Amikor bejelentésre került a Raising Hope én epekedve vártam. Nem igazán csalódtam benne, s egy viszonylag korrekt első évadot tudhatott magáénak. A második évadnál már előfordult, hogy néha nem értettem bizonyos epizódoknál mit is akarnak tulajdonképpen. Idén az amerikai FOX úgy döntött, hogy a sorozat második felét gyorsan ledarálja, így hetente két epizód érkezett belőle. Ugyan igyekeztem lépést tartani vele, de valahogy az utolsó epizódokat megvártam, hogy összegyűljenek. És ugyebár mi az intő példája annak, ha a sorozatod már nem önmaga? Például nem várod hétről hétre az új részeket, illetve valahogy „elfelejted” megnézni az adott epizódot. Az epizódok kettesével való vetítésének köszönhetően pedig már meg is volt a finálé. Elöljáróban annyi, hogy az évadhoz 24 epizód készült, de csak 22 lett ténylegesen levetítve, ami azért érdekes, mert hivatalosan is berendelték a következő évadot. Ami azért érdekes az én szempontomból, hogy kérdéses ott leszek-e az évadkezdésnél.
Tovább…
Nap: 2013. április 9.
Visszaköszön a múlt – A nap képe!
Nem tudom ki volt a szerző, de hatalmas nagy pacsi érte, mert zseniálisra sikerült. Gyönyörűen mutatja be, hogy honnan indult a sorozat, s hová is fejlődött.
Az új epizód kapcsán rengeteg dolog látott napvilágot, s rengeteget olvastam a régi részekről is. Főleg múltidéző dolgokat, s rettenetesen megjött a kedvem a régi részekhez. Korábban is fontolóra vettem, hogy talán ismét neki kellene ülni, de hanyagoltam őket. Ennek oka leginkább az volt, hogy az első epizód nem volt futtatható. Most azonban megtaláltam a megoldást az elindításához, s annak kiegészítő epizódjához. Ebből a szempontból pedig úgy döntöttem ismét előveszem a szériát, s a legelejétől elkezdem őket. Az új epizódok könnyebben végigvihetők, hisz hiányoznak belőlük a vért izzasztó rejtvények, s az alkotók sokszor megmutatják kisebb segítségékkel, hogy tulajdonképpen mit is kell csinálni. Ennek ellenére a régi epizódokban ez egyáltalán nem jellemző, s sokszor az ember azt sem tudja, hogy merre kellene mennie, mert egyszerűen semmi segítsége nincs. Ebből a szempontból egy-egy végigvitt pálya hatalmas kihívásnak bizonyul, s ebből kifolyólag sokkal nagyobb sikerélménye lehet az embernek. A sikert meglovagolva évenkénti epizódok, s kiegészítők kiadásába torkollott, s a későbbi részek már inkább nehézségi szempontból fejlődtek leginkább.
Fentiek ellenére mégis nekiültem az első epizódnak, melynek majdnem a felénél járok. Nem fogok unatkozni egy ideig. S annak ellenére, hogy az új epizódok is tetszenek, valahol mégis igazat adok azoknak, akik a régi részekre szavaznak. Kocka pixelek ide vagy oda a hangulat és a sikerélmény hatalmas.