Szerző: Kecskenyál

Előre hozott karácsony

Kecskenyál

Egy ideje jómagam különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a karácsonynak. Ennek legnagyobb oka az, hogy gyermekként megvolt az ajándékozás öröme, s olyan közösségben éltem, amely kiemelt figyelmet adott ennek az ünnepnek. Ez nem volt más, mint az általános iskola. Bevallom őszintén azért szoktam gondolni azokra az évekre. Elmondható, hogy sok nehézség ellenére boldog szakasza volt az életemnek, mert megvolt bennem a gyermeki ártatlanság,  s emellett azért élhetőbb voltak a dolgok, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megváltozott a világ, amely olyan felgyorsult tempót diktál, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a változások után.
Jelentősen eltértem a mondandóm lényegétől. Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz az igazság az, hogy felnőttként már nem úgy gondolok a karácsonyra, mint korábban. Középiskolai évek alatt félig kivesztek belőlem azok az élmények, melyek a karácsonyhoz köthetőek, s leginkább azért vártam a december végét, mert akkor bizonyos volt, hogy akár két hétig nem kell iskolába mennem. Függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttem el ténylegesen munkanélküliként, de az iskola befejezése óta minden decemberben volt munkám, így anyagiak nem jelentettek különösebb akadályt. Ebből fakadóan pedig nem vártam el, hogy ajándékot kapjak, hanem amit szerettem volna azt megvettem magamnak, ha megengedhettem azt. Az viszont tény, hogy a karácsony hangulatát mindig is szerettem, s ez idén sincs másképp.

Nem tudom létezik-e olyan munkahely, amit nem befolyásol a közeledő karácsony. Én természetesen olyan helyen dolgozom, ahol elég befolyásoló tényezőt jelentenek az ünnepek, így ebből fakadóan sokkal több dolgom van, s sokkal többet kell dolgoznom, s a pihenőidőm pedig minimális. Már jó előre kinéztem magamnak, hogy mit is szeretnék megvenni magamnak. Úgy döntöttem várok fizetésig, de végül a munkahelyi stressz, fáradtság, kevés szabadidő egyvelege olyan hatással volt rám, hogy végül még fizetés előtt megleptem magam, hogy ez elég pozitív energiát adjon nekem ahhoz, hogy a decemberi hónapot túl tudjam vészelni.
Mivel szabadidőm jelentősen lecsökkent, így azt a pár órát inkább négy fal közt töltöttem. Az okát nem tudom, de ismét visszatért a játék kedvem, s ismét órákat ültem a tévé előtt a kedvencemet játszva. Nem kell mondanom, hogy örök favorit Tomb Raider sokadjára lett végigjátszva, de emellett korábbi kedvencek is előkerültek. És ugye a legtöbb konzolport, így a korábban vásárolt gamepad nem mindegyikkel volt hajlandó működni, illetve a billentyű-egér kombináció sem volt nyerő páros amennyiben tévére átváltva akartam játszani. Mert ugyebár miért is ne helyezzem magam kényelembe, ha megtehetem. Rengeteg dicsérő hozzászólás után végül ez a bejegyzés után döntöttem el, hogy én is beruházok egy Xbox 360-as kontrollerre, amit PC-hez is tudok használni. Mondjuk én a vezetékes változatot választottam, mivel az árát sokallottam, s nem terveztem ismét költeni a PC-re.
Bevallom őszintén sokat gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e. Hisz féltem attól, hogy esetleg ugyanazok a játékok működnének vele, mint a régivel, s nem szerettem volna felesleges pénzeket kiadni azért, hogy egy tudásban ugyanolyan kontroller birtokosa legyek. Habár tény, hogy hajtott nagyon a kíváncsiság, mert akadt pár játék, melynek játékélményére rányomta negatív bélyegét az irányítás. Végül szülői ösztönzésre engedtem a csábításnak, s november utolsó vasárnapján nyakamba kaptam a várost, s megvettem magamnak.
Nem kell mondanom, hogy iszonyú sebességgel száguldoztam haza, hogy kipróbáljam valóban igazak-e a tesztek, amiket írnak róla. Őszintén? A vásárlást nem bántam meg, sőt! A korábbi gamepad-emet bizonyos játékok nem ismerték fel, illetve nem nagyon volt irányítható. Példának okáért egy Star Wars: The Force Unleashed II és egy Prince Of Persia: The Forgotten Sands botrányosan rosszul volt irányítható. A kamera kezelésről már említést se tegyek. Mindezek mellett egyik nagy kedvencem a Silent Hill Homecoming se volt hajlandó működni vele. Azonban a fenti két cím tökéletesen elindult, s még a kamera kezelésről sem ejthettem egy rossz szót sem. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy a Silent Hill Homecoming is felismerte a kicsikét, amelyet rendkívül sokat szidtam amiatt, hogy nem volt hajlandó megjegyezni a billentyűzet kiosztásomat, így minden egyes alkalommal újra kellett konfigurálnom azt. És ez még elmondható jó pár játékról is. Az igazi meglepetés a Crysis 2 volt, hisz még azt is simán tudtam kezelni ezzel a kontrollerrel. Tavaly első kipróbálás után pont az irányítás miatt vérzett el a Need For Speed: The Run, most pedig ennek a drágaságnak köszönhetően vittem végig. Egyetlen negatívum az I Am Alive volt, mely nem volt hajlandó érdemben megmozdulni. Habár sokan panaszkodnak rá, hogy a kiadó a játéknak ezt a részét (is) elrontotta. Bár a legutolsó frissítés ezt a problémát úgy látszik orvosolta.

