Szerencsém van!

Sokan mondták, hogy visszafogom sírni az iskolai éveket. Én már az utolsó évben is eléggé sajnálkoztam, hisz tudtam, hogy számomra véget ér ez az időszak, s majd nagyon fog hiányozni. S hiányzott is, ugyanis tavaly júniusban léptem ki a nagybetűs életbe, hogy aztán öt hónapos munkanélküliség várjon rám. Nagy sikerélménynek könyveltem el, amikor egy nagyobb céghez kerültem decemberben, de hamar rájöttem, hogy bizony ott mindenki magasról tojik a fejemre, s senkit nem érdekel az, hogy a próbaidő végén valóban meg is tudjak ott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal ugyan személyes konfliktusom nem volt, de a naponta előkerülő gusztustalan, neveletlen viselkedéstől napi szinten rosszul voltam és idegesített. Így egy hónapnyi munka után végül nem én lettem a befutó, amit nem is bántam, mert nem egy álom munkáról volt szó.
Az álom munka ezután jött el egy közeli frissen nyíló üzlet képében bő két hónapos álláskeresés után, hogy olyannyira álmokra és naivitásra épült, hogy jóformán két hónap után útilaput kaptam a talpamra, hisz a cég csődközeli állapotba került. Ezután viszont ismét itthon üldögélés lett várva valamiféle munkára. Már mindegy volt, hogy milyen, csak legyen már valami. Ennél fogva sajnos igencsak betett a jókedvemnek, s igencsak sikerült beárnyékolnia mindent. Aztán végül augusztusban kaptam egy telefont, s így augusztus végétől ismét munkába állhattam.

A munkakör és a munkahely nem álmaim állása, de mégis munka. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna megmaradni, hisz két rosszul választott és jövőképpel egyáltalán nem rendelkező állás után már igazán reménykedtem, hogy jön egy hosszútávú is. Sajnálatos módon a három hónapos próbaidőm alatt másik kollégámat elküldték, így én akarva, akaratlanul elkezdtem azon aggódni, hogy vajon mi lesz a sorsom. Tanulva előző esetből már most elkezdtem munka után keresni, míg közben dolgoztam, hogy végül ne eshessek keményen pofára, mint az előző munkahelyemnél, ahol túlságosan lojális voltam a főnökömhöz, s bíztam benne nem lesz olyan gerinctelen velem szemben, hogy egyik napról a másikra megszüntesse munkavállalói jogviszonyomat. Végül megtette.
Az új helyen viszont egy nagyon pozitív dolog volt, amit nagyon sajnáltam volna: a kollégák. Ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkivel kijöttem, s senkivel nem voltam haragban, s eléggé könnyen eltelt a munkaidő. Gyakran azon kaptam magam, hogy igencsak jó napom volt, s igencsak hangulatos is, s máris letelt a munkaidő. Így rendkívül pozitív dologként ért, hogy a minap közölték velem, hogy próbaidő letelt, s továbbra is igényt tartanak rám. Ennél fogva pedig jövővel kapcsolatban kicsit merészebb mertem lenni. Példának okáért a gépfejlesztés sokkal tudatosabbá vált részemről, s aznap úgy döntöttem, hogy ugyan jelenlegi konfigurációm alkatrészei (függetlenül attól, hogy idén januárban eszközöltem egy gépfejlesztést) nem épp a kor legmodernebb kellékei, s így bizony drágább alkatrészek már nem biztos, hogy ugyanúgy fognak működni, mint az újabb alkatrészek mellett. Ettől függetlenül többet mertem rászánni az augusztus vége óta tervezett VGA vásárlására, s végül Nvidia kínálatából választottam egy ASUS GTX 550 Ti videokártyát.

