Tomb Raider I-III Remastered teszt (1.)

Platform: PC

Maga a Gamer sarok témakörben több írás született tőlem, hogy ugyan nagyon sok játéknak nekifutottam, de kevés tudott igazán berántani. A többségével elvoltam, de komolyabb rajongás nem alakult ki feléjük, s későbbiekben már hiába vettem őket elő többször egyszerűen nem tudtak lekötni. Igazából nem is ők, hanem az, hogy soha nem voltam igazi játékos, s vizuális világban is inkább a sorozatok és a filmek voltak a húzóerők. Ahogyan teltek az évek, s változtak a dolgok a játékos korszakomat szépen magam után hagytam. Még akkor is, ha téli estéken vagy esős napokon szívesen tettem volna utazást a nem létező univerzumokba. Gyermek és tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb élménye azonban a Tomb Raider játékokhoz köthetőek. Minden egyes újabb eszköz vagy számítógépfejlesztés a játékhoz volt köthető.

A kétezres évek elején az első számítógép kizárólag kikapcsolódási szándékkal érkezett meg a háztartásba. Sokáig az aktuális gépek tudásától elég erősen lemaradva. Rengeteg játék volt elérhető, de ezek inkább csak az akkori játékos magazinok cd mellékletén található demó változatok voltak. Aztán eljött a nap, amikor szembefutottam a játék sorozat első ikonikus részének demó változatával, mely 1996-ban jelent meg. Kronológiai sorrend nálam kimaradt, hiszen annak idején az Ezt Vedd Meg sorozat részeként választhattam, melyik részt vásároljuk meg. A széria akkor már a sokat szidott hatodik epizódnál tartott. Mivel az első rész demó változatát végig vittem, így a második került megvásárlásra, s talán négy hónap kellett még végig tudjam játszani. Idővel bepótoltam mindegyik részt, s a második reboot kifejezetten tetszett, mert könnyebb volt, mint a klasszikus epizódok. Egyetlen egyszer tudtam magaménak tudni az ikonikus első részt, mely sajnos későbbiekben kompatibilitási problémák miatt nem indult el. Az idén vásárolt HP notebook ugyan nem gamer laptop, de arra elegendő volt, hogy a remaster kiadást megcsodálhassam. Igaz csak az első részen és annak kiegészítőjén vagyok túl, így eme írás az ikonikus 1996-as epizódról fog szólni.

Sok rajongó az 1997-es második részt várta új köntösben, de én azt gondolom a régi rajongók örülhettem annak, hogy egy csomagban három játékot és azok kiegészítőjét megkapták. Részemről ez kicsit negatívum volt, hogy egy közös indítópanelt kapott mindhárom játék és azok kiegészítői. Olykor kicsit idegesítőnek hathat, ha az ember elindítja. Azonban legalább pozitívumnak számít, hogy legalább a mentésekbe ezek nem kavarnak be valamint a billentyűzet kiosztás változtatása külön módosítható mindegyik epizódhoz.

Itt természetesen nem értek véget az újdonságok. Aki azt várta, hogy az alapoktól újulnak meg a dolgok az minden bizonnyal csalódott lehetett. Bár érezhető, hogy a kiadvány elsősorban a régi rajongókat célozta meg. Véleményem szerint sokszor került szóba az első rész kapcsán a pixel hegyek és kocka textúrák valamint hősnőnk melleinek megnevezése, mint a „gúlacsöcs”. Az új változatban ezek eltűntek. Persze arcmimikát nem igazán kaptunk, de hősnőnk megjelenése valamennyire közelít a későbbi modellekhez. Első ránézésre nem tűnnek fel a változtatások látvány szempontjából, de ha komolyabban megnézzük, akkor egy elég erős ráncfelvarrást kaptak a játékok. A pályák gyönyörűen, s még a színmélység között is lehet változtatni. Az extra tartalmak még a látványt is érintik ugyanis választhatunk a régi és az új megjelenés között. Emellett még hősnőnk modelljei között is válogathatunk.

