Kecskenyál blogja

Platform: PC

A Tomb Raider franchise elég érdekes és hullámzó utat járt be, de még mindig benne van a köztudatban annak ellenére, hogy voltak bukásai. Én 2003-ban ismerkedtem meg vele, amikor újabb szórakozási lehetőségként otthonra számítógép került, amely alkalmas volt kisebb gépigényű játékok futtatására. Mai napig emlékszem, hogy az Ezt vedd meg! sorozat keretén belül választhattam, hogy melyik játék kerül a kosarunkba. Mivel a franchise legelső részének demóját rongyosra játszottam, így végül a második részre esett a választásom, amely az egyik kedvencemmé vált.
Ahogyan telt az idő jöttek az újabb részek, s ehhez kénytelen voltam fejleszteni az adott számítógépet, melynek hardveres újítása az újabb operációs rendszereket is magával hozta. Így fájó szívvel búcsúztam el a klasszikus részektől, melyeket már nem vagy csak nagyon nehezen lehetett futtatni az újabb rendszereken. Pont ezért is volt meglepő, amikor tavaly év elején a semmiből napvilágot látott a Tomb Raider Remastered I-III előzetese, mely az újabb rendszerekre fejlesztett klasszikus részek grafikai felújítását tartalmazta. Az árazása pénztárcabarátnak mondható, hiszen az első három epizód és annak három kiegészítőjét tartalmazza. Ámbár tény, hogy a grafikai felújításon kívül komoly tartalmat nem kaptunk. Az 1996-os első részen látszott meg a komolyabb újítás, melyet magamévá tettem egy hónapja. Most pedig a második résznek feküdtem neki.

Mint ahogyan fentebb is említettem nekem komolyabb érzelmeim elsősorban a második részhez fűznek. Nem is csoda, hiszen a franchise-ból ez volt az első teljes rész, amit magamévá tettem. Annak idején természetesen nem rendelkeztünk internet hozzáféréssel, s igazi kemény menet volt végigvinni akkor ezt a részt. Főleg úgy, hogy emlékszem másfél hónapig tartott mire a végére értem pedig elég jelentős időt fektettem abba bele, hogy sikerüljön. Természetesen arra is emlékszem, hogy amikor megakadtam hányszor kezdtem el elölről. Nem volt könnyű, hiszen a precíz ugrások, felhasznált kiegészítők is olykor az ellenségeim voltak. Manapság már ennek nincs jelentősége, hiszen elakadás terén nagyon könnyű segítséget szerezni.
Persze nem fogok hazudni azzal kapcsolatban, hogy játékmenetben használtam a különböző csalásokat, mely hozzájutatott engem az összes fegyverhez, s amikor elakadtam akkor belenéztem végigjátszásokba is. Hiszen akármennyire is történt meg a felújítás azért a tartalom maradt ugyanaz, s ennek köszönhetően olykor igencsak idegesítő maga a játék. Sok türelemre van szükség, s nálam ugyan ebből megvolt a kellő mennyiség, de sajnos a szabadidő azonban véges volt nálam is.

Annak idején a szóban forgó második rész után az elsőnek is nekifeküdtem, de mégis a folytatás az, ami megmaradt a kedvencemnek. Ennek oka pedig nem más, mint a grafikai előrelépés, s jó pár változatos helyszínek mellé még különböző járműveket is kaptunk. Nekifeküdve a játéknak az a véleményem, hogy az első két pálya az, amit valamilyen szinten könnyen végig lehet vinni. A grafikai tunning abból a szempontból jónak mondható, hiszen nagyon sok dolgot ki lehet szúrni. Peremek, kapaszkodók, amelyek tinédzserként megnehezítették a továbbjutást, hiszen nem voltak nagyon észrevehetők. A kínai nagy fal után Velencében tehettük tiszteletünket, ahol a készítők rögtön lehetővé tették, hogy motorcsónakot is használhassunk a továbbjutás érdekében. Ez már alapból egy plusz pont volt akkor is, hiszen ez beránthatta a játékosokat igazán.

