Nagy kedvelője voltam a sorozatnak régen. De annyi néznivaló volt, hogy ennek a tengerében szépen el is tűnt a South Park, s nem is kaszáltam el, hanem egyszerűen nem jutott rá időm, hogy megnézzem a friss részeket. Utána pedig valahogy már nem mozgatott meg a dolog. A Comedy Central-nak köszönhetően bele-bele pillanthattam ismét epizódokba, így aztán úgy döntöttem, hogy mivel kevés a néznivaló, akkor ismét ideje visszavenni a nézendők közé. S nem csak azért, mert jelenleg már túl van kerek tizenhét évadon.
Mikor ténylegesen belekezdtem, akkor épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon hol is volt az a pont, amikor ténylegesen abbahagytam, s tovább már nem érdekelt. A tizedik évad végén rájöttem, hogy nálam ez volt a fordulópont, ugyanis itt szálltam ki. Azt hiszem nem is ok nélkül. Ugyan az elkövetkezendő két hét kemény lesz, s kevés időm is lesz, s egyelőre még nem tudom belekezdek, vagy konkrétabban bele merjek-e kezdeni a következő etapba.
Tovább…
Címke: South Park
South Park: 9.évad
Létezik egy olyan szórakozási eszköz, melynek neve hullámvasút. Az ember felül rá, majd szépen elindul. Természetesen tudja, hogy mire vállalkozik, de mégis tudja, hogy az utazásnak lesznek majd jó, s rossz részei. Ha jellemezni kellene a népszerű amerikai sorozatot, akkor nagyjából ehhez tudnám, mert ez jelentette nekem a kilencedik évadot.
Annak idején nem volt véletlen, hogy „kikopott” a sorozat a nézendő szériák közül. A Comedy Central-nak köszönhetően ismét megjött a kedvem, s egyre inkább elkezdtem emlékezni, hogy milyenek is voltak azok az évadok, amelyeket annak idején nyomon követtem. Tudtam mire vállalkozok bő egy hónappal ezelőtt, de szerencsére jól haladtam, így lassan utolérem magam ezen a téren, s végre nem látott epizódokat is megnézem. Eldől majd részemről is, hogy valóban olyan silánnyá változott a széria, mint ahogyan többen mondták.
Tovább…
South Park: 8.évad
Ugyan már pár napja lehúztam a South Park nyolcadik évadát, de sajnos időhiány miatt inkább az epizódok további követésére adtam a fejemet, mint hogy leírjam ismét véleményemet az épp aktuális szezonról, amit befejeztem. Valahol sajnálom, hogy akkor nem ragadtam virtuális pennát, s nem írtam egy szép bejegyzést róla, mert most kicsit kómásan ez mindenképp nehéz lesz.
A nyolcadik évad nem csak azért volt különleges számomra, mert végre egy olyan etapot láttam, amelynek minden epizódjára már emlékeztem, hanem azért is, mert ezek ellenére valóban szórakoztatott, s lekötötte a figyelmemet. S belül pedig elöntött ismét az az érzés, amit már rég éreztem a sorozattal kapcsolatban.
Tovább…
Üdvözlet Playstation 3!
Általában a téli hónapokban egyfajta „hibernálás” kezdődik nálam, ami annyit jelent, hogy ha nem muszáj bizony nem mozdulok ki itthonról. Idén ez kicsit változott a helyzet, ugyanis sajnálatos módon január elején olyan rendkívüli időjárás volt, hogy egy szál pulóverben közlekedtem, mert téli kabátban majd megfagytam. A hónap eleji szabadnapok jól teltek, ugyanis végére értem a Metro: Last Light-nak, illetve ismét visszavettem a nézendők listájára a South Park-ot, amellyel elég jól haladok.
