett várni arra, hogy egy borostás szépfiú megjelenhessen a képernyőkön. Viccet félretéve jómagam nem azért görnyedtem a monitor előtt, mert egy pixelhősnő kellett ahhoz, hogy ritmusosan csattogtathassam a fitymám a férfi „alkatrészemen”, hanem egyszerűen bejött a játék stílusa. Tetszett a kaland, s az akció keverése, s az egzotikus tájak pedig elvarázsoltak. Utóbbi számomra kevésnek bizonyult, s nehézségi szint sem felelt meg. A fejlesztőcsapat váltása ugyan orvosolta valamennyit, de azért maradt némi hiányérzetem. Igazából nagy reményeket fűztem Drake kalandjaihoz, de először diák státuszomból fakadó anyagi háttér nem tette lehetővé, hogy magaménak tudhassak legalább egy végigjátszást, utána pedig félelmem zárta az utat. A félelmem pedig jogos volt, hisz minek áldozzak több, mint fél havi fizetést azért, hogy vásárolhassak egy konzolt, utána pedig egyetlen egy játékot, ami persze esélyes, hogy a videókon látottak alapján mégsem jön be? A blu-ray lejátszóm meghibásodása, illetve a szóban forgó konzol akciós ára pedig rávett arra, hogy ruházzak be mégis egy playstation 3-ba. Utóbbit nem bántam meg, sőt. Viszont elmondhatom, hogy ami hiányérzet volt a Tomb Raider kapcsán, azt megkaptam az Uncharted-tól.
Tovább…
Szerző: Kecskenyál
The Last Of Us előzetes
A játék már boltokban van régóta. Elég szép értékeléseket kapott, s nekem is nagyon bejön a látottak alapján. A következő játék, melyet szeretnék a birtokomban tudni, ez. Ugyan az ár még kicsit borsos, de a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően úgy döntöttem, hogy most valóban eredeti példányt fogok vásárolni, s nem már használtat. A hónap vége várományos, mert akkor tervezem leadni a rendelést.
Tomb Raider trilogy
Történt egyszer nagyon régen, legalább tíz évvel ezelőtt – s az akkori PC -nk is őskori leletnek számított -, amikor is egy újságos CD-n ráakadtam a Tomb Raider 1996-os első részének demo változatára. Nem volt megállás, azonnal rajongó lettem. Azóta rengetegszer ugrottam neki az azóta elkészült epizódoknak, bár tény, hogy a Core Design váltó Crystal Dinamics hozta el nekem azt, amire leginkább vágytam: egyedül is képes legyek végigvinni egy adott részt, s ne kelljen végigjátszást beszereznem elakadás esetén, illetve egy rész kijátszása ne hónapokat vegyen igénybe.
A Legend alcímet viselő reboot nekem személyes kedvencem, s meg sem tudom számolni a kezemen, hogy vajon mennyiszer is mentem végig rajta. Igazi élmény volt, amikor végre egy olyan videokártyával gazdagodtam, melyen akadásmentes lett a játék az úgynevezett Next Generation opció bekapcsolásával. Időközben azonban megjelentek az újabb operációs rendszerek, melyeken az a probléma ütötte fel a fejét a játékkal kapcsolatban, hogy két pálya játszhatatlan, ha a fent említett opció bekapcsolva van. Átnyálaztam rengeteg weboldalt, s az internet legmélyebb bugyraiba is eljutottam, de semmi nem hozott megoldást. Azonban a nemrég megvásárolt Playstation 3 kapcsán az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a játék megvásárlásra kerülne erre a platformra, ahol hibátlan?
Igazából úgy vagyok vele, hogy megvásároltam eredetiben PC-re, s rendelkezek megfelelő rendszerkövetelménnyel, akkor már maximális beállítások mellett tudjak vele játszani. Ez kicsit bosszant, hogy erre a hibára nincs orvosság, s maga a készítő csapat sem dobott ki egy esetleges harmadik javítócsomagot. Bár ez a probléma nem most lépett fel, s számtalan ilyen bejegyzéssel találkoztam, szóval szerintem nem is érdemes várni rá.
Jó pár helyen találkoztam a játékkal, de sok helyen már a „nincs raktáron” felirat fogadott. Mint ahogyan az Uncharted kapcsán most is vaterán néztem körül, ahol elég baráti áron, mindössze 4500 forintért lehetne az enyém a fent látható kiadás, ami három játékot tartalmaz összesen. Egyelőre még nem döntöttem, de azon gondolkozom, hogy végül megveszem.
South Park: 9.évad
Létezik egy olyan szórakozási eszköz, melynek neve hullámvasút. Az ember felül rá, majd szépen elindul. Természetesen tudja, hogy mire vállalkozik, de mégis tudja, hogy az utazásnak lesznek majd jó, s rossz részei. Ha jellemezni kellene a népszerű amerikai sorozatot, akkor nagyjából ehhez tudnám, mert ez jelentette nekem a kilencedik évadot.
Annak idején nem volt véletlen, hogy „kikopott” a sorozat a nézendő szériák közül. A Comedy Central-nak köszönhetően ismét megjött a kedvem, s egyre inkább elkezdtem emlékezni, hogy milyenek is voltak azok az évadok, amelyeket annak idején nyomon követtem. Tudtam mire vállalkozok bő egy hónappal ezelőtt, de szerencsére jól haladtam, így lassan utolérem magam ezen a téren, s végre nem látott epizódokat is megnézem. Eldől majd részemről is, hogy valóban olyan silánnyá változott a széria, mint ahogyan többen mondták.
Tovább…
South Park: 8.évad
Ugyan már pár napja lehúztam a South Park nyolcadik évadát, de sajnos időhiány miatt inkább az epizódok további követésére adtam a fejemet, mint hogy leírjam ismét véleményemet az épp aktuális szezonról, amit befejeztem. Valahol sajnálom, hogy akkor nem ragadtam virtuális pennát, s nem írtam egy szép bejegyzést róla, mert most kicsit kómásan ez mindenképp nehéz lesz.
A nyolcadik évad nem csak azért volt különleges számomra, mert végre egy olyan etapot láttam, amelynek minden epizódjára már emlékeztem, hanem azért is, mert ezek ellenére valóban szórakoztatott, s lekötötte a figyelmemet. S belül pedig elöntött ismét az az érzés, amit már rég éreztem a sorozattal kapcsolatban.
Tovább…
Uncharted 2 & 3
Teszem azt, ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nekem lesz majd egy Playstation 3-mom minden bizonnyal körberöhögtem volna. Ugyan már akkor felfigyeltem az Uncharted-re, de egy-két játékért nem voltam hajlandó konzolt venni. De mivel már végét járta a Blu-ray lejátszóm, s eme gép pedig ezeket a lemezeket olvassa, így végül beruháztam egyre. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört az Uncharted első részével, amely olyan jól sikerült, s annyira elnyerte a tetszésemet, hogy a játék feléig se jutottam el, amikor megrendeltem a következő két részt, amely meg is érkezett.
Azt hiszem nem kell azon gondolkodni mivel ütem el az időt februárban, ha itthon leszek:
Uncharted: Drake’s Fortune teszt
Platform: Playstation 3
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy szép nyári nap, jó pár évvel ezelőtt, amikor belefutottam az Uncharted előzetesébe. Azonnal magával ragadott, hisz én a tökéletes Tomb Raider klónt láttam benne. A kipróbálási faktor nálam az egekbe szökött, s alig vártam, hogy játszhassak vele. Azonban egyetlen egy nagy probléma állta az utamat: a játék Playstation 3 exkluzivitást élvezett, azaz más platformra esélytelen volt a megjelenése. Annak idején diák mivoltomból adódóan anyagi hátterem nem tette lehetővé, hogy beruházhassak egy konzolra, hogy a játékot magaménak tudhassam. Ugyan sokan mondták, hogy nem fog megjelenni, de azért én bíztam benne, hogy idővel még is napvilágot fog látni egy számítógépes port.
