A szabadidőm azon részét, amit egyedül töltök az esetek többségében vizuális szórakozással ütöm el. Tény, hogy lassan elmúlt két évben olyan szinten elemi részemmé vált a zene, hogy akár képes vagyok egy délutánt, vagy egy egész napot azzal tölteni, hogy a fejemen van a fejhallgató, vagy épp az utcán sétálva, az adott helyszínt elérve bömböltetem a fülembe a zenét.
Sokszor eszembe jut, hogy mely szériát kellene ismét elővennem, s melyiket is kéne elkezdenem, de többnyire az elhatározásig jutok csak. Minap azonban úgy gondoltam, hogy ideje egy összegző listát készítenem különböző csoportokra szedve azokat a sorozatokat, amelyeket valamilyen szinten kitöltötték a szabadidőmet. Első nekifutásra azokat a szériákat vettem elő, amelyek jól indultak, vagy remek koncepcióval rendelkeztek, de a végeredmény, vagy a befejezés rossz lett.
Minden bizonnyal mindenkinek volt már olyan sorozata, amit nagyon szeretett, de aztán végül valamilyen oknál fogva az anyacsatorna elkaszálta, így aztán vége lett egy stabil szórakozásnak. Ámbár tény sajnos, hogy a sorozatok többsége emiatt befejezetlen marad. Így a második nekifutásra azok következnek, amelyekért azért mentális értelemben elmorzsoltam egy könnycseppet.
Tovább… →