Hogy őszinte legyek azért kicsit féltem attól, hogy vajon mi is lesz, ha majd véget ér a szabadságom. Főleg attól, hogy majd nem tudok visszarendülni a munka világába. Utóbbival nem volt gondom, ugyanis nem kellett fél óra, hogy úgy érezzem, mint ha nem is mentem el volna szabadságra. Viszont alvás terén ez nem volt elmondható, ugyanis sikerült olyan jól kipihennem magam, hogy nagyjából négy órás alvás után indultam el, hogy ismét elfoglaljam a helyemet a kereskedelemben. Körülbelül egy hónappal ezelőtt „örültem” annak, hogy megfáztam. Leginkább azért, mert általában bő 6-8 hétig nem fordul elő nálam ez a betegség. Ennek ellenére a „gyönyörű” időjárásnak köszönhetően ismét sikerült első helyre kerülnie a takonyparádénak, remek…
Az előző évem érdekes volt. Sokszor megfogadtam, hogy félreteszem az impulzus vásárlást, s csak megfontoltan költök pénzt. Na már most megjelent az igény, hogy esetleg egy új telefon legyen ismét, ugyanis az előzőnél volt egy-két érdekes anomália. Aztán úgy döntöttem, nem olyan nagy probléma ez, megtartom a régit. Ennek ellenére január elején tulajdonosa lettem egy Xperia L-nek. Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, de ennek ellenére azért akadt egy-két olyan cím, ami magával ragadott. Ezek közül akadt pár konzol exkluzív cím is, amely feltehetően soha nem lát napvilágot PC-re. A karácsony tájékán megjelenő olcsó konzolok nagyon csábítóak voltak, de az eredeti játékok ára visszatartott attól, hogy én is konzol tulajdonos legyek.
Még az előző hónapban megnéztem pár olyan filmet, amelyet megvásároltam eredeti Blu-ray lemezen. A problémám leginkább az volt, hogy a lejátszóm csöppet hangos volt, így amikor nem volt zene, vagy csak sima párbeszéd volt bizony eléggé zavart, s olyan hangzása volt, mint ha valami csiszoló korong lenne a lejátszóban. Nem minden lemeznél csinálta ezt, s szerencsére a lemezeknek sem lett semmi baja. Akkor megfordult a fejemben, hogy egy új lejátszót kellene beszerezni. Ekkor belebotlottam a 12GB-os Playstation 3-ba, ami valóban nagyon csábító árcédulát kapott, de amikor megtudtam, hogy Blu-ray lemezeket is lejátszik, nem volt megállás, vásároltam egyet:
Sokat gondolkodtam korábban, hogy nem sok értelme van beszerezni egy ilyen konzolt, ha összesen két játék érdekel. S ezek közül ugyebár csak videók, s tesztek alapján tudtam dönteni. Kicsit féltem, de végül úgy döntöttem, ha játékok terén nem vált világot még akkor is tudom használni egy szimpla Blu-ray lejátszóként. Ezek mellett természetesen igyekeztem azt is meglépni, hogy azért legyen valami játszható is mellé, így végül 2000 forintért a vatera segítségével hozzájutottam az Uncharted: Drake’s Fortune-hoz:
Féltem attól, hogy mellényúlok, s ha azt is hozzáteszem, hogy mennyibe kerül ez a szórakozás összesen, akkor bizony tényleg nagy volt a rizikófaktor. Igazából februárban akartam megrendelni, de úgy voltam vele, hogy várok addig, míg megtudom milyen is lesz a beosztásom. De mivel a szabadnapjaim a hónap elején elég érdekesen alakulnak, így nem volt választásom: meg kell ebben a hónapban rendelni.
Két nappal ezelőtt a munkahelyen délelőtt küldtem e-mail-t az üzletnek, hogy megoldható, hogy akkor szállítsák ki, amikor itthon vagyok majd, pihenőnapon. Válasz nem érkezett, így délután gyorsan elbújva az öltözőben felhívtam az online üzletet, ahol azt mondták igen, csak írjam be a megjegyzésbe. Hazaérve meg is tettem, de a visszaigazoló e-mail-ben sem, s a profilomban sem volt látható a megjegyzésem, csak az első mondat, amiben nem volt benne a lényeg. Így a weboldalon hagytam üzenetet a webmesternek, amire semmi válasz nem érkezett. Majd késő este jött az e-mail a futárszolgálattól, hogy a következő munkanapon érkezik a gép. Nem tudtam mire vélni, de anyám meggyőzött, hogy adjam oda a pénzt neki, majd ő itthon lesz. Nem tetszett az ötlet, hisz ha jeleztem mikorra kérem a szállítást, ami megvalósítható, akkor azért ez kicsit felháborítónak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy hiába hívtam az e-mail-ben megadott számot, a futárszolgálat nem vette fel. Másnap kaptam az sms-t itthonról, hogy korán reggel megérkezett a gép, majd két órával később a postás meghozta a játékot, amely annyira megtetszett, hogy szintén 2000 forintos áron megvettem a második, s harmadik részt is. Érdekes hónap lesz a február.