Másnap kora reggel viszont pont ébredésre meg is jelent a futár a fentebb látható kártyával a kezében. A csomag átvétele sokkoló volt, ugyanis a kártya jóval nagyobb volt, mint vártam. Végül beépítettem a gépembe, s örömmel nyugtáztam, hogy valójában belefért, habár a három merevlemezem közül az egyiket sajnálatos módon ki kellett vennem, de még így is bőven jól jártam, hisz jelenleg egy 500 és egy 1500 gigás whincester pörög a gépemben.
Természetesen az új kártyát tesztelni kell, s kíváncsi voltam mire képes a GDDR5-ös 1 GB-s fedélzeti memória, megspékelve  192 biten. Nos, ugyan tisztában voltam, hogy a jelenlegi alkatrészeim nem fogják kipörgetni rendesen az új szerzeményt, ennek ellenére mégis leesett az állam. Idén újítottam műszaki dolgok terén itthon, így a régi tévémet egy Full HD LCD tv-re cseréltem, amit ráadásul összekötöttem a géppel, s így kényelmesen lehetett filmet nézni, s játszani némi kompromisszummal természetesen. A régi kártya sajnos nem volt a legtökéletesebb, így sajnos meg kellett békélnem azzal, hogy bizony a játékok túlnyomó többségét nem hogy Full, hanem mezei HD felbontáson sem futtathatom. Azonban az új szerzemény erre tökéletesen képes, s eddig még nem akadt olyan olyan játék, ami kifogott volna a jelenlegi konfigurációmon. Még a hatalmas gépigényéről elhíresült Crysis játékok is hajlandóak Full HD-ben minden maximális beállításon futni minden gond nélkül. Ebből adódóan pedig pénztárca kímélőbben jöhetek ki gépfejlesztés téren egy ilyen erős kártyával. Így végül a következő két hónap még gépfejlesztésről fog szólni, hisz fizetésem nem akkora, hogy mindent egyszerre meg tudjak venni, továbbá nem kívánom a teljes bevételemet erre fordítani. Így következő hónapban egy 500W-os tápegység, Blu-Ray író (hozzá pedig természetesen lemezek a HD tartalmak kiírásához) valamint a januárban esedékes további alkatrészekhez megvételre kerülő DDR3-as memóriák.

Téli időszak többnyire számomra az itthon ülésről szokott szólni, így számomra semmiféle komolyabb nehézségeket nem jelent, hogy jelen pillanatban ilyen dolgokra költök. Lévén most már hosszabb időre tervezhetek, így a jövővel kapcsolatos tervek miatt legkésőbb tavaszra egy laptopom kívánok beújítani, s tavaszra pedig teljes egészében szabadtéri programok és ruhatár fejlesztése lesz a cél. Terveimet itthon már ecseteltem is, lévén útitárs feltehetően szülők egyikéből kerül ki, így már előre vázoltam terveimet tavaszra és nyárra.

American Horror Story – Pilot (1×01)

Vicces az, hogy az idei évadból kizárásos alapon csak olyan sorozatok maradtak továbbra is nézősek, amelyeket eredetileg be se akartam próbálni. És az is felettébb érdekes, hogy kizárásos alapon csak olyan sorozatok jöttek be szinte teljes mértékig, amelyeket igazán meg sem akartam nézni, csak a pozitív visszajelzés, illetve a nézettség böngészése közben kedvet kaptam arra, hogy belepillantsak. Nos, az egyik ilyen sorozat nem más, mint az American Horror Story, ami a horror műfaját igyekszik valamely módon átalakítani tévés sorozattá… a bevezető epizód alapján elég sikeresen főleg annak fényében, hogy miközben eme sorokat írom már rég berendelésre került a sorozat második évada is.
Nem véletlen, hisz a sorozat mögött elsősorban olyan nevek vannak, mint Ryan Murphy, akinek neve azért jelent valamit. Ha mást nem azt, hogy egy pilotnyi esélyt kell adni az adott sorozatnak. Én adtam, s bizony nem bántam meg.
A szokásos horror elemeket megkapjuk már a legelején, s ezzel egyetemben az alapkoncepciót is: adott egy elhagyatott és elátkozott ház, mely szörnyű titkokat rejt magába. Ide költözik be egy család, s megannyi érdekes dologra lesznek figyelmesek.

Tovább…

Hétköznapi forgatag…

Több, mint egy hónapja ismét visszakerültem a munkaerő piacra, aminek nagyon örültem. Hisz egyik részről ismételten pénzt kereshetek, másfelől pedig végre hasznosabb(an) is el tudom tölteni az időmet, mint itthon ülve kutatva az aktuális álláshirdetések között.
Szerencsémre a harmadik munkahelyemmel is szerencsével jártam – akármennyire is szidják többen a multikat, mint munkahely, mint vásárlói szemszögből -, ugyanis a kollégák több, mint 80%-a teljesen normális, s egyikkel sem volt eddig konfliktusom. Továbbá a csoportommal teljes mértékben elvagyok, s mindenki maximálisan igyekszik segíteni nekem abban, amit nem tudok. Így nem úgy jártam, mint az első igazi munkahelyemnél tavaly év végén,  ahová jóformán már csak azért jártam, hogy próbaidő végén megkapjam a fizetésem, s búcsút intsek nekik. Sajnos eléggé lehangoló összeget kaptam, amiből hellyel-közzel minimális gépfejlesztést hajtottam végre, melynek eredményeként a közeljövőben ismételten kénytelen vagyok számítógép fejlesztésbe fogni. Azonban hosszabb időre terveznék váltani, így alkatrészenként igencsak borsos árat kell majd fizetnem a fizetésemhez mérten.

A munkarend tűrhető, s a munkahelyre való eljutást is igazán szerettem, ugyanis a napi bejárást bicajjal oldottam meg. Azonban a két hete bekövetkezett időjárás változásnak köszönhetően sajnos szeptember végén úgy döntöttem, hogy búcsút intek, ugyanis úgy érzem az egészségem sokkal fontosabb, mint az, hogy kényelmesebben érjek el a munkahelyemre. Így az októberi fizetésemből kénytelen voltam megvásárolni a havi bérletemet, amelynek árát ugyan költségtérítés címén visszakapom minden hónapban, csak ugye a leadási határidők miatt jövő hónapban ebből (még) nem lesz semmi. Ennek ellenére viszont merészebb voltam, s utat engedtem a vágyaimnak, így megvásároltam az új telefonomat, amely a Sony Ericsson W8 walkman mobil lenne kék színben az alábbi képen:

A készülék egyébként Android-os okostelefon, melynek köszönhetően már az első használatkor komoly költségek merültek fel adatforgalom terén. Ugyanis a készülék „kattintásra” frissítette a szoftverét, melynek eredményeként feltöltőkártyás egyenlegem jóformán nulla forintra redukálódott, hisz mivel kártyafüggetlen készülék, így nem voltam tisztában azzal, hogy okostelefonhoz internet csomag is kéne. Ugyan kisebb anyagi kár révén, de megtanultam a leckét, s még aznap kapcsolatba léptem a mobilszolgáltatómmal, ahol barátságos összegért kaptam netcsomagot, amelynek köszönhetően a hatalmas adatforgalmi költségeket elkerülhetem. Habár annyi igaz, hogy a telefont elsősorban nem internetezésre vettem… De ettől függetlenül már most látványosan megérte az árát, s ennyit áldozni rá, hisz közelébe sem ér az előző telefonomnak, amit eléggé olcsón sikerült megszerezném, s még így is azt mondom, hogy nem érte meg az árát.

Jövő hónapban pedig elkezdődik ismételten a gépfejlesztés. S mivel most biztosabbnak látszik a munkahelyem, így nagyobb lélegzetvételű fejlesztésbe merek belevágni, hisz tudom, hogy következő hónapban is „x” összeg ütheti a markomat. Sajnálatos módon a bérlet költsége ismételten engem terhel, így egyelőre egy új videokártya lesz a cél, s bizony minőségre kell most törekedni, így kénytelen leszek a harmincezres költségű kategóriából választani annak érdekében, ha nem szeretnék fél éven belül ismételten VGA cserét eszközölni.
Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal decemberben is kapok egy teljes havi fizetést, ugyanis november végén jár le a próbaidőm. Bár eléggé sokan pozitívan nyilatkoznak rólam, s látják mennyire szeretném megtartani a munkámat, így talán sikerül is. Viszont rajtam kívül még volt próbaidős, aki sajnálatos módon a jövő hétig marad még, ugyanis szinte közös döntés volt, hogy próbaidő után nem marad. Ami részemről több szemszögből rossz, hisz hozzá mérten tudtam nagyjából relatívan gondolkozni hisz, ha őt véglegesítik, akkor minden bizonnyal engem is. Munkaviszonyának megszűnésével azonnal több probléma is felüti fejét. Elsősorban ismét marad a magányos buszozás, ami önmagában még nem is baj, hisz az újabb mobilkészülékem is zenelejátszó egyben. Az már problémásabb, hogy sajnos a hagyományos nappali műszakjaimnál gyakorlatilag háromnegyed órát kell várnom a buszra, s hazafelé sem tíz perc lesz az út, s minden másfajta megoldás sajnos kiesett. S bizony előfordul olyan is, hogy itthon bő három órával előbb kell elindulnom, ha műszak kezdésre oda akarok érni a menetrend miatt. Mit ne mondjak, fantasztikus. Továbbá az ő távázásának köszönhetően a maradék csoporttagokra több teher, munka vár, így nekem még többet kell teljesítenem, s teljesítmény alapján értékelnek elsősorban. Emellett pedig még azt sem szabad elfelejteni, hogy új kolléga biztosan lesz, s bizony, ha az magasan felettem teljesít akkor minden bizonnyal nekem meszeltek.

Ebből a szempontból tervezem a gépfejlesztést, hisz első körben egy új videokártya beszerzése a cél, ami elsődleges, mert jó pár Full HD film igencsak megfekszik a mostani kártyánál, továbbá játékok terén is kéne fejlődni, főleg akkor, ha az ember már LCD tévén is játszhat, s bizony egy HD felbontás sem ártana, ami a jelenlegi VGA kártyánál kizárt.
Függetlenül attól, hogy milyen vég vár rám próbaidő végéhez közeledtével decemberben minden bizonnyal egy Blu-Ray író megvétele lesz a cél, hisz az árak eléggé estek, s lesz annyi elegendő anyagi jövedelmem, aminek köszönhetően megtudom vásárolni majd azt. Emellett természetesen szerencsére minden területen rendben vagyok, így panaszra nem igen lehet okom. Egyelőre, ami elsődleges cél, hogy jelenlegi állásomat megtartsam.

Weeds: 7.évad

A Weeds nálam elég érdekes helyen szerepel. Számomra ugyanis a zseniális első három évad után valami elromlott, de egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni a nézését. Pedig a sorozat idén a hetedik évadával búcsúzott a nézőktől, s minden bizonnyal jövőre visszatér a nyolcadikkal is.
Feltehetően még egy jó ideig ki fogok tartani a sorozat mellett, hisz az új epizódok nyáron érkeznek, s nyárra többnyire elfogy a néznivaló teljesen. Addig pedig tölteték sorozatnak számomra teljesen megteszi a dolgát.


Tovább…

Terra Nova – 1×01 (Pilot)

Az idei tévés évadból egyetlen egy sorozatot vártam nagyon, az pedig a Terra Nova volt. A sorozat elég érdekes utat járt be. Először  is a 2010 májusi Upfronts alkalmával került bejelentésre, hogy a széria érkezik a FOX műsorára. Azonban mindezt úgy, hogy addig egyetlen egy leforgatott képkockája sem volt a sorozatnak. A FOX nagyon bízni akart a sikerben, így úgy döntött, hogy Glee-hez hasonlóan a bevezető epizód a következő aktuális sorozatidény végén, valamikor 2011 tavaszán leadásra kerül, s ha elég nézője lesz akkor a második epizóddal folytatódik a következő sorozatidényben.
Sokan várták a sorozat bemutatkozó epizódját azonban nem jött be a FOX számítása. Rengeteg hírt kaptunk a szériáról, de leginkább a problémákról. Költséghatár túllépése, lassan és elég sok problémát jelentő CGI munkák csúszása stb. Így végül megkaptuk a bejelentést, hogy a sorozat bevezető epizódjának a premierje  2011 szeptemberére csúszik, s a sorozat az újoncokhoz mérten 12 epizódos berendeléssel rendelkezik. És természetesen végre hosszú várakozás után végre eljött a premier is, s aki eddig kíváncsi volt a sorozat nyitányára az most megtekinthette.

Tovább…

The Secret Circle – Pilot (1×01)

„Hivatalosan” a The Secret Circle csak szeptember 15-én érkezne a The CW műsorára, de a csatorna volt oly bátor, s idő előtt úgy döntött online elérhetővé teszi az epizódot SD és HD formátumban, így gyakorlatilag szinte mindenfajta változat elérhető most már a neten legalábbis annak, aki kíváncsi a sorozatra. S bizony ezzel meg is kezdődött a 2011/2012-es sorozatidény. Legalábbis nálam, s rögtön egy újonccal indul az új sorozatszezon.
A legutóbbi Upfronts kapcsán igazából nekem teljesen kimaradt a The Secret Circle. Valami oknál fogva teljesen elkerülte a figyelmemet. Aztán nyáron belefutottam jó pár poszterbe, s jó pár előzetesbe, így már eléggé várós lett számomra. Természetesen az amerikai The CW műsorán szerepelt a sorozat, tehát ilyenkor szépen le lehet faragni az igényeket és elvárásokat, hisz mint ismeretes a szóban forgó csatorna eltörpül a nagyágyúk mellett, így látványos sorozatot nem is várhatunk tőlük. Ennek ellenére a csatorna igyekszik, s egyre inkább az vehető észre, hogy inkább költségesebb sorozatokat próbál berendelni, vagy pedig olyanokat, amelyek épp beillenek az épp aktuális „divatba”. Hisz a csatorna remekül meglovagolta a vámpírlázat, ami jelenleg tombol, s igencsak szakított egyet a The Vampire Diaries-zel, ami nálam egy évad után azonnali hatállyal ment a kukába csak úgy, mint az ugyanazt a témát követő társai.
Feltehetően ezen a nyomvonalon akar elindulni a csatorna, s ebből a szempontból döntött a The Secret Circle mellett, mert a hasonló tematikájú The CW sorozatok egytől egyig mérsékelt sikernek örvendenek (lásd Supernatural). Megtekintés után teljesen világossá vált számomra, hogy mit is próbál elérni a The CW. Feltehetően a csatorna szintjén ismét sikergyanús sorozatról beszélhetünk, s minden bizonnyal, hogy ha nem változtatnak radikálisan még sok sok évig követheti a sorozatot az, akinek teljes mértékben bejön. Sajnos az én részemről ez nem mondható el, ugyanis a bevezető epizód megtekintése után úgy döntöttem, hogy én a többi epizódra nem vagyok kíváncsi, s inkább hasznosabb dolgokkal ütöm el az időmet, így a sorozatos évad első újonca nálam kegyetlen módon elvérzett.

Tovább…

Wilfred: 1.évad

Nyár számomra elég nagy pangásnak bizonyult. Már abból a szempontból is, hogy sajnos az idei nyarat is kénytelen voltam munkanélküliként tölteni, s a szabadidőm túlnyomó többségénél 24 órából 24 szabadnak bizonyult. Így sajnos hamar utolértem magam a lemaradásokkal, így a nyáron nem sok mindent tudtam kezdeni magammal.
Ebből kiindulva pedig mese nincs felkiáltással új sorozatok, filmek után kellett néznem. Rengeteg új sorozatot bepróbáltam a nyáron, s sajnos ezeknek túlnyomó többsége el is vérzett szinte azonnali jelleggel a pilot epizód megtekintése után. Aztán egy szép napsütéses délutánon pedig ráakadtam a Wilfred eléggé morbid plakátjára, s bizony akkor elhatároztam, hogy bizony ezt a szériát be kell próbálni. Ugyan nálam világot nem váltott meg, de egyszeri megtekintésnek és agykikapcsolónak rendkívül jó volt.

Tovább…

Vissza a dolgos napokba!

Közel három hónapja nem volt személyesebb bejegyzés, melynek két oka volt. Először is nem volt kedv, továbbá pedig nem igazán volt miről is írni.
Legutóbbi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy sajnos két hónapnyi munka után  útilaput kaptam a talpra a cég rossz anyagi helyzete miatt, ami a munkahelyemet biztosította. Sajnos azóta eltelt időt jobbára azzal telt, hogy állást kerestem. Sajnos az interjúk száma igencsak elenyésző volt a kiküldött önéletrajzok, telefonhívások fényében. Sajnos ez jelentősen rányomta bélyegét a nyárra. Főleg annak fényében, hogy sajnos semmiféle járadékra nem lettem jogosult, csak az utolsó hónapban. Így végül a nyarat szintén unatkozással, itthon üléssel töltöttem. Igyekeztem elfoglalni magam, így ennél fogva leginkább sorozatokkal való lemaradásomat igyekeztem behozni, s emellett egy-két játékkal igyekeztem feldobni a szürke napokat.

Sorozatok terén bepróbáltam a The Office-t, mely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy az elkészült hét évadból mind a hetet végignéztem. Szinte az összes sorozattal sikerült szintre kerülnöm. Természetesen egyszerűen nem lehet mindig sorozatokat nézni, így amikor nem sétáltam a környéken, vagy bicajoztam játékkal ütöttem el az időm. A nyár borzalmas bepróbálása a Harry Potter játék volt, viszont a nagy pozitív meglepetést a Crysis hozta el.
Igazán kezdtem már belefáradni a semmittevésbe, s szinte semmiféle olyan programot nem tudtam alkotni a nyáron, amitől tényleg jól érezhettem volna magam. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis simán kijár az idei nyárnak az a cím, hogy „az életem legrosszabb nyara”.
Már igazán kezdtem kiakadni, amikor is egy hétfő délutánon megcsörrent a telefonom, s az egyik multi ügyintézője keresett, hogy ugyan azt az állást betöltötték, amire én meghallgatásra mentem ellenben van más pozícióban üresedés, s rám gondoltak. Természetesen azonnal igent mondtam  a felkérésnek, s szinte két hét folytonos járkálásról szólt, hogy minden iratom meglegyen, s elkezdhessem a munkát. Így végül augusztus végétől elkezdtem dolgozni. A munkaidő, s a munka nem a legjobb, de mégis valami. A munka beosztásban persze akadtak olyanok, hogy jómagam is csak néztem, de a munka mégiscsak munka, ugyebár. S négy hónapnyi itthon ülés bizony már igazán kezdett az agyamra menni. S természetesen reménykedek abban,  hogy a mostani állásom ténylegesen hosszútávú lesz. Ami a legfontosabb, hogy a kollégák, akikkel egy csapatban vagyok jó fejek, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Jelen pillanatban megvannak elégedve velem, így bizakodom, hogy a harmadik hónap végén nem kapok útilaput a lábamra.

Viszont, így már tudok bővebben alapozni. Példának okáért a következő hónapban azonnal beszerzek egy új mobilt, mert sajnos az áprilisi mobilvásárlásnál nem a legjobb döntést hoztam, s bizony ez csak használat után derült ki. Addig pedig valahogyan majd kibírom a mostanival. Utána pedig feltehetően ismételten gépfejlesztés lesz. Természetesen ez csak akkor, ha valóban maradandó lesz a munkahely, mert különben nem vágok bele, hisz jóformán a merevlemezen kívül szinte minden alkatrészt le kell cserélnem, ami a gépemben van.

Crysis 2 Teszt

Platform: PC
Elég érdekes a kapcsolatom a Crysis – szériával. Első találkozásom az első epizóddal valamikor 2008-ra tehető, amikor az akkori új PC-met teszteltem vele ismerős javaslatára, aki csak úgy fogalmazott, hogy akkor erős az akkori konfigurációm, ha a Crysis élvezhetően fut rajta. Nos, valamennyire élvezhetően futott, de valahogy soha nem voltam oda az FPS-szerű játékokért, így azonnal hatállyal ment is a lomtárba.
Azóta eltelt három év, s számomra feledés homályába merült a játék. Persze különböző fórumokon és játékportálon előkerült, mint húzócím, de akkor se nagyon foglalkoztam vele. Idén azonban érkezett a folytatás, s bizony nem kis hype vette körül. Januárban eszközölt gépfejlesztésből adódóan ismét elkezdtem keresgélni húzócímeket húzósabb gépigénnyel, hogy az új PC-met teszteljem. Február végén nem hivatalos forrásból elérhetővé vált a játék majdnem kész verziója, így sokan le is csaptak rá. A látott videók és képek alapján már akkor is megfordult a fejemben, hogy ki kellene próbálni, de ekkortájt ismételten időhiánnyal küszködtem, így végül meggondoltam magam ezzel kapcsolatban. Végül eljött a március, s a rajongók végre a kész verziót vehették le a boltok polcairól, vagy éppenséggel tölthették le különböző nem hivatalos forrásokból. Ekkor is szemeztem a játékkal, de továbbra sem rendelkeztem kellő szabadidővel, így végül passzoltam teljesen. Azonban eljött a nyár, s sajnos úgy alakult, hogy túlságosan sok szabadidőm lett. Négy hónap távlatából is folyton a Crysis 2-vel futottam össze különböző online játékkal foglalkozó hírportálokon, fórumokon. A gameplay videók és képek meggyőztek, hogy szinte majdnem hibátlan grafikájú játékkal van dolgom, s mindemellett rendelkezem minden szükséges technikai feltételekkel, ami mellett érdemes lenne kipróbálni. Így végül úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. Grafika azonnal megfogott olyannyira, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy eltelt egy óra, mióta elindítottam a játékot, s bizony eléggé tetszik is.
Mivel eléggé megfogott, így úgy döntöttem, hogy az első végigjátszást abbahagyom, s esélyt adok az első epizódnak, s a kiegészítő résznek is.  Hisz, ha a folytatás ennyire elnyerte a tetszésemet, akkor nem lehetnek olyan rosszak az elődök sem. Az elődöknek is sikeresen a végére értem, s ekkor már tudatosan álltam neki a folytatásnak.
2023-ban járunk, alig három évvel az előző epizódokhoz képest. A helyszín azonban most New York, tehát elfeledhetjük a szemkápráztató dzsungeles helyszíneket, s feltehetően az állatvédők is fellégezhettek, mert a helyszínváltás miatt nem tudunk rákokkal, tyúkokkal és egyéb állatfajokkal dobálózni.
A történet szerint az idegenek elkezdtek terjeszkedni a földön, s szinte meg is hódították azt. Viszont nem ők jelentik az elsődleges fenyegetést, hanem egy úgynevezett Manhattan-vírus, amely szinte kiirtotta New York valamennyi lakosát. Aki túlélte, s semmiféle testi deformitással nem rendelkezik az bizony nagyon szerencsés embernek mondhatja magát. Ilyen emberünk Alcatraz is, aki egy támadás során csak régi ismerősre Prófétára számíthat, aki a játék elején saját keze által el is halálozik. Ezek után megkapjuk segítőnk nanoruháját, majd pedig egy ismeretlen férfi lesz segítségünkre, hisz jóformán mindenki a bőrünkre vadászik.
Tovább…