Az idő eltelt, de végül be kellett látnom, hogy nem fog PC-s port érkezni a népszerű játékból. Annak ellenére, hogy diákból munkás emberre váltam, s saját fizetéssel rendelkeztem mégis megmaradt a játék nyálcsorgatónak. Egyszerűen nem éreztem logikát abban, hogy azért vásároljak konzolt, hogy egyetlen egy játékot megvásároljak. Időközben azonban ráakadtam az olcsóbb 12 GB-s változatra, s mivel Blu-ray filmek is lejátszható rajta, így végül beruháztam rá. Sokak tanácsára pedig másodkézből vásároltam eredeti példányt a vatera által ezzel is némi pénzt spórolva.
Tovább…
Surgeon Simulator 2013 teszt
Platform: PC
Én azok közé tartozom, akik jobban szeretnek egyedül vásárolni. Nem csak azért, mert azokba a sorokba, azokhoz a termékekhez megyek, amelyek érdekelnek, vagy szükségem van rá, hanem azért is, mert hamar végzek. Szerencsére az esetek többségében egyedül megyek, de azért előfordul, hogy társaságom akad. Utóbbinál szokott az megtörténni, hogy míg várakozok másokra, addig a sorok között kóválygok, mint a tudatosan kinyomott gólyaürülék a levegőben.
Az egyik ilyen vásárlás alkalmával amikor nem tudtam már nagyon mit kezdeni magammal úgy döntöttem, hogy szétnézek az eredeti lemezek között. A választék nem volt nagy, s igazából egy alkotás sem keltette fel a figyelmemet. Egészen addig, míg a játék szoftverek sorába nem értem el, ahol is volt egy külön modul a szimulátoroknak. Ekkor tágra nyílt a szemem, s a döbbenettől nem jutottam szóhoz. Azok a gondolatok futkostak a fejemben, hogy most magamnál vagyok-e, s nem csak egyszerűen álmodok. Bevallom nem hittem a szememnek, hogy ilyen játék nem csak hogy létezhet, hanem még kereskedelmi forgalomba is hoznak. Igen, ez volt a Surgeon Simulator 2013, mely elég olcsón, mindössze 1990 forintos áron volt elérhető. Már akkor is tudtam miről van szó, így inkább visszatettem a polcra. Már akkor is megfogant a fejemben a gondolat, hogy bizony ezt ki kell próbálni. Így azonnal rákerestem az interneten, s percek alatt a merevlemezemen volt. Már az áruházban is tudtam, de az indítás után egyértelművé vált, hogy a Surgeon Simulator 2013 az „olyan sz@r, hogy már jó” kategória győztese.
Tovább…
Playstation 3 és az első lépések
Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor én inkább a filmek, s sorozatok mellé teszem le a voksomat. Először is, mert könnyebben kikapcsolnak. Ez alatt azt értem, hogy egy húzósabb, fárasztóbb nap után hazaérek jobban ki tud kapcsolni egy jó film, mint egy jó játék. Hisz teszem azt egy filmnél csak bámulni kell az embernek ki a fejéből, addig egy játéknál figyelni kell. Így az utóbbi a fáradt elmét mentálisan még jobban lefárasztja.
Soha nem vallottam magam nagy játékosnak, s az elmúlt évek elteltével sem érzem azt, hogy azzá váltam volna. Annak ellenére mondom ezt, hogy jó bár címet végigjátszottam azóta, s születtek új kedvenceim amellett, hogy egyetlen egy játékot játszottam ki többször, s van folyamatosan napirenden. Azért igyekszem naprakész lenni, hátha érkezik egy olyan alkotás, amely maradéktalanul bejön az előzetesekkel egybevéve. Jó marketinggel mindent el lehet adni, s ezért is fontos számomra, hogy emberek véleményét olvassam, halljam. Természetesen normális intelligencia hányadossal rendelkezőkre gondolok itt, s nem a vérpistikék csoportjára, akiknek akkor van szellemi orgazmusuk, ha valamit isteníthetnek úgy, hogy közben mást pedig a sárga földig szidnak. Így az ő véleményük számomra nem mérvadóak, habár tapasztalatom szerint – főleg informatika terén – ők vannak többségben.
Információ szegény környezetemnek köszönhetően soha nem voltam naprakész a technikai eszközök fejlődésének. Sőt! Nem is nagyon szerettem váltani, így amikor elkezdték bevezetni a DVD formátumot minden terén csak húztam a számat. Aztán egy nap megláttam mennyivel jobb minőségű egy VHS-nél, s nem volt megállás. Az internet eléréssel pedig elérkezett az a világ számomra, amikor naprakész lehetek abból, ami érdekel. Nagyjából a megjelenés napján futottam bele az Uncharted előzetesébe, s azonnal lenyűgözött, ugyanis a látottak alapján nekem tökéletes Tomb Raider klón érzetét keltette. A probléma forrása pedig nem a gépigényben rejtőzött, hanem az exkluzivitásában. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a cím kizárólag Playstation 3 tulajok számára elérhető. Időközben még két címmel bővült a repertoárom, amivel játszatnék, de konzolexkluzivitása miatt csak álom. Pontosabb volt: eddig.
Az Uncharted előzetesének megtekintésével egy időben ismerkedtem meg a HD fogalommal. Sok olyan hozzászólással találkoztam, melynek tömör lényege annyi volt, hogy „én mindent csak HD-ban nézek” volt. Így muszáj volt letölteni egy nagy felbontású tesztvideót. Végignézni akadozása miatt nem tudtam, de a látványa lenyűgözött. Filmbolond lévén munkába állás után nem sokkal egy full HD lcd TV került a szobámba, amely a számítógéppel összekötve tökéletes szórakozást nyújtott nekem. Amely filmek valóban meglépik az általam elvárt minőségi szintet, azok esélyesek, hogy eredeti Blu-ray lemezen is a polcomra kerülhessenek, hisz azért van különbség a tömörítetlen illetve a tömörített – internetről magunkénak tudható – filmnek. Időközben a szülők haldokló készülékük elajándékozásra került, így az először megvásárolt TV-m birtokosai lettek, én pedig egy nagyobb átmérőjű LED tv-nek örülhettem. Természetesen ezért is keményen megdolgoztam, s spóroltam is rá. A Blu-ray lejátszóhoz pedig egy akció keretén belül jutottam hozzá. Utóbbi furcsa zajokat produkált, így felmerült bennem a csere gondolata. És ekkor botlottam bele abba az információba, hogy a Playstation 3 is képes a Blu-ray lemezek olvasására. A legkulturáltabb fórumon feltettem a kérdéseimet, hisz időközben belefutottam a 12GB-s változatba, amely olyan áron volt elérhető, amire azt mondtam, hogy hajlandó vagyok ennyit adni érte, ha Blu-ray lejátszóként is tudom használni a gépet. A végeredmény végül az lett, hogy péntek délután már javában ismerkedtem az Uncharted lenyűgöző helyszíneivel.
Egy nagy adag félelem volt bennem, s a megrendelés után is az futkosott a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megbánom az egész vásárlást. Szoftveres manipulációt nem terveztem, e téren pedig kizárólag eredeti játékok jöhettek szóba. Videók, leírások pedig mégsem fedik le teljes egészében milyen is egy játék, még az ember nem tapasztalja meg azt valójában. Hisz egy film előzetese is tetszhet, de aztán a moziteremben rájöhetünk, hogy valójában Kiszel Tünde zenei videoklippje jobb választás lett volna szórakozás szempontjából. Végül pár tanács után az Uncharted vaterás megrendelés után egy időben megérkezett a géppel.
Nem voltak elvárásaim a géppel kapcsolatban, de azért sikerült lenyűgöznie. Hozzáteszem a funkcióit alapul véve nagyjából a gép tudásának kb. 15%-át, ha használom, vagy későbbiekben ki fogom használni. De véleményem szerint elég stabil rendszer fut a fekete, masszív, vékony kialakítás alatt. Valóban mindenre kiterjedő program került bele, melynek köszönhetően valódi médialejátszóként is használható. Mivel kíváncsi voltam milyen is a lemez lejátszás rajta, így megejtettem az első filmnézést is neki köszönhetően. Annak örültem, hogy csendes a gép, s nem igazán volt hallható, ahogyan a lemez olvasásra kerül. Szoftveresen jobb lehet, mint a Blu-ray lejátszóm, ugyanis kicsivel jobb képminőséget produkált, habár mindkét eszköz ugyanazzal a HDMI kábellel volt összekötve a TV-vel. De akkor még ott volt a nagy próba, hogy tudok-e majd játszani a játékkal, illetve mennyire lesz kézreálló a kontroller. Annak idején, amikor sikerült először összekötni a számítógépet a TV-vel már éreztem, hogy leáldozott a billentyű & kombinációnak. Akkor már kerestem alternatívát, s végül a sok pozitív véleménynek köszönhetően belépett az életemben az Xbox360 univerzális kontrollere, amely PC-hez, s a konzolhoz is kompatibilis. Számomra ez lett az Isten, s így kicsit aggódtam, hogy vajon hogyan fog működni ezek után a kezemben. Egy páran azt mondták, hogy megszokás kérdése. Részben igazuk is lett ebben, mert kb. negyed órás bénázás után már úgy tettem hidegre a rám támadókat az első játékban, mint aki évek óta birtokolja a konzolt. Viszont összevetve a két kontrollert az Xbox360-aséra teszem le a voksom, mert valahogy az kézre állóbb, s masszívabbnak érződik. A kontroller alsó két gombja lenyomásakor nekem mindig olyan érzetem van, mint ha épp letörne. Ehhez még nem sikerült hozzászoknom. A játékkal viszont nem nyúltam mellé, így remélem a héten megérkezik, s az első rész után pedig az Uncharted 2 & 3 következik, majd pedig a The Last Of Us, Silent Hill: Downpour van betervezve ebben a sorrendben. És akkor jöhet a nagy kérdés:
Konzol vagy PC?
Rengeteg ilyen tartalmú hozzászólásokba botlok, ha teszem azt valamilyen játékokkal foglalkozó weboldalakra látogatok el. Ugyan nekem is van véleményem erről, s azzal, hogy vásároltam egy Playstation 3-at még nem változott meg, amit gondolok. Az ilyen jellegű hozzászólások többségénél leginkább az a bosszantóan szánalmas dolog, hogy vérpistikék lázadnak, akik Istenként tekintenek a tulajdonukra. PC esetében a virtuális orgazmust előtérbe helyező szinte kizárólag látványorgiára hajló egyedek vannak, akik mindig a grafikai megjelenésre, s az adott videokártyájukra elégítik ki a virtuális nemi szervüket. A másik oldalon pedig a konzol exkluzív címeket veszik mindig elő egyfajta kárörvendés keretén belül. Mindkét fél esetében belül elég sokan elfeledkeznek arról, hogy elég sok embernek nincs pénze egy konzolra, vagy PC fejlesztésére. Annak idején egy rajongói – azóta már megszűnt – oldalnak voltam tagja, melynek szerkesztői kizárásos alapon mind rendelkeztek konzollal, s erősen e gép elvakult követői is voltak egyben. Amikor előjött a PC hardveres témája az adott cím új epizódjának kapcsán, akkor gyakorlatilag moderálás áldozatául estem. Indok pedig az volt, hogy egy konzolos nem hajlandó a PC-s nyavalygásokat olvasni. Amikor erre reagálásként annyit írtam, hogy diák státuszomból kiindulva nem PC fejlesztésre, sem konzol vásárlásra nincs keretem reakció annyi volt, hogy ő magasról tojik rá, hisz beül a bőrfotelbe, s kényelmesen nyomja az új játékokat.
