A Once Upon A Time-al érdekes kapcsolatom volt. Amikor bejelentették annyira nem keltette fel az érdeklődésemet. Annyira épp, hogy megtekintettem a bevezető részt, de nem láttam benne annyi potenciált, hogy tovább nézzem. Aztán az unalom, s a sok pozitív véleményem hatása végül olyan benyomást tett rám, hogy végül nekiültem. Igazából csak az első pár részt kellett „végigszenvednem”, mert utána berántott teljesen, s olyan szinten berántott, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, hogy tudjam tovább nézni. Sajnálatos módon nekem az újabb évad már minőségi mélyrepülésnek számított, s nem is élveztem annyira, mint kezdeten. Egyelőre persze még kitartok mellette, hisz az új évadba még nem kezdtem bele, bár már tavaly felvettem a listámra a Once Upon A Time In Wonderland-et, mely tökéletes spinoff sorozatnak nézett ki. A többi újonccal szemben viszont itt már voltak elvárások, így viszont tudtam is csalódni, sajnos.
Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek be kellene mutatni, hogy miről is szól az Alice csodaországban. Nem csak azért, mert egy alap gyermek mese, hanem azért is, mert rendkívül sok feldolgozás született belőle filmben, mesében és animációs filmben egyaránt. Sorozat ugyan még nem volt belőle – legalábbis ismereteim szerint -, s az amerikai abc látott benne fantáziát, hogy ezt is képernyőre álmodja. Természetesen kisebb változtatásokkal karöltve, hogy azért egy évadnyi időt ki lehessen tölteni, de sok minden visszaköszönt.
Kezdésnek rögtön a még gyermek Alice-t látjuk, aki épp a nyúl üregéből tűnik elő, s csak otthon szembesül azzal, hogy nem pár óra, hanem évek teltek el, míg ő csodaországban volt. Majd éles váltás után már felnőttként látjuk egy elmegyógyintézetben, ahol az orvosok megvannak róla győződve, hogy bizony ő képzelődik, s mindenképp meg akarják gyógyítani. Bár a gyógyítás leginkább a koponya meglékelésében teljesülne ki, bár ebből a szempontból tökéletesen ki lehet következtetni, hogy vajon milyen idősíkban is vagyunk. Az egyik problémám leginkább az volt, hogy voltak olyan momentumok, fordulatok, amik nem voltak nekem teljesen világosak, hogy tulajdonképpen mit is akartak velük érzékeltetni a készítők, vagy éppen nem igazán értettem, hogy pontosan mi is lenne annak előzménye. Mindezek mellett nem igazán volt világos, hogy Alice pontosan akkor hányszor is járt csodaországban, mert a történet szerint ott esett szerelembe, de akkor már nem volt kislány. Viszont több olyan jelenet is van, amely viszont azt a tényt erősíti, hogy kislányként járt csak ott.
Természetesen időközben ismét visszakerül, s a fő feladat leginkább halottnak hitt szerelme előkerítése lenne, melynek köszönhetően bejárhatjuk majd ismét csodaországot. Az alapkoncepció nem igazán nyűgözött le, s a kisebb változtatásokért sem voltam oda, viszont nagy negatívumnak számított történet szempontjából, hogy akadtak olyan momentumok, amelyek nem voltak nekem túlságosan tiszták, vagy pedig zavarosak voltak amellett, amiről már fentebb írtam pár sort. Igazából nem értem, hogy ebből hogyan is akarnak kijönni a készítők, mert sajnos így ez eléggé harmatgyengére sikerült. S nem is igazán éreztem azt az epizód nézése közben, hogy majd évad végén visszatérek a szériához, s majd egyben megnézem, mert a legrosszabb dolog történeti szempontból az, ha nem köt le, s közben bizony unatkozom.
Nem hiszem, hogy további potenciál lenne benne, hisz a készítők keze eléggé megvan kötve, s nem is nagyon találtam olyan történeti szálat, ami lehetségessé tenné, hogy esetleg valóban több évadossá tudná tenni a szériát. A megvalósításról nem is beszélve ebből a szempontból.
Igazából amire legjobban kíváncsi voltam nem a történeti, hanem a látvány megvalósítása. Hisz mind történeti, mind látvány szempontjából hihetetlen nagy potenciál volt az alapkoncepció alapján, így nem volt kérdés tavaly, hogy amikor bejelentésre került a széria mindenképp be fogom próbálni a bevezető epizódját. Mint ahogyan fentebb írtam volt elvárás, de bíztam benne, hogy a készítők a „kevesebb több” dolgot fogják alkalmazni, de sajnos a bevezető epizódnál kiderült, hogy látvány szempontjából nagyon tökösek akartak lenni, s sikerült nagyon besülni, mert számomra ebből a szempontból kínszenvedés volt az első rész.
Voltak jó megvalósítások, tény. De a többnyire sajnos csak szemöldök ráncolásig jutottam. Látszódott, hogy az epizód java részét zöld háttér mögött vették fel, s utólag kerültek rá helyszínek, ami egyébként persze nekem okozott meglepetést ilyen típusú történetnél. Viszont a megvalósítás valóban meglepő volt, s sajnos nem pozitív szempontból. Nagyon sok helyszín úgy nézett ki, mint ha egy óvodás rajzolta volna képpel, s akadtak olyan jelenetek, amelyeknél a látszódtak a szereplők körvonalai is. Mindezek mellett persze akadtak animált karakterek, amelyek közül talán csak a fehér nyúl volt egyedül jól megvalósítva. Nyilván egy tévés sorozatról van szó, s nincs annyi anyagi tőke mögötte, mint egy mozifilmnél, de véleményem szerint, ha nem lehet jól, vagy legalább nézhetőre készíteni, akkor talán nem is kellene elkészíteni.
Ami talán pozitívum volt, hogy sikerült a készítőknek jól összeválogatni a szereplőgárdát, mert nem igazán volt kifogásom velük kapcsolatban, s egyiknek sem volt a színészi játéka közepesnél rosszabb, vagy irritálóbb. De sajnos ez édes kevés ahhoz, hogy részemről meg tudja menteni a szériát a további nyomon követéshez. Arról nem is beszélve, hogy időhiány miatt csak tegnapi napon sikerült megtekintenem, melynek köszönhetően már a nézettségi adatok is publikusak voltak, s minden bizonnyal a berendelt epizódszámon túl további folytatás talán nem is lesz, hisz az 5,7 millió össznézőszám sem túl acélos.
Összességében a tavaly bejelentett újoncok közül ez volt az, amire tényleg azt mondtam, hogy várom. Voltak elvárások, de nem olyan nagyok, hogy akkorát csalódjak, mint amekkorát tulajdonképpen csalódtam. Sajnálom, mert nagy potenciál lehetett volna a szériában, s a nézettség alapján úgy néz ki, hogy pár rész bőven elég lesz belőle az amerikai közönségnek.