Másik nagy ötletem egy új telefon vásárlása volt. Tavalyi készülékvásárlás dömping sajnos elrontott döntések sorozata volt. Első telefon a Sony Ericsson Spiro volt, melyről kiderült, hogy minden, csak épp nem telefon. Nem terveztem volna újabb készüléket venni, ha éppenséggel nem fagyott volna le, vagy épp nem karcolódott volna meg a kijelzője akár egy szösztől. Ez azért is volt roppant idegesítő, mert én vigyázok az ilyen készülékekre. Négy év alatt egyetlen egy karc sem volt az előző telefonomon.
Október környékén pedig beújítottam egy W8-as készüléket szintén a Sony Ericsson palettájából. Megvolt életem első okos telefonja, s minden téren megvoltam vele elégedve. Egészen odáig, míg rá nem jöttem, hogy a belső memória véges, s a hardvere elavult, így az utolsó frissítés az android 2.1, melynek köszönhetően hiába vásároltam később 4 gigás memóriakártyát, azt csak zeneszámok, képek tárolására tudom használni mindazok mellett, hogy a készülékben rejlő fényképező sem volt túl acélos.  Ennek ellenére szerettem ezt a készüléket. Mivel a családban is felmerült az igény egy ilyen telefonra, így végül úgy döntöttem a megkímélt állapotban lévő sajátomat tovább adom, s egy újba ruházok be, amit hosszú időre tervezek.

Így esett a választásom egy Sony Xperia U készülékre természetesen szigorúan fekete színben. Ennek beszerzése is megért egy misét. Első körben online rendeltem meg. Jó ötletnek tűnt, hisz innét rendeltem tavalyi készülékemet is, továbbá itt volt a legolcsóbb, hisz mindenhol bőven 50-60 ezer feletti árban volt ez a készülék, s bevallom őszintén én nem volt hajlandó ennyit adni érte még akkor sem, ha ki tudtam volna spórolni az árát.
Péntek délután leadtam a rendelést, s akivel beszéltem azt ígérte másnap itt lesz a készülék. Nem kell mondanom, hogy a készülék nem érkezett meg, én pedig hiába telefonálgattam,emaileztem… Se kép, se hang. Végül a dühtől nem látva felkerekedtem, s a nyakamba kaptam a várost. Alternatív tervem volt, ha ez a készülék elfogyna, vagy nem tudnám megvenni, akkor melyik változatot választom, de szerencsémre ahol kinéztem ott áremelés volt, így ebből a szempontból pofára estem ott is. Aztán másfele vettem az irányt, ahol szerencsére belefutottam ebbe a készülékbe. A szerencsémet még növelte az is, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt üzembe helyezve, s tökéletesen állapotban van, de árengedménnyel elvihettem, hisz kiállított darab volt, habár az óvatlan kezektől egy üvegvitrin védte. Mindezek mellett pedig egy éves garanciával is rendelkezik, így duplán jól jártam. A készülékkel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az 5 megapixeles kamerája pedig nekem maga a mennyország.

