Címke: Nyári szünet

És ennyi volt!

Kecskenyál

Ennyi volt. Bizony, a mai nappal véget ér a nyári szünet. Az augusztussal ezzel egyetemben ennek is vége. Mint ahogy lenni szokott, természetesen az utolsó héten, de legfőképp az utolsó napokban már vissza sírtam a nyarat, amiről koránt sem volt jó véleményem.

Kezdjük rögtön a nyári gyakorlatomat, amit amolyan semleges dolognak tartottam. Legfőképp azért, mert ugyan a hátam közepére kívántam, de mégis lefoglalt, így a maradék időmet, amit arra fordítottam amire akartam, megbecsültem.
Sajnos épp ez hiányzott ebből a nyárból. A nagyon sok szabadidőt nem tudtam értékesen eltölteni, így úgy érzem azzal, hogy szinte ugyanazt csináltam, mint a szürke hétköznapokban, elpazaroltam a pihenésre szánt időt.
Korábban már több bejegyzésben is megemlítettem, hogy leginkább az játszott szerepet a nyár silányságában, hogy helyileg nem túl sok szabadtéri szórakozási lehetőség van. Kiemelve a szabadtért, hisz nálam jó időben megbocsájthatatlan bűn otthon ülni. Program és helyszín hiányában valóban maradt az otthon ülés. És nem csak nálam, de ez nem vígasztal, hogy másnak is így telt a nyara. Nagyon nem.
A nyári gyakorlat miatt egy hónappal megrövidült a nyári szünetem. Így július közepén nem tudtam magammal mit kezdeni. Ráadásul a fizetésemet is augusztusban kaptam meg, így a megmaradt júliusi hetekben nem tudtam egyáltalán kimozdulni itthonról. Mondjuk az már az én hibám, hogy nem vettem számításba a szomszéd településen lévő strandot, ami ugyebár ingyen van.

A nyár legjobban várt programja a pesti fórum találkozó volt. Egyrészt már kíváncsi voltam, milyenek élőben az a közösség, amihez másfél évvel ezelőtt csatlakoztam, másrészt régi tervem volt már feljutni a fővárosba. Sajnos az utolsó pillanatban lemorzsolódok, valamint a megjelentek kevés létszáma kettétörte a kialakuló hangulatot, így hamarabb véget ért a találkozó, mint ahogy terveztem.
Hazatérve döbbentem rá, hogy három hét, és ismét kezdődik a suli-időszak, valamit csak kell kezdeni az utolsó hetekkel. Kreativitással nem is volt gond, leginkább a pénzhiánnyal, hisz a fizetésem egy részét elköltöttem a pesti útra, a másik feléből megvettem a gépházat, szülői részről meg kifizetésre került a külön órám. Így maradt a strand, ami szintén balul sült el. Ugyanis sikeresen leégtem, de olyan szinten, hogy három napig szenvedtem a fájó bőrrel, majd a hámló bőrőm okozott gondot, főleg mikor itthonról el akartam menni.
Rövid összefoglaló után pedig lássuk, mit is sikerült megvalósítanom a terveimből.

Először is vasárnapra tervezett postból semmi lett, két nyomós okból is. Mindkenképp a nyári szünet utolsó napjára akartam időzíteni a bejegyzést, ami utólagos tájékoztatásból kiderült, hogy a nyári szünet utolsó napja nem augusztus 30. vasárnap, hanem 31.hétfő, azaz a mai nap.
Tegnap akartam is bejegyzést írni, de végül meghiusúlt, mivel elég vacakul voltam egész nap. Ugyanis az azt megelőző este kicsit túlzásba vittem a képernyő elő görnyedést, ami abból fakadt, hogy direkt linkekről töltögettem, s meg akartam várni, még a letöltött adatmennyiség teljes egészében leér. Keveset aludtam, már alapból fejfájásra ébredtem. Így délután – annak tudatában, hogy egy kis alvással jobb lesz – ledőltem két órára, de ez csak hab volt a tortán, ugyanis utána még rosszabbul lettem, ráadásul este se sikerült aludnom. De szerencsére pár órás alvás után 9-kor már fent voltam, így elméletileg ma korán ágyban kellene lennem, bár első tanítási napot megelőzve tuti, hogy nem fogok tudni elaludni.

