Kecskenyál blogja

Magyar cím: Zsaruk bevetésen

Bevallom kissé nyögvenyelősen megy a sorozat pótlása. Szerencsére kevesebb epizóddal rendelkezik, mint az országos sorozatok tömkelege, azonban így is nehezen tudok felzárkózni vele. Ámbár tény, hogy a harmadik évadot már négy nap alatt a magamévá tudtam tenni.
Érdekes a kapcsolatom ezzel a szériával, hiszen nagyon jó ötletek vannak benne, s szórakoztató, de valahogy az évad közepe az, ami valóban megtud ragadni, hogy ott is ragadjak a képernyő előtt legalább két, vagy három órára.

Épp minap olvasgattam a sorozatról, hogy milyen lassan is ment a kezdés, s mennyit kellett várni, mire ténylegesen képernyőre került. Annak ellenére, hogy nyújt elég minőségi kikapcsolódást mégis kevesen ismerik. Pedig az alapkoncepció véleményem szerint nagyon jó.
A harmadik évadnál ugyanazt tapasztaltam, mint az elődöknél: az évadvégi cliffhanger feloldása egyáltalán nem tetszett, továbbá a zárás sem nyerte el a tetszésemet. Azonban az önálló epizódok minden további nélkül bejöttek. Érdekes.

Sitcom lévén tudom nagyon jól, hogy nem kellene benne realitást keresnem, de valahogy bosszantó volt, ahogyan az írók feloldották a második évados cliffhangert, mely abban bontakozott ki, hogy minden karaktert kirúgtak az állásából. Mivel a sorozat hat évados, így biztos voltam benne, hogy majd a készítők találnak valami utat, hogy visszatérjen mindenki, de azért nem kicsit bosszantott, ahogyan ezt meglépték. Véleményem szerint nem volt jó ötlet, s talán sokkal minőségibb lett volna, ha az évad részben arról szól, hogy hogyan is talál mindenki vissza a korábbi hivatásához. Szerencsére az általam negatívumnak élt dolgot az első két részben gyorsan lezavarták, s a további epizódok már a megszokott minőségben voltak láthatóak.
Azért bevallom, hogy az évaddal kapcsolatban voltak negatív érzéseim. Első körben azt gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt némi vérfrissítés, aminek következménye Kimball karakterének feltűnése a színen. Nagyon örültem neki, mert kíváncsi voltam, hogy mit is fognak kezdeni vele az alkotók. Kezdetben úgy mutatták be, hogy okosabb, mint a többiek, s sokkal rátermettebb a feladatokra, aztán valahogy szépen, de elég meglepően ugyanolyan „lökötté” tették, mint a többi karaktert. Pedig véleményem szerint nagyon jó dolog lett volna, ha némi kontrasztot hozott volna a karakterek közé. Ami kissé bosszantó is volt, hogy kibontakozni nem tudott, keveset volt a képernyőn, illetve volt, hogy egy epizódban nagyjából egy (!) percnyi időre tűnt csak fel. Új karakter lévén pedig ez nagyon, de nagyon rossz húzás véleményem szerint az alkotóktól.

Másik dolog, ami nem igazán tetszett, hogy túl sok visszatérő motívum volt ebben az évadban. Minden bizonnyal az epizódokat egyszerre vehették fel, s csak minimális esély volt a változtatásra a későbbi részekre nézve, miután műsorra került egy aktuális epizód. Ez alatt azt értem, hogy volt pár olyan jelenet, amely majdnem ugyanúgy visszaköszönt jó pár epizóddal később, de olyan is volt, hogy egyes részeknek a kezdése megegyezett egy korábbi epizóddal, s az adott részt majdnem töröltem is, ha nem nézek bele, hogy ezt már láttam. Bizony ez egy elég negatív dolog, hiszen ha valaki nem elég figyelmes, vagy nem egyszerre nézi a részeket bizony nézhet maga elé, hogy hogyan lehetséges, hogy új részt néz, de már korábbi jelenettel nyit az adott epizód. Főleg úgy, hogy a későbbiekben semmi értelme nem lett a régi jelenet új részbe rakásának.
Annak viszont örültem, hogy a többi karakter megkapta sokszor a maga kis epizódját, melyben kibontakozhatott, így nem csak felszínes hülyéskedés volt a cél. Az évadvégi cliffhanger nem tetszett, de ennek ellenére folytatom a negyedik évaddal a sorozatot. Kíváncsiságom határtalan, hiszen a negyedik évad közepén került bemutatásra a film is, melynek alapja a sorozat volt.