Filmek terén több féle dolog van, amit nem tudok elviselni. Az egyik, ha egy film mindenképp többnek akar látszani, mint ami, illetve maga a témát, történetet teljesen irreálisan próbálja tálalni.
Na pont ez amiatt tulajdonképpen nem igen szoktam szeretni azokat a sorozatokat, filmeket, amelybe valamiféle homoszexuális szál kerül. Többnyire mindig átbillennek a készítők a ló túloldára, s vagy egy idióta, már-már gusztustalan tálalásban kerül terítékre az ilyen szál/történet, vagy pedig átmegy kőkemény drámába, és akkor nincs megállás. Szerencsére a legtöbb ilyen alkotásnak elég volt megnézni az ajánlóját, és máris el tudtam dönteni, hogy nem vagyok kíváncsi az adott filmre.
Nos, úgy érzem ebben a témában van ki aknázatlan lehetőség, lehetne valóban jó filmet csinálni. Azonban rendre készülnek huszadrangú, semmit érő alkotások. Amikhez szerencsém volt, azokat többnyire egy-egy színész/színésznő miatt vállaltam be. Kivétel a Love To Hide volt, melyet inkább a holokauszt vonatkozása miatt néztem meg. Illetve volt itt még egy Transamerica, melyet szinte kizárólagosan Felicity Huffman miatt néztem meg (és kb. akinek ajánlottam a filmet, az kapásból hülyének nézett, mert jeleztem, hogy szerintem alapjáraton a színésznő nem néz ki rosszul).
Na és akkor itt a Prayers For Bobby (Imák Bobby-ért), ami viszont tetszett, habár sokat hezitáltam, hogy megnézzem-e. És végül győzött a kíváncsiság. Sigourney Weaver-t nagyon tisztelem az Alien sorozat óta, s nem hagyott nyugodni a tudat, hogy vajon milyen lehet egy ilyen témájú filmben. Milyen volt? Nagyszerű! Csak úgy, mint maga a film, mely egyébként igaz történet alapján készült.
Bobby Griffith átlagos tizenéves srác. Ha lehet mondani szerencsés is. Vannak testvérei, akik szeretik. Van barátnője, aki szintén kedveli, valamint két odaadó szülő, akik szemében ő a kedvenc. Azonban ez mind csak felszínes dolog, hisz legbelül a fiú tudja: ő más, mint a többiek.
Végül úgy dönt, hogy féltet titkát elmondja bátyjának, miszerint ő fiú létére fiúk iránt vonzódik,. Ez persze nem maradhat titokban, s a fivér ezt megosztja rendkívül vallásos anyjával, aki aztán úgy dönt, hogy kigyógyítja fiát eme „betegségéből”.
A hithű anya – akit egyébként a zseniális Sigourney Weaver alakít – így hát előkapja a bibliát, s szinte minden kijegyzetel belőle, majd pedig különböző papírcetliket hagy a lakásban, ezzel is elősegítse fia „gyógyulását”. S persze, ha ez még nem lenne elég, akkor még különböző foglalkoztatásokra is küldi, hogy megtisztítsa fia „kárhozott” lelkét.
Természetesen Bobby tisztában van azzal, hogy ő maga tulajdonképpen nem beteg, pusztán egy olyan kisebbséghez tartozik, melyet a világ nem fogad el teljes egészében. Azon eme közösség vonza mindennél jobban. Ahogyan az lenni szokott, a tiltott gyümölcs mindig édesebb, s mikor egy rokon látogatóba jön, aki támogatja a fiút, Bobby végül úgy dönt, hogy családja erkölcsi értékrendjét maga mögött hagyja, s felvállalja önmagát. S ehhez viszont el is kell hagynia a családi házat. A fiú ezáltal egy új világba lép be. Többek között támogató barátokra lel, s egy kapcsolatot is sikerül kialakítania, de továbbra is szeretné, ha családja őt elfogadná. Ezért megpróbál mindent, hogy elfogadják, azonban utolsó reménye is elillan, amikor az anyja közli vele, hogy már pedig neki nem lesz meleg fia.
Minden bizonnyal ez az a mondat, ami elindítja azon az úton, ami végül az öngyilkosságával ér véget. Ugyan láthattuk, hogy mennyire viaskodik a fiú, de nem mássága, hanem anyjával való kapcsolata miatt. Így hát, amikor felmászik egy hídra, s egy hat kerekű kamion alá veti magát utolsó emlékképe ami felvillan előtte az, ahogyan anyja közli vele, hogy neki nem kell egy olyan fiú, aki meleg.
Bobby anyja, Mary az, akit leginkább lesúlyt a hír. A nő képtelen beletörődni abba, hogy a fia halott, ezért megpróbál megtenni mindent, hogy a saját lelkének fájdalmát csillapítsa azzal, hogy fia talán nem került a pokolra. Ezért többek között a bibliát is kezdi áttanulmányozni, azonban arra a következtetésre jut, hogy szinte minden értelmezhető másképp, még a biblia által elítélt homoszexualitás is. Így a hitében végtelenül bízó nő egy idő után elkezd kételkedni abban, hogy amit csinált, az valóban helyes volt-e.
