Kecskenyál blogja

Honnan tudod, hogy kedvenc sorozatod már nem a régi önmaga? Nem várod hétről hétre az epizódokat. Talán azt is elfelejted, hogy a héten volt friss epizód. Nem böngészed a háttér információkat, nem látogatsz a szériával kapcsolatos weboldalakat és persze mindent megcsinálsz, megnézel, csak épp a kedvencedet hagyod utoljára. És persze amikor leülsz megnézni, akkor unalmadban bekapcsolod a géped és netezel, sőt még zenét (!!) is hallgatsz közben, mert egyszerűen nem tud lekötni.
Bizony ez történt a Supernatural-lel egészen pontosan hét évad alatt. Kifulladt a sorozat, s a sorozat iránti rajongásom. Az első három évadot imádtam, s a harmadik évad zárása olyan kemény tökön rúgás volt nekem, hogy egy egész nyarat átkattogtam másokkal együtt jó pár fórumon. A negyedik évad bennem felemás érzéseket keltett,  az ötödiken igazán felkaptam a vizet, a hatodik után pedig csak néztem ki a fejemből, hogy akkor ez most mi is volt. Kis semmitmondó, huszadrangú, de jó poénokkal fűszerezett sorozatként indult hét éve a Supernatural, s igazi követendő mintapélda az első évadok más szériák számára is, hiszen rendkívül sokat fejlődött. Azonban az utóbbi évadok megmutatták, hogy sajnos a sorozatban már szinte egyáltalán nincs potenciál, s önmaga ismétlődése lett. Már a hatodik évadnál is megvolt az az érzet, miszerint itt kéne abbahagyni, de valahogy nem tudtam. A hetedik ez megint csak erősödött, de ugyanúgy ott leszek októberben a nyolcadik évad nyitányánál, s minden bizonnyal majd 2013 májusában, vagy júniusában hasonló módon fogom ledarálni az aktuális évadot, mint idén, mert hetiben követve finoman fogalmazva is borzalmas, nézhetetlen felhígult fostömeggé vált a hét év alatt. És akkor miért is nézem még? Egyszerű: mert régen szerettem. A kapcsolatom a sorozattal olyan, mint egy idővel megromlott párkapcsolat. Tudod, hogy vége, s tisztában vagy azzal, hogy nem működik már, de kitartasz a másik mellett a régi szép emlékek és élmények miatt. S hat évet szenteltem a sorozatnak, így megválni tőle igencsak nehéz.

A legnagyobb probléma a sorozattal leginkább az, hogy már nincs hova fejlődni. Egyszerűen elfogytak az alapötletek, s szinte mindent megléptek már az alkotók, amit ebben az alapkoncepcióban meg lehetett lépni. A tavalyi évadfinálé csapnivaló volt, s az idei feloldása szintén. Belengették nekünk a leviatánok érkezését, akik aztán fenekestül felforgatják majd a világot, de valahogy ez nem jött össze. Súlytalanná váltak, súlytalanná vált szinte minden a sorozatban, hiszen tudjuk, hogy a Winchester fiúk előbb utóbb, de úgy is kimásznak majd a bajból. Arról nem is beszélve, hogy már igazi ellenfelük már nem is nagyon akad, mert szinte mindennel találkoztak a hét év alatt, amit el lehet képzelni, s meg lehet alkotni.

Az új évad legnagyobb problémája talán ott volt számomra, hogy csepegtettek némi főszálat, de általánosságban monster of the week típusú epizódokhoz tértek vissza, azaz minden hétre egy megoldandó rejtély. Ezzel semmi probléma nincs, hisz erről szólt az első két évad is túlnyomó többségben, de szerintem hat év után ezzel előhozakodni egy új évadban azt jelenti, hogy az alkotók is kezdenek kifogyni az ötletekből. Így a hetedik évad jóformán már ismétli a korábbi évadokat. Amivel nem lenne baj, ha mondjuk a minőséget is tudná reprodukálni, de sajnos nem így van.
És nem csak ez a legnagyobb baj, hanem az is, hogy a karakterek is elfáradtak már. Sokadik évad után már unalmas Sam kiskutyás ártatlan pofavágásai, vagy épp Dean kemény vagyok, mint a szikla, belül meg olyan, mint a tíz perces kutyafos stílusa, mert ugye nem mutathatjuk ki, ha gyengék vagyunk. Ez a korábbi évadokban rendkívül sokszor került terítékre, az első évadokban talán még együtt sírhattunk volna a kedvenceinkkel, de a hetedik évadban én személy szerint legszívesebben átnyúltam volna a képernyőn és jól megpofoztam volna mindenkit. És akkor itt van Castiel, akit az évad elején eltettek láb alól, majd az évad végére csak előkerült, de amit műveltek a karakterrel az kritikán alulira sikerült. Nekem soha nem volt a kedvenc karakterem, s talán már a negyedik évad óta várom, hogy Bobby fűbe harapjon. Ebben az évadban sikerül, s fel is lélegeztem, hogy végre erre mit csinálnak? Az utolsó epizódokra visszahozzák…. Bár elvileg az évadzáróban végleg távozott, remélem a nyolcadikban nem jön vissza, mert akkor fogok végérvényesen búcsút inteni a sorozatnak.

Az ötlettelenség leginkább az évad második felében tűnt fel leginkább. Jó pár olyan epizód volt, melyről korábbi epizódok jutottak eszembe. Amolyan ugyanazt a szituációt hozzuk elő, csak kicsit más köntösben érzés. És ez elég frusztráló volt, mert oda volt az élmény, az élvezhetőség.
Az előző évad egy fő szála volt Sam, aki ugye lélek nélkül tért vissza. Ezt hamar lerendezték az alkotók, s évad végére sikeresen kihoztak mindent ebből a szálból, amit tudtak ráadásul úgy, hogy kedvencünknek ugye meg kellett volna őrülnie, de úgy tűnt tökösebb ő annál, s meg tud birkózni a pokolbéli élménnyel. Túlléptünk, fellélegezhetünk. Erre a hetedik évadban egyszer csak ismét előkerül ez a szál én meg csak lesek, hogy ez mégis honnan jött elő. Eddig tökéletesen rendben volt Sam, aztán pedig az egyik pillanatról a másikra szépen megint maga alá kerül, s Lucifert kezdi el maga előtt látni. Ez most komoly volt?  És akkor minimum kellett ehhez három epizód, hogy erről szóljon. Remek. Persze utólag minden rendeződik, hisz ha nem így volna, nem lenne hű a sorozat önmagához. A fináléra bevallom én már nem is vártam semmit. Reménykedtem benne, hogy szinte nullán lévő elvárásomat csak felülmúlni lehet. De azt, hogy a hetedik évad zárása ezt még alulmúlni tudta arra nem találok szavakat. A harmadik évad zárása számomra zseniális volt, s azóta is hiányzik az az érzés, amit akkor éreztem. Erre a készítők megpróbálnak egy hasonló szituációval évadot zárni?? Kabaré. Lassan minden évad végén az a szituáció áll fel, hogy a testvérek elszakadnak egymástól, s valamelyik a pokolban köt ki. Oké, most Dean a purgatóriumban van, de ezzel nem sikerült nagyot ütniük a készítőknek.

Mint ahogy fentebb említettem a nyolcadikba mindenképp belekezdek, s mivel nehéz elválni attól a sorozattól, amely annyi pluszt adott nekem, s annyi új emberrel ismertetett meg virtuális formában minden bizonnyal még jó darabig nézője leszek. De csak nézője, mert rajongója nem. Reménykedek benne, hogy az új showrunner képes lesz új életet lehelni a sorozatba, vagy pedig én leszek képes abbahagyni a sorozat nézését.