Magyar cím: Star Wars: Az utolsó Jedik

Én az a fajta voltam, aki későn ismerkedett meg a Star Wars filmek univerzumával. A film létezéséről már egészen kisgyermekként tudomást szereztem, s mai napig emlékszem arra, amikor talán négy évesként láttam, ahogyan egyik ismerősünk a filmet nézi. Már akkor a retinámon keresztül beleégett agyamba az a bizonyos „tömörítős” jelenet az első (most már negyedik) Star Wars film kapcsán, ahol a film főszereplőit majdnem összenyomták a mozgásnak induló falak. Ezek után nekem a filmből a legismertebb gonosz, Darth Vader jutott ki, akit nagyon kerestem az előzmény trilógiában, míg nem osztálytársam felvilágosított arról, hogy várhatok, de nem fog fel bukkanni. Miután elmagyarázta a történetet, így egyből beszippantott a Star Wars univerzum.
Fentiek ellenére azonban nem lettem az a keményvonalas rajongó. Nekem bőven elég volt két játék végigjátszása, valamint az eredeti és az előzmény trilógia többszörös megtekintése. Az én szemléletemben a hat film tulajdonképpen egy Skywalker életút kezdetét és végét jelentő cselekménysorozat. Így aztán a The Force Awakens számomra minden volt, csak épp nem szórakoztató. Ennek következménye is, hogy nagyjából négy jelenetre emlékszem az egészből.
Tovább… →

…és ismét lesz egy olyan film, amit megnézek, de nem a moziban.
A hetedik rész kapcsán kifejtettem, hogy részemről a Star Wars nem más, mint Anakin Skywalker életútja, ami az első résszel kezdődik, s a hatodikkal végződik. Így folytatni nem nagyon kellett volna, főleg úgy, hogy nagyjából igyekeztek a készítők másolni az elődöket.