Szerző: Kecskenyál

Prometheus

Kecskenyál

Hatalmas hype övezte a Prometheus című alkotást. Eredetileg az Alien filmek előzményfilmjének szánták, de végül önálló filmmé nőtte ki magát. Egy igazán komoly sci-fi-nek nézett ki, s a nyár egyik legnagyobb durranásának indult. Ahelyett, hogy osztatlan sikert aratott volna, s mindenki aranyba foglaltatta volna Ridley Scott nevét, helyette inkább megosztotta a közönséget. Volt aki nagyon szerette, volt aki nagyon utálta, s vannak az olyanok, akik még most is keresik a válaszokat a kérdéseikre. Nagyon tömören így is össze lehet foglalni a Prometheus fogadtatását. Számomra elég nagy csalódásnak bizonyult. Sajnálatos módon ez volt az első mozis 3D-s élményem, s a teremből kifelé jövet az jutott eszembe, hogy talán szerencsésebb lett volna a Madagaszkár 3.-at megtekinteni.

Tovább… →

Alan Wake’s American Nightmare Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Annak idején az Alan Wake kizárólag konzol exkluzivitást élvezett. A Remedy akkor a döntését azzal indokolta, hogy a játék azért nem jelenik meg PC-re, mert a warez térhódítása miatt egyszerűen nem lenne kifizetődő megjelentetni a játékot számítógépes platformra. 2010 májusában jelent meg kizárólag Xbox 360-ra. Azonban majdnem két év után idén februárban megszűnt az Xbox exkluzivitás, s végre a PC-s társadalom is megismerhette Alan Wake történetét. A fogadtatás elég pozitív volt, s az eladások meggyőzték az alkotókat, hogy a mellékágnak szánt American Nightmare is megjelenhessen PC-re. Szerencsére azonban most nem kellett két évet várnunk a PC-s változatra, hisz három hónappal az Xbox360-as megjelenés után mi is kezünkbe vehettük. Igaz, csak virtuális formában, ugyanis a játék dobozos formában nem kapható.
Amit viszont érdemes rögtön leszögezni, hogy az American Nightmare nem az első epizód folytatása, hanem egy úgymond mellékágnak szánt rész, amolyan Arcade típusú játék. Ebből kiindulva pedig, aki hasonlót stílust, s hangulatot vár, mint amilyen az első epizód volt az minden bizonnyal kellőképpen csalódni fog.

Tovább… →

Nyár???

Kecskenyál

Vártam már a júniust igazán. Leginkább a jó idő és a strand miatt. Utóbbit lassan másfél hónapos tervezgetés után sem sikerült megvalósítani, s olyan érzetem van, hogy az egész nyarat a strandra való kijutás nehézségeiről fog szólni. Persze jelen pillanatban úgy vagyok vele, hogy ennél nagyobb problémám jó ideig ne is legyen!
Múlt hónapban is be volt tervezve, s mindent megvettem, ami szükséges volt, hogy ki tudjak jutni, de sajnálatos módon először a rossz idő hiúsította meg. Majd végül a beosztásom miatt nem tudtam kijutni, s a hónap végére pedig anyagiak miatt esett kútba az egész. Sajnáltam, de sajnos így alakult. Ráadásul ahogy számolgatom ebben a hónapban ismételten jól meg kell gondolnom, hogy hogyan is költök, mert könnyen igencsak karcsú összeg maradhat a pénztárcámban. Bár nem tudom, hogy érdemes-e kicsit tudatosabban bánni a pénzzel, hisz az előző bejegyzés szerint azokon a napokon, amikor itthon leszek akkor bizony igencsak gyomorforgató pocsék idő lesz. Ugyan jövő hét vasárnapját még meg tudnám lépni, s addigra már az aktuális fizetésem is a zsebemben lesz, de már régóta tervezgetett szobafestést terveztem be jövő hétre. Persze itthon akadtak szájhúzogatások, lévén nem igazán volt egyetértés az időpont miatt, de mivel elmaradt a tavaszi nagytakarítás, s szeretnék kicsit alakítani a szobámon, s ezért kijelentettem, hogy megcsinálom egyedül is. Pénzem lesz rá, másfelől pedig csak a hozzávalókat kell megvásárolni. Ugyan ez nálam is hirtelen ötlet volt, de így hónap elején lesz csak elég szabadidőm rá, illetve következő hónapban, de ugye már előre tervezett programjaimat nem igazán szeretném sem átvariálni, sem lemondani. És igen… minden bizonnyal szűkös lesz anyagilag a következő hónap is. Legalábbis nagyon oda kell figyelnem mire is költök. De mindenesetre remélem, hogy a júniusi hónapban szépen megjön az az összeg, amit elvileg majd az APEH fog visszautalni a számlámra. Addig pedig abból kell gazdálkodnom, amit majd jövő héten kapok.
Erősen gondolkodok viszont azon, hogy orvoshoz kellene ismét fordulni. A három műszakban történő munkába járásnak köszönhetően egyrészről nem tudom magam kipihenni, másrészről pedig rendesen felborult az alvási ciklusom. Ismét. Így gyakran előfordult, hogy 1-2 órás vagy 12-14 órás alvás után mentem be a munkahelyemre. Egyik sem leányálom, mert mindkettő után úgy érzem magam, mint akit agyonvert egy csapat részeg. A szédülésről és a rosszullétről már ne is beszéljek. Talán a legnagyobb baj, hogy legtöbbször pont azon csúszik el az egész dolog, hogy egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyam, így mindig pörög, mindig gondolkodok. Másrészről pedig amikor látom az időt, s látom már rég aludnom kéne akkor valahol elkezd menni a pumpa bennem, s végül ott tartok, hogy azért nem tudok aludni, mert tudom, hogy keveset fogok tudni, s másnap olyan leszek, mint a mosott szar. Így egyre inkább érzem azt, hogy ideje lenne magasról lesz@rni mindent, s amikor fáradt vagyok akkor egyszerűen aludni annyit, amennyi jól esik, s kell.

A sorozatszezon szépen lement. Így évek óta ez az első nyaram, amikor semmiféle lemaradást nem kell pótolnom. Régi szériákba nem kezdtem bele, s feltehetően nem is fogok. Bár már tavaly begyűjtöttem a Lost szezonjait HD minőségben, de nem vitt rá a lélek, hogy újranézzem legalább azokat a szezonokat, amelyeket kedveltem. Ellenben jobbára játékkal ütöttem el az időmet. Az Alan Wake’s American Nightmare-nek ültem neki erőteljesen, illetve előkapartam a Metro 2033-at, amit annak idején nagyon akartam szeretni, majd a magas gépigény miatt végül kukáztam. Azóta nem kicsit fejlesztettem a PC-met, s időközben honosítás is megjelent hozzá, így ismét elővettem, hátha… Emellett pedig szárnyalni tudnék az örömtől ugyanis majdnem minden régi Tomb Raider epizódot sikerült elindítanom Windows 7 64bites változatán. Így hát iszonyúan nosztalgikus élményben lehet részem, ahogy újra elmerülök a korábbi epizódokban. Hiányzott már, az tény.
És, ha már nosztalgiánál tartunk… Az előző hónap nem volt valami fényes. Főleg a meg nem valósult terveim miatt. Ellenben legalább hamar eltelt, s lekötött a sok finálé. Viszont mégis a hónap utolsó hete sikerült igencsak emlékezetesre, amire azt hiszem egy jó ideig emlékezni fogok. Ugyanis hosszas tervezés, s szervezés után a hónap utolsó napján végre összejött az általános iskolai első osztálytalálkozóm. Az eltelt tíz év érdekesen alakította az embereket. Jó érzés volt újra találkozni velük, hisz az életem részei voltak nyolc éven keresztül. Szerettem, imádtam őket, jó csapat voltunk, s valahol vérzett a szívem, amikor végül elváltunk, s jó sokáig eszembe jutottak, hogy vajon milyen jó lenne, ha még együtt tudnánk lenni. Természetesen nem mindenki tudott ott lenni, így az egykori osztály fele tudott csak megjelenni. De ennek ellenére is érdekesre sikerült. Érdekes volt visszaemlékezni, s elővenni újra a régi fényképeket. Sajnálatos módon a munkám miatt csak kevés időt tudtam velük lenni, s a közös buli is csak két órán át tartom részemről. Bevallom őszintén mikor hazaértem igencsak furdalt a lelkiismeret a korai lelépésem miatt, de munka az első, s így is alapból fáradtan jelentem meg. De tény, hogy jól éreztem magam hónapok óta először, s bízom benne, hogy a közeljövőben ismét összefuthatunk majd ismét.

Rövid távú céljaim közt leginkább a következő hét túlélése szerepel, s aztán édesen itthon tölthessek négy napot fizetés után. S remélem terveim megvalósulni fognak, miszerint sikerül kipingálnom a szobámat, s eljutok a strandra is.

Hogyan lesz ebből strandolás?