Ennyi nekem egyelőre bőven elég volt, hogy erős löketett adjanak a decemberi hónaphoz. Mindenesetre bízom benne, hogy hamar átvészelem ezt az hónapot, s a jövő év valamivel sikeresebb lehet a mostaninál. Mindenesetre a téli időszak alatt többnyire itthon fogok punnyadni, habár tervezem, hogy amint kijön a jó idő ismét elkezdek tervezgetni különböző szabadtéri programokat, bár még az utazási cél nem fogalmazódott meg bennem.

Need For Speed: The Run Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Annak idején hatalmas rajongótáborral rendelkezett a Need For Speed széria. Ahogyan lenni szokott a játékosoknak a minőség volt elsősorban a fontos, s a kiadónak pedig a profit. Így az első rész sikere után az EA Games gondoskodott róla, hogy a köztudatból ne kophasson ki a franchise, melynek a fénye jelentősen megkopott az első rész óta.
Az első részekről rendkívül sok pozitív hozzászólást olvastam különböző oldalakon, s emellett még jó pár dicsérő tesztbe is belefutottam. Emellett pedig nem egy videót láttam különböző címekből, de ezektől eltekintve elég hosszú idő telt el míg ténylegesen ki tudtam próbálni valamelyik epizódot. Arra már nem emlékszem pontosan melyikkel tettem próbát, de nem sok időt töltöttek a játék fájljai az az akkor épp aktuális merevlemezemen. Áhítattal néztem továbbra is a videókat, s szerettem volna olyan hasonló élményt átélni, mint a látottakon, de sajnos ez nem jött össze. Ugyanis számomra irányíthatatlan volt az egész olyannyira, hogy az általam kipróbált cím első pályáján sem tudtam túljutni.
Részemről el is temettem a szériát egészen addig, míg PC fejlesztésre nem adtam a fejemet. A fejlesztés sikeres volt, s sikerült némi pénzt is spórolnom. Akkor már foglalkoztatott bizonyos emberek hatására a játék közbeni kényelem, így a maradék összegből végül a saját kategóriájában egy igencsak jó minőségű gamepad-et sikerült kifognom. Az új videokártya tesztelésére pedig az akkor legfrissebb Need For Speed-re, azaz a Hot Pursuit-re esett a választásom. Jó pár napot eltöltöttem a játékkal mire a végére értem, s mellkasom rendkívül dagadt a büszkeségtől, hogy végre én is megtanultam végre Need For Speed-ezni köszönhetően az egykori gamepad-emnek. Bár szégyen szemre a korábbi játékokkal (még) nem ültem neki ebből fakadóan megint.
Különösen nem volt nagy várakozás a The Run iránt részemről, viszont az már nálam biztossá vált, hogy mindenképp fogok vele tenni egy próbát. A játék bő egy évvel ezelőtt jelent meg, s az elsők között voltam, akik a parancsikonra kattintottak telepítés után. A sokadik indítás után a remény szertefoszlott, hogy én ezt a játékot is végig vigyem, így végül a játék sorsát megpecsételte a lomtárba helyezés. Egy tökéletes konzolporttal akadt dolgunk, mely az egykori gamepad-emet nem ismerte meg, s billentyűzet-egér kombinációval pedig számomra játszhatatlannak minősült a játék. Természetesen időközben ismét költöttem némi összeget a PC-mre, s így újra próbát tettem a játékkal. A végső eredmény pedig két nap folyamatos játék lett, melynek a végén úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy ismét kipörgettem egy Need For Speed-et.

Tovább… →

The Dark Knight Rises

Kecskenyál

Őszinte leszek. Annak ellenére, hogy nagy filmrajongó vagyok az utóbbi évek mozis felhozatalát nem igazán követtem nyomon, s nem is nagyon vártam egyetlen egy alkotást sem. Tény, hogy idén háromszor is sikerült eljutnom, s ebből szerencsére csak eggyel kapcsolatban ért csalódás. Az év legjobban várt filmje az új Batman trilógia, a The Dark Knight Rises volt sokak által. Az eddig elkészült összes filmet láttam a témában, de igazából egyik sem kápráztatott el. Így a várakozásom gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Hamarosan megjelenik digitális adathordozón is a film, így nem volt kétség, hogy közvetlenül a megjelenés előtt kikerülnek majd a nézhető kópiák, melyet a gyakorlott internetező sávszélességétől függően könnyen megszerezhet. Így tettem én is. A megtekintés után pedig kijelentem, hogy nálam az „év filmje” díjra továbbra is a The Amazing Spider-man és a Silent Hill: Revelation illeti.

Tovább… →

Januárt akarok!

Kecskenyál

Már múlt hónap végén is elemezgetve a jelenlegi beosztásomat, s nagyító alá helyezve azokat a feladatokat, amit eddig elvégeztem, illetve ami még rám vár kijelenthetem nyugodtan, hogy imádkozok azért, hogy végre január legyen. Az ok leginkább az, hogy így novemberre gyönyörűen elfogytak a szabadnapjaim, a pihenőnapok pedig roppant kevesek ahhoz, hogy normálisan pihenni tudjak. Nyilván ugyanez lesz jellemző decemberre is, ami feltehetően brutális lesz abból a szempontból, hogy az emberek a karácsony miatt teljesen megbolondulnak. Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi se volt felhőtlen, de idén minden bizonnyal még keményebb lesz, hisz nem ebben a pozícióban dolgoztam tavaly. Ebből kifolyólag pedig bőven akadtak olyan napok, amikor ténylegesen gyilkos hangulatban tértem haza olyannyira, hogy ez a hangulat rányomta a bélyegét a maradék pihenőnapomra.
Szokás mondani, hogy semmi nem egyszerű, illetve egy jót követ egy rossz, továbbá minden jóban van valami rossz. Nos az elmúlt napokat is leginkább ez jellemezte. Ahogyan lenni szokott nálam már jó előre elterveztem, hogy épp az aktuális fizetésemből mire is szeretnék költeni. A novemberiből idehaza tovább gazdagítottam a háztartási gépek számát, így már elmondható, hogy szórakoztatástechnikai és konyhai, fürdőszobai gépek terén már teljesen toppon vagyunk, ami egyébként a mindennapokat teljesen megkönnyebbíti. S ennek mindenki örült. Persze sikerült elszámolnom magam. Ugyan így is maradt pénzem, de ennek ellenére lerendeltem a The Amazing Spider-man Blu-ray kiadását. A megjelenés november 14-ére volt időzítve. 9-én kaptam kézhez a fizetésemet, s szokásos törzshelyemre mentem a helyi MediaMarkt üzletbe, ahol nagy bambulás közepette megpillantottam a kiadványt. Nem kell mondanom azonnal leemeltem egyet, s a pénztárhoz mentem gondolván azt, hogy hazaérve majd lemondom az előrendelést. Hazaérve természetesen ez nem sikerült, lévén nem tudtam telefonon elérni az online áruházat és ez leginkább pont azért volt bosszantó, mert ott volt az e-mail, hogy útnak indították a csomagomat. Ami azért is bicskanyitogató, mert ha előbb jelenik meg akkor előbb esetleg jelezzék arra az esetre, ha nem lenne pénzem, vagy nem lenne, aki átvenné. Mivel úgy voltam vele egy példány bőven elég, így közöltem itthon, hogy amint érkezik a futár közöljék vele, hogy nem vagyok hajlandó átvenni a csomagot. Mondjuk személy szerint kicsit felháborítónak tartom ezt a hozzáállást, arról nem is beszélve, hogy múlt hónapban is így jártam a fémdobozos Terminatorral, melynek előrendelését lemondtam, aztán mégis útnak indították, habár tény, azt átvettem, s utólag nem bántam meg. Egyébiránt Vaterás pályafutásom is szépen ível felfelé. Szintén kemény ezresért sikerült beszereznem a Pókember 3 Blu-ray változatát.

