Számomra nem is tudom melyik az elszomorító. Hogy ennyire keveset láthattunk az éppen készülő játékból, vagy pedig az, hogy „2018 Summer” címmel zárult az utolsó képkocka.
Young Sheldon – 1×01 (Pilot)
Elindult a szeptember, tehát magától értetődő, hogy a régi sorozatok visszatérnek, amelyek nem fejeződtek be, vagy pedig nem kaszálták el befejezetlenül. Továbbá a kifutó szériák helyére jönnek az új show-k, valamint sorozatok. Ezek közül keveset vártam, de a Young Sheldon köztük volt. Nem is volt semmilyen elvárásom felé, talán ezért is döntöttem úgy, hogy a második részre még maradok.
Spider-Man: Homecoming (2017)
Magyar cím: Pókember: Hazatérés
Koromból fakadóan még nem tudom azt mondani, hogy öreg vagyok, de azt sem, hogy középkorú. Viszont mindig eszembe jut, hogy mindenki számára milyen viccesen hangzik, amikor egy idős emberrel történő beszélgetésben felmerül a tipikus „régebben….”, s az én számból is ez koromból fakadóan érdekesen hangzik. Ámbár tény, hogy régebben, ha nem is havonta, de éves szinten legalább nyolcszor, de ha úgy alakult akár tízszer is elmentem moziba. Ez a szám lassan leredukálódik az egy, illetve kettőre, de akadt olyan évem, ahol egyáltalán nem is fordultam meg moziban.
Ennek pedig több oka van. Egyrészről kevés a valóban egyedi tartalom, ami felkeltené a figyelmemet, másrészről pedig nagyon sok filmmel találkozunk, amely tulajdonképpen nem más, mint valamelyik korábbi filmnek az újbóli feldolgozása. A szuperhős filmekből részben kinőttem, ezáltal az alkotásokkal, vagy a központi karakterekkel kapcsolatban többnyire vagy negatív, vagy pozitív megítélésem alakult ki. A kedveltek között persze ott van Spider-Man, azaz honosított nevén Pókember, melynek első trilógiája viszonylag tetszett. Majd jött a befejezetlen The Amazing Spider-Man, majd ezek után jogcsere kapcsán jött a harmadik reboot. Aztán mindenfelé lehetett olvasni, hogy ez most nem eredettörténet lesz, tehát nem kell megint a felesleges köröket lefutni, hogy hogyan is válik Peter Parker piros ruhás hőssé. Ámbár, ha jobban belegondolunk ez a film is egy eredettörténet másféle szemszögből megközelítve.
Zoo: 3.évad
Annak idején a Zoo alapkoncepciója megfogott, s egy véleményem szerint remek első évad után egyértelmű volt, hogy maradok a folytatásra. Szerencsére a majdnem tíz milliós nézettség is elég volt, hogy folytatódjon a sorozat, s egy érdekesen záródó második évad továbbra is arra késztetett, hogy maradjak a sorozat mellett.
Utolsó szezont láthattuk-e, vagy esetleg van-e még remény egy negyedik évadra egyelőre nem tudni, ámbár az első évadhoz képest a sorozat majdnem elvesztette a nézőinek 80%-át. Sajnos eme évad után valahol meg is tudom őket érteni.
Tovább…
Midnight, Texas: 1.évad
Amennyiben egy sorozatot, vagy filmet nagyon tologatnak kreatív okokra hivatkozva, akkor az ember általában elkezd gyanakodni, hogy ez nem jó előjel. Valahol itt található a Midnight, Texas is, amely meglepő módon nyáron érkezett meg az amerikai NBC csatorna műsorára. A bevezető epizódról is már alkottam egy konkrét véleményt, amelyből azért lejöhetett, hogy maradéktalanul nem voltam oda érte. De mivel nyárra nem volt néznivaló, így bevállaltam az elég karcsú számú epizódszámmal rendelkező első évadot.
Tovább…
Stephen King: It (2017)
Magyar cím: Az
Mikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc műfajom, ha a filmekről van szó, akkor többnyire sokadiknak mindig a horrort mondom. Gyermekként rengeteget láttam, és szerettem is őket, de sajnos felnőttkoromra inkább másodlagossá váltak ezek a műfajok, mert sajnos szembe kell nézni azzal, hogy manapság egyszerűen nem nagyon születnek olyan alkotások ezen műfaj keretein belül, hogy az tényleg élvezetes legyen. Mi is az élvezet a horrorban? Talán az, amikor az ember agyát teljesen ki tudja kapcsolni, s átadja magát a képernyőn lévő élménynek, melynek keretén belül akár képes meg is ijedni. Mert mondjon bárki bármit, azért sokszor megijedni van olyan jó érzés, mint egy jólesőt nevetni.
Rings (2017)
Magyar cím: Körök
Annak idején nagy horror kedvelő voltam, így aztán nekem is hagyott némi élményt az első Kör, melynek folytatása sokakban hagyott negatív filmélményt. Azt én is láttam, de azt hiszem nálam is ez a helyzet, mert nem sok mindenre emlékszem belőle. Nem kis idő telt el azóta, így aztán pár készítő úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy készítsenek egy harmadik részt, ami egyfajta reboot-nak is felfogható.
Baywatch (2017)
Magyar cím: Baywatch
A Reboot korát éljük. Azaz mindenből, amiből csak lehet mozifilmet csinálunk, vagy pedig újraindítjuk. Nem meglepő tehát, hogy a ’90-es évek sikersorozata is áldozatául esett. Az igazság az, hogy én nagyon sokat olvastam róla, de főleg arról, hogy tulajdonképpen mekkora bukás is volt nyáron, ami egyébként nem meglepő, hiszen annak idején is elsősorban a benne szereplők külső kinézete miatt volt eladható nagyon sokáig. Az más kérdés, hogy manapság már (szerencsére) nagyon nehéz eladni valamit csak azon az alapon, hogy beleteszünk jól kinéző színészeket egy filmbe, sorozatba. Kivétel persze a pornóipar. Na meg a Baywatch is, mert azért a benne szereplők fizikai megjelenése erősen megkérdőjelezhető.
Tovább…
Eső áztatta szabadság
Sajnos idén sem úgy alakultak a dolgok, hogy akár egy nyaralást be tudjak időzíteni. Egyrészről ott volt a probléma, hogy ki/kik legyenek a célszemélyek, akikkel társulnék. Ugyanis számomra egy közös programnál fontos, hogy olyannal/olyanokkal legyek együtt, ahol nem kínos más társasága, vagy nem kerülök kínos, kellemetlen helyzetekbe, s nem is érzem, hogy megnyílik alattam a föld, ha emberek közé kell menni. Sajnálatos módon az életem során nagyon sok olyan helyzetbe kerültem, ahol sajnos én voltam elszenvedője annak, ha a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy pedig a választott személy/személyek nem tudtak viselkedni. Ebből fakadóan pedig jóval erősebben nekifeküdtem, hogy az ilyen emberek inkább csak az ismerőseim számát növeljék, valamint az „összefutunk és elbeszélgetünk fél vagy egy órát” zónába essenek.
Másfelől pedig ott voltak a dolgok, hogy idén sem úgy alakultak az anyagiak számomra, hogy elég komoly összegű félretett pénzem legyen, hogy aztán bármibe bele tudjak vágni. Hiszen, ha valami érdekel, akkor nem feltétel számomra, hogy az társasban legyen megvalósítva. Legyen az akár kirándulás, mozi, koncert stb.
A fentiek fényében így aztán annyira nem voltam elkeseredve, amikor a nyár elején röptében kiadott – és egyébként elég rosszul sikerült – egy hetes szabadságom előtt közvetlenül kiderült, hogy bizony a nyaram a szabad hétvégéket, délutánokat, délelőttöket leszámítva bizony munkával fogom tölteni. Egy valami azonban fix volt: szeptemberben szabadság, továbbá idén mindenképpen fel akarok utazni a fővárosba. Lévén imádom az állatkerteket, így célom az volt, hogy mivel négy éve (!!!) voltam fenn utoljára a pestiben, így aztán ideje volt már megismételni az utat. Legyen az egyedül, vagy közösen.
Nem igazán bánkódtam a nyár miatt, habár sikerült olyan „jól” alakítanom a programjaimat, hogy ismételten sikerült idén meglépnem azt, hogy csak egyetlen egyszer tudtam a strandra kimenni, ami több alkalmas is lehetett volna, ha éppen az első alkalommal nem égek le „szépen”. Kemény nyár volt, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen dögrohasztó meleg volt, s nem egyszer fordult elő, hogy mire beértem a munkahelyemre már mindenhol csorgott rólam az izzadság. A szeptemberre jellemző leginkább az átmeneti időszak, így aztán bíztam benne, hogy a hónap közepére kért szabadságom alkalmával minden jól alakul. Hellyel-közzel talán be is jött a számításom.
Tovább…
Tomb Raider előzetes
Habár nekem a 2001-es és a 2003-as film is nagyon tetszett, de azért valahol kíváncsi voltam, hogy mit is fognak alkotni majd az alkotók, amikor új Tomb Raider film készül majd. Pár kedvcsináló képkockát már láttam belőle még tegnapelőtt, ami eléggé lelombozó volt, de az előzetes jobban sikerült.
Tisztában voltam vele, hogy egy teljes reboot lesz, de bízom benne, hogy mind a játék, mind a film visszatér majd a gyökerekhez.