Ugye anyám lépett öt napra, hétfőn ment és pénteken jött. Már a hétfő se kezdődött jól, ugyanis volt oly kedves, és gyakorlatilag pénz nélkül hagyott itthon. Ami önmagában nem lett volna probléma, ha mondjuk előtte az én „szájízemre” vásárol. Így végül kedden végre apámtól kaptam pénzt, amivel azonnal a Tesco-ba mentem bevásárolni.
Szerdán észrevettem, hogy a biciglim szépen leereszt a sokadik felpumpálásra is, így csütörtökön kénytelen voltam gyalog bemenni a városba, s megvenni a bérlemetemet, illetve kifizetni a webtárhely számláját. Mivel a legrövidebb úton mentem, így meglepődve vettem észre, hogy egykori internet kávézó, ahová jártam, megszűnt. Hm, ki gondoltam volna.

A strandolásból természetesen nem lett semmi. Múlt hét vasárnapján mentem volna ki, de csak mentem volna, ugyanis rendkívül esős idő volt. Ráadásul tegnap se tudtam még megkísérelni se, ugyanis szombat hajnalban jelentős eső esett.
És arról még nem is ejtettem szót, hogy a két héttel ezelőtti strandolás utóhatásai még mindig megvannak. Az arcomról és a vállamról már „eltávozott” az „égett bőr”, most a karomon van a sor. Szerencsére egy kiadós testápolós kezelés jó hosszú időre elfedi a hámló bőrt, így legalább nem kell hosszú pólóban mennem.

Ahhoz képest, hogy mit terveztem megnézni, csak töredékét néztem meg az általam felsorolt filmeknek. Egyedül a Harry Potter szériát néztem végig az új epizód miatt. A Gyűrűk Urát elkezdtem, de rögtön az elején feladtam. Mai napon nekiülök a Jurassic Parknak, aztán meglátom, hogy belefér-e az időmben a folytatás, illetve mennyire leszek fáradt, mert simán végignézném egyben a három filmet.
Sorozatok terén még mindig hadilában állok az X-aktákkal. Egyedül a Tell Me You Love Me-t szenvedtem végig. Játékok terén hosszú idő után úgy döntöttem, hogy nekiülök a Potter játékoknak, tekintve, hogy annak idején szerettem az elsőt. Így a második mai napon pörgettem ki, illetve nekiültem a harmadiknak. Továbbá letöltöttem egy Playstation 2 emulatort, szóval ha leér a kiszemelt játék, akkor majd meglátom, hogy érdemes volt-e töltögetni egész nap.

Kedden kimostam az itthoni ruháimat, a csütörtöki mosást pedig szombatra napoltam el. Ma viszont megint csak volt egy adag ruha. Ugyanis épp terveztem, hogy elmegyek már, s veszek pár farmert, amikor meglepetésemre előkerült rögtön kettő is. Igaz, rögtön repültek a mosógépbe.

Szóval ennyi volt a múlt hét, és holnaptól kezdődik a suli. Vissza a jól megszokott hétköznapokba!

Már csak egy hét…

Kecskenyál

Hihetetlen, hogy mennyire tud rohanni az idő. Tisztán emlékszem arra, amikor kisétáltam az iskolából, hogy itt van a jól megérdemelt három hónap. Arra is emlékszem, amikor először kellett menni gyakorlatra, na és persze arra is, amikor utolsó napomat lehúztam. Hurrá, hurrá, maradt kb. 5 teljes hetem, és persze mellé egy csonka, hogy élvezzem a nyarat.

Meló nem jutott már nekem, meg is lepődtem volna, ha lett volna, hisz július közepén diákként ki tud találni közvetítőn keresztül, főleg egy ilyen kis városban? Azt viszont máig nem tudom felfogni, hogy a francba nem jutott nekem előbb eszembe a strand, ami csak 40 percre van innen biciglivel?

