Szerző: Kecskenyál

Jön: Crysis 3

Kecskenyál

Immáron hivatalos: a Crytek és az EA Games bejelentette, hogy 2013 tavaszán megjelenik a Crysis harmadik epizódja. A szériának rajongója vagyok, noha annyira nem, hogy többször eléjük üljek, de eléggé annyira, hogy máris felkerüljön a képzeletbeli várólistára a sorozat harmadik epizódja.
A játék 2047-ben fog játszódni. A helyszín ismét New York lesz, de a második részben történtek miatt a város szinte dzsungellá vált. Itt kell ismét szembeszállnunk az idegennel. Ha minden igaz még a héten várható egy trailer is a játékhoz, de addig is pár képet máris közzétettek (kattintásra nagyobb méretben is megtekinthetőek!)

Tovább… →

Ocho Macho – Jó nekem

Kecskenyál

Nagyon nincs időm zenetévéket nézni, s nem igazán hallgatok szabadidőmben rádiót. Így nagyon az újdonságokkal nem is vagyok tisztában, s csak ritkán kerül be a telefonom zenetárába egy-egy új dal. Ebből a szempontból jó, ha az ember munkahelyén szól a rádió. Az pedig még jobb, ha az ember képes megjegyezni a dalszöveget. Nos ismételten sikerült ez, aminek örültem. Annak már kevésbé, hogy mindez hajnalban jutott eszembe, s azonnal gép elé ültem, hogy megkeressem, hogy aztán két órán át megszakítás nélkül hallgassam, s másnap pedig hulla fáradtan menjek dolgozni.

Húsvét meglepetések nélkül

Kecskenyál

Ismét beköszöntött a húsvét, amit tavalyihoz hasonlóan hatalmas zabálásokkal és lustulással kívánom tölteni. Főleg úgy, hogy az ünnepek után keményen vár a meló. Amivel egyébként nincs gondom, habár az áprilisi fizetés is okozott némi csalódást nekem, hisz kevesebb került a bankszámlámra, mint vártam. Ez okozott némi elkeseredést nálam, hisz időközben monitorom igencsak jelezte felém, hogy bizony hamarosan távozik az „élők” sorából, így ideje lenne beújítani egy újat. Szerencsére ki is szemeltem egyet elég baráti áron, s úgy gondoltam meg is lepem vele magam, habár a terveim közt nem szerepelt, hogy további pénzmennyiséget költsek a számítógépre. Azonban hosszas rágódás, s szülői rábeszélés után úgy voltam vele, hogy végül csak meglepem magam eggyel.
A banktól kapott sms után a munkaidő java részét számolással töltöttem, s merengtem magamban, hogy vajon mennyi is fog maradni, ha megvásárolom azt magamnak, amit szeretnék és muszáj. Korábban már volt egy komolyabb elbeszélgetés a szülőkkel leginkább arról, hogy amíg az ember nem repül ki a családi fészekből, s még nem kell azon aggódnia, hogy vajon hogyan kell fenntartania magát nem biztos, hogy jó irány, ha az ember sok mindenről lemond, s megpróbál eszeveszett módon spórolni. Hasonló beszélgetésnek köszönhetően szántam rá magam, hogy a januári béremből nem a tervezett két magos Intel Core i3-as processzort, hanem az igencsak erős négy magos Intel Core i5-ös processzort került bele végül a hónapok óta épített számítógépembe.

Igazából mióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom bruttó fizetésem jóformán 50%-al nőtt, aminek természetesen örülök. Ebből az összegből meg tudnék élni akár egy albérletben egyedül is. Ezzel szemben viszont a nettó fizetésem erre nem lenne elég főleg, hogy rendkívül nagy összeg kerül levonásra, ami eléggé elszomorító, hogy végül mennyi is az a tényleges összeg, amit kézhez kapok. És persze ez igaz a többi kollégámra is, akikkel erről nem egyszer tartottam eszmecserét. Több effajta beszélgetés megtörtént közöttünk. S többek között ez is eszembe jutott mikor alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy felesleges jelen pillanatban lemondani bármiről. Jelen hátterem, s helyzetem elegendő arra, hogy bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak, akkor miért is sanyargatnám magam? És ebből kiindulva jóformán sikeresen lepottyantva mindent vágtam bele az újfent költekezésbe. Ennek köszönhetően korábbi monitor került leváltásra, ami ugye előző hónapban nem volt betervezve. De mivel rendkívül jó áron volt, így megérte beújítani. Persze mindezek mellett megtartottam az ígéretem, amit itthon tettem, így a háztartási részlegünk is bővült némi konyhai műszaki cikk által. Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam bizony megérkezett a tavasz. Sajnálatos módon a ruhák is kopnak, s ebből adódóan bizony ráfért a ruhatárra némi frissítés, mert eléggé hadilábon álltam a tavaszi ruházattal sajnos. Ezt a problémát is sikerült megoldani jó pár akciós ruha vásárlásával. Végül pedig belenyugvóan vettem tudomásul, hogy a fizetésemből négy számjegyű összeg maradt a számlámon.

A hosszú hétvégémet igyekeztem volna aktív pihenéssel tölteni, valamint terveztem némi szabadidős tevékenységet is. Tavasznak köszönhetően feltöltődtem energiával, s rendkívül pozitívnak hatott rám. Hisz végre elővehettem a bringámat, s végre eltehettem a szekrény mélyére a kabátomat is, s továbbá a természet is magához tért, mely a rügyező fákban, virágzó bokrokban nyilvánult meg. Ebből kifolyólag szerettem volna több időt tölteni kint, azonban beköszöntött a rossz idő. Ebből kifolyólag sajnos maradt az itthon ülés. Amit leginkább azért sajnálok, mert ebben a hónapban kicsivel keményebb lett a beosztásom.
A blogban a bejegyzések száma megcsappant tavalyhoz képest, ami leginkább a munkának és a kevés szabadidőnek tudható be. Viszont lassan a sorozatszezon a végéhez közeledik. S ebből adódóan bizony fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyaramat nem arra akarom áldozni, hogy a lemaradásomat pótoljam. Emellett persze továbbra is folytatom a HD filmek begyűjtését, habár egyelőre még nem tudtam időt keríteni arra, hogy meg is tudjam őket nézni.

Once Upon A Time – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

„Egyszer volt, hol nem volt…” – ismerős sorok lehetnek mindenkinek. Megannyi film feldolgozás után végre sorozat formájában is megelevenednek kedvenc meséink természetesen a kornak megfelelő köntösben. Az amerikai abc ősszel tűzte műsorára a sorozatot, azonban az első megismerkedés vele nem volt túl gyümölcsöző, így az első epizód után nem folytattam. Aztán természetesen múlt az idő, s rendkívül jó kritikai hozzászólásokat olvastam a folytatásról. A nézettség kedvező volt, így az első körben berendelt 13 epizódot 22 epizódosra bővítette az anyacsatorna. A sorozat valahol a 17 epizód környékén járhat. Végül rövid tanakodás után úgy döntöttem ismét nekiülök a bevezető epizódnak, s a folytatásnak is. És be kell, hogy valljam a sorozat megérdemelte a második esélyt, mert jelen pillanatban is az aktuális epizódok begyűjtésén ügyködöm.

Tovább… →

Nézzük, hogy állunk sorozatfronton!

Kecskenyál

Iskolás koromban nem volt különösebb probléma a sorozatokkal. Ha valamire épp nem jutott idő aznap, akkor legkésőbb a hétvégéig, vagy hétvégén bepótoltam. De jelenleg a munkahely, család, magánélet együttesének köszönhetően ez a helyzet ma már jelentősen megváltozott, s az erre a tevékenységre áldozható idő jelentősen lecsökkent. De lassan kezdődik a sorozat és évad finálék, s ha már körülöttem mindenki kilőtt egy listát sorozataival kapcsolatban, s hogy hogyan áll velük, hát én sem maradhatok ki.

Annak idején több szabadidőm volt, így több sorozatot követtem nyomon. Ha valamelyik felé elvesztettem az érdeklődésemet még akkor is tovább néztem addig, amíg véget nem ért. Azonban, ha az ember szabadideje jelentősen lecsökken, akkor viszont kénytelen az ilyen szériáktól elbúcsúzni. Hisz újranézni nincs ideje a régi kedvenceket, de időt pazarolni olyan szériára, ami iránt a rajongás megkopott időpocsékolás. Ebből fakadóan nálam az angol Being Human három, míg az amerikai változat egy évad után vérzett el nálam. De természetesen mindkét szériából megnéztem az új epizódjait mielőtt lekerültek a terítékről. Minden bizonnyal a Chuck is erre a sorsra jutott volna, ha idén nem ér véget a sorozat. De nem rúg többet labdába nálam a Dexter sem.
Alváshoz számomra elengedhetetlen, hogy menjen a tévé. Persze fontos, hogy valami átlagos műsor menjen, így az esetek többségében általában a comedy central az, amit elalváshoz szoktam „használni”. Így többször előfordult, hogy a How I Met Your Mother korábbi évadaiba futottam bele, s néha egy-egy epizódot megnéztem. A sorozatot már rég abbahagytam, de a régi részeknek köszönhetően újra elővettem. Az egész talán három epizódig tartott, így a sorozat második esélyei s elúszott. Feltehetően az utolsó részt majd megnézem.

