Kecskenyál blogja

Kétség kívül idei év egyik legjobb sorozat újonca a Glee, mely minden bizonnyal hosszú időre a kedvencem lesz (s minden bizonnyal, ha idehaza is megjelenik DVD formátumban egyértelműen megvevős kategóriába fog esni).

A széria bemutatkozó epizódja még tavaly májusban került képernyőre az American Idol után. Ez érthető, hisz a sorozat központjában egy „ének szakkör” áll, ami természetesen amerikai szemmel sokkal komolyabb, mint idehaza.
A célközönség tehát adott: a szériában epizódról epizódra egy-egy hírhedtebb zeneszám/zeneszámok kerülnek feldolgozásra; emellett pedig igazán szerethető karakterekkel dolgoznak a készítők, s ennek köszönhetően minden megvan a sorozatban ami kell. Szerelmi háromszög, négyszög, románcok. És mindez megfűszerezve rendkívül sok jó zenefeldolgozással.
Az amerikai FOX nem hozott rossz döntést, amikor 13 epizódra berendelte a Glee-t, melyet később 22 epizódosra rendelt. A kezdeti nézettség – mely átlagosan 6-7 millió nézőt vonzott –  elég volt arra, hogy az anyacsatorna berendelje a széria teljes, azaz +9 epizóddal bővített évadját. A téli szünet elég hosszú volt, azonban az őszi nézettségi adatok, valamint a dalfeldolgozásokból befolyt összeg valamint jó pár nevezés, díj besöprése elegendő volt arra, hogy még a szünet előtt megkapja a második évados berendelését is.
A széria visszatért, s nézettsége az új idősávban szárnyalni kezdett – átlagosan 9-10 millió nézőről beszélhetünk -, ráadásul egyre jobb dalfeldolgozásokat kaptunk, s ennek köszönhetően nem sokkal a májusi upfronts után az anyacsatorna a második évados berendelést még egy évaddal megtoldotta, azaz immáron biztos, hogy két évig nézhetjük még a kedvencünket feltehetően 44 epizódon keresztül (persze, ha a nézettség nem megy béka rottyantója alá, s az anyacsatorna nem állítja le a forgatást). Tehát a készítőknek van elég idejük gondolkodni, hogy merre is vigyék a történetet, mennyire tudjanak újszerűt vinni a szériába.

A sorozat pedig bárkinek ajánlható, hisz olyan elemeket tartalmaz, mely minden bizonnyal a legtöbbeknek kedvencévé válhat. Ráadásul olyan szériáról beszélhetünk, amit nem elég egyszer megnézni, hanem újra és újra neki lehet ülni. (Már most látom, hogy melyik szériát fogom legalább egyszer végignézni a nyáron).

Az alap koncepció középpontjában egy „ének szakkör” áll. Ezzel is indul a széria. Természetesen egy ilyen „csapathoz” tartozni nem épp a legjobb hírnév növeli egy középiskolában, így a tagok megtapasztalhatják, hogy milyen a „ranglétra” alján lenni.
A Glee Club így megkapja a  New Directions nevet, élén pedig Will, az egykori énekes jelölt áll, aki igyekszik a legtöbbek kihozni a helyzetből, miközben álterhes (!) feleségével tervezi a jövőjét. Persze, ha ez nem lenne elég, akkor itt a széria egyik legnegatívabb karaktere, Sue Sylvester, akit nem lehet nem szeretni. Ha ez megvan, akkor pedig lehet feldolgozni híres előadók számait.

Azért az fontos hozzátennem, hogy a Glee nem musical, annak ellenére sem, hogy előfordulnak, amikor a szereplők spontán éneklésre fakadnak. De ezek elég ritkák voltak az idei évadban. Zene, tánc, próbál vannak, részenként akár öt darab is. Persze egytől-egyig híres, hírhedt zeneszámokról beszélhetünk. Olyan előadok száma lettek feldolgozva, mint Madonna, Lady Gaga, Bon Jovi, Beatles, Kelly Clarkson. De ezekről majd lent bővebben.

A mai társadalmat közelebbről megnézve nyugodtan kijelenthető, hogy a Glee szinte ennek tükörképe. A karakterek nem teljesen pozitívak, és nem teljesen negatívak. Még a legkedvencebb karakterben is vannak olyan dolgok, melytől a néző azonnal falnak rohanna.
Ebből a szempontból teljesen elfogadható a Quinn – Finn románc, aminek eredménye egy tinédzserkori terhesség. Feltéve, ha a kisasszony barátja nem lenne szűz (!), akit lazán befűznek azzal, hogy egy jakuzziba történt ejakuláció után is teherbe tud esni egy nő. Most lehetne röhögni, meg háborogni, de amilyen a mai tinédzser társadalom (elég csak a Gyakori kérdések oldal szexuális részlegét megnézni, ahol hemzsegnek a „bugyimra rácseppent… lehetek terhes” kérdések) nem mondhatjuk azt, hogy ez nem lenne hiteles. De ide sorolható Will feleségének álterhessége is! Mint ahogyan fentebb írtam, a karakterek zöme nem csak negatív, pozitív karakterként jelenik meg. És ez igaz szinte a karakterek egészére. Így nem meglepő, hogy a kórusban helyet kap egy mozgássérült srác is. Természetesen, ha ez megvan, akkor a szexualitásnak is helyet kell csinálni, így kapunk egy meleg srácot is, akinek nem csak a karaktere, hanem az egész történeti szálja el lett rontva, nem is kicsit.

Az évad tulajdonképpen két részre osztható történeti szempontból. Az számomra rendkívül nagy pozitívum, hogy legtöbb szálat a készítők nem húzták ki az évad végéig. Ráadásul olyan téli finálét rittyentettek, hogy megnyalhattuk a tíz ujjunkat utána.
Első körben az évad párjait ráncigálták szét. Így Will előtt lelepleződik felesége álterhessége, Finn megtudja, hogy barátnője tulajdonképpen a legjobb barátjától esett teherbe. A régóta bimbozó románcokból se lesz semmi, így a rajongók egy része koppan egyet. Persze kellett egy kis ráadás, így például hiába gonoszkodott 12 epizódon keresztül Sue, ő is megkapja a jussát. Persze utóbbit egyszerűen nem lehet utálni, akármennyire is negatív karaktert kapott. Hisz megtudhatjuk, hogy sérült testvérét ápolja, de az évad fináléjában is meggyőződhetünk róla, hogy ugyan az eszközei nem túl fényesek, s hatalom éhsége is megvan, azonban legbelül ő is csak egy érző ember, mint sokan mások.

Amellett persze nem mehetünk el, hogy a széria is tud unalmasabb, hanyagabb epizódokat összehozni. Erre remek példa a tavaszi új epizódok. Először is kicsit változtattak a koncepción, tehát a rajongók nem azt kapták, amire tulajdonképpen számítottak. Nem volt ugyan nagy baj, legalábbis engem maga a történeti része nem igen zavart. Az már igen, hogy akadt pár olyan karakter, amely eléggé karakteridegen dolgot művelt. Itt volt például Will, aki lazán megcsalta volna új barátnőjét. De nem feledkezhetünk el az évad mellényúlásáról, azaz Kurt-ről sem, akiről már ötven méterről látszik, hogy meleg, de azért ritka ostoba alapsztorikat írtak neki. Finn iránt érzett rajongása, szerelme még csak-csak megérhető, de az már kevésbé, hogy az évad első felében Rachel közli vele, hogy kettejük közül neki van csak esélye a kiszemeltnél, mivel ő lány, amit maga Kurt is elismer, erre az évad második felében pedig betolnak egy olyan epizódot, melyben gyakorlatilag rányomul a srácra, majd az egész valami irracionális zagyvaságba fullad.

Szerencsére azért a készítők remekül összekapták magukat így az évad végére. Többek között megismerhettük Rachel háttértörténetét is, ami kellő fordulat volt ebben a formában a szériában. Továbbá rendkívül jó feldolgozásokat kaphattunk, habár nekem hatalmas csalódás volt a Lady Gaga-s epizódok, s a dalok átdolgozása. A finálé is remek volt. Valószínűleg az évad berendeléseknek is köszönhetjük azt, hogy így alakult. De elmondhatjuk, hogy így volt tökéletes. Természetesen minden színész/színésznő tud énekelni. Kivételek persze vannak, példuál a Finn-t megformáló Cory Moneith-nek borzalmasan rossz hangja van, nem is értem hogyan kerülhetett be a szériába (tippem van).

Ugyan a zeneszámokról nem is érdemes bővebben írni, hisz szubjektív kinek mi jött be. Egyelőre itt az én listám (amennyiben a videók nem érhetők el, így közkedvelt videóportálokon utána lehet keresni):

01. Don’t Stop Believing

02. Hello, Goodbye

03. Defying Gravity

04. Total Eclipse Of Heart

05. It’s My Life/Confessions

06. Walking On Sunshine/Halo

07. Dancing With Myself

08. 4 Minutes

09. Like A Prayer

10. Gives Your Hell

11. Sweet Caroline

12. My Life Would Suck Without You

13. Keep Holding On

14. Bust Your Windows

15. Hello, I Love You