A kiadvány egyébként nem rossz, sőt. Kép kiváló, magyar nyelvű. Minden megvan, ami kell. Habár még nem volt időm arra, hogy valóban leüljek elé. Erre a hónapra pedig igyekszem kerülni az aukciós oldalakat, mert ugyan nagyon csábítóak az ép aktuális ajánlatok, de igyekszek spórolni következő hónapra. Mivel egyébként is mobiltelefont kellene cserélni családon belül, így végre elhatározásra jutottam, hogy beújítok egy Sony Xperia U telefont, s a jelenlegit pedig öröklik tőlem itthon. Szerencsére a kiszemelt telefon ára körülbelül 60 ezer körül mozog, de sikerült olyan helyet találnom, ahol 25 ezerrel olcsóbban az enyém lehet. Bízom benne, hogy karácsony szellemében még tovább fog süllyedni az ára.
Jelen pillanatban március 5-ére van kiírva a legújabb Tomb Raider megjelenése, így – azon kívül, hogy előrendeltem a Survivor Edition-t  – már előre leadtam a tervezett szabadságolásomat, így március 6-án és 7-én itthon leszek. Bízom benne, hogy nem fogják eltolni a megjelenést, mert akkor egy csöppet szívok. De ugyebár azt hiszem rám mondják azt, hogy vérbeli rajongó.

Tomb Raider: Ilyen kiadások várhatóak…

Kecskenyál

2003-ban ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal, ami akkor már javában a hatodik részénél járt. Kedvencem lett, s igyekeztem minden epizódot megszerezni. Akkori tanulói státuszomból kiindulva ez sokáig probléma volt, hisz 2-3 epizódtól eltekintve egy sem volt eredeti kópia, de emellett mindig kompromisszumot kellett kötnöm a gépem hardveres háttere miatt sajnos. Rajongásom azóta hatalmas méreteket öltött, de még szerencsére bőven a normál értékeb belül mozog. Sikerült azóta minden epizódot megszerezni gyári lemezen, aminek iszonyatosan örülök. Most, hogy lassan itt az új epizód megjelenésének ideje nem volt kérdés, hogy polcomon kell lennie feltéve, ha meglesz hozzá a kellő háttér, ami jelenleg megvan. Érkezik egy hagyományos dobozos változat, valamint két extra változat. Mivel végül nem a hagyományos dobozos mellett döntöttem, így a tegnapi napon azonnal röppent egy előrendelés az egyikre.
Nézzük milyen változatok is várhatóak:

Survivor Edition:


Nem volt kérdés, hogy őt fogom berendelni. PC-s változat megközelítőleg 60 Euróba fog fájni a rajongóknak, ami jelenlegi árfolyam mellett olyan 17 ezer forintnak felel meg. Bár az borítékolható, hogy viszonteladói részről 1-2 ezer még biztosan rákerül az eredeti árra árrésként. De mit is tartogat ez a kiadás?
– 32 oldalas művészeti album;
– Hatalmas térkép a szigetről;
– Túlélő tasak;
– A játék zenei cd-je;
– Fegyverpack DLC a játékhoz.

Collector’s Edition:

Ugyanazokat tartalmazza, mint a fentiek, némi extrákkal. Míg az első feltehetően egy szép díszdobozban jön, addig a Collector’s Edition egy fémdobozban lát majd napvilágot. Emellett pedig a rajongók még egy Lara Croft figurát is kapnak. Az ár megközelítőleg 90 Euró, ami az aktuális árfolyamhoz mérten olyan 26 ezer forint környékén mozog, de feltehetően itt is érvényesülnek majd a fenti sorok, miszerint drágább lesz majd 1-2 ezer forinttal a kereskedő árrés miatt.

És íme: The Amazing Spider-man Blu-ray!!

Kecskenyál

Körülbelül egy hónappal ezelőtt jött a hír, hogy a nyár egyik nagy sikerfilmje a A csodálatos pókember érkezik Blu-ray-re méghozzá november 14-én. Én is azonnal rácuppantam, hisz rendkívül tetszett. Azonnal le is adtam az előrendelésemet, s vártam mikor jelenik meg. A mai napon úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem a helyi műszaki szaküzletbe, hogy megnézzem élőben milyen az a telefon, amit én kiszemeltem magamnak, amikor is abba botlottam, hogy az egyik tévén maga a film megy alatta pedig a különböző kiadások találhatóak. Nem tétlenkedtem, így azonnal a kezembe kaptam, s a pénztár felé vettem az irányt.

