A mozilátogatós korszakomat olyan 2003 és 2009 közé tudnám besorolni. Ez volt az az időszak, amikor szinte óránként követtem nyomon az aktuális filmhíreket, s bizony amely film elnyerte a tetszésemet, azt képes volt akár többször is megnézni.Így volt ez az X-men 2-vel is, amit egyébiránt úgy néztem meg, hogy az első részt nem láttam. Persze később bepótoltam a hiányosságomat, s szuper hősökről szóló filmek közül az X-men trilógia viszi nálam a prímet. Mindez persze úgy, hogy képerény változatot sohasem olvastam.
Aztán ugye jött egy eredet történet, melynek középpontjában ugyebár a közönség kedvenc karakter a Farkas állt (bár most nem mennék bele, hogy miért nem a Rozsomák nevet viseli, mondjuk engem nem is érdekel, hisz nem olvastam egy képregényt sem). Az alkotást körülbelül az egyszer megtekinthető kategóriába esett nálam, habár nagyon sok kérdésre adott választ. Aztán jött egy X-men: First Class névre keresztelt előtörténet, amit ugyan megnéztem, bár felére se emlékszem már. Bevallom annyira voltam naprakész az aktuális filmmel kapcsolatban, hogy akkor szereztem tudomást róla, amikor már kifutott a mozikból. Habár azt beismerem nem hiszem, hogy elmentem volna egy vetítésre akár. Szerencsére ez nem történt meg, mert minden bizonnyal a legrosszabb mozis élmények közé került volna a The Wolverine.

Tovább… →