Rajongásom és feltétlen szeretetem tovább él a Desperate Housewives, Modern Family, és a Raising Hope irányt annyira, hogy jóformán mindegyikből naprakész vagyok. Persze van itt egy idei újonc, a New Girl is, amiről szégyen szemre semmiféle írás nem született a blog keretein belül.  De mivel lassan nyakunkon a finálék zöme, így feltehetően az évadról egészében lesz majd valami firkálmány. De ugye nem szabad elfelejteni, hogy a The River, The Walking Dead, és a Terra Nova már finálézott, bár utóbbiról kiderült, hogy következő évad nem lesz, előbbiről meg nézettséget ismerve várható, hogy nem készülnek újabb epizódok.
Kicsit zűrösebb a helyzet a The Big Bang Theory és a The Office háza táján. Míg az előbbiből hét, addig az utóbbiból kilenc epizóddal vagyok lemaradva. Bár tény, hogy emellett idén a Supernatural aktuális szezonjából kemény négy epizódot sikerült megnézni, de a Fringe-ből  is csak kettő volt, amit megtekintettem. A tavaly indult Nikita kint veszélyben van, de lehet nálam is, mert az aktuális évadból egyetlen egy epizódot sem sikerült megnézni. Minden bizonnyal ebben a bekezdésben említett sorozatok epizódjait majd pótolom évad végén. Lévén tavaly is nehézséget okozott utólag begyűjteni az epizódokat főleg HD minőségben, így előrelátóbb voltam (ami mondjuk könnyű egy másfél terrás vinyóval a gépben), s ennek fényében az új epizódokat szinte azonnal begyűjtöttem egy ideiglenes mappába, ahol már csak a megtekintésre várnak.

Idei újoncokat nézve bepróbálásra került az Alcatraz, Touch, Once Upon A Time is, bár egyik sem lett nézős. Habár az utóbbiról elég jó vélemények születtek az utóbbi időben, s eléggé meggyőztek, hogy folytatásba is belekukkantsak. Habár az Alcatraz olyan szinten volt botrányos, hogy a bevezető epizódot sem tudtam végig nézni. De hasonló helyzet volt az Awake-kel is, amit egyébként rendkívül vártam.

The River: 1.évad

Kecskenyál

Igazából a sorozat nem is igen vártam lévén nagyon nem is tudtam róla semmit. Igazából másabb dolgokkal voltam elfoglalva, így sikeresen elkerülte a figyelmemet. De természetesen jó pár oldal gondoskodott róla, hogy előbb vagy utóbb tökéletesen a figyelmembe kerüljön, így a február végi premier nem kerülte el a figyelmemet, s igencsak vártam a sorozatot.
Az idei év újoncai közül szinte csak a The River volt az, ami tényleg megfogott,  s hétről hétre követtem. Habár az első évad elég rövid, hisz csak nyolc epizódot tartalmazott. Ráadásul a nézettségi adatokat nézve szinte majdnem biztosra vehetjük, hogy a második évad csak egy nagyon gyenge halovány reménysugár, s minden bizonnyal a DVD/Blu-Ray megjelenéskor a borítóra a „Teljes sorozat” címkéje fog majd kerülni.
Tehát adott egy sorozat, a The River, amit a Paranormal Activity egyik készítője hozott el hozzánk, s ezzel igyekezett felmelegíteni a horror sorozatok műfaját, bár sajnos kevés siker koronázta a próbálkozást.
Az alapkoncepció roppant érdekes. Adott egy dokumentumfilmes csapat élükön Emet Cole, aki rejtélyes módon eltűnik az amazonas vidékén. Keresésére indulnak, de végül feladják a keresést, s a férfit halottnak nyilvánítják. Azonban a család nem nyugszik bele a ténybe, hogy a családfő talán már nem él, ezért expedíciót szervez a férfi keresésére. Ám azonban ehhez anyagi tőkére is szükség van, s ezt egy tévé csatorna meg is adja cserébe, ha a csapattal tart két operatőr, akik majd rögzítik az eseményeket, hogy aztán az adásba kerülhessen. Azonban nem minden úgy alakul, ahogy a csapat tervezte.