Az eredeti résznek egyik nehezebb pillére volt a kamerakezelés, amely szintén lehetőséget biztosított arra, hogy ne tudjunk továbbjutni az adott helyszínen. Valamilyen szinten ez is orvosolva lett, hiszen a megfelelő billentyűzet lenyomásával teljesen körbenézhetünk. Ahogyan annak idején a kicentizett ugrások okozták a legnagyobb gondot, s a beakadó részletek itt sajnos eme hiba is előjön csak másképp. A régi játékosok gyönyörűen megcsodálhatják a körülöttük lévő helyszínt amennyiben épp nem kószál közelünkben ellenfél, de sajnos könnyen előjöhet az a hiba, hogy beakad a kamera vagy éppen a régésznőnk fejébe is beláthatunk, s ilyenkor elég érdekes egységet nyer az egész látványvilág.

Mindenképpen dicséretes mondható, hogy a játékban megjelent a modern irányítás is. A remastered kiadásban ugyanis az egér is használható, így amennyiben nincs türelmünk akkor nem csak billentyűzetet tudjuk szétverni mérgünkben. Részemről ez egy nagy pozitívum, hiszen nagyban megkönnyítette sok helyen a továbbjutást. Mai napig emlékszem azokra a részekre, amelyek a legnagyobb fejtőrést okozták nekem. A kicentizett ugrások az egészhasználattal könnyebbek lettek, de sajnos ahogyan az első rész esetében itt is el kell mondanom, hogy sajnos bőven vannak olyan részek, ahol inkább hátrány, mint előny. Ebből fakadóan pedig nem egyszer kellett visszaállítanom a klasszikus irányításra, mert egyszerűen bizonyos kapaszkodók nem voltak elérhetőek.

A modern irányítás pozitívumai azonban leginkább akkor jelennek meg, amikor valamelyik járművet kell irányítanunk. Annak idején is imádtam őket, s az külön pozitívum volt, hogy sokkal könnyebben tudtam bizonyos pályarészeken túlmenni. Ámbár tény, hogy precíziásra itt is szükség van, s könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy baleset ér minket a játékban. Szintén egy pozitívumnak mondható, hogy a kollekció szoftver szempontjából teljesen stabil, tehát egyetlen egyszer sem fagyott ki a játék, s nem is találkoztam hibákkal. Természetesen a játék végénél ismét lehetőség volt a kiegészítő részt magamévá tennem, amely sajnos könnyen feledhető volt, s bőven elfért volna az alapjátékban. Az extra tartalom ez mellett természetesen továbbra is annyi volt, hogy a játék végig vitele után bármely korábban használt öltözéket változtathattunk újbóli végig vitel kapcsán.

A látványra pedig azt gondolom nem lehet panasz. Játék közben bármikor változtathatunk a klasszikus kinézet és a felújított között. Mivel én annak idején végig vittem az egész epizódot, így nekem hatalmas élmény volt nem csak a szoftveres stabilitás, de maga a látvány is. Bőven akadnak olyan részek, amelyek szó szerint szemet gyönyörködtetőek voltak. Nem egyszer álltam meg játék közben szétnézni, hogy milyen is az egész. Az alkotók pedig eléggé odafigyeltek, hiszen nem csak azokon a részeken dolgoztak a készítők, ahol haladunk, hanem azokon amelyek nem képezik részét az előrejutásunknak.

Ahogyan fentebb is írtam egy korrekt remastered csomagot kaptunk, mely tartalmazza az első három epizódot, s a hozzá készült kiegészítő részt is. A kiegészítőkről elég későn értesültem, s későn is tettem magamévá. Itt szintén választhattunk, hogy a fő epizódot kívánjuk végigvinni vagy pedig a hozzá készült kiegészítővel fogunk foglalkozni. A The Golden Mask még legalább két órányi játékidővel hosszabbítja meg a második részt, habár jelentősen nem tesz hozzá a történethez.
Összegezve a remastered csomagnak már több, mint a felét végigjátszottam, így már csak a hátralévő harmadik rész van. Egyelőre a véleményem határozatlan, mely szerint korrekt kiadást kaptunk, megfelelő látványvilággal, s stabil szoftverrel, amivel egyetlen egy problémám sem volt a kisebb hibákat nem számítva. Tavaszodva nem tudom mennyire lesz kedvem folytatni a kiadványt, de mindenképpen végig akarom vinni mindegyik részt.