Véleményem szerint konzol mellett leginkább a tudása, s az exkluzív játékok azok, amelyek döntőek lehetnek. Ugyan érdekeltek mindig a fent általam felsorolt címek, s örülök neki, hogy végre magaménak tudhatom majd őket szabadidő függvényében persze. De ugyanakkor mégis öt játékról beszélünk, amiért konzolt nem vettem volna, viszont a médialejátszó mivoltának köszönhetően végül beruháztam rá. Utóbbi viszont eddigi tesztjeim alapján remekül működik. Ami nekem nagy negatívum, hogy visszafelé nem kompatibilis, így sem PS1, sem PS2 játékok nem futtathatóak rajta, míg ezzel szemben a PC-n történő operációs rendszer váltásnál – ha nem is egyszerűen – de a régi játékok is kompatibilissá tehetőek. Pénz tekintetében pedig véleményem szerint egyenlőség beszélhetünk. Hisz, ha szoftveresen nem manipulálunk egy konzolt, illetve minden játékot újonnan szerzünk be főleg a megjelenés napján bizony egy bizonyos idő elteltével a ráfordított összegből kijöhet egy gamer PC is. Ellenben a konzol és a PC tökéletesen kiegészítheti egymást. Tökéletes példa erre én lehetnék. Hisz Blu-ray lejátszóként tökéletes a gép, az exkluzív címek érkeznek idővel konzolra, az univerzális címek pedig PC-re.
Összegezve nem bántam meg a vásárlást, sőt! Kicsit pofátlanságnak érzem az exkluzív címeket még akkor is, ha vásárlás ösztönzés áll a hátterében. Véleményem szerint a középút lehetne a legjobb megoldás elérhető árakkal. Feltehetően kevesebb hibalehetőség kerülne elő, s egy-egy alkotás előbb látna napvilágot, ha nem kellene több gépre fejleszteni.
…és amikor Holle anyó megrázza dunyháját!
Két fajta gyerek létezik: aki szereti a havat, s aki nem. Én előbbi csoportba tartoztam. Ugyan még a harmadik x-et sem értem el kor szempontjából, de már most kijelenthetem, hogy az én időmben még fehér volt a karácsony. A legutolsó karácsonyra sajnos ez nem volt jellemző, s fájt is iránta a szívem. Ugyan „kinőttem” már a karácsonyozásból, de azért semmi sem pótolja a csillogó havat december tájékán. Főleg, amikor a fehér lepedőn nem a nap fénysugarai csillannak fel, hanem a szépen feldíszített város, s házak fényei. Ennek ellenére mégis örültem, hogy megérkezett az első hó. Annak persze kevésbé, hogy dolgozni is kellett menni, de azért kicsit mosolyt csalt az arcomra az alábbi látvány, amikor tegnap reggel kinyitottam az ajtót:
Persze sok helyen lehet hallani, hogy mindenki felkészült a télre, főleg úgy, hogy ez volt az előre jelzésbe is. De ilyenkor többnyire az szokott lenni, hogy hóakadályok, s balesetek mindenfelé. Ennek ellenére sikeresen beértem a munkahelyemre, habár hazafelé azért némi akadály volt, ami a tömegközlekedést jelenti.
Bár felkészültem a késést illetően, így egyedül a fülhallgatóm lógót ki a fülemből mereven, melyből lágy muzsika szólt, s ez biztosította a jókedvet, s stresszmentességet is annak ellenére, hogy majd fél órás késéssel értem haza. De azért útközben még lőttem pár képet, hátha két nap múlva megint tavasz lesz:
