Kecskenyál blogja

Az én munkahelyemre nagyjából az jellemző, hogy sokan vagyunk, de valahol mégsem elegen. Abban a szakmában, amelyet sikerült kitanulnom, továbbá sikerült el is helyezkednem benne sajnos ez jellemző. Papíron látszik, hogy a létszám elég, sőt talán többen is vagyunk 1-2 fővel, ami teljesen pozitív az előző munkahelyemhez képest, ahol tulajdonképpen már az elején két, majd későbbiekben már négy (!) ember munkáját kellett végeznem úgy, hogy közben állandó volt a stressz. Szerencsére a tavalyi munkahely váltás szerencsés volt úgy, így aztán két olyan dolog is teljesült, amire korábban vágytam. Az egyik a beosztásbeli rendszer, tehát nem össze-vissza, hogy ne tudjam magam kialudni. Hiába mondják sokan, hogy évekig dolgoztak váltott műszakban, de nekem azért senki ne akarja bemesélni, hogy a test idővel nem bosszulja meg, hogy a váltott műszak nem hetente, hanem naponta változik. Mindezek mellett pedig ott volt a stressz, ami részemről minimálisra csökkent.
A tavalyi évemmel kapcsolatban viszont azt kell elmondanom, hogy sajnos nem volt túl jó. Két évvel ezelőtti évértékelőmben már pedzegettem a dolgot, hogy bizony kezdek a lustulás és ezzel egyetemben az eltunyulás szintjére lépni. Ezt tulajdonképpen azzal sikerült elérnem akkor, hogy a munkahelyi stressz szépen eljuttatott arra a szintre, hogy itthonról akkor mozdultam ki, amikor programom, vagy találkozóm volt, illetve dolgom akadt.
Egészen kiskoromtól kezdve mozgásigényes voltam, így a legörömtelibb mozgásigényem kielégítésére szolgáló sport nálam a bicajozás lett. Talán ennek is köszönhettem, hogy olykor túlzásba vitt zabálások, s töménytelen nassolások miatt soha nem értem el azt a súlyt, ahol már kövérnek mondhattak volna az emberek. Bár tény, hogy azért a testalkatommal soha nem voltam teljesen kibékülve. 

Ennek egyik oka leginkább az volt, hogy minden testsúly feleslegem a többi férfihez hasonlóan bizony deréktájon jelent meg. Persze ez még soha nem volt kritikus, hiszen nem hordok szűk pólókat, így ezt a „probléma” csak akkor volt látható mindenki számára, ha éppenséggel lekerült rólam a ruha. Annak ellenére, hogy pánikolni korántsem volt okom, de azért két évvel ezelőtt minden elolvasva úgy döntöttem, hogy a rossz szokásokat mellőzve étrendet váltok, s visszahozom a mozgást az életembe. Ennek köszönhető volt, hogy nagyjából másfél hónap alatt majdnem 13 kilót fogytam, amellyel nem olyan eredményt értem el, mint vártam. Így aztán egy enyhe pocakom továbbra is maradt, ellenben az arcomról a fényképemen mindenki nagyjából 40 kilósnak gondolt.

Tavaly ismét elért egy olyan hullám, amelynek köszönhetően az egész évemet beárnyékolta, s természetesen ismét szögre akasztottam a drótszamaramat, s szépen ugyanazokat a rossz szokásokat elővettem, amelynek köszönhetően a teljesen leadott testsúlyom ismét visszatért. Ez egyre inkább elkezdett ismét zavarni, ezért nagyjából két hete ismét eldöntöttem, hogy ismét életmódot váltok, de megpróbálok némileg csiszolni a két évvel ezelőtti megvalósításhoz. Az első mindenképpen a mindent csak mértékkel, és megfelelő napszakban. Továbbá egyfajta középutat találni.
Az első mindenképpen a változatos étrend, amelyben ugyanúgy helyet kapnak majd a hizlaló ételek, csak kisebb mennyiségben, és megfelelő napszakban. Mindezek mellett pedig megőrizni férfias arcomat és megjelenésemet úgy, hogy nagyjából 70 kg-nál kevesebb testsúlyom ne legyen. Ezzel elfogadva, hogy a has mindig problémás terület lesz, de nem mindegy, hogy úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás egy kis pocakkal, vagy mint egy elhízott férfi, aki a saját nemi szervét se látja. Ebből fakadóan a héten azonnal nekilendültem ennek a dolognak erősebben úgy, hogy már korábban is próbáltam. Ennek eredménye az lett, hogy kis sétálásokból, kerékpározásokból szépen elkezdtem hosszabb távokat beiktatni. Ennek eredménye lett, hogy jelenleg 17,98 km volt a legtöbb, amit letekertem, amit naponta akarok majd növelni +1 km-rel, ami szerencsére vállalhatónak tűnik jelenlegi munkahelyem mellett. Ennek köszönhetően persze ismét elkezdtem fotózgatni. 

A nyárból már sajnos már nem sok van, de igyekszem a fennmaradó időt kihasználni úgy, hogy azért mindenre jusson. Főleg úgy, hogy sorozatok, és filmek terén ismét sikerült jelentősen elmaradnom, mert ugyan voltak programjaim, de általában a zenehallgatás volt a mérvadó. Ezt szépen bicajozás közben is lehet majd űzni, így a kedvenc zenéimet hallgatva. Mint ahogyan fentebb írtam a személyzet létszáma jó, viszont ez magával hozott valamit: a szabadságolás problémáját. Mivel konkrétan nem volt tervem az idei évre, így szépen sikerült május közepén, és június elején gyorsan kaptam 1-1 hét szabadságot, mely magával hozta, hogy végül csak szeptemberben tudjak elmenni ismét.  Így aztán egész nyárra sikerült munkával behavazódnom annyira, hogy ez eltelt egy hónapban tulajdonképpen a betervezett dolgokkal nem is haladtam. 

Ugyan még terveztem némi lazulást ezen a héten, de mivel vasárnapra amúgy is esőt mondanak úgy döntöttem, hogy szépen felzárkózok a sorozatokkal, valamint a megnézésre kijelölt filmekkel. Mellette pedig irány némi bicajozás, mert minden bizonnyal némi valódi testmozgás után kellemesebb élmény lesz leülni a képernyő elé. Mindezek mellett pedig felkészülök a szeptemberre, ugyanis amennyiben minden jól megy, akkor több napos program lesz a fővárosba való felutazás.