Mai napig emlékszem, hogy gyermekként mennyire is szerettem a baromfikat. Tisztán rémlik, hogy a nagyszülők mennyit tartottak belőle, s elköltözés után egy ideig a szülők is. A szomszédokra is jellemző volt az állattartás, de ahogyan modernizálódott a világ, s átalakult a környék ahol éltem korábban eltűnt az otthoni állattartás. Mosolyt csal az arcomra, hogy mennyire imádtam őket gyermekként egészen annyira, hogy képes voltam nagy rémületet okozni a szülőknek, amikor eltűntem, s közben pedig bebújtam a tyúkok közé. Felnőttként természetesen ezekből kinőttem, ellenben amikor megláttam Pálfi György alkotásának előzetesét, amelynek főszereplője egy tyúk már akkor tudtam, hogy ott leszek a moziszékben.
Nem mindennapi filmről van szó, s nem is mindennapi moziélményről. Az előzetes némileg csalóka, de tulajdonképpen nem hazudik arról, hogy a főszereplője egy baromfi, aki elég sok mindenen keresztül megy.