A kiadvány egyébként korrekt. Először is kaptunk hozzá egy slipcase-t, melynek funkciója eddig nekem ismeretlen. Teljesen angol nyelvű azon kicsit azért felröhögtem, hogy oda volt ragasztva a hátoldalra a magyar ismertető. Kicsúsztatva természetesen a lemezek, borítók teljesen magyar nyelvűek. A tartalomra nem lehet panasz, hisz minden kapott magyar feliratot. A képre nincs panasz, tűéles. Az extrák is elfogadhatóak. Mindegyik kapott magyar feliratot. A kimaradt jelenetek és az „Így készült..” a maga két órányi játékidejével valóban rendkívüli csemege azoknak, akik szeretik a plusz tartalmakat.
És akkor a kiadvány képekben:

Jön: Jurassic Park 3D

Kecskenyál

Nem vagyok elájulva a 3D-től. Nekem tökéletes, ha moziban 2D-ben látom az épp kiszemelt filmet. A Jurassic Park egyik kedvenc filmem, s sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon milyen is lehetett annak idején moziban megnézni. Úgy tűnik erre nem sokára lehetőségem lesz, ugyanis a legendás első rész érkezik 2013 április 5-én 3D-ben a mozikba. Ismét egy film, melyet moziban kell megnéznem.

Blu-ray: X-men Origins – Wolverine

Kecskenyál

…és igen. Újabb lemezzel bővült a Blu-ray gyűjteményem. Az újabb kiadás természetesen angol nyelvű, de szerencsére az angol nyelv nekem nem okoz gondot, így ez nem jelentett számomra problémát a rendelésnél. Természetesen most is vateráról rendeltem. Ez összesen 1590 forintomba került postaköltséggel együtt. Megérte? Meg.
Arról nem is beszélve, hogy jó magamnak is sikerült eladást bonyolítanom, tehát még kerestem is az oldallal.

…és akkor mit is kapok karácsonyra?

Kecskenyál

Gyermekkoromban mindig izgatottan vártam a karácsonyt. Egy-két kivételtől eltekintve nagyobb, vagy számomra jelentős dolog soha nem került a fa alá. Ahogyan pedig nőttem egyre inkább eltűnt a karácsony az életemből. Ugyan a hangulata mindig megfogott, de időközben felnőttem, s anyagi oldalról is nyilvánvaló volt, hogy karácsonyt csak hangulat szempontjából tartjuk. Így az utóbbi években már fenyőfa sem állt nálunk. Amikor befejeztem az iskolát szerettem volna egy kicsit lustálkodni a nagy hajtások után, annak fényében pedig végképp, hogy az utólagos vizsgák igencsak megtépáztak minden téren. Ellenben még jobban akartam dolgozni, hogy végre legyen pénzem, s kicsit élhessek, s ne csak álmodozhassak arról, hogy valahová elmehetek, vagy valamit megvehetek magamnak, esetleg pedig azt várni, hogy mikor lesz rá keret itthon.
Időközben szerencsére lett munkám, s próbaidő után is igényt tartottak rám. Noha a fizetés nem a legjobb, de teljes mértékben be vagyok jelentve, s eddig egyszer sem fordult elő, hogy nem kaptam volna meg időben az engem megillető bért. Az, hogy jelentősebb összegek maradnak zsebemben leginkább annak tudható be, hogy még a családi fészek melegét élvezem, s minden bizonnyal addig, míg stabil párkapcsolatom nem lesz, mely összeköltözést nem ér meg, addig feltehetően itthonról szemlélem a világot, hisz így én is, szülők is jól járnak. Mert ugyebár az anyagi terhek – folyamatos foglalkoztatásomnak köszönhetően – végre kölcsönös formát ölthettek.

