Fáradhatatlanul pótolom azon animációs filmeket, amelyek valamilyen módon kimaradtak eddig nálam. Mivel nemrég került bemutatásra a Toy Story harmadik epizódja, így úgy döntöttem ideje lesz újranézni az első két részt. Egyrészt nem volt meg digitális formában, másfelől csak VHS-en volt meg, ráadásul az is az MTV-ről (nem, nem a zenei adó, hanem a közszolgálati) lett felvéve, amikor egyik augusztus 20-ai ünnepi műsor alkalmával leadták. Másfelől pedig ez elég rég lehetett, mert az első részre emlékeztem, addig a második a feledés homályába veszett nem is értem miért.
Az első epizód sikere után nem volt kérdés, hogy elkészüljön egy folytatás. Animációs film révén, ha a történet és a bevétel is engedi többnyire készül folytatás. Így esett meg a Toy Story-val is, amely előzetes tervekkel ellentétben mégis mozipremiert kapott. Kezdetben kizárólag DVD-re érkező folytatásról volt szó, azonban a készítők meggondolták magukat, így végül 1999-ben egy novemberi napon megérkeztek Andy játékai a mozikba.
Az első epizód 361 millió dollár bevételt hozott (melyből 190 millió hazai, 170 millió nemzetközi bevétel) konyhára. Ez elegendő volt ahhoz, hogy előzetes tervekkel ellentétben mégis mozis premiert kapjon a második epizód. Nem volt rossz ötlet, koránt sem, hisz a 90 millióból készült folytatás 245 millió hazai, s 239 millió nemzetközi bevételt hozott!
A „látvány” tökéletessége, a karakterek szerethetősége, az egyedi történet engem kilóra megvettek az első epizódnál. Így magától értetődő volt, hogy a második részre is vevő vagyok. Habár második nézésre is kíváncsi voltam, hogy vajon miről is fog szólni, hisz gyakorlatilag szinte semmire nem emlékeztem belőle. És ezt nem is értem, mert egy-két dologra halványan azért emlékeztem újranézés kapcsán.
Tovább… →