How I Met Your Mother: 1.évad

Kecskenyál

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Annak idején iszonyatosan sok sorozatot néztem, hiszen iskolásként megvolt a szabadidőm hozzá. Azonban a munka világa és a magánélet megkövetelte, hogy minden olyan sorozatot, amely már nem köt le, azt szépen abbahagyjam. Hiszen annak idején azt az elvet követtem, hogy amit elkezdtem, azt végig is nézem. Még akkor is, ha az „elromlik” számomra, azaz élvezhetetlenné válik.
Sokszor felmerül több fórumon is, hogy mi az opcionális sorozatnézés alapelve, azaz melyik a jobb? Egyben megtekinteni sok és/vagy minden részt, vagy pedig hetiben követni a sorozatot. Az igazság az, hogy mindkét opciónak vannak előnyei és hátrányai. Én azt hiszem annak idején teljes három évadot néztem meg, majd utána vált hetivé a sorozat. Az ötödik évad volt az utolsó, amit megnéztem. De az igazság az, hogy a szériából kevés dologra emlékszem, így nem a hatodik évadtól folytattam, hanem inkább elölről kezdtem az egészet. 
Tovább… →

A mi kis falunk: 2.évad

Kecskenyál

Ha valaki nekem azt mondja jó pár évvel ezelőtt, hogy én majd magyar filmet, sorozatot úgy fogok megnézni, hogy az tetszeni is fog nekem, valamint szinte rajongója is leszek az adott produktumnak, én bizony szemen köptem volna, s kiröhögöm. Ennek egyik oka, hogy számomra szinte tiltólistán vannak a hazai produkciók, hiszen sokszor a minősége számomra nem kielégítő, azaz olyan szinten mozog, mint egy Barátok közt sorozat, ahol a színészek túl színpadiasak, s ez miatt hiteltelenné teszik az egészet. Ámbár tény, hogy számomra a napi szappanopera távol áll, mint a már példaként említett sorozat.
Azonban tavaly annyira sokat foglalkoztak a A mi kis falunkkal, hogy végül bepróbáltam, s tetszett is. A nézettségből fakadóan meglepő lett volna, ha nem érkezik folytatás, valamint hozta kötelezőt idén is ezen a téren, tehát elég valószínűtlen, hogy jövő ilyenkor nem a harmadik évadról fogok értekezni.

Tovább… →

Az a „bizonyos” második esély

Kecskenyál

Mindenki ismeri azt a szólást, hogy mindenkinek jár egy második esély. Ez nem csak az emberi kapcsolatokra, vagy egyes szituációkra igaz, hanem a sorozat világában is örök érvényű szabály. Hiszen az ember nem csak akkor néz sorozatot, ha rajongója annak, hanem akkor is, amikor szabadidejét nem tudja máshogy eltölteni. Annak idején én is így kezdtem, de a munka világába lépve a magánélet mellett rengeteg sorozatot abbahagytam, amikor úgy éreztem nem tudnak szórakoztatni.
Azonban mégis adtam második esélyt több hónapnyi, vagy akár évi kihagyás után, ami nem mindig úgy sült el, ahogy szerettem volna.
Tovább… →

Santa Clarita Diet: 2.évad

Kecskenyál

Az internet világában már nincsenek olyan szabályok, mint annak idején, hogy amennyiben egy adott időpontban az ember nem tudott leülni a TV elé, akkor a kedvenc filmjét, vagy sorozatának legújabb epizódját biztosan elszalasztotta. Ma már minden elérhető online, s akkor sincs gond, amikor az ember csak utólag értesül egy-egy szériáról. Ebből fakadóan az ember határozza meg, hogy milyen ütemben néz egy adott szériát, ha annak már jócskán vannak elkészült, s bemutatott epizódjai.
Ámbár tény, hogy aki rákattan valamire, annak a lehető leghamarabb magáévá teszi az összes elkészült epizódot. Ennek tulajdonképpen kétféle hátránya lehetséges. Ami biztos, hogy iszonyatosan hamar elfogynak az epizódok, aztán pedig várni kell az újakra, amennyiben készülnek új részek. Másfelől pedig iszonyatosan könnyű elveszni a részletekben. Ha valami nem szippant be teljesen, akkor csak egyszer nézős alkotás lesz, pont úgy, mint a Santa Clarita Diet, amely tavaly érdekes koncepciónak tűnt, azonban rájöttem: semmi nem maradt meg belőle.
Tovább… →

Fehérség

Kecskenyál

Jelen helyzetben ez az előre jelzés. Részben örülök, mert itt a tavasz, ténylegesen. Másrészről pedig látható, hogy olyan szabadidős tevékenységet tervezhetek, amelyet szinte azonnal meg is lehet szakítani….

