Stephen King: It (2017)

Magyar cím: Az

Mikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc műfajom, ha a filmekről van szó, akkor többnyire sokadiknak mindig a horrort mondom. Gyermekként rengeteget láttam, és szerettem is őket, de sajnos felnőttkoromra inkább másodlagossá váltak ezek a műfajok, mert sajnos szembe kell nézni azzal, hogy manapság egyszerűen nem nagyon születnek olyan alkotások ezen műfaj keretein belül, hogy az tényleg élvezetes legyen. Mi is az élvezet a horrorban? Talán az, amikor az ember agyát teljesen ki tudja kapcsolni, s átadja magát a képernyőn lévő élménynek, melynek keretén belül akár képes meg is ijedni. Mert mondjon bárki bármit, azért sokszor megijedni van olyan jó érzés, mint egy jólesőt nevetni.

Tovább…

Rings (2017)

Magyar cím: Körök
Annak idején nagy horror kedvelő voltam, így aztán nekem is hagyott némi élményt az első Kör, melynek folytatása sokakban hagyott negatív filmélményt. Azt én is láttam, de azt hiszem nálam is ez a helyzet, mert nem sok mindenre emlékszem belőle. Nem kis idő telt el azóta, így aztán pár készítő úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy készítsenek egy harmadik részt, ami egyfajta reboot-nak is felfogható.

Tovább…

Baywatch (2017)

Magyar cím: Baywatch
A Reboot korát éljük. Azaz mindenből, amiből csak lehet mozifilmet csinálunk, vagy pedig újraindítjuk. Nem meglepő tehát, hogy a ’90-es évek sikersorozata is áldozatául esett. Az igazság az, hogy én nagyon sokat olvastam róla, de főleg arról, hogy tulajdonképpen mekkora bukás is volt nyáron, ami egyébként nem meglepő, hiszen annak idején is elsősorban a benne szereplők külső kinézete miatt volt eladható nagyon sokáig. Az más kérdés, hogy manapság már (szerencsére) nagyon nehéz eladni valamit csak azon az alapon, hogy beleteszünk jól kinéző színészeket egy filmbe, sorozatba. Kivétel persze a pornóipar. Na meg a Baywatch is, mert azért a benne szereplők fizikai megjelenése erősen megkérdőjelezhető.
Tovább…

Eső áztatta szabadság

Sajnos idén sem úgy alakultak a dolgok, hogy akár egy nyaralást be tudjak időzíteni. Egyrészről ott volt a probléma, hogy ki/kik legyenek a célszemélyek, akikkel társulnék. Ugyanis számomra egy közös programnál fontos, hogy olyannal/olyanokkal legyek együtt, ahol nem kínos más társasága, vagy nem kerülök kínos, kellemetlen helyzetekbe, s nem is érzem, hogy megnyílik alattam a föld, ha emberek közé kell menni. Sajnálatos módon az életem során nagyon sok olyan helyzetbe kerültem, ahol sajnos én voltam elszenvedője annak, ha a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy pedig a választott személy/személyek nem tudtak viselkedni. Ebből fakadóan pedig jóval erősebben nekifeküdtem, hogy az ilyen emberek inkább csak az ismerőseim számát növeljék, valamint az „összefutunk és elbeszélgetünk fél vagy egy órát” zónába essenek.
Másfelől pedig ott voltak a dolgok, hogy idén sem úgy alakultak az anyagiak számomra, hogy elég komoly összegű félretett pénzem legyen, hogy aztán bármibe bele tudjak vágni. Hiszen, ha valami érdekel, akkor nem feltétel számomra, hogy az társasban legyen megvalósítva. Legyen az akár kirándulás, mozi, koncert stb.
A fentiek fényében így aztán annyira nem voltam elkeseredve, amikor a nyár elején röptében kiadott – és egyébként elég rosszul sikerült – egy hetes szabadságom előtt közvetlenül kiderült, hogy bizony a nyaram a szabad hétvégéket, délutánokat, délelőttöket leszámítva bizony munkával fogom tölteni. Egy valami azonban fix volt: szeptemberben szabadság, továbbá idén mindenképpen fel akarok utazni a fővárosba. Lévén imádom az állatkerteket, így célom az volt, hogy mivel négy éve (!!!) voltam fenn utoljára a pestiben, így aztán ideje volt már megismételni az utat. Legyen az egyedül, vagy közösen.
Nem igazán bánkódtam a nyár miatt, habár sikerült olyan „jól” alakítanom a programjaimat, hogy ismételten sikerült idén meglépnem azt, hogy csak egyetlen egyszer tudtam a strandra kimenni, ami több alkalmas is lehetett volna, ha éppen az első alkalommal nem égek le „szépen”. Kemény nyár volt, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen dögrohasztó meleg volt, s nem egyszer fordult elő, hogy mire beértem a munkahelyemre már mindenhol csorgott rólam az izzadság. A szeptemberre jellemző leginkább az átmeneti időszak, így aztán bíztam benne, hogy a hónap közepére kért szabadságom alkalmával minden jól alakul. Hellyel-közzel talán be is jött a számításom.
Tovább…