Igazából mennék már nagyon. Hiába megyeszékhely ez a város, akkor is kicsi, kevés az olyan program ami igazán érdekel, szórakozó hely meg egyenlő a nullával, igénytelen helyre meg nem megyek. Szabadban sem tud az ember mit csinálni, hisz itt igazából alig van valami. Kivéve a strand. Múlt héten keményen leégtem, még mindig piros a bőrőm, de legalább jó hír, hogy hámlik erőteljesen, s ha vasárnapra elmúlik valamennyire, akkor megint kinézek, de most legalább annyi eszem lesz, hogy csak 1 órára lépek ki, tekintve, hogy 2×40 perces utat kell megtennem biciglivel. Az nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt, mert ápol, véd és eltakar, de ha arcon égek le, akkor elég ciki lenne úgy iskolába menni, hogy miliméteres bőrfecnik lógnak az arcomon, mint ha bőrbeteg lennék.

Tegnap nagyon mentem volna valamerre, de ugye augusztus 20-a volt. Gyalog nem akartam sehová menni, biciglivel meg inkább nem is próbálkoztam, mivel a hátsó villogómban kimerült az elem. Azért egy szép büntetés se hiányzik a rendőröktől, akik ilyenkor duplán vannak jelen az utcákon.

Nem nagyon tudtam mást csinálni, így a Resident Evil 4 játékot pörgettem ki, erre rá is ment két napom. Tervbe volt véve, hogy pár filmet meg kellene nézni. Így esett a választás a Harry Potter sorozat első részére, mert ugye nem rajongok érte, de bőven a nézhető kategóriában van. Először akkor láttam, amikor leadták a tévében, s szívesen újranézném, mivel felidézné az akkori karácsonyi hangulatot. De már 4 napja tervezem megnézni, de hát játszottam – mást nem is tudtam csinálni leégett bőrrel -, este elmentem, mire hazajöttem már fáradt voltam, így nem is volt kedvem megnézni egy több, mint két órás filmet.

Tegnap is nehezen jött álom a szememre. Imádom, amikor már nem tudok a gép előtt ülni, így hát lefekszem. De már tévézni se tudok, mert leragad a szemem. Amikor meg kikapcsolom mindkettőt, nem tudok elaludni. Príma. Utolsó sorban pedig azt se felejtsem ki a sorból, hogy itt van az augusztus vége, én pedig egyre inkább törekednék arra, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem, azaz nem a gép, vagy a TV előtt. Ami még könnyen megvalósítható is lenne, hisz egy díszes társaság összeröffenését semmi sem akadályozza, pusztán egyetlen dolog: nincs normális program/helyszín a városon belül. Igazából az aktuális tanévben ez nekem egyáltalán nem tűnik fel, hisz a délelőttöm nagyobb részét elviszi az iskolában töltött idő, így minden egyes percet, amit az iskolai falain kívül töltök, megbecsülöm. De nyáron, amikor 24 órából 24 szabad, és nem igen tudsz mit csinálni…borzalom.

Várom már, hogy elkezdődjön az új tanév, habár abban egészen biztos vagyok, hogy hamar a büdös fenébe fogom majd kívánni, kezdve rögtön az első nappal. Ráadásul tegnap eszembe jutott, hogy az első héten nincs stabil órarend, azaz egy héten keresztül csak osztályfőnökkel leszünk, 12 előtt pedig nem lehet hazamenni. Anyám borogass…

Egy biztos: vissza fogom még sírni ezeket a hónapokat!

Négy nappal később

Kecskenyál
Elég régóta nem írtam bejegyzést. Pontosabban 4 napja! :D

Próbáltam élvezni az eddigi 24 órás szabadidőt. Hol sikerült, hol nem. Először is azzal teltek az elmúlt napok, hogy weblapot szerkesztettem, de most végeztünk, szóval elvileg megpihenhetek. Szóval mostantól korlátlan mennyiségben jöhetnek a zeneszámok, filmek, sorozatok, és persze házon kívüli tevékenységek.

Tegnap épp eszembe jutott, hogy a weblap szerkesztés és a gyakorlat teljesen leszívta az energiámat, s gyakorlatilag itthonról el sem mentem. Egyszer spontán elmentem, s fordultam egy nagyot bicajjal, továbbá vasárnap tettem egy kis kirándulást a strandon. Elméletileg holnap is mennék, de ugye Szanazug körülbelül 40 percnyi biciglizésre van. A víz jó, ingyen lehet strandolni, bolt van. Viszont buszmegálló nincs a közelben. Azaz buszozás +40 perc gyaloglás, vagy 40 perces bicigli út. Holnap ráadásul hőség riadó is lesz, szóval nem tudom, hogy érdemes lenne-e kimenni. Egyedül is kimennék, de a biciglit nem tudnám hol lezárni, továbbá hová tenném az értékeimet. Telefon (ami egyben mp3 lejátszó is) nélkül pedig én nem vágok neki.

Az elmúlt napokban hajnali 3-4-kor mentem aludni, ugyanis a hörcsögök nem hagytak aludni. Azt nem kell mondanom, hogy dél körül keltem fel, s egész nap rosszul voltam. Szerintem a szervezetem nem túlságosan bírja, ha dög melegben ébredek fel. Mert érdekes módon, ha 8 ás 10 óra között kelek fel, semmi problémám nincs.

Ajj, és mindjárt itt a szeptember!

Kezdődik a punnyadás

Kecskenyál
Eltelt két nap, s azt hiszem kezdek belerázódni ebbe nyári szünetbe, habár még élénken él bennem a nyári gyakorlat emléke. Elég ideges voltam az utolsó napon, így nem csoda, hogy azzal álmodtam, de valahogy ma reggelre is sikerült erre ébrednem, hogy ezzel álmodtam.

Azzal, hogy most már hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet, megragadtam az alkalmat, hogy teljesen kipihenjem magam. Lényegében eddig még nem nagyon csináltam semmi hasznosat ami azt illeti. A házat egyelőre nem hagytam el, habár nem is lett volna kedvem, hisz elég meleg van. Ennek fényében délután fürdésnek álcázva hűtöttem le magam, habár 20 perc után kb. úgy éreztem, mint aki nem fürdött egy hete.

Még ezt a hétvégét annak szentelem, hogy minden letöltött, de meg nem tekintett sorozatot, filmet megnézzek, s jövő héttől pedig behozom az eddig jól bevált nyári “műsorrendet”, ami többnyire – munka híján – abból áll, hogy reggeli kelés 9 és 10 közé ütemezem, majd az egész nap itthon ülök. Az, hogy épp házimunkát fogok végezni, vagy épp megnézek valamit, esetleg játszok, azt még nem tudom. Estefelé, amikor pedig hűl le a levegő, irány a város, vagy a szomszéd település, mindegy, csak el itthonról. :D

A programom fényében pedig a napi bejegyzések minden bizonnyal el fognak tűnni, helyüket feltehetően a mindenféle sorozat, illetve film (esetleg játék) kritikák veszik majd át.

Így kell telnie a nyári szünetnek?

Kecskenyál
Épp egy hete döntöttem el, hogy már aznap kiveszem a szabadságot a nyárra. Részben igazam volt, mert minek mentem volna be? Azért, hogy végig üljek pár órat és hallgassam, hogy egyesek hogyan is próbálnak meg kaparni a jobb jegyért? Inkább itthon maradtam.

Múlt héten részben a szeszélyes időjárás miatt az egész napomat bent töltöttem a szobában. Persze azért tartottam 20-25 perces szüneteket, s ha épp nem esett az eső, akkor a cseresznya körül, kopasztás után pedig a cseresznyefa tetején töltöttem.  És így is telt el az egész hetem összvissz.

Én mindig azt mondom, hogy nem vagyok gép, illetve netfüggő, csak túl sok a szabadidőm, és korlátozottak a lehetőségeim, ami részben igaz. Ha minden jól alakult volna, és nem lettek adminisztrációs problémáim a kijelölt boltban, ahol gyakorlatomat tölteném a nyáron, akkor ezt a hetet végig dolgoznám, és a következőt is. De ugye a sors közbeszólt.