Technikai szempontból vegyes a felhozatal. A mai játékosok minden bizonyára hozzászoktak a checkpoint alapú mentéshez. Ehhez a készítők nem nyúltak. Ez egyik szemszögből jó, hiszen ha valamit nagyon elszúrtunk akkor mindenképpen jó, ha magunk választhatunk a mentés visszatöltését, mintha egy addig megtett szakaszt tenne semmissé. Másik szemszögből viszont negatívum, hiszen már annak idején is sok játékos szívott amiatt, ha belefeledkezett a játékba, s elfelejtett menteni majd egy nagyobb szakasz után belefutott egy váratlan halálba. Természetesen ez nem csak belefeledkezéstől lehetett, hanem az irányítástól is.

Annak idején kifejezetten idegesítő volt az irányítás, mely rákényszerített minden játékost, hogy a lehető legprecízebb ugrásokat hajtsa végre. Elég volt egy rossz mozdulat és máris hősnőnk halálát okoztuk vele. Most sem fényesebb a helyzet, de legalább a készítők választás elé állíthattak minket miszerint használjuk a régi irányítást, mely Tank néven fut vagy pedig a modern változatot. Utóbbinál a kamera forgatható, könnyebbek a dolgok, s a mozgások is. Ellenben továbbra is akad probléma, hiszen irányításkor nem mindig úgy reagál kalandornőnk, ahogy kellene. Peremek elkapása vagy a fejesugrás egy igazi kihívás ebben. Egyértelmű, hogy nem alapoktól lett újraépítve a játék, hiszen kameramozgásnál könnyen beakadhatunk zártabb tereken.

Mindezek mellett a grafikai szépsége okozza olykor a legnagyobb gubancokat, hiszen a tovább jutáshoz szükségünk lehet minden egyes dologra. Ilyenek lehetnek tárgyak, kulcsok, amelyek olykor szinte láthatatlannak bizonyulnak a modern grafika mellett. Bőven megbocsájtható ez a dolog, hiszen a régi motorosoknak nagyon gyönyörűnek hat Lara Croft felújítása. Ámbár a játék végig vitele után rengeteg outfit közül választhatunk, amely néha megmosolyogtató. Főleg vágott estélyiben és magassarkúban nekiindulni egyes ereklyéket megszerezni.

Az mindenképp pozitívum, hogy az ellenfelek is kaptak életerőt, így nagyjából tudhatjuk meddig is kell harcolnunk velük. Azonban olykor frusztráló lehet csak úgy, mint annak idején, amikor minden és mindenki ránk támad, mintha mágnes lenne rajtunk, hogy minket kellene elpusztítani. Ebből fakadóan csak a növényzet az, amely ebben a játékban nem az ellenségünk.

A menü maradt a régi, s itt is nagy segítség lehet az iránytű, amelyben számos információt tudhatunk meg. Mennyire jártuk be az adott pályát, s mennyi titkos rejtekhelyet és tárgyat találtunk meg. Ezek mindenképpen érdekesek lehetnek a hardcore játékosoknak nekem bőven megfelelt az, hogy végig tudtam valamennyire vinni. Persze fontos megemlíteni, hogy annak idején különböző mozdulatsorral előrébb juthatunk ezek megmaradtak a régi irányítást választva. Tehát ugorhatunk pályát vagy minden fegyvert birtokolhatunk továbbá életerőnket is kimaximalizálhatjuk az elsősegély csomagok lévén. Nem fogok hazudni, hogy kevés szabadidő lévén utóbbit használtam ugyan, de még így is elég nehéznek bizonyult számomra a játék.

Azt kell mondanom korrekt csomagot kaptunk még akkor is, ha nem túl barátinak látszik az ára, hiszen ha alapul vesszük, akkor elég hosszú időt kell belefektetnünk, hogy mindegyik epizódot végig vigyük majd. Jómagam elég későn értesültem arról, hogy az első három epizódhoz ráadásul kiegészítő rész is készült, s a csomag ezeket is megkapta. Így hasonló látványvilággal, ha végeztünk az első résszel akkor nekileselkedhetünk az Unfinished Business című kiegészítőnek is.
Elég időigényes lenne az egész csomagot magamévá tenni, s ennyi szabadidőm nincs, így az írás jelenleg az első rész és annak kiegészítő epizódját tartalmazza. Egyelőre azt gondolom korrekt csomagot kaptunk, s a régi játékok korrekt módon lettek felújítani. Mindenképp pozitívum, hogy semmiféle problémát nem észleltem a legújabb operációs rendszeren. Természetesen részemről jöhet a következő rész.

2 thoughts on “Tomb Raider I-III Remastered teszt (1.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük