Platform: PC
Elég érdekes a kapcsolatom a Crysis – szériával. Első találkozásom az első epizóddal valamikor 2008-ra tehető, amikor az akkori új PC-met teszteltem vele ismerős javaslatára, aki csak úgy fogalmazott, hogy akkor erős az akkori konfigurációm, ha a Crysis élvezhetően fut rajta. Nos, valamennyire élvezhetően futott, de valahogy soha nem voltam oda az FPS-szerű játékokért, így azonnal hatállyal ment is a lomtárba.
Azóta eltelt három év, s számomra feledés homályába merült a játék. Persze különböző fórumokon és játékportálon előkerült, mint húzócím, de akkor se nagyon foglalkoztam vele. Idén azonban érkezett a folytatás, s bizony nem kis hype vette körül. Januárban eszközölt gépfejlesztésből adódóan ismét elkezdtem keresgélni húzócímeket húzósabb gépigénnyel, hogy az új PC-met teszteljem. Február végén nem hivatalos forrásból elérhetővé vált a játék majdnem kész verziója, így sokan le is csaptak rá. A látott videók és képek alapján már akkor is megfordult a fejemben, hogy ki kellene próbálni, de ekkortájt ismételten időhiánnyal küszködtem, így végül meggondoltam magam ezzel kapcsolatban. Végül eljött a március, s a rajongók végre a kