Szerző: Kecskenyál

Szeptember margójára

Kecskenyál

Ismételten eltelt egy olyan hónap, ami több negatívumot tartalmazott, mint pozitívumot. Ráadásul ez nem csak a hangulatomra nyomta rá a bélyegét, hanem minden bizonnyal majd a szeptemberi fizetésemen is tökéletesen megfog látszani, ami még egy jó ok arra, hogy kissé el legyek keseredve.
Az megesik, hogy az ember megbetegszik. Velem is megesett ebben az évben nem is egyszer, de egészen nyárig ki tudtam húzni úgy, hogy ne kelljen itthon maradnom. Sajnálatos módon azonban júliusban végül úgy alakult, hogy a háziorvosom úgy döntött egy kis időt itthon kell töltenem addig, míg helyre nem jövök teljesen. Elfogadtam ezt a tényt, s azt is, hogy ez minden bizonnyal meg is fog majd látszani a fizetésemen. És hát végül meg is látszott. Miután sikerült ismét erőre kapnom örömmel mentem vissza dolgozni természetesen úgy, hogy közben még kellett szednem gyógyszert. Iszonyatosan jól volt megtervezve az augusztusom, s kifejezetten örültem, hogy minden így alakult. Egészen hónap végéig, amikor is ismét sikerült szembesülnöm azzal, hogy valamivel hosszabb időt kell itthon töltenem. Ráadásul az általam szedett gyógyszerekkel is komoly problémák forrása lett, hiszen a mellékhatások betegítettek meg, s bő másfél hétbe telt mire nagyjából olyan állapotba kerültem, hogy vissza tudtam menni dolgozni. Ami felettébb dühítő leginkább az az egészségügy jelenlegi állapota, hisz ráfoghatjuk, hogy orvosi mulasztásnak köszönhetem azt, hogy augusztusban ahelyett, hogy a strandon töltöttem volna valamennyi szabadidőmet orvoshoz jártam helyette, illetve igencsak komoly összeg ment el gyógyszerekkel.

Igyekeztem hasznosan eltölteni itthon az időt, bár nem nagyon sikerült. Az esetek többségében leginkább csak döglődtem az ágyban, s igazán nem volt kedvem semmihez sem. A legnagyobb probléma talán ott volt, hogy egyszerűen nem csak hogy nem volt kedvem semmihez sem, hanem nem is igazán volt semmi olyan, amit csinálni tudtam volna. Kínomban már a korábban általam elkaszált Dexter és Falling Skies legutóbbi évadát is magamévá tettem. Játékok terén a rengetegszer kipörgetett alkotások sorakoztak, így azokhoz sem volt nagyon kedvem. Egyetlen egy nagy pozitívum volt eddig, hogy végre valóban megjelent a Windows 8 kiadásra szánt változata, azaz az RTM változat, így azonnal telepítettem is a gépemre. Váltani igazából nem nagyon akartam, de egyrészről produkált pár furcsaságot a Windows 7, s amire gyógyír volt az új operációs rendszer. De már akkor eldöntöttem, hogy váltani fogok, amikor a telepítés alig vett igénybe nyolc percet, s a gép bekapcsolásától alig telik el tíz másodperc, hogy használható legyen a rendszer.
Így elég szürkén teltek a napjaim. Végül rendkívül örültem amikor visszamehettem dolgozni. Habár elég érdekes volt látni, ahogy szeptember alkalmával elözönli a várost a rengeteg diák. Számomra szinte hihetetlen, hogy lassan két éve fejeztem be az iskolát. Sokan mondták, hogy vissza fogom majd sírni, de valahogy ez nem így lett, pedig szerettem a korábbi iskolámba járni mindennek ellenére. De valahol sokkal jobb pénzt keresni, s ezáltal kicsit élni, hisz így sokkal több lehetőség nyílt számomra arra, hogy szórakozhassak.

Az elmúlt hetek történései alapján pedig úgy döntöttem, hogy ebből az évből hátralévő hónapokra komolyabban nem tervezek semmit. Legalábbis ami a programokat és a vásárlást illeti. Persze akad egy-két dolog, amit szeretnék még kivitelezni még ebben az évben, de nem fogok eret harapni magamon, ha végül mégsem jön össze. Ami biztos, hogy már szeptemberben felkészülök a hideg időjárásra, illetve továbbra is serényen fogom látogatni a fogorvosomat. Ugyan nem kis összegeket hagyok ott nála, de rendkívül precíz, s ügyes, s ha már van munkám, s lehetőségem arra, hogy valóban gyönyörű dolgot műveljen a fogaimmal, akkor nem tartom vissza, s engedem, hogy szabad teret kapjon a kreativitása. Egyébként is már régi vágyam volt, hogy normálisan meg legyenek csinálva a fogaim, s nem csak „gazdaságos” módon, ahogy annak idején az iskolafogászaton csinálták.
Szerencsére minden elmaradt sorozattal sikerült felzárkóznom, így úgy vághatok neki a szeptembernek, hogy szinte minden újoncra, s visszatérő szériára lesz időm. Persze már most megvannak azok a szériák, amelyeket minden bizonnyal majd évad végén egyben nézek meg. Egyelőre pedig reménykedek abban, hogy minél előbb helyrejön minden, s csak napok kérdése a „döglődésem”. Jelen pillanatban pedig elvagyogatok, de bízom abban, hogy ez a helyzet nem tart sokáig.

Újabb kék lemezek…

Kecskenyál

Májusig leginkább az jellemezte a fizetést, hogy általában maradt következő hónapig egy elég szerény, minimális összeg. Általában pont azért, mert nagyobb értékű dolgokat vásároltam olyannyira, hogy egyszerűen a fizetésem 80%-a ment el erre. Szerencsére idén már nem tervezek nagyobb hangvételű dolgokat, így lehetőségem nyílt, hogy alacsonyabb árú termékeket is megvásároljak. Így bővült a ruhagyűjteményem, illetve eredeti digitális adathordozókat is megtudok most már vásárolni.
Idény nagy szerencsém volt, amikor rábukkantam egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami más kereskedelmi egységekben majdnem a harmincezres kategóriába tartozott, ahol vásároltam ott megkaptam ennek töredékéért, lévén nem fogyott jól, s ilyen akció keretében akarták kiszórni a készletet. Alapjáraton is ezt szemeltem ki, de tesztelés során kiderült, hogy az .mkv fájlok lejátszására nem igazán alkalmas, hisz jó pár filmemnél rosszabb a képminősége, mint ha számítógépről játszanám le tévén keresztül (gondolom a codec frissessége miatt áll fent ez a helyzet). Mivel egyébként is átálltam a Blu-Ray és a HD szabványra, így amint anyagiak lehetővé tették azonnal beszereztem eredeti lemezeket.  Nos, a mostani fizetésem sem úszta meg anélkül, hogy belőle Blu-Ray lemezt vásároljak:

Rengeteg filmmel rendelkezem már alapból is. Akár VHS, DVD szabványról legyen szó. Azonban a Kill Bill az, ami megvolt VHS-en, majd később DVD-n és most Blu-Ray-en. Az okát nem tudom, de valahogy mindig alacsonyabb áron adták, mint más kiadványokat.

Evezzünk ismeretlen vizekre!

Kecskenyál

Az elmúlt napokban leginkább a munka jellemezte a mindennapjaimat. Lévén korán reggel fel kellett kelnem, így nem volt erőm arra, hogy virtuális pennámat elővegyem, s bárhol bármilyen bejegyzést, hozzászólást megejtsek. A jövőben persze ezen változtatni szeretnék majd, de majd meglátom, hogy erre mennyi lehetőségem lesz, s mennyire tudom majd kivitelezni. Egyelőre annyi biztos, hogy jelentős, s radikális változásokat szeretnék eszközölni.
Először is helyre kellene tenni az alvási ciklusomat. Sajnálatos módon változó, hogy mikor mikorra kell mennem dolgozni, s a pihenőnapok száma is változó, hogy mikor mennyi, vagy két műszak között mennyi idő is telik el. Hellyel-közzel jól viselem feltéve, ha nem kell korán kelnem. Természetesen továbbra is rendkívül pozitívum az, hogy van munkám, s jelen pillanatban is úgy áll a helyzet, hogy még jó sokáig lesz, amennyiben semmi nem történik időközben. Bár utóbbira rendkívül mód odafigyelek, hogy a munkafolyamatban, amelyben részt veszek ne essen hiba, vagy csak annyi, ami belefér a hibahatárban. Emellett észrevettem, hogy óhatatlanul is kezdek eltunyulni. Annak idején rendkívül sokat mozogtam, ami leginkább a sétálásokban, s bringázásokban nyilvánult meg. Ugyan munka után is van bennem energia, de azt leginkább arra fordítom, hogy hazajussak, majd pedig a gép, s tévé előtt döglődjek, miközben szinte vesztes harcot folytatok az éberségért az álmossággal kapcsolatban. Az utóbbi azért is gáz, mert ugye délutáni órákban érek haza, s onnantól kezdve akad 1-2 óra, amit mondhatni a holtpont, amikor már nagyon húz az ágy. Ha ezen  túl vagyok akkor rendszerint sokkal élénkebb leszek, s még akkor is fent vagyok, amikor már aludni kéne. Ilyenkor ráadásul még fáradt sem vagyok. Erre akarok megoldást találni, ami nem az orvosi kezelésben, s gyógyszerek szedésében manifesztálódik.

Első körben mindenképp megoldásra vár, hogy mindenre egyformán jusson idő. Szórakozásra, házon kívüli tevékenységekre, kellő mozgásra, illetve magánéletre. A folyton változó munkarend mellett ezekre nem mindig van idő, s nem is mindig van kedv. De ezen változtatni szeretnék. Mivel magánéletemben történt – egyébként rám rendkívül pozitív hatással lévő – esemény hatására több idő jut magamra, így ez mindenképp kivitelezhető megoldás lenne. Tegnap úgy döntöttem, hogy ideje életmódon változtatni, ami olykor igen stresszes tud lenni. Mivel mindent megvásároltam már, amit szerettem volna a fizetésemből, így minden bizonnyal, ha nem lesz nagyobb összegű kiadás, akkor minden bizonnyal több marad belőle. Ebből kiindulva pedig azt hiszem, hogy ideje némi változás táplálkozás terén. Ugyanis az utóbbi időben nem kis mennyiségű édesség, chips, s energiaital fogyott el. Utóbbit teljesen száműzöm az életemből, előbbikből pedig minimális mennyiségre korlátozom a fogyasztást. S sokkal több gyümölcs, zöldség helyettesítené ezeket, ugyanis egyre inkább veszem észre a helytelen életmód következményeit. És azért ezeket szeretném kivitelezni míg átlagos testalkatból nem lesz elhízott.
A táplálkozáson kívül a mozgást is visszahozom az életembe. Tehát ismét előkapom a bicajt, amit nem csak arra használnék, hogy eljussak a munkahelyemre, illetve elmenjek vásárolni. Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben írtam rendkívül imádok fürdeni, így igazi szívfájdalmam volt, amikor sokadik tervezésre sem sikerült eljutnom a strandra. Annak idején az osztállyal jártunk úszótanfolyamra, de sajnos betegség miatt ez félbemaradt. Így úgy döntöttem, hogy idén megnézem azokat a lehetőségeket, hogy hol tudnék, s ki tudna megtanítani úszni. Természetesen utóbbi szigorúan úszómesterre, s nem ismerősre, családtagra vonatkozni. Amennyiben ez a kihívás sikeresnek bizonyulna, így heti két alkalommal egészségmegőrzés, s erőteljesebb fizikai kondíció érdekében végezném ezt. És rám vár a feladat, hogy ezeket összhangba tudjam hozni a munkahellyel, magánélettel, s egyéb szórakoztató tevékenységgel (mozi, játék, filmnézés, zenehallgatás, kirándulás, utazások). Tehát itt az ideje, hogy ha anyagiak rendelkezésre álljanak igazán elkezdjek élni.

Ha már igazán hosszú bejegyzésben ecseteltem közeli, s távolabbi terveimet ideje,  hogy konkrétumok is szóba kerüljenek az elmúlt napok eseményeiből. A Tomb Raider harmadik epizódja után sikeresen beszerváltam eredeti változatban, s mellé csatlakozott a negyedik rész, s a Crysis első része. Jelentős csúszással megérkezett az adó visszatérítés, így nem volt kérdés, hogy azonnal irány a vásárlás körút. Ennek keretén belül vásároltam meg a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, ami annak idején iszonyatosan tetszett.

 

Gyakorlatilag ehhez kötődik a múlt hét egyik legnagyobb felháborodása, s kiakadása részemről. Múlt hónapban beszerváltam az Alien vs. Predator (2010)–t igencsak remek áron. Egy offline kiadásnál egyáltalán nem értem, hogy mi a francért kell telepíteni a Steam nevű alkalmazást, amit gyakorlatilag semmire nem használok, mert hát kizárólag csak eredeti lemezen veszek játékot. És hát nem azért vettem meg eredetiben, hogy mindenféle vackot felrakjak a gépre, mert anélkül ugye nem megy. Ami leginkább felháborított, hogy Steam-en keresztül tudtam aktiválni a játékot, ami után egyszer engedte feltenni a játékot lemezről. Azonban időközben eszközöltem egy teljes újratelepítést a gépen, így szépen mindent újra kellett felraknom a gépre, köztük a játékokat is. Ugyanez a procedúra azzal a különbséggel, hogy ez a „nagyszerű” Steam alkalmazás nem volt hajlandó lemezről telepíteni a játékot, hanem automatikusan csatlakozott a szerverére, s onnan elkezdte tölteni a játékot a maga 14 gigányi telepítőjével együtt…. Nem mondom, hogy nem ment el sok idő, s eközben pedig rengetegszer szidtam a program alkotójának édesanyját elég obszcén módon. Végül segítségül hívtam a legjobb barátomat, a Google-t, aki némi keresgélés után segített is nekem. Egy parancssort kellett begépelnem ahhoz, hogy telepíteni tudjam a játékot lemezről. Örültem, hogy sikerült, de valahol felbosszantott, hogy ez sem a kézikönyvben, sem a DVD-n nem volt megtalálható. Kérdés persze az, hogy akinek nincs internet hozzáférése, az mit csinál?
Másik pedig az utoljára megvásárolt Prince Of Persia: The Forgotten Sands–hoz kötődik. Természetesen ennél a kiadványnál is fel kell telepíteni egy klienst (bár most nem ugrik be pontosan a neve). Ennél azért már kicsit elkapott az ideggörcs. Egyrészről azért vettem meg, mert tetszett, s tetszik a játék. A másik pedig abban a hitben éltem, hogy mivel egy másodpéldányom volt, ezért volt lassú a telepítés. Nos, ez már az első telepítéskor kiderült, így megint várhattam vagy negyed órát még felment a játék.

Természetesen ezzel még nem értek véget a virtuális megpróbáltatásaim. Mostanában nem igazán akar nekem működni a Windows 7-en futtatott böngészők. A Chrome és a Firefox nem tölt be bizonyos oldalakat. És ezt a hibát többször is észleltem. De csak bizonyos oldalaknál. Ez igazán roppant bosszantó dolog, de egyelőre nem jöttem rá a megoldás kulcsára. Hatalmas tesztelő vagyok, s mindig szeretek kipróbálni új dolgokat, így persze azonnal feltettem a Windows 8-at, ami egyébként remekül funkcionált. Gyors volt, böngésző minden oldalt betöltött pillanatok alatt. Örültem neki. Ugyan a metro felülettel nem voltam teljesen kibékülve, de szerencsére volt asztal lehetőség is. A gyorsasága bejött, azonban nem igazán díjazott jó pár drivert. Így először fél óránként, majd negyedóránként, végül két percenként lefagyott. Így röppent vissza a jól megszokott Windows 7. Amennyiben lesz a végleges verzióban is asztal lehetőség, továbbá kompatibilis lesz mindennel, akkor elképzelhető, hogy a gyorsaság miatt áttérek.

The Amazing Spider-man

Kecskenyál

Az első pókember film valamikor 2002 tájékán látott napvilágot. Nekem annak idején nagyon tetszett. Az akkori film még további két folytatást is kapott. A képregényeket nem olvastam, s csak egyszer vettem meg egy példányt, de mivel a családi költségvetés nem tette lehetővé, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak, így az az egy kiadvány is gyorsan az enyészeté vált.
Az első széria nekem nagyon bejött. Habár a harmadik epizód kritikailag is nagyon nagy bukásnak számított, de hellyel-közzel számomra még így is bőven a fogyasztható határon belül volt, de valahogy nem sikerült azt a minőségi szintet hozni, amit az első epizódok. Emellett rengetegen morogtak, hogy csak nyomokban hasonlít a képregényekre. Talán nekem az  volt a nagy szerencsém, hogy a képregény-sorozat teljes mértékben kimaradt az életemből, így nagyon viszonyítási alapom se volt.
Ugyan kritikai és rajongói szempontból hatalmas bukásnak számított a harmadik rész a bevételek elegendőek voltak ahhoz, hogy biztos legyen: lesz folytatás. Mert ugye nem a minőség az, amit elsősorban figyelembe vesznek a filmes cégek, hanem a bevétel. Nagyon sok hír ment a negyedik pókember filmről. Mentek a találgatások, hogy ki is lesz a kedvenc hősünk következő ellensége. Majd pedig 2010 elején megjött a hír, miszerint a Sony úgy döntött, hogy kreatív okokra hivatkozva nem készíti el a negyedik mozifilmet. Ugyan jön új pókember-film, de ez egy új sorozat első epizódja lesz, mert úgy vélték, hogy itt az ideje, hogy ideje reboot megvalósításban gondolkodni. Azaz a széria kap egy újraindítást, s ezáltal a korábbi filmekkel semmi kapcsolat sem lesz, hisz az alapoktól építkeznének fel, azaz ismét végig kell járnunk Peter Parker rögös útját  a lúzer tinédzsertől a pókcsípésen keresztül addig, míg magára nem ölti a hírhedt jelmezét.
Amikor először olvastam a hírt erről a dologról ösztönösen elutasítottam ismervén a régi trilógiát, s akkor megfogadtam, hogy bizony ezt nem nézem meg, mert bizony ez iszonyat rossz lesz. Időközben érkeztek különféle képek nem csak az akciójelenetekről, hanem magukról a színészekről is. Bevallom őszintén egyik sem volt meggyőző számomra, s egyre inkább azt az érzetet erősítette bennem, hogy ugyan lehet, hogy megnézem, ha megjelenik digitális adathordozón, de nem vagyok hajlandó érte pénzt áldozni semmilyen formában. Azaz sem mozijegyet nem fog megérni, sem pedig eredeti kiadást valamelyik közkedvelt adathordozón legyen az DVD, vagy Blu-ray.
Végül rendre jöttek az első előzetesek. Természetesen az első nyúlfarknyit követte több, hosszabb változat. Nem tudtam ellenállni, hisz nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is főzhetnek ki nekünk. Így a sokadik előzetes után egyre inkább úgy gondoltam, hogy ezt csak meg kellene nézni. Nagy elvárásaim nem voltak tőle, s olvasgattam is hozzászólásokat is, hogy kinek hogy tetszett. Persze ügyeltem arra, hogy olyan cikkekbe, kritikákba ne fussak bele, amely bármiféle spoilert tartalmazhat. Egyébiránt amúgy is sokszor unalomba fulladnak a szabadnapjaim, így úgy döntöttem, hogy munka után az esti órákban ezt meg kell néznem. Így végül tegnap rögtön műszak után kecses hátsó felemmel bementem, s megvettem a jegyemet az esti előadásra. Ugyan nekem akkora pluszt nem ad a 3D-s vetítés, így némi negatív érzet alakult ki bennem ez iránt, mert a szemüveg számomra nagyon kényelmet a kemény kialakítása miatt. Múlt hónapban a Prometheus-t néztem meg. Ott kifejezetten zavart az egész, s a film alatt sokszor le is vettem a szemüveget annyira kényelmetlen volt. Beültem szinte semmi elvárással. Csak egy látványos popcorn mozit vártam. Ennek ellenére valahogy egy idő után a szemüveg sem zavart, s valahol már túl járhattunk a film felénél, amikor megfogalmazódott bennem, hogy bizony a megjelenéskor ezt a filmet meg kell vennem Blu-ray formátumban, s ha hozzávesszük, hogy egy ilyen kiadvány forgalomba kerüléskor bőven nyolcezres határt súrolja, akkor ezzel tökéletesen szemléltettem, hogy mennyire is tetszett a film. De akkor nézzük a konkrétumokat.
Tovább… →

Gyorsan bővülő gyűjtemény…

Kecskenyál

Az elmúlt években rendszerint futottam bele olyan filmekbe és játékokban eredeti lemezen, melynek ára elfogadható kereten belül mozgott. Annak idején sajnos tanulói státuszomból csak pár filmet, s kizárásos alapon Tomb Raider sorozat epizódjait szereztem be szépen lassan. Hosszú évekig azonban hiányzó darab volt a harmadik és negyedik rész. Nem vagyok nagy vaterás, s meglepődtem, amikor a harmadik epizóddal találkoztam egy aukción. Természetesen azonnal lecsaptam rá, s két héttel ezelőtt meg is érkezett.
Szerencsére nem sokkal később a negyedik epizódba is belebotlottam, s sikeres licit lévén ezt is sikerült a gyűjteményembe tenni. Természetesen az Old Gen epizódok az EVM kiadásokban vannak meg. Nagy rajongója vagyok a sorozatnak igaz, de annyira azért nem, hogy egy epizód többféle változatban meglegyen. A lényeg az, hogy megvannak eredetiben és kész. Egyébként sem szeretnék tízezreket kiadni ilyen kiadványokért (na jó, a következő játékra azért beruházok).

Most, hogy a nagyobb kiadásokat már letudtam, így sokkal több pénz maradt a bankszámlámon. Így gyakran mentem el különböző boltok és áruházak azon részére, ahol az eredeti CD, DVD, Blu-ray és különböző játékszoftverek találhatóak. Nos a negyedik Tomb Raider mellett a Crysis első részét sikerült megszereznem alig 1390 forintos akciós áron. Természetesen nem az első kiadvány, hanem sokadik, akciós. Ettől függetlenül örültem neki. Emellett persze megtaláltam a kiegészítő epizód, a Warhead ugyanilyen kiadványát szintén 1390 forintos akciós áron. Amennyiben ennyi marad az ára minden bizonnyal jövő héten mikor megérkezik a fizetés megveszem. Emellett elég elfogadható áron futottam szembe a Crysis 2-vel, illetve a Prince Of Persia: The Forgotten Sands-el. Így elképzelhető, hogy azokat is hozzácsapom. De minden bizonnyal előtte előkeresek mindenféle kedvezményre jogosító kupont, hogy minél kevesebbet hagyhassak ott a pénztárnál. Addig pedig beszéljenek a képek az új lemezekről, amelyek bekerültek a gyűjteményembe:

Így tervezzen az ember…

Kecskenyál

Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a „kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.

A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy  effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:

Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.

 Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.

Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.

Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget  a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.

Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:

A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD  – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon.  Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.

Megérkezett: Tomb Raider III

Kecskenyál

Annak idején elég nagy sikerrel futott az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat. Ennek az akció keretén belül tettem szert a Tomb Raider első, második és ötödik részére. Az első öt epizód jelent meg ebben a kiadásban, s azért nem sorrendben haladtam, mert tartalomismertető alapján esett a választás az adott termékre.
Az EVM sorozat 2003 és 2004 között volt jelen a piacon. Sajnálatos módon akkori tanulói státuszom nem tette lehetővé, hogy megvásárolhassam az összes részt, így a gyűjteményemben a mai napig hiányzó darab a harmadik és negyedik epizód. Egészen pontosan ezidáig hiányzó darabok voltak. Ugyan nem vagyok híve az aukciós oldalaknak, de azért olykor-olykor felnézegetek. Így sikerült ráakadnom a Tomb Raider III-ra, mely hosszú idők után végre megvásárolhattam.

És természetesen már licitáltam is a negyedik részre, melynél úgy tűnik rajtam kívül más kompetens vásárló a termékre nincs, így minden bizonnyal sikeresen megszerezhetem azt is.

Peter Jackon’s King Kong – The Official Game Of The Movie Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek ismeretlenül csengene Peter Jackson neve. Ha nem is címben forgó névről, de a Gyűrűk uráról minden bizonnyal sokaknak ugorhat be ki is lehet ő. Bevallom őszintén nekem annak idején nem igazán jött be a trilógia. Amolyan egyszer nézhető alkotások voltak, s pont emiatt nem is tartottam sokra a rendezőt. Egészen 2005 decemberéig, amikor nem voltam lusta elmenni a moziba, s megnézni az akkortájt épp friss alkotását a King Kong remake-et. Annak idején alapból nem kis elvárásokkal ültem be a moziba.
Általában pont a magas elvárások miatt szokott hatalmasat csalódni. Ellenben nem elég, hogy nem csalódtam, de messze felülmúlta az elvárásaimat, amit a filmmel kapcsolatban támasztottam. Így azóta a rendező belépett számomra a „halhatatlanok” sorába, akinél érdemes odafigyelni minden keze alól kikerülő filmjére. Ráadásul a később a filmből napvilágot látott egy hosszabb változat is – ami sajnos hazánkba nem jutott el, így szinkronos változat nem készült belőle -, melynek megtekintése után még inkább sikerült lenyűgöznie a rendezőnek. Akinek tehát kimaradt az életéből a King Kong annak ajánlom tegyen vele egy próbát, mert kevés olyan ember volt, akinek nem tetszett. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan elképesztő látványvilággal rendelkezik a film.
Azok a nagy húzócímek, mint amilyen annak idején a King Kong is volt rendszerint kapnak egy játékadaptációt, ami az esetek többségében huszadrangú, semmit nem érő, vagy épp egy végigjátszást épp hogy megérő játékot kapunk horrorisztikus áron. Azt hiszem erre nem is egy példát tudna mondani az ember. Pozitív példát viszont nem, vagy csak keveset tudnánk megemlíteni. Mivel a film nagyon elnyerte a tetszésemet, így nem volt kérdéses, hogy próbát teszek a játék adaptációval. Sajnálatos módon gépigény és internethiány függvényében a kipróbálás majdnem másfél évig váratott magára, amikor pár évvel ezelőtti szilveszter előestéjén végre sikerült kipróbálnom. Az első tapasztalatok iszonyú pozitívak voltak, s ezek olyan erősen hatottak rám, hogy a szilvesztert a játékkal töltöttem. Sokféle módon ünnepeltem eddig a szilvesztereket, de azt kell mondanom az egyik legjobb pont az a szilveszter volt, amikor azzal töltöttem az időmet ünneplés helyett, hogy a játékkal játszottam. Hisz elmondhatom, hogy a játék tökéletesen visszaadta a film hangulatát, s nem egy egyszer kijátszható lineáris és bughalmazokkal hemzsegő huszadrangú nagy rakás döglegyektől hemzsegő szarkupacot kaptunk. Azt hiszem ezt szokták színvonalnak nevezni.
Tovább… →

„Kékülünk”!!!

Kecskenyál

Tavaly megvásároltam az új tévémet, új technológia lévén egy Full HD LCD tévét. Felbontása és tudása miatt pedig a HD tartalmakért kiáltott, amit el is kezdtem gyűjteni tavaly. Természetesen anyagi keretem nem tette lehetővé, hogy eredeti lemezeket is megvásárolhassak, de szerencsére most már más a helyzet.
Idén sikerült még beszereznem igen baráti áron egy Blu-Ray lejátszót is, így már minden adott volt ahhoz, hogy elkezdhessem a Blu-Ray lemezek gyűjteni. Egyelőre igyekszem megfontoltan dönteni, ugyanis rengeteg DVD-t sikerült felhalmoznom, s nem szeretnék úgy járni a kék korongnál, hogy olyanokat is begyűjtök, amit nem szeretek. Szerencsére a közeli MediaMarkt akciónak köszönhetően az alábbi három kiadványt sikerült megvennem leértékelve alig 2500 forintért, ami egy Blu-Ray lemezért elég korrekt ár, ha tisztában vagyunk a lemez technikai adottságaival.

Egyik kedvenc animációs filmem a Jégkorszak. Érdekes, hogy az utána készült folytatásokat be tudtam szerezni HD minőségben, addig az első epizódot nem. Így, amikor megláttam az árat nem volt kérdés, hogy „best buy” kategóriába fog nálam esni. És így is lett. A kiadvány tetszik, habár képminőségre 5-ös skálán maximum 4,5 pontot adnék.
Ami nagy negatívum a kiadványon, hogy hagyományos menüje nincs. A menüt, extrákat pedig egyfajta pop-up menüként hozhatjuk elő filmnézés közben. Először azt gondoltam, hogy biztos azért volt ilyen olcsó, mert lehet tesztlemez volt, de aztán rájöttem, hogy a lemez érintetlen, csak éppenséggel ez a technikai specifikációja nem épp bizalomkeltő. De ennek ellenére jó vétel volt.

Mint rajongóként kutyakötelességemnek éreztem, hogy a filmeket is begyűjtsem digitális adathordozón. Sajnos a DVD kimaradt, de múlt hónapban hasonló árfekvésben megláttam, s úgy döntöttem nem hagyom ott annak ellenére, hogy sehol nincs jó véleményem róla. A kép nem hozza az elvárt minőséget az egész olyan, mint ha valami szúnyoghálón keresztül nézném a filmet.
Nem régi film, így nem értem, hogy hogyan kaphatott ilyen transzfert az egész. Ennek ellenére az extrák kielégítőek, így kizárólag csak rajongóknak ajánlott a kiadvány.

Egyik kedvenc filmemként tartom számon a Silent Hill-t, mely játékként és filmként is hihetetlen nagy élményt nyújtott nekem. Természetesen ennél a kiadványnál sem rendelkeztem DVD változattal, így nem volt kérdés, hogy akciós áron szinte ingyen volt. A kép szinte referencia anyag lehet mindenki számára, az eredeti hang pedig iszonyatos jól szól. Arról nem is beszélve, hogy az extrák rendkívül jók lettek. Példának okáért az rendkívül tetszett, hogy megnézhettem a filmet speciális effektusok nélkül, így újabb élménnyel gazdagodtam. És hihetetlen, hogy olyan dolgok is számítógéppel csináltak, ami eredetinek hatott.

Piranha 3DD

Kecskenyál

Két évvel ezelőtt igen korrekt alkotásnak tartottam a Piranha 3D–t, ami a kilencvenes években készült változat remake-je volt. Ugyan nem egy túl pozitív írás született tőlem a filmről, de ennek ellenére azért digitális formában azért itt pihen valahol lemezen méghozzá HD minőségben.
Az eredeti Piranha film természetesen számomra szent és sérthetetlen, s mai napig maximálisan élvezhető, s szinte hibátlan horrornak számít nekem. A két éve készült remake szarvashibái leginkább azok voltak, hogy a mai horrorfilmek színvonaltalanságát próbálta meglovagolni gondolom azért, hogy nagyobb legyen a bevétel.
Huszadrangú, s szinte semmi pénzből készült alkotásról beszélhetünk, ami termelt annyit, hogy éppenséggel visszafolyt összeg elég motiváló legyen a forgalmazónak, hogy újabb epizódra adja le a rendelést. Én annak idején semlegesen fogadtam a hírt, s az első epizód után nem is voltak nagyobb igényeim, sőt talán semmiféle igényt nem támasztottam a folytatással kapcsolatban. Még a legmélyebb gondolatomban sem fordult meg, hogy esetleg pénzt áldozzak azért, hogy ezt moziban megnézzem. Így végül kivártam, míg szépen valamilyen formában elérhető nem lesz a neten. Ami természetesen a héten meg is történt, bár bevallom életem egyik legrosszabb döntése volt, hogy megnéztem a filmet. Az első epizód sem volt nagy durranás, s színvonalról sem beszélhetünk, de az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a folytatás teljesen alulmúlja elődjét, hogy az ember a nézése közben arra gondol, hogy vajon ezt komolyan gondolták-e?
Tovább… →