Fáradhatatlanul pótolom azon animációs filmeket, amelyek valamilyen módon kimaradtak eddig nálam. Mivel nemrég került bemutatásra a Toy Story harmadik epizódja, így úgy döntöttem ideje lesz újranézni az első két részt. Egyrészt nem volt meg digitális formában, másfelől csak VHS-en volt meg, ráadásul az is az MTV-ről (nem, nem a zenei adó, hanem a közszolgálati) lett felvéve, amikor egyik augusztus 20-ai ünnepi műsor alkalmával leadták. Másfelől pedig ez elég rég lehetett, mert az első részre emlékeztem, addig a második a feledés homályába veszett nem is értem miért.
Az első epizód sikere után nem volt kérdés, hogy elkészüljön egy folytatás. Animációs film révén, ha a történet és a bevétel is engedi többnyire készül folytatás. Így esett meg a Toy Story-val is, amely előzetes tervekkel ellentétben mégis mozipremiert kapott. Kezdetben kizárólag DVD-re érkező folytatásról volt szó, azonban a készítők meggondolták magukat, így végül 1999-ben egy novemberi napon megérkeztek Andy játékai a mozikba.
Az első epizód 361 millió dollár bevételt hozott (melyből 190 millió hazai, 170 millió nemzetközi bevétel) konyhára. Ez elegendő volt ahhoz, hogy előzetes tervekkel ellentétben mégis mozis premiert kapjon a második epizód. Nem volt rossz ötlet, koránt sem, hisz a 90 millióból készült folytatás 245 millió hazai, s 239 millió nemzetközi bevételt hozott!
A „látvány” tökéletessége, a karakterek szerethetősége, az egyedi történet engem kilóra megvettek az első epizódnál. Így magától értetődő volt, hogy a második részre is vevő vagyok. Habár második nézésre is kíváncsi voltam, hogy vajon miről is fog szólni, hisz gyakorlatilag szinte semmire nem emlékeztem belőle. És ezt nem is értem, mert egy-két dologra halványan azért emlékeztem újranézés kapcsán.
Az első epizód bemutatta azt a világot, ami a játékoké. Ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint maguk az emberek. Ráadásul nekik is vannak „problémáik”. Az első rész után tehát fel volt adva a lecke: kell folytatás, de a minőséget azért az első részhez kell mérni. És igen, sikerült a készítőknek, mert részemről sokkal jobban tetszett, mint az első epizód!
Vannak bölcsességek. Mint például semmi sem tart örökké. Vagy egy Mátrix-féle szösszenetet idevágva: aminek kezdete van, véget is ér. Nos ez nincs másképp a játékok világában sem. Előbb utóbb tönkremennek, elromlanak, elszakadnak, elhasználódnak. Így történet meg, hogy egy játék alkalmával Andy elszakítja Woody karját, aki így arra a polcra kerül, ahová a sérült, s leselejtezésre váró játékok kerülnek. Itt ismerkedhetünk meg Pingvin úrral, akinek miután elromlott a „csipogója” a polcra került, s ott is porosodik egy ideje.
Andy anyukáka kacatvásár tart a kertbe, ahol a fenti játék is részese lesz. Azonban Woody úgy dönt, hogy megmenti játéktársát, így egyszemélyes mentőakcióba kezd. A készítők már megmutatták Andy házát, a szomszéd házát. Gyakorlatilag ezt kellett felülmúlni, így a középpontba Woody kerül, miután azt elrabolták. Mivel a játékok be tudják azonosítani az elrablót, így úgy döntenek útra kelnek, s megmentik játéktársukat.
Innentől kezdve pedig nem vár rájuk más, mint hogy megismerjék az egész várost. Eközben Woody megtudja, hogy annak idején volt egy saját műsora, ami róla szólt. Azonban a műsort törölték. Azonban ő egy igazi ereklyévé vált ezáltal, mivel egy kollekció része. Itt ismerkedik meg többek között kollekciójának női megfelelőjével, paripájával és egy bányász játékkal.
Nagyon bravúrosan lettek megoldva a jelenetek, nem találok benne egyetlen egy hibát sem. Talán a Star Wars utalásokat kellett volna kicsit visszaszorítani. Tetszett többek között az, amikor a játékok átkelnek az úttesten, vagy amikor bejutnak a játékboltba, mert úgy hiszik ott van elveszett barátjuk. Poénokkal most sem fukarkodtak a készítők, így fetrengtem amikor a Barbie babák kerültek bemutatásra. Ez rendkívül jól sikerült jelenetek egyike volt.
Maga a történet elég jól lett összerakva. Persze elég jó húzások is akadtak benne. Mint például Buzz és a többi „csillagharcos”, valamint jó ötlet volt belevenni a számítógépes játék főgonoszát is.
Eléggé beugratós volt Woody megtalálása, hisz itt kellene véget érnie a filmnek, azonban a készítők csavartak egyet, s a játék máris útban volt a reptérre, hogy egy kínai múzeumban legyen egy kollekció része. Itt pedig jöhet minden akár autós „üldözés” is. Külön köszönet a reptéri jelenetsorért, valami fantasztikusra sikeredett. Nem beszélve a végső mentőakcióról sem.
Magáról a végkifejletről nem is érdemes beszélni. Az tény, hogy sokkal, de sokkal jobban sikerült folytatásról van szó, ami a fentebb már taglalt bevételen is látszik. Megunhatatlan darabja az animációs filmeknek.