Idén nagyon sok mindennel tudtam magamnak kedveskedni. Nyakunkon a karácsony, s már most fogalmazódnak az igények, hogy mivel is kellene meglepnek magam. Érkezik a Jurassic Park trilógia ismét Blu-ray formátumban külön megvásárolható részenként. Ezekre igényt tartok, hisz nagy kedvencem a film. Kérdés az, hogy mikor jelenik meg? Jelenleg a december 31. szerepel dátumként, de ugyebár ez még változhat. Megjelenhet előbb, később. Ha valóban ez a hivatalos dátum, vagy karácsony előtt jelenik meg közvetlenül akkor minden bizonnyal januárra tolom a filmek megvételét.
A másik ami megfordult a fejemben egy Sony Xperia U készülék megvásárlása.


Tavaly vásároltam egy készüléket. Sajnos elég rossz vételnek bizonyult, így cseréltem – egy azóta is tökéletesen működő Sony Ericsson W8-ra -, melynek sajnos szoftvertámogatottsága már lejárt. Eközben még édesanyámat is megleptem egy új készülékkel, ami sajnos használat után kiderült, hogy szintén rossz vásárlásnak bizonyult. Mivel neki nem jelentene akadályt, hogy az adott telefonra újabb szoftver nem fog érkezni, ha tud hívni, sms-ezni, s internetezni neki tökéletes lenne. Tökéletes, hibátlan állapotban lévő készüléket kapna. Már régóta tervezem lecserélni korábbi fényképezőgépet, viszont fent látható készülék kamerája picivel jobb minőséget produkál, mint a mostani, ami nekem teljesen megfelelne. Így rögtön két érv szólna, hogy decemberi fizetésből be kellene fektetni egy ilyen készülékbe. Arról nem is beszélve, hogy hardver szempontjából rendkívül jónak mondható a készülék. És amellett sem mehetek el, hogy ahonnan tavaly rendeltem a mostani készülékemet, ott az U 46 ropiért az enyém lehet magyar nyelvű szoftverrel, míg más oldalakon 58 – 60 alatt nem igen van.
És persze nem elhanyagolható indok: ha van rá keret, gondolkozzak sokáig rajta?

Silent Hill: Revelation

Kecskenyál

Körülbelül öt évvel ezelőtt egy esős délután unatkoztam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így szokásomhoz híven elkezdtem az interneten nézelődni nézendő dolgok iránt egészen addig, míg egy filmes oldalra nem találtam, ahol ajánlatként a Silent Hill volt. Az előzetes, s a leírás meggyőzött, s még aznap délután megnéztem a filmet, amely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azonnal elkezdtem háttéradatok után kutatni. Ekkor még nem tudtam, hogy egy igen népszerű horror játék volt az alapja a filmnek. Az első rész nyitva hagyott befejezésének köszönhetően nem tudtam ellenállni, s szinte bújtam a weblapokat minden információért. Olyannyira tetszett a film, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne üljek neki a játékoknak. Bő négy évvel ezelőtt még az iskolapadot koptattam, s ez volt az egyetlen olyan hátráltató tényező, ami miatt az összes PC-re megjelent rész végigjátszása három hónapot ölelt fel nálam. Óhatatlanul is rajongója lettem a szériának, s talán kijelenthetem, hogy a Silent Hill volt az a húzócím a játékok világába, aminek nem a látványa, játékmenete fogott meg, hanem a története.
Az elmúlt években a játszható címeknek köszönhetően kitöltötte azt az űrt, amit az első rész hagyott a nyitott és meglehetősen sokkoló befejezésével, amikor is tudomást szereztem a második rész létezéséről. Bevallom őszintén az elmúlt fél év eseményei, s munkámból kifolyólag nem tudtam követni a híreket, így igen erős meglepetés volt, amikor csak pár hónap választott el a premier dátumától. Belőttem magamnak egy szép naptári napot, amikor szerettem volna megtekinteni a filmet, azonban nem tudtam addig várni, így nem meglepő, hogy szinte majdnem a premier napján már a teremben ültem. A film nézése közben pedig ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a The Amazing Spider-man megtekintésekor: megjelenéskor azonnal kell nekem ez a film Blu-ray lemezen! Lévén nem nagyon szeretnék eredeti kópiákért 6-7 ezreket kiperkálni, s erre zokszó nélkül kiadnék ilyen összeget akkor ez árulkodó, hogy mennyire tetszett a film.

Tovább… →