Kecskenyál

Egyébként jelen pillanatban várnom kell jövő hétig a fizetésemre, így a szabadnapomon  bármiféle tevékenység jöhet, amihez nem kell anyagi javakat felhasználnom. Így nem is érdekelt, hogy milyen egy ritka gyomorforgató időre keltem reggel.
Viszont megnézve az előrejelzéseket kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz ebből strandolás. Főleg úgy, hogy azokon a napokon, amikor szabadnapos vagyok igencsak gány idő lesz… De azért még reménykedek…

Modern Family: 3.évad

Kecskenyál

Továbbra is a Modern Family az első számú favorit sitcom nálam. Idén rendkívül sok korábban elkezdett sitcomtól vettem búcsút, mert végül már csak megszokásból néztem őket. Annak idején rendkívül okos döntés volt bepróbálni a sorozatot, mely azóta is töretlen sikernek örvend.
Harmadik évadával köszönt le a sorozat múlt hét csütörtökön, de csak most jutottam el ténylegesen oda, hogy megnézzem, s írjak is róla. Szerencsére a készítők ugyanazt a minőséget tudták hozni a harmadik etapra is, s ráadásul elég érdekes fordulattal tudták zárni az évadot. Így minden bizonnyal érdekes évadnak nézünk majd elébe a következő sorozatszezonban. De addig a harmadik évad érdemel említést.

Tovább… →

Glee: 3.évad

Kecskenyál

Három évvel ezelőtt frissességével, szerethetőségével hatalmas rajongótáborra tett szert a Glee. Alig volt olyan, aki nem imádta az első évadot. Aztán a sorozat visszatért a második évadra, s egyre inkább jöttek a negatív hangvételű megjegyzések a sorozatra. Az első évadot imádtam, a másodiknál már kicsit alább hagyott a lelkesedésem, de ugyanúgy követtem nyomon hétről hétre.
Végül a széria lepihent a szokásos nyári szünetre, hogy visszatérjen a harmadik évaddal ősszel. És a visszatérés sajnos nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, ugyanis én is szépen beálltam a negatívan ítélő többség közé. Ugyanis a harmadik évadot akartam, próbáltam szeretni, de valahogy nem jött össze. Az idei évad leginkább arra volt ékes bizonyíték, hogy a sorozat a harmadik évadjára elfáradt, s végül önmaga ismétlődésévé lépett elő, s ennek köszönhetően eltűntek azok a motívumok, amelyekért annak idején megszerettük, megszerettem a Glee-t. Idén rendkívül sokszor megfordult a fejemben, hogy végül kaszálom a sorozatot én is sokak példáját követve, de úgy voltam vele, hogy ismerve a negyedik évados terveket még adok neki egy esélyt. És persze szeptember végén eldől, hogy megérte-e kitartani mellette, vagy sem. Egy biztos: a harmadik évad kritikán alulira sikeredett, mint a dalok, mint a háttér megvalósítást illetően.

Tovább… →

Tervek a nyárra!

Kecskenyál

Kb. minden évben elhatározom, hogy a következő évszakban mit is fogok történetesen csinálni, vagy éppenséggel azt, hogy mit is szeretnék majd csinálni. Aztán rendszerint az egésznek az lesz a vége, hogy szépen, de biztosan teljesen másképp történik minden.
Az idei nyarat már elég régóta tervezgetem, s lassan, de biztosan belépünk a júniusba is, is tényleges módon indulhat a nyári szezon. Tavalyhoz képest szerencsére van állásom, s így a hónapok nagyobb részét majd a munka fogja kitölteni.  Mivel átlagosan 17-20 munkanapom van egy hónapban, így hozzávetőleg havi 13-14 szabad nappal rendelkezem majd. Lévén immáron stabil állással rendelkezem, így szerencsére az anyagiakkal sok probléma nem lesz, ha itthonról akarok kimozdulni. Természetesen ettől függetlenül az egyik keret maga a fizetésem lesz, s a másik pedig, amit hajlandó leszek ebből az összegből szórakozásra költeni.

Évek óta nyaranként központi téma a strand. Átlagban egyszer vagy egyszer sem sikerült kijutnom. Nos, idén másképp lesz. Egyrészről nem kell, s nem is szándékozom kilométereket utazni azért, hogy olyan helyen strandolhassak, ahol szinte nincs semmi csak víz, s emiatt épp ingyen van. Így végül a helyi strand mellett döntöttem. A belépő 1700 forint, ami nem sok. Nem kívánok tízezreket költeni strandra, így minden bizonnyal beosztásom függvénye is lesz a strandolás, de havi szinten 3-4 alkalommal számolok. Ez alól kivétel csak a július, ugyanis arra a hónapra időzítettem egy pesti kiruccanást. Egyelőre egy naposban gondolkodtam, de ha a fizetés kielégítő lesz, s a közelben lesz valami normális áron elérhető alvást biztosító vendéglátó egység akkor talán még megfontolom a több napos dolgot.
Persze közbe szólhat a rossz idő is. Így minden bizonnyal lesznek itthon üldögélős szabadnapjaim is. Sorozataim szép lassan, de biztosan elfogytak. Erre a hétre maradt még a Modern Family harmadik évados  fináléja, ami még hátra van és azután pedig elfogytak az idei aktuális sorozatok. Lemaradásomat mindenből behoztam, ami nem volt nehéz úgy, hogy időközben 2-3 sorozatnak intettem búcsút idén. Három nyári sorozatom van. Ebből kettő húsz perces epizódokkal, egy pedig egy órás epizódokkal fog majd jönni. Bőven vállalható a nyárra. Így az itthon ülős napokra betervezve játék van, s persze filmek. Utóbbi mindenképp, ugyanis rendkívül sok filmet megszereztem HD minőségben, többségüket persze korábban már láttam. Így itt az ideje, hogy nem csak meglegyenek, hanem újra megtekintsem őket teljes pompájukban.

És most kifejezetten bizakodom, hogy ténylegesen sikerül mindent megvalósítanom a fentebb írtakból.

Supernatural: 7.évad

Kecskenyál

Honnan tudod, hogy kedvenc sorozatod már nem a régi önmaga? Nem várod hétről hétre az epizódokat. Talán azt is elfelejted, hogy a héten volt friss epizód. Nem böngészed a háttér információkat, nem látogatsz a szériával kapcsolatos weboldalakat és persze mindent megcsinálsz, megnézel, csak épp a kedvencedet hagyod utoljára. És persze amikor leülsz megnézni, akkor unalmadban bekapcsolod a géped és netezel, sőt még zenét (!!) is hallgatsz közben, mert egyszerűen nem tud lekötni.
Bizony ez történt a Supernatural-lel egészen pontosan hét évad alatt. Kifulladt a sorozat, s a sorozat iránti rajongásom. Az első három évadot imádtam, s a harmadik évad zárása olyan kemény tökön rúgás volt nekem, hogy egy egész nyarat átkattogtam másokkal együtt jó pár fórumon. A negyedik évad bennem felemás érzéseket keltett,  az ötödiken igazán felkaptam a vizet, a hatodik után pedig csak néztem ki a fejemből, hogy akkor ez most mi is volt. Kis semmitmondó, huszadrangú, de jó poénokkal fűszerezett sorozatként indult hét éve a Supernatural, s igazi követendő mintapélda az első évadok más szériák számára is, hiszen rendkívül sokat fejlődött. Azonban az utóbbi évadok megmutatták, hogy sajnos a sorozatban már szinte egyáltalán nincs potenciál, s önmaga ismétlődése lett. Már a hatodik évadnál is megvolt az az érzet, miszerint itt kéne abbahagyni, de valahogy nem tudtam. A hetedik ez megint csak erősödött, de ugyanúgy ott leszek októberben a nyolcadik évad nyitányánál, s minden bizonnyal majd 2013 májusában, vagy júniusában hasonló módon fogom ledarálni az aktuális évadot, mint idén, mert hetiben követve finoman fogalmazva is borzalmas, nézhetetlen felhígult fostömeggé vált a hét év alatt. És akkor miért is nézem még? Egyszerű: mert régen szerettem. A kapcsolatom a sorozattal olyan, mint egy idővel megromlott párkapcsolat. Tudod, hogy vége, s tisztában vagy azzal, hogy nem működik már, de kitartasz a másik mellett a régi szép emlékek és élmények miatt. S hat évet szenteltem a sorozatnak, így megválni tőle igencsak nehéz.

Tovább… →

Fringe: 4.évad

Kecskenyál

Érdekes a kapcsolatom a Fringe-el. Az első évadot össze-vissza néztem, amolyan unaloműzőnek használtam. Ebből fakadóan nem volt véletlen, hogy a második évaddal jóformán egyáltalán nem voltam naprakész. Így maradt 2010 nyarára. A második évadot annak idején nagyon feldicsértem, s jó kis írás született róla a blogon. Annyira azért nem kapartam a falat a következő évadért, de azért a harmadikat is bepróbáltam. Igazából csalódtam az évadban, hisz a második igencsak magasra tette a lécet, amit a harmadik évad sajnálatos módon nem tudott sem elérni, sem pedig felülmúlni. Ennél fogva a negyedik évadból talán csak az első két részt voltam hajlandó megnézni, s majd végül eltettem szépen pihenőre. Igazából lehet nem is folytattam volna a sorozatot, ha az idei upfrontson nem jelentik be, hogy visszatér a sorozat még egy évadra, de viszont az lesz az utolsó. S, ha már egészen idáig nyomon követtem a sorozatot, akkor már itt a végén csak nem fogom feladni maximum később végzek vele, s egy keserűséggel átitatott írás születik majd róla.

Tovább… →

…még, ha beledöglök is!!!

Kecskenyál

Körülbelül ezzel a mondatzáróval tettem ígéretet magamnak tavaly nyáron, s a novemberi fizetés tájékán a munkáltatóm által közölt hír – miszerint a cég igényt tart rám próbaidő után – is csak megerősített abban, hogy bizony, ha jó idő kijön akkor kicsit átalakítom a jelenlegi élethelyzetemet az eddigiekhez képest.
Ugyanis eddig a szabadidőmet, s annak eltöltése leginkább anyagi korlátok miatt volt kissé szürke és állandó, s ezen kívántam már régóta változtatni, illetve akarok jelen helyzeten változtatni.  Alapul véve csak az elmúlt öt évet a tavaly előtti és a tavalyi nyaram volt igazán kritikán aluli. Az idein mindenképp változtatni szeretnék, így már tavaly év végén illetve év elején elkezdtem tervezgetni, de igazából csak úgy egy hónappal ezelőtt tisztult le, hogy anyagi szempontból mire szánok és mire is lesz elég. Két éve enyhíteném strandolási éhségemet kevés sikerrel, azonban idén már meg is tettem a szükséges intézkedéseket. Hisz a hónap eleje óta szinte már lassan kánikulához hasonló időjárás volt, így azonnal gondoskodtunk a fürdőruha utánpótlásról. Egyik vasárnapra volt tervezve a strandolás, hisz pont akkor volt szabadnapom is. És persze ahogy lenni szokott akkor ért ide egy remek hidegfront, s bizony a strandolásból végül nem lett semmi. Ennek ellenére próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, így végül itthon töltöttem el a szabadidőmet, s a merevlemezem darálásra váró sorozatoknak ültem neki. Örültem, hogy hamarosan ismét szabadnapoknak nézhetek elébe, azonban mire eljutottam odáig, hogy végre idén első alkalommal tiszteletemet tehessem a helyi strandon ismét beköszöntött a borús idő. Remek. A hónap második felében sincs rá sok esély, hisz egyrészről már megvannak a programjaim, másrészről pedig dolgos hétköznapoknak nézek elébe, továbbá pedig anyagiakat is inkább másra fordítottam, fordítom. Így marad minden júniusra sajnálatos módon.

Ellenben a nyárra már céltudatosabban készülök, így a tervezett pesti kirándulást júliusra szúrtam be. Ugyanis a munka törvénykönyvének változtatásai miatt augusztustól ismét meg fog csappanni a havi fizetésem, de a júliusi még érintetlen marad. Így mindenképp akkor szeretnék menni, amikor több érkezik a számlámra, mint egy hónappal később.
Tavalyi nyarak az esetek többségében mindig a sorozatok darálásáról szóltak. Az év közbeni lemaradások pótlása, illetve az uborkaszezon alatt bepróbált szériákkal való megismerkedése volt általában a nyári program. Iskolás koromban rengeteg időm volt sorozatokra, így nem volt olyan, amit elkezdtem, de nem fejeztem volna be. Nos, mióta dolgozom a szabadidőm igencsak karcsú, így végül rászoktam arra, hogy azokat a sorozatokat abbahagyjam, amelyeket szinte csak megszokásból nézek. Szerencsére a májusi beosztásom eléggé jóra sikeredett, így fel tudtam magam hozni sorozatok terén. Ami hátra van még az a Supernatural és a Nikita teljes évada. Tavalyihoz mérten ez a két széria elég elenyésző mennyiség. Nyári sorozatok közül is csak három van terítéken ezek közül kettő csak húsz perces. Így az uborkaszezonra nagyon sorozat nem is fog jutni. A sorozatok helyett pedig elsősorban strand, kirándulás van betervezve. Persze anyagi forrásaim nekem is véglegesek, így persze valami itthoni tevékenységet is be kell iktatni. Rengeteg – már látott – filmet begyűjtöttem HD minőségben, s a nyári uborkaszezon épp jó lesz rajta, hogy egy hűs nyári estén bármelyiket újranézzem.  De persze bízom abban, hogy minden úgy alakul majd, ahogy elterveztem.