Mindezek mellett megérkezett az igazi tél, s immáron elkezdett havazni is. Ugyan a szélnek nem igazán örültem, de kellemes volt hazacammogni a hóesésben. Valahogy ez hiányzott a decemberi ünnephez. Bevallom kicsit félek, hogy milyen lesz a március, mert nem szeretnék tavasszal is havat lapátolni, vagy pedig benne lépkedni.
Az elkövetkezendő napokban – játék mellett természetesen – igyekszem kipihenni magam, s meggyógyulni. Szerencsére most nem voltam annyira beteg, hogy talpon se tudjak állni, de nem volt leányálom így bemenni dolgozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt indok, hogy a ledolgozott munkanap miatt ne kapjak kevesebb pénzt a táppénz miatt. Szóval nem mondhatom magam a munka hősének, de azért igyekeztem nem göthös csirkeként viselkedni. Mondjuk tény, hogy más úgy, ha munkaidő alatt talpon vagyok, mint ha ülök egy iskolapadban.
South Park: 7.évad
Ha kinézek az ablakon – főleg felkelés után, kómás fejjel – nehéz eldönteni, hogy most tél van, vagy pedig tavasz. Ennek ellenére gyermekkorom óta meglévő szokásomon, miszerint télen hibernálom magam a négy fal közé, nem változott. S mivel az aktuális szériák pihenőre vonultak, s számuk is alaposan lecsökkent tökéletes ötlet volt South Park-ba való visszatérés.
A húsz perces epizódok pedig megfelelőek voltak arra, hogy akár pár nap alatt magamévá tudhassak egy-egy évadot. Ebből fakadóan pedig örömmel nyugtáztam, hogy nem volt rossz ötlet ismételten elővenni a szériát. Így a hetedik évad után mosoly ül az arcomon továbbra is.
Tovább…
South Park: 6.évad
Remekül haladok a South Park soron következő évadával, nagyjából úgy, mint egy kisiskolás a házi feladatával. Egy hónappal ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy ismét felveszem a nézendők listájára elég nagy elhatározásnak tűnt, hisz gyakorlatilag 16 évadnyi epizód vár rám, s ezzel szemben pedig szabadidőm kevés rá.
Szerencsére utóbbit sikerült beosztanom, s mivel jó pár epizódra emlékeztem, így akár teszem azt házi munka mellett is le tudtam nyomni pár részt anélkül, hogy ne tudtam volna figyelni, vagy éppen csak háttérhangnak ment volna. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon van-e értelme előröl elkezdeni, de szerencsére akadtak olyan részek, amelyekre nem emlékeztem, így megvolt az újdonság varázsa, ami egyébként nekem nagyon hiányzik már régóta.
Tovább…
South Park: 5.évad
Húsz perces szériákkal lehet a legjobban haladni, ha éppenséggel az embernek van ideje, s elég sok felgyülemlett epizódok várnak ránk. Mivel az újabb epizódokba már belefutottam a Comedy Central-nak hála, s nem tudtam annak idején hol hagytam abba, így hát az első résztől ismét beszálltam a South Park életébe. Így hát nincs megállás, bő két hét alatt sikerült legyűrni öt évadot.
Az előző évaddal kapcsolatban némi negatívumot fogalmaztam meg, de szerencsére az ötödik évadnak némileg sikerült ezt a fajta dolgot korrigálnia. Mindamellett még jó pár új karakter is érkezett, tehát panaszra tényleg nem lehet ok.
Tovább…
South Park: 4.évad
Nem igazán van mostanában mit néznem, szóval egyelőre nem bántam meg, hogy visszatértem a pár éve abbamaradt South Park-hoz. Főleg azért, mert nem mondanám, hogy számomra minőségileg megromlott, hanem egyszerűen össze-vissza néztem az epizódokat, így végül nem is volt kedvem ismét előröl nekifutni, s látni, hogy vajon mi is lesz a végeredmény.
