Soha nem voltak kedvencem az olyan tinivígjátékok, amelyeknek a középpontjában a szex állt. Nem azért, mert prűd lennék, hanem egyszerűen azért, mert valami iszonyatosan pocsék alkotásokat láttam a kategórián belül olyannyira, hogy nézésük közben még azt is megbántam, hogy megszülettem. Az esetek többségében az volt a probléma, hogy a lényeg az volt minél több fedetlen mell legyen látható, valamint minél több olyan szexjelenet, ami éppen belefér a 12-es vagy épp a 16-os korhatárba, hogy többet kaszálhasson a film. Természetesen ezeknek a filmeknek a többsége kizárólag DVD-n debütált először, s el is kerülték a mozikat.
Aztán bő tíz évvel ezelőtt családi ismerőstől landolt nálunk VHS-en az első Amerikai Pite, bár én nem igazán mutattam nagy érdeklődést iránta, de szülők azért megnézték. Természetesen akkor már bőven elértem azt a kort, amikor ilyen típusú filmeket nézhetek, s szülői ajánlás alapján egy szabad délután nekiültem, s bizony tetszett. Természetesen amint tudtam a második részt is megnéztem, majd később a harmadikra még a moziba is eljutottam. Három film után a gyártó úgy gondolta, hogy a franchise-ban van némi szufla, de nem az eredeti szereplőkkel. Így elkezdődött egy olyan sorozat, amit American Pie Presents néven indult, s kizárólag DVD-re érkező filmekről beszélhetünk. Ezekből kizárólag a Zenetáborban volt az, amit megnéztem, a további alkotásokat passzoltam, mert nem láttam benne fantáziát. Itthon természetesen a kiadó akart vele kaszálni, így tévesen sorszámozva dobta őket piacra úgy, hogy az eredeti alkotáshoz – címtől eltekintve – semmi köze nem volt.  A franchise tökéletes kiherélése után a gyártó viszont úgy gondolta, hogy bőven van még potenciál a filmben, s ideje lenne összecsődíteni a régi színészeket, színésznőket, s ismét csinálni egy filmet, ami eredetileg is sorrendben a negyedik lenne.
Én vártam, mint a messiást, de sajnos végül nem tudtam eljutni a moziba, de szerencsére a napokban elérhetővé vált a DVD és Blu-ray változat, s úgy döntöttem ideje megnézni természetesen HD minőségben, s vágatlan változatban. És azt kell mondjam, hogy nem csalódtam, sőt. Élveztem az első perctől egészen az utolsóig. Talán, ha időm engedte volna rögtön megnéztem volna még egyszer. Rég volt már olyan vígjáték, amely így lekötött volna, s tényleg akadtak olyan jelenetei, amin nem csak mosolyogtam, hanem hangosan felnevettem.
Tovább… →