Tovább… →

The Walking Dead: 2.évad

Kecskenyál

…és véget ért a második évad. Nézettségi adatokat tekintve iszonyú erős a The Walking Dead, melynek második évada épp a napokban ért véget. És valahogy azt kell mondanom, hogy hasonló érzések kavarognak bennem, mint egy évvel ezelőtt az első évad végénél.
Természetesen a nézettségi adatokat tekintve nem véletlen, hogy az anyacsatorna már régen berendelte a harmadik évadot. Míg az első évad hat, addig a második tizenhárom a következő évad pedig tizenhat epizódból fog állni. A kérdés persze az, hogy vajon olyan minőségi hullámvasút fogja jellemezni a következő évadot is, mint az épp aktuális évadot is?

Tovább… →

Tarzan

Kecskenyál

Sok Disney mese maradt ki gyermekkoromból. Többségüket sikerült is pótolni legkésőbb tinédzser korom végére. Nos, az egyik a Tarzan, ami idén áprilisban kék lemezre is felkerül tökéletes képminőséggel. Mindenesetre nálam már most felkerült a képzeletbeli listámra, s várom a megjelenést.

…és amikor megjön a tavasz!!!

Kecskenyál

Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.

Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.

Alan Wake Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik  az Alan Wake. Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk. És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív címmé teszi a játékot, amin természetesen a pc-s társadalom egy emberként hördült fel méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt. Mi, pc-s felhasználóknak pedig nem maradt más, mint a kesergés, s az Xbox 360-as tulajuk indok nélküli végtelen szidása.
Gondolom mindenki tudna kapásból olyan címet mondani, ami csak konzolra jelent meg, de viszont felkeltette az érdeklődését eléggé. Ilyenkor az ember kesereg és nyűglődik, hisz az adott játékkal elé nagyon leülne, de erre lehetősége ugye nincs. Persze megvan a megoldás, ami nem más, mint az embernek ilyen esetben vásárolnia kell egy konzolt és magát a játékot. Azonban sajnos sokaknál az anyagiak döntenek úgy, hogy egy ilyen lépést nem tehet meg, így marad a kesergés, s talán egy halovány remény, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az adott játékkal még valamikor játszhat, ha esetleg szert tud tenni majd egy konzolra. Mert ugye az exkluzív cím az exkluzív cím is marad.
És közel másfél év után pedig jött egy bejelentés, miszerint Alan Wake  kilép az Xbox 360 exkluzív címei közül, s tiszteletét teszi PC-sek körében is. És bizony nagy volt az öröm, s én is igencsak aktívan követtem a híreket ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fejlesztők is tettek ígéretet, miszerint grafikailag fejlesztettek a készítők, s így jobb látványvilágban lehet majd részünk, mint az Xbox 360-asok tulajdonosainak. És aztán végül eljött a nap, amikor végre elérhető vált a játék Steam-en, letölthető formában.
Mint, ahogyan fentebb említettem kevés olyan cím van abban a műfajban, amit az Alan Wake képvisel. Talán hozzá a Silent Hill-sorozat hasonlítható, de csak hasonlítható, hisz míg a szóban forgó cím leginkább túlélő horror, addig az Alan Wake pszichológiai akció thriller. Azaz, aki arra számít, hogy majd ömlik a vér, s belek között kell majd totyognunk az jobb, ha felkészül, hogy ilyenben nem lesz része. Ellenben egy történetben igen erős, s grafikailag elég jó játékban lehet része.
A játéknak legmeghatározóbb része a történet, melynek középpontjában Alan Wake, a híres bestseller-író áll. Azonban őt is elérte a végzet, mint hasonló foglalkozású társait: eltűnt az ihlete, így a további írás nem megy. Emellett pedig mentális problémákkal is küszködik, s folyton rémálmokkal küzd. Ahhoz, hogy összeszedje magát, s visszataláljon régi önmagához felesége tanácsára úgy dönt, hogy hátrahagyja a munkáját és lakóvárosát egy időre, s egy Isten háta mögötti városba költözik átmeneti időre, hogy összeszedje magát. Vele tart felesége, Alice is. Ám nem minden úgy alakul, ahogy főhősünk tervezte. Magára hagyja kis időre a feleségét, aki ezek után rejtélyes módon eltűnik. Alan egy hét után tér magához, s azonnal felesége keresésére indul. Azonban a város felfedi igazi arcát, s főhősünk már nem tudja eldönteni, hogy amit átél az valóság, vagy a lidércei találtak utat a valóságba ahhoz, hogy őt kínozzák.

Tovább… →