Amikor bejelentésre került a Raising Hope én epekedve vártam. Nem igazán csalódtam benne, s egy viszonylag korrekt első évadot tudhatott magáénak. A második évadnál már előfordult, hogy néha nem értettem bizonyos epizódoknál mit is akarnak tulajdonképpen. Idén az amerikai FOX úgy döntött, hogy a sorozat második felét gyorsan ledarálja, így hetente két epizód érkezett belőle. Ugyan igyekeztem lépést tartani vele, de valahogy az utolsó epizódokat megvártam, hogy összegyűljenek. És ugyebár mi az intő példája annak, ha a sorozatod már nem önmaga? Például nem várod hétről hétre az új részeket, illetve valahogy „elfelejted” megnézni az adott epizódot. Az epizódok kettesével való vetítésének köszönhetően pedig már meg is volt a finálé. Elöljáróban annyi, hogy az évadhoz 24 epizód készült, de csak 22 lett ténylegesen levetítve, ami azért érdekes, mert hivatalosan is berendelték a következő évadot. Ami azért érdekes az én szempontomból, hogy kérdéses ott leszek-e az évadkezdésnél.
Azt gondolom a sorozattal kapcsolatban, hogy kezd kicsit párkapcsolati vígjátékká minősülni. Rengeteg ilyen momentummal volt dolgunk ebben az évadban, ami nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Az első és második évad esetében tudtam rajta jót szórakozni ,s tényleg élvezetes volt, addig a harmadik etap részemről már nem sikerült olyan jól, s sokszor úgy éreztem, hogy bealszok alatta. Mindezek mellett pedig a legnagyobb negatívum Lucy töbsszörös visszahozása az évad során, amit tényleg nem igazán tudtam hova tenni, hisz végre nyugdíjazhatnák a karaktert. Mindezek mellett rengetegszer éreztem azt, hogy meg lett volna a potenciál az adott epizódban, de a készítők egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni. Amit leginkább azért sajnálok, mert a széria indulásakor tényleg egy üdítő színvolt volt a kínálatban.
Az évadban szerencsére voltak jobb epizódok is, így a minőségromlás ellenére is kitartottam mellette, s jót szórakoztam rajtuk. Annak ellenére, hogy csak pár epizódot láttam a My Name Is Earl-ből, s azt is csak azért, mert „szörföztem” a csatornák között mégis hatalmas epizód volt számomra, amikor a pár éve elkaszált sorozatért jelképesen kapott egy tökön rúgást az NBC fejese. Remekül lett összehozva az az epizód, s sajnálom, hogy az évad többi része nem hozta ezt a színvonalat. Mint ahogyan említettem az évad eredetileg 24 epizódos volt, s úgy tűnik az utolsó két rész került át a következő évadba, s ebből fakadóan az évadrázó semmilyen lett, s egyáltalán nem volt benne olyan történés, amiért nekem most kaparnom kellene a falat a következő etapig.
Egyelőre még nem veszem le a nézendők listájáról, s megvárom hogyan teljesít a következő évad első pár része, illetve mennyi új széria mutatkozik be, s mennyire telítődik be a sorozatokra szánt időm. Az idei sorozatévad ebből a szempontból harmatgyenge volt a visszatérőkkel egyetemben, így bízom benne, hogy a következő már jobb lesz, vagy legalábbis sokkal jobbak mutatkoznak be. Mindezek mellett pedig addig számomra kétséges a Raising Hope jövője…