Magyar cím: Utazók
Azt hiszem mindenkinek volt olyan filmje, amit meg is akart nézni, de nem is. A plakát, az előzetes alapján nem tűnt rossznak, inkább olyan semmilyennek. De aztán ott volt a negatív jelzők, s a rosszalló hozzászólások, s nem utolsó sorban a főszerepet alakító színészek is. Így aztán tologatva lett a megtekintés. Nálam ilyen volt a Passengers, amit nem is tudok hány alkalommal töröltem a merevlemezemről megtekintés nélkül, de mindig ott landolt, hogy „majd holnap/hétvégén/jövő héten” való hozzáállással majd megnézzem. Aztán csak nem sikerült.
Az igazság az, hogy az alapkoncepció igazából érdekelt, s emiatt döntöttem úgy, hogy megnézzem, de valahogy jó előre már leírtam teljesen. Így történt, hogy amikor nagyon unatkoztam szépen elindítottam a filmet, s közben a telefonomat nyomogattam unalmamban. Aztán a film végén csak azt vettem észre, hogy a telefonom már jó ideje alvó üzemmódban hever mellettem.
Tovább…
Nap: 2017. június 5.
A Beauty And The Beast (2017)
Magyar cím: A szépség és a szörnyeteg
A kilencvenes években voltam gyerek, amikor a Disney-féle mesék a virágkorát élték. Azt hiszem kevés olyan rajzfilm volt, ami nem tetszett, ámbár tény, hogy akadt egy pár, amit még a mai napig nem sikerült bepótolnom. Ellenben nagyon sok kedvencem is volt, s azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, aki szerint az Oroszlánkirály (amiből szintén jön élőszereplős változat) volt a kedvence.
Természetesen a gyerekeknek is van némi rálátása a világra, s ezáltal hoznak korukhoz mérten döntéseket. Legyen a középpontban, hogy ki milyen nemű. Ilyen volt az én korosztályom is, hiszen voltak fiús mesék, voltak lányos mesék. A fiúk nem néztek lányos meséket (pontosabban nem vallották be), s a lányok nem néztek fiús meséket. Nálam többek között ezért is maradt ki a Szépség és a szörnyeteg, aminek pótlását felnőtt fejjel nem érzem szükségességét. Aztán egyszer csak megjelenik az élőfilmes változat.
Tovább…
T2 Trainspotting (2017)
Magyar cím: T2 Trainspotting
Ami mostanság a vizuális alkotások terén megy az részemről nem csak vérlázító, hanem egyben gusztustalan, gyomorforgató is. Legyen szó filmről, vagy sorozatról az a lényeg, hogy ha siker megvan, akkor teljesen ki kell facsarni, míg a rajongókból csak keseredett nézők lesznek, akik azon siránkoznak, hogy miért kellett folytatás, vagy régen mennyivel jobb volt. A sorozatokat addig csavarják, még el nem laposodva nézővesztés következményeként lekerül a képernyőről, vagy nagyon szerencsés esetben az alkotók befejezhetik. Filmeknél pedig lényeg a bevétel, ha az megvan, akkor jöhetnek a folytatások. Ha egy részes, akkor jöhet a második epizód, ha trilógia, akkor jöhet még egy trilógia. Ha befejeződött nincs gond. Akkor jöhet a remake. Ebbe döglött bele jó pár filmes franchise.
Jómagam annyira nem vagyok otthon filmes témában, mert ritkán olvasgatok híreket, de a fenti sorok sokszor szoktak szállingózni az agyamban, amikor újabbnál újabb folytatások hírét hallom meg. A probléma, hogy nagyon kevés az igényes folytatás, így ha egy film új epizóddal jelentkezik mindig elfog a kétely. Aztán beleakadtam a T2 Trainspotting-ba, amelynél csak az jutott eszembe: ezt hogyan is lehetne folytatni?
Tovább…
Marley & Me (2008)
Magyar cím: Marley meg én
Talán én voltam az egyetlen, aki az A Dog’s Purpose-t az előzetese alapján vártam, méghozzá úgy, hogy az a másfél perces kedvcsináló tulajdonképpen mindent ellőtt a filmmel kapcsolatban. Ugyan tetszett, de inkább egy egyszer nézős filmek közé sorolnám, amelyekkel le tudja magát kötni az ember, de még egyszer már mindenképpen unná. Mivel eléggé nagy hallgatás volt a film körül, így hát rákerestem az írásokra, hogy vajon másoknak mi is a véleménye róla. Ekkor több olyan kommentelő véleményét elolvastam, aki szerint számára jó kutyás film a címben szereplő alkotás, s az általam példaként hozott pedig nem ér a nyomába. Nem kell mondanom mi volt a reakcióm.
Ha már úgy voltam vele, hogy szabadságon leszek, akkor jó pár filmet lesz időm bepótolni, ami egy ideje a merevlemezemen landolt, de vagy kedv, vagy pedig bátorságom nem volt hozzá, hogy megnézzem. Hiszen nincsen rosszabb annál, amikor valaki egy rossz filmre pazarolja a szabadidejét. Az első komolyabb csalódásom viszont eme a film volt a hosszú hétvégével egybekötött szabadságom alatt.
Tovább…