Platform: PC
Crysis 2 kóstoló után nem sokkal úgy döntöttem, hogy ha már ennyire bejött a második rész, akkor itt az ideje bepróbálni az első epizódot is, amelyhez akkor volt szerencsém, amikor az első nagyobb gépfejlesztés után voltam, s bizony a 2007-es játék volt akkor maga a játék volt a teszt, hogy mennyire jó vasat is sikerült összehoznom. Akkor körülbelül hat perc elég volt arra, hogy szépen búcsút intsek a játéknak, s a lomtárba kerüljön. Azóta nem kis idő telt is, s bizony napvilágot látott a második epizód is, mely akkora hype övezte, hogy jómagam is bepróbáltam. Tetszett. Így mielőtt a játék végére értem volna inkább félbe hagytam, hogy az első epizódot is magamévá tehessem.
Így nem sokat tétlenkedtem. Nekiültem az első epizódnak, s bizony eléggé elnyerte a tetszésemet, habár az tény, hogy egynek tökéletes volt, s nem hiszem, hogy másodjára is szívesen kóborolnék a dzsungelben. Természetesen mielőtt ismét nekiültem volna a második résznek maradt a talonban egy kiegészítő, mely a Warhead névre hallgatott. Az EA és a Crytek remekül eltalálta a játékot, s az első részhez méltó kiegészítőt szállított nekünk. Én, mint zöldfülű ültem neki, s bizony meglepett, hogy az első rész sikerén felbuzdulva teljesen magyar nyelven szólalt meg a játék. Így, aki nem érzi otthonosnak az angol nyelvet, s olvasni se szeret annak tökéletes lehet a Warhead feltéve, ha imádja az ehhez hasonló játékokat, hisz részemről a játékhoz készült szinkron mestermunka!
Az alaptörténet nem különbözik az első epizódtól: 2020 környékén járunk. Az amerikai kormány egy különleges osztagot küld egy koreai szigetre, ahol az a dolguk, hogy megtudják, hogy az ottani civilekkel vajon mi történt. Első körben természetesen az ellenséges fegyveres erők jelentenek különböző problémát, ám katonáink hamarosan rájönnek, hogy a nagyobb veszélyforrás nem más, mint a gépi idegen létforma, amely igyekszik minden élő és élettelen tárgyat elpusztítani maga körül. A Warhead a Psycho nevű katona szemszögéből mutatja be az eseményeket, akinek gépe egy erőteljes rakétatalálat után lezuhan. Innen kezdve pedig harcolhatunk a túlélésért.
Szerző: Kecskenyál
The Office: 6.évad
Érdekes dolog az ízlés. Kisebb-nagyobb különbségekkel, de különbözik másoktól. Van, akinek valami nagyon tetszik, míg ugyanaz a dolog másnak kínzó lehet vagy épp elviselhetetlenül rossz. Nos, íme jó példának a The Office hatodik évada, melyről eléggé hullámzó minőségről szóló kritikák láttak napvilágot, de ezzel ellentétben én például rendkívül élveztem ezt az évadot, s részemről a legjobban sikerült évad a sorozat történelmében. Bár elképzelhető, hogy az érzet csak azért van, mert esetleg egyben, szinte két nap alatt tekintettem meg az évadot.
Attól függetlenül, hogy a The Office – ugyan nem hagyományos módon, de – sitcom, ahhoz képest rendkívül elüt az átlag ilyen műfajú sorozatoktól. Mindig képes megújulni mind történetileg, mind karakterileg, s erre megint csak tökéletes példa volt a hatodik évad, amely szinte rögtön ott folytatódott, ahol az előző évad abbamaradt.
Harry Potter And The Deathly Hallows: Part 1 Teszt
Platform: PC
Nem mondanám magam Harry Potter rajongónak. Annyira nyerte el a tetszésemet, hogy leüljek a filmek elé, melyeket megnézzek párszor. Játékok terén azonban soha sem volt kiváltképp kedvencem, pedig az első három epizód játékadaptációjával rengeteget játszottam, s bizony valahol el is nyerték a tetszésemet. Sajnos a későbbi részek már kevésbé. Ahogyan a film kezdett “felnőni”, azaz a gyermeki meséből végül egy elég kemény szinte majdnem akciófilm lett, s ehhez viszonyulva úgy változtak a játékok is, amivel nagy baj nem is lenne, de sajnos ez a változás nem nevezhető még a legnagyobb jóindulattal sem pozitívnak. Már az ötödik illetve a hatodik rész játékváltozatának is voltak nagyon kiugró hibái, amit egyébként illett volna kijavítani, azonban az új résszel sikerült azokat felnagyítani és egyébként teljes egészében új szintre emelni azokat, hogy aztán az ember elmondhatja később, hogy ez bizony minden volt, csak nem szórakoztató.
Persze, ha egy mozifilm (és most már sorozatok is) utózengésnek kap egy játékadaptációt az mindig elgondolkodtató, hogy vajon történetesen hogyan is fog elsülni. Mert nem elég, ha az alapanyag megjelenik előttünk játszható formában, hanem annak bizony jónak kell lennie, s legalább annyira, hogy az ember érezhesse azt, hogy bizony ugyanolyan – ha nem jobb -, mint az alapmű, ami megtetszett neki. Sajnos a filmek alapján készült játékok legtöbbször csúnyán elbuknak, hisz nem képesek azt a minőséget megütni, mint kellene. És bizony ez elég nagy baj. Akkor végképp, ha egy közép kategóriás film játékadaptációja még az alsó kategóriás szintet sem tudja nyújtani.
A Harry Potter and the Deathly Hallows első epizódjának játékadaptációjáról elmondható, hogy simán hozza azt a minőséget, mint a film. Talán rá is ver egy-két körrel itt-ott. Ez mind szép is jó, csak a probléma az, hogy már a film sem volt olyan jó, mint ahogyan azt többen várták volna. Így viszont elmondható, hogy amilyen pocsék volt a film első része, ugyanolyan maga a játék is.
Tovább…
The Office: 5.évad
Az idei nyár egyik legjobb döntése volt sorozatdarának választani a The Office-t. Ugyan van pár nehézség megtekintés kapcsán (az epizódok beszerezése HD-ban, ugyebár), de ezeket az akadályokat rendkívül gyorsan át tudtam hidalni, így folyamatosan hozom szintre magamat. Elég jól haladok vele, hisz már az ötödik etapot is sikerült magamévá tennem. S bizony azt kell mondanom, hogy eddigi legjobb évad a sorozat történelmében.
Érdekes, hogy mégis kimaradt az életemből a széria, pedig már az első epizódok alatt megmutatta, hogy ez bizony az én sorozatom. Természetesen hangulattól is erősen függ, de ha olyan kedvemben vagyok bizony elég könnyen rá lehet kapni az epizódokra, s néha azon kapom magam, hogy egy-két epizódot akartam megnézni, de valahogy sikeresen lett belőle nyolc-kilenc.
Crysis Teszt
Platform: PC
2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.
És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
The Office: 4.évad
Dübörög a nyár, s sorozatok között pedig az uborkaszezon. Új epizódok nem igen vannak kedvenceimből, hisz azok jelenleg nyári szünetüket töltik. Újdonságra kiéhezve kezdtem bele június végén a The Office-ba, amit eddig nem bántam meg, s immáron a negyedik évaddal is végeztem.
Nyár egyik legkellemesebb sorozatdarája kétség kívül maga a széria, mert egyszerűen nehéz lekattanni róla, s néha bizony azon kaptam magam, hogy már ideje lenne aludni, vagy épp enni, mert egy tucat epizódot megnéztem, holott csak egyet, vagy kettőt akartam.
Being Human US: 1.évad
Idén indult hódító útjára az amerikai SyFy channel jóvoltából az amerikai Being Human, melynek eredetijéről már volt pár szó a blogon, hisz jó magam is nézem az angol változatot (katt ide az írásokért).
Idén januárban az AXN jóvoltából magyar felirattal mi is megnézhettük a bevezető epizódot. Míg az angol változat kapott egy UK (United Kingdom) jelölést a címbe, addig az amerikai változat egy US (United States) jelzéssel büszkélkedhet természetesen szigorúan csak letöltő társadalomban ezzel is megkülönböztetve, hogy melyik változatról is van szó. Addig idehaza az angol változat a Vámpír, a vérfarkas és szellem címet kapta, míg az amerikai feldolgozás Emberbőrben címet viselte.
Az első évad már lement a tengerentúlon, s akinek elnyerte a tetszését az bizony készülhet a második évadra, ugyanis az amerikai anyacsatorna a nézettség fényében úgy döntött az amerikai változatnak is ott a helye a programjai között.
Az első évad tizenhárom epizódot tartalmazott ellenben angol társával. Ennyi epizód épp elegendő volt arra, hogy a néző tökéletes képet tudjon formálni arról, hogy vajon melyik széria is jó: az eredeti vagy az amerikai. Részemről kiegyezek egy döntetlenben.
Harry Potter és a halál ereklyéi I-II.
Július 15-én hivatalosan is véget ért a Harry Potter sorozat. Nem lesz több epizód, mint ahogy regény sem, habár a könyvsorozat teljes egészében kimaradt az életemből, s nem hiszem, hogy valaha is pótlásra kerülnek. Éppen elegendőek voltak a vizuális adaptációk számomra.
Az utolsó epizód azonban két részletben érkezett hosszúsága miatt, mint annak idején a Mátrix két záródarabja. Az, hogy mennyire volt jó döntés, egyáltalán jó döntés volt-e azt majd mindenki eldönti saját magában. Bevétel szempontjából nyilván mérvadó volt, hisz így sokkal több bevételt hozhat a konyhára, s nem biztos, hogy akadnak olyan nézők akik simán végig ülnének akár négy órát is egy filmen. Nekem ilyenek simán belefér, de ugye ilyen esetben a többséghez kell igazodni.
Tavaly ősszel kúszott be a mozikba a halál ereklyéi első felvonása, hogy felvezesse az idén júliusban bemutatásra kerülő utolsó epizódot. A készítők pedig igyekeztek méltón befejezni a szériát, ami tíz év alatt több rendező hagyta keze nyomán. Ennek köszönhetően – számomra legalábbis – a Potter filmek hullámzó minőséget hoztak, s nálam szinte minden egyes új epizóddal sikerült alulmúlni az előzőt. Egyedül az első két epizód volt, ami számomra teljes egészében értékelhető volt. Talán még hozzávehetjük a harmadik epizód is. De tény, hogy a rendezők váltogatása nem tett jót a szériának. Nálam legalábbis nem tett jót. És akkor elérkeztünk az utolsó epizódhoz, mely két részletben érkezett, s azt kell mondanom, hogy fellélegezhetek, hogy végre vége.
The Office: 3.évad
Most már mindenképp bebizonyosodott, hogy az idei nyár egyik legjobb darája bizony a The Office. Bánni kár, hogy annak idején nem próbáltam be, hisz remek szórakozást nyújt az egyébként unatkozással teli nyárban.
A harmadik évad is hozta azt a színvonalat, amit az előzőek. Ugyan nem hagyományos sitcomról van szó, s talán épp ez az, ami miatt éppenséggel ennyire szerethető a széria. Ráadásul a harmadik évadbeli újítások kifejezetten jót tettek a szériának.
Chuck: 4.évad
Kevés olyan sorozat van, amely az első évadától kezdve követ a halál árnyéka, de érdekes módon valahogy mindig a zsákba kerül plusz epizódberendelés, majd a következő évad.
Idén is ez a helyzet állt elő a Chuck-al, ami szerintem remek harmadik évados zárást könyvelhetett el magának. Ahogyan tavaly is, idén is limitált epizódszámmal érkezett az negyedik etap, s évad közben ismételten bővítésre került az évad. S idén is bebizonyosodott, hogy bizony az alkotók képtelenek a plusz epizódokkal kezdeni is valamit. Természetesen idén is megmenekült a széria, de úgy néz ki az NBC utolsó esélyt adott neki, hisz 13 epizóddal jövőre érkezik az ötödik évad. Ráadásul a legrosszabb időpontban, azaz pénteki halálnapon.
