Magyar cím: A szökés
Elég régóta vezetem a blogot, ámbár eme sorozatról egyetlen egy bejegyzés sem jelent meg. Annak ellenére, hogy végignéztem, s a második évadot hetiben követtem, már amikor tudtam.
A szériát annak annak idején osztálytársam ajánlására kezdtem el nézni. A koncepció soha nem volt az a kimagasló változat, de még bőven nézhető volt, amely felkeltette az érdeklődésemet. Az igazság az, hogy erre a szériára igaz, hogy az alapot képező koncepció egy, de maximum két évadot bírt volna el, hogy az mindenféle minőségromlás áldozatává váljon főleg úgy, hogy soha nem volt a csatorna zászlóshajója nézettség szempontjából. Ebből fakadóan aztán a harmadik, s a negyedik évadra szintre nem is emlékszem, de valami dereng a záró filmből. Majd aztán követve a trendet egyszer csak megjelent az ötödik évad, amiről osztozom azoknak a véleményével, hogy kár volt erőltetni.
Igazából értetlenül állok eme évad előtt. Nem csak minőség szempontjából, hanem abból a szempontból, hogy szinte semmi létjogosultsága nem volt. Leginkább arról beszélek, hogy körbeért a történet, s a lezáró film pedig elvarrt minden szálat. Egy zárt kilencrészes évadot készíteni ebből vétek volt, s az évad is bizonyíték arra, hogy írói kreativitás nem létezik, ha valamit muszájból kell elkészíteni. Ez az évadra pedig jelentősen igaz volt, mert ennyi zagyvaságot már rég láttam.
A sorozatban lévő potenciál már a második évad végén elfogyott, s ezért sem értem, hogy mi is volt a csatorna terve feltámasztani egy olyan sorozatot, aminek adott lehetőséget a korrekt lezárásra? Minden bizonnyal az új koncepciók nem működnek, így a régieket kell valamilyen formában visszahozni, hogy aztán azzal valamire mehessenek a stúdiók, illetve csatornák. De miközben elkezdtem nézni az aktuális évad első részét arra gondoltam, hogy ezek ezt komolyan gondolták?
Erre az évadra a korábbi évadok szereplőinek 70%-át sikerült összeszedniük a készítőknek, így aztán nagy hiányérzetünk nem nagyon lehet. Azonban mégis ott van bennünk, hogy valami megváltozott. Az eltelt évek, vagy pedig a minőség? Passz. Azonban az egész évadot átlengte egy olyan stílus, ami nekem nem igazán jött be. Elvileg kilenc részes miniszéria, tehát ezért is döntöttem úgy, hogy ha már megvoltak az előzőek, akkor belefér még kilenc rész. Az, hogy lesz-e folytatás nem tudni, de gyenge nézettséget nézve szerintem tényleg ez volt az utolsó próbálkozás ezzel a sorozattal.
Ahogyan haladtam előre ebben az évadban egyre inkább az körvonalazódott bennem, hogy elvesztette a hitelességét a széria. Nyilván soha nem tartozott azok közé, amelyek annyira hihetőek lettek volna, hiszen meglepődnék, ha lenne valóságalapja, hogy valaki magára tetováltatja egy börtön tervrajzát, s ezzel a szökést előre tervezve. De azért némileg az ember még tudta nézni, s élvezni. Azonban itt már teljesen elvesztette a hitelét, hogy szinte mindent megpróbálnak megmagyarázni úgy, hogy közben saját magukat köpik szemen az írók. Akit tudnak visszahoznak, s az sem baj, hogy ha az egyik főszereplő halott. Egyszerű indokkal elintézzük, így aztán mindenki meghallhat, hiszen idővel egy hülye indokkal visszatérhet.
A történetben szinte semmi kreativitást nem véltem felfedezni. Egyszerűen borzasztónak találtam, hogy ugyanazt a sémát leutánozták, amit már többször ellőttek. Az első évadban semmi bajom nem volt a szökéssel, hiszen erre épült. Aztán volt egy évad, ami másról sem szólt, mint a menekülésről, majd jött a következő, amiben ismét börtönbe kerültek a szereplők. Majd jött az ötödik évad, ami két szálon futott, s az egyik ismét egy börtönből való kikerülésről szólt. Borzasztó.
Ha a fentiek nem lettek volna elegendő, akkor nem is beszéltem még a színészekről. A sorozat főszereplői sohasem remekeltek, s kifejezetten irritálóak voltak már az eredeti évadokban is. Azonban itt egyszerűen sokszor úgy éreztem, ha nem kilenc részről lenne szó, akkor abba hagynám azonnal. Ezt aztán tényleg nem tudtam, hogy hogyan hozták össze. Kritikán aluli mind megvalósításban, mind koncepcióban.
Hogyan tovább? Sehogy. Bízom benne, hogy nem lesz folytatás, mert arra nem leszek kíváncsi, s ez a kilenc részt is kár volt lenyomnom a saját torkomon.