Hihetetlen, hogy mennyire tud rohanni az idő. Tisztán emlékszem arra, amikor kisétáltam az iskolából, hogy itt van a jól megérdemelt három hónap. Arra is emlékszem, amikor először kellett menni gyakorlatra, na és persze arra is, amikor utolsó napomat lehúztam. Hurrá, hurrá, maradt kb. 5 teljes hetem, és persze mellé egy csonka, hogy élvezzem a nyarat.

Meló nem jutott már nekem, meg is lepődtem volna, ha lett volna, hisz július közepén diákként ki tud találni közvetítőn keresztül, főleg egy ilyen kis városban? Azt viszont máig nem tudom felfogni, hogy a francba nem jutott nekem előbb eszembe a strand, ami csak 40 percre van innen biciglivel?

Igazából mennék már nagyon. Hiába megyeszékhely ez a város, akkor is kicsi, kevés az olyan program ami igazán érdekel, szórakozó hely meg egyenlő a nullával, igénytelen helyre meg nem megyek. Szabadban sem tud az ember mit csinálni, hisz itt igazából alig van valami. Kivéve a strand. Múlt héten keményen leégtem, még mindig piros a bőrőm, de legalább jó hír, hogy hámlik erőteljesen, s ha vasárnapra elmúlik valamennyire, akkor megint kinézek, de most legalább annyi eszem lesz, hogy csak 1 órára lépek ki, tekintve, hogy 2×40 perces utat kell megtennem biciglivel. Az nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt, mert ápol, véd és eltakar, de ha arcon égek le, akkor elég ciki lenne úgy iskolába menni, hogy miliméteres bőrfecnik lógnak az arcomon, mint ha bőrbeteg lennék.

Tegnap nagyon mentem volna valamerre, de ugye augusztus 20-a volt. Gyalog nem akartam sehová menni, biciglivel meg inkább nem is próbálkoztam, mivel a hátsó villogómban kimerült az elem. Azért egy szép büntetés se hiányzik a rendőröktől, akik ilyenkor duplán vannak jelen az utcákon.

Nem nagyon tudtam mást csinálni, így a Resident Evil 4 játékot pörgettem ki, erre rá is ment két napom. Tervbe volt véve, hogy pár filmet meg kellene nézni. Így esett a választás a Harry Potter sorozat első részére, mert ugye nem rajongok érte, de bőven a nézhető kategóriában van. Először akkor láttam, amikor leadták a tévében, s szívesen újranézném, mivel felidézné az akkori karácsonyi hangulatot. De már 4 napja tervezem megnézni, de hát játszottam – mást nem is tudtam csinálni leégett bőrrel -, este elmentem, mire hazajöttem már fáradt voltam, így nem is volt kedvem megnézni egy több, mint két órás filmet.

Tegnap is nehezen jött álom a szememre. Imádom, amikor már nem tudok a gép előtt ülni, így hát lefekszem. De már tévézni se tudok, mert leragad a szemem. Amikor meg kikapcsolom mindkettőt, nem tudok elaludni. Príma. Utolsó sorban pedig azt se felejtsem ki a sorból, hogy itt van az augusztus vége, én pedig egyre inkább törekednék arra, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem, azaz nem a gép, vagy a TV előtt. Ami még könnyen megvalósítható is lenne, hisz egy díszes társaság összeröffenését semmi sem akadályozza, pusztán egyetlen dolog: nincs normális program/helyszín a városon belül. Igazából az aktuális tanévben ez nekem egyáltalán nem tűnik fel, hisz a délelőttöm nagyobb részét elviszi az iskolában töltött idő, így minden egyes percet, amit az iskolai falain kívül töltök, megbecsülöm. De nyáron, amikor 24 órából 24 szabad, és nem igen tudsz mit csinálni…borzalom.

Várom már, hogy elkezdődjön az új tanév, habár abban egészen biztos vagyok, hogy hamar a büdös fenébe fogom majd kívánni, kezdve rögtön az első nappal. Ráadásul tegnap eszembe jutott, hogy az első héten nincs stabil órarend, azaz egy héten keresztül csak osztályfőnökkel leszünk, 12 előtt pedig nem lehet hazamenni. Anyám borogass…

Egy biztos: vissza fogom még sírni ezeket a hónapokat!