Vasárnap már mondogattam magamnak, hogy ez bizony így nem lesz jó. Egyetlen pozitív dolgot tudok kiemelni, hogy az alvásommal semmi probléma. Nem ébredek fel éjszaka közepén többször, nem alszok délig, kettőig, mint tavaly. Ennek örülök. Annak már kevésbé, hogy megesz az unalom. Így tegnap és ma is 2 órás bicaj “túrát” szerveztem magamnak. Nem mondom, élveztem.

Mai napon nem terveztem elhagyni a házat. Így meggyőztem anyámat, hogy a szennyest mossuk ki ma, de azt se kíméljük, ami a szekrénybe áll. Így a nyári, s a nyárinak mondható ruhadarabok mentek a mosógépbe. Erre kapom ma a telefont, hogy be kellene mennem a gyakszihelyre aláírni egy papírt. Majd negyven fokos melegben, hosszú farmernadrágban és viszonylag tavaszinak mondható hosszú újjú, félvastag pólóban tekertem át a városon. Mondanom se kell, hogy biztos vagyok benne, hogy senki nem nézett engem hülyének.

Viszont abban már biztos vagyok, hogy a nyári munka fogalma idén kimerül a gyakorlatban. Olyan napi minimális napi órát kell letöltenem, hogy július vége felé leszek szabad. És ott lesz egy árva augusztus. És akkor azt a maradék időt rontsam el, miközben tudom, hogy jövőre újabb vizsgák, ballagás, szalagavató következik?

Tudom, nagy részében unatkozni fogok, de valamit ki fogok találni. Ami lehetőleg nem a négy fal közt végezhető tevékenységet takar.

…és amikor megkezdődik a nyári szünet!

Kecskenyál
Hát nem tudom. Jelenleg vegyes érzelmeim vannak a nyári szünettel kapcsolatban. Egyrészt tudom, hogy diákként ez az utolsó, másrészt pedig már a tavalyi sem volt valami fényes. Az idei is meg van fűszerezve már most, annyi szent!

Először is tavaly itt volt ugyebár a friss érettségi, s utána egy szép hosszú nyári szünet. Ami éppen elegendő volt arra, hogy “tökéletesítsem” az előző hónapok alatt beszerzett enyhe alvás paralízisemet. Sikerült is tökélyre fejlesztenem. Majd ugyebár jött a felismerés, hogy szeptembertől 1-2 embertől eltekintve teljesen új osztálytásakkal leszek összezárva. Hiába ugyanaz az iskola, mégis nagy változás. Kicsit tartottam is attól, hogy valami szedett-vedett társaság jön majd össze, aztán évközben mennek a nagy csatározások. De szerencsére kellemesen kellett csalódnom.

Az utóbbi hetekben – hiányzásaim ellenére, mely legfőképp ebből az istenverte betegségből jött össze – sikerült összeszednem az összes jegyemet, így már május közepén elfogytak a felelni valók, így hát bejártam unatkozni. Mert mást nem nagyon csináltam. Csak néztem, hogy a többiek – akik természetesen nem jártak be minden órára – felelnek, küzdenek a jobb jegyért, vagy épp azért, hogy legyen nekik következő év.

Így esett, hogy a héten feleslegesen bementem két napot, majd kedd délutántól nekem megkezdődött a nyári szünet. Ami viszonylag unalmasan telik. Bár a mai napom nem volt valami fényes. A nyári gyakorlat szelleme lebeg fejem felett, ami csak nem akar összejönni. Bizony, büdös adminisztráció. Most várok, mikor tudom elkezdeni, letölteni gyakorlatomat, mikor lesz minden rendben. Ám ez már nem rajtam múlik.

Ha meglesz a gyakorlat, valószínűleg pihenésre fordítom a maradék időt. Hisz lényegében ez az utolsó nyaram, mint tanuló. Utána már nem lesz olyan, hogy 2-3 hét téli szünet, meg 10-12 hét nyári szünet. Kemény melókorszak köszönt be. És bizony jövőre még egy szalagavató, még egy ballagás, még egy írásbeli, szóbeli. Vizsgáktól nem félek, de a kötelező – szerintem csak magamutogatásnak szánt, felesleges – szalagavatótól, ballagástól már ki is ráz a hideg.

Igyekeztem tartalmasan tölteni az eddigi napokat. Hát nem sikerült.