Az más kérdés, hogy tegnap előtti napon milyen jó volt hazasétálni, így:

The X-Files: 11.évad

Kecskenyál

Magyar cím: X-Akták

Remake, Reboot. Ezekkel a szavakkal sűrűn találkozhat az ember, aki néz filmeket, s sorozatokat. Nem tudom, hogy ennyire nincs ötlet már, vagy tényleg csak ennyire biztonsági játékot játszanak a csatornák és filmstúdiók.
Az igazság az, hogy gyermekként hatalmas félelemfaktorral éltem meg az első évadbeli X-Aktákat, s volt olyan alkalom is, amikor paplan alá bújva sírtam, hogy váltsunk csatornát. Azóta eltelt nem kis idő, így hát többször nekifutottam, hiszen felnőtt fejjel szeretek borzongani, s nem fogok rosszat álmodni. Miután megtudtam, hogy érkezik a folytatás, úgy döntöttem, ha már nincs néznivaló, akkor mindenképpen szeretném szintre hozni magamat. Azonban azt kell mondanom, hogy felesleges volt feltámasztani a sorozatot. S, ha megnézem a nézettségi adatokat, akkor nem csak én gondolom így.
Tovább… →

Folytatódik az „éhezés”

Kecskenyál

Épp két nappal ezelőtt értekeztem arról, hogy sokszor sokkal jobban jövök ki anyagilag, ha az adott filmet megvásárolom eredeti kópián akciósan, mint hogy veszek egy írható Blu-ray lemezt. Mai napon ismét tettem egy sétát unalmamban a kedvenc műszaki boltban (MediaMarkt, ugyebár), ahol az 1990 forintos árcédula roppant vonzónak tűnt:

Ismét meglesz az esti program. Az utolsó két rész is ugyanennyibe került, de annak megvásárlásával várok a következő havi fizetésig, hogy akkor teljes legyen a széria.

Indul az „éhezés” eredeti kópián is!

Kecskenyál

Aki ismer, illetve olvassa eme blog bejegyzéseit az tudhatja, hogy nagy filmrajongó vagyok. Azonban az igaz, hogy mostanság kevés új film az, ami megtud fogni olyannyira, hogy többnézős legyen nálam. Amennyiben mégis az lesz onnantól kezdve az újranézési faktortól függ, hogy az adott alkotásra igényt tartok-e eredeti kópián.
Természetesen itt is eldől, hogy a forgalomba kerülés mely szakaszában vásárolom meg. Vannak azonnal megvásárlósak, és vannak, melyeket később egy akció keretén belül veszek meg. Azért fontos a kifogástalan minőség, így munkába állásom első célja egy Full HD felbontású TV volt, lévén a tartalmakat is ilyen minőségben voltak meg nekem. Minőség függvénye az adott tartalom mérete, így nálam a DVD, mint adathordó kiesett, helyette viszont jött a Blu-ray, amihez Blu-ray írót is beszereztem.

A mai nap ismét utamba ejtettem a kedvenc műszaki áruházamat, ahol a cél üres adathordó vásárlása. Annak idején kellemes meglepetés volt a The Hunger Games, amelyet kétszer néztem meg, s jelen pillanatban is kiírásra várt, ebből fakadóan úgy döntöttem, hogy itt lenne az ideje, hogy harmadszor is megtekintsem. Ekkor viszont szembefutottam azzal, hogy egy írható Blu-ray 1500 forint értékben vásárolható meg, addig a film akciósan 1900 forint. Így végül az eredeti kópia mellett döntöttem.

A mai nap egyértelműen filmes este lesz, s figyelni fogom, hogy valahol feltűnik-e a második rész.

Tomb Raider (2018)

Kecskenyál

Magyar cím: Tomb Raider

Filmet készíteni egy könyvből, játékból mindig nagy kihívás volt. Egyrészről ott voltak a rajongói elvárások. 6-8 vagy annál több órás játékidőt átemelni a vászonra, vagy több száz oldalas könyv cselekményét megjeleníteni úgy, hogy hiteles maradjon a film nem könnyű. Változtatni pedig mindig kell, hiszen a másfél-két órás játékidő film esetében rövidnek számít a fentiek szempontjából. Megfelelni nem nagyon lehet mindenkinek, hiszen valaki elvárja, hogy másolja az adott tartalmat, valaki pedig egy új alkotást vár. Másrészről pedig új embereket is meg kell fogni, akik majd az eredeti alkotást is kezükbe veszik majd függetlenül, hogy az egy játék, vagy könyv. Ennek egyik oka az, hogy nagyjából a könyvadaptációk tudnak sikeresek lenni, míg a játékadaptációk 95% gyakorlatilag megbukik.
Nem voltak hatalmas elvárásaim már a filmmel kapcsolatban sem, valamint a kritikák is közepesre, vagy annál rosszabbra hozzák ki az új Tomb Raider filmet, melyre a rajongók idestova 15 éve vártak. Vélemény szerint egy tisztes iparos munkáról beszélhetünk, amely picivel jobb, mint egy közepes film.

Tovább… →