Ahogyan a The Big Bang Theory esetében itt is remekül tettem, hogy pihentettem egy kicsit a sorozatot, habár tény, hogy az előbb említett szériánál tökéletesen élvezem az új epizódokat, addig a South Park lakóinak történeteiből egyelőre még csak azokon vagyok túl, amiket már korábban láttam. Az mindenképpen pozitívum már, hogy egyre több részre emlékszem, habár erős a csábítás, hogy a távkapcsolón nyomjak egy gombot, s máris másik rész kerüljön terítékre, s ezzel is haladva. De egyelőre remekül bírom a kiképzést, s minden részt végigültem (vagy feküdtem).
Tovább…
South Park: 3.évad
Azt hiszem remek döntést hoztam, amikor úgy döntöttem, hogy visszatérek a pár évvel ezelőtt abbahagyott South Park-hoz. Nem mondanám, hogy elkaszáltam, mert annyira rossz volt, hanem egyszerűen voltak nála már sokkal jobbak, s sikeresen kikopott a nézendők közül. Az eltelt évek alatt az általam követett szériák vagy befejeződtek, vagy pedig minőségileg már nem szórakoztattak, így végül az általam abbahagyottak helyére kellett valami más. Ha őszinte akarok lenni, akkor sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ott folytassam, ahol régen abbahagytam, vagy pedig egyszerűen kezdjem elölről. Ugyan sok időt jelent tizenhét évadnyi felzárkózás, de mivel a régi részek eléggé szórakoztattak, ezért úgy döntöttem, hogy az első epizódtól fogom újranézni a szériát. Egyelőre a látottak alapján azt gondolom eddig a harmadik évad viszi a pálmát minőség terén.
Tovább…
Helló, Xperia L!
Az előző év eléggé zsúfolt volt számomra, így november tájékán már fogtam a fejem. Sajnos olyan munkahelyem van, ahol a karácsony, újév kiemelt ünnep, így nem kerülhettem el ezt most sem. A remény azonban éltetett, hogy januárban végre lehet normálisan kipihenhetem magam, ugyanis magaménak tudhatok bő egy hetes szabadságot.
Teljes mértékben ki akartam kapcsolódni, így elég sok tervem volt ezekre a napokra. Bár sajnálatos módon már az első napom rosszul kezdett, ugyanis a bankautomata elnyelte a bankkártyámat, annak ellenére, hogy a pin kódom tökéletes volt. A „legszebb” az egészben az volt, hogy mindez szombat délután történt, így esélyem sem volt, hogy rögtön bemehessek a helyi bankfiókba, s elrendezhessem ezt az ügyet. Szerencsére volt nálam készpénz, de bele se merek gondolni, hogy vajon mi lenne olyankor, amikor sürgősen pénzre lenne szüksége az embernek, de nem tud hozzáférni a saját számlájához. Két évvel ezelőtt tény és való, hogy valóban elfelejtettem a pin kódomat, de akkor sem voltam túlságosan boldog, mert hétvége előtt történt. Akkor is már téma volt itthon, hogy ha már az embernek muszáj bankszámlát vezetni, akkor a kedves bankok vajon miért csak hétköznap vannak nyitva. Véleményem szerint ugyanolyan fontos, mint egy közért, vagy egy gyógyszertár. Ezért is állok értetlenül a dolog előtt, s adok hálát, hogy olyan munkahelyem van, amellett azért be tudok menni, s el tudom intézni a dolgaimat. Azért bízom benne, hogy normális kártyát kapok, s nem valami American Express-t, mint amit múltkor próbáltak rám sózni.
Hétfőn szépen fogtam magam, s szépen bepattyogtam a bankba, ahol szerencsére elég hamar sikerült elrendezni amit szerettem volna. Így végül kedden itthon lehettem egész nap, s várhattam az új mobil készüléket.
Igazából nem akartam újat venni, de már előző hónap végén eléggé vásárláson járt az eszem. Négy évig hűséges társam volt a néptelefonnak kikiáltott zenetelefon, kódnevén Sony Ericsson W300i. Iszonyatosan imádtam, de egyetlen egy hibája volt, hogy sajnos eltört a fülhallgató vezetéke, s sajnos ez a készülék nem hagyományos csatlakozóval rendelkezett. Amikor végre lett munkám akkor úgy döntöttem, hogy nem fizetek majd tízezer forintot a csatlakozó mássága miatt, helyette inkább megtoldottam, s egy újabb zenemobilt vettem, mely a Spiro, azaz W100-as szériaszámot kapta. A készülékkel egyetlen egy nagy problémám volt, hogy egy szösztől is megkarcolódott a kijelzője. Így egy év múlva ismét vásárlásra adtam a fejem, s akkor döntöttem el, hogy karcálló kijelzőset szeretnék venni. Szintén a Sony kínálatából választottam a walkman-esített X8-at, azaz W8 kódnéven futó készüléket. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon jó vétel volt, még örültem is neki. Azonban a családban felmerült, hogy kellene egy olyan készülék, mint az enyém, mert rengeteg jó tulajdonságokkal rendelkezik. Ekkor úgy döntöttem, hogy az enyémet tovább ajándékozom, hisz egy újabb készülék tulajdonságait teljesen csak én tudnám kihasználni teljes mértékben. Ekkor jó vételnek tűnt, azonban az elmúlt fél év alatt felmerült pár hiba, s mivel már hivatalos frissítés nem lesz hozzá, s garancia is lejárt róla, ezért végül úgy döntöttem, hogy egy újabb készülékbe ruházok be. Elég nehéz döntés volt, mert sokat nem akartam rá áldozni, de viszont nem szerettem volna, ha rosszabb, vagy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint amit cserélnék, s esetleg még aranyáron megvennem. Így végül egy kártyafüggetlen Xperia L-re esett a választásom.
Mivel az előző készüléket kívülről-belülről megismertem, így az újabb már nagyobb újdonságokat nem tartalmazott. Mindenesetre fél óra alatt kiismertem a készüléket. Ami viszont hatalmas nagy pozitívum volt az pedig az, hogy a zenelejátszó alkalmazás valami iszonyatosan jóra sikerült, élvezet volt hallgatni mikor ismét pattyognom kellett másnap a városba.
Az időjárás érdekes volt, de még sajnos még mindig nincs igazi tél. Szinte még fagypont sincsen, azonban nagyon reménykedek abban, hogy nem fogunk majd hógolyózni majd áprilisban. Ennek ellenére a szeszélyes időjárásból, s a hétköznapi szürkeségből fakadóan szembe kellett néznem azzal, hogy sok mindenki elfoglalt, így várnom kell alkalmas időpontra, vagy pedig a hétvégére, hogy egy személyes találkozót össze tudjak hozni az ismerősökkel. Sajnos ez van, dolgozó felnőttekről van szó, így kénytelen voltam itthoni elfoglaltságokat találni, ami egyébiránt pár napig tökéletesen ment.
Már decemberben nekiültem a Metro: Last Light-hoz, amiről egyébként azt gondoltam, hogy elég hosszú lesz, s még ez a hét is kevés lesz a kijátszására, de meglepő módon már kedd délután kész lettem vele. Ugyan újabb végigjátszás számomra teljesen esélytelen, így végül úgy döntöttem valami régebbi kedvenc elé fogok leülni.
Sajnálatos módon régen iszonyatosan sok sorozatot követtem. Az általam követett szériák száma drasztikusan lecsökkent melynek leginkább két oka van: vagy az adott széria végül befejeződött, vagy pedig minőségileg a béka rottyantója alá ment. Így nem csak pártól kellett elköszönöm az évek alatt, hanem lassan már csak olyan sorozatot nézek, amit csak azért követek, mert nem lenne mást nézem. Ebből fakadóan vettem vissza a nézendők listájára például a The Big Bang Theory-t, habár az valóban hozza az elvárt minőséget. Mivel régen nagyon szerettem, s igazából „kikopott” a nézendők közül, így visszakerült ismét a South Park, melynek már sikeresen letudtam a harmadik évadát is.
Természetesen gondoltam a régi kedvenc filmekre is, így jó párat elővettem ismét. Az örök, gyermekkori kedvencem a Jurassic Park is terítékre került. Ugyan nem rendelkezem 5.1-es hangrendszerrel, de nem is vágyam rá. Helyette azonban van egy 2.1-es hangfalszett hozzákötve a tévéhez, így is tökéletes az élmény. A dinoszauruszok hangjai, léptei szinte rezegtették a falakat, ahogyan a mélynyomóból előjöttek. Azt persze nem tudom, hogy a szomszédok ehhez mit szóltak, de én élveztem.
A maradék napokra továbbra hasonlókat tervezem, de azért remélem, hogy azért az igazi tél is beköszönt, s akkor végre valóban élvezetes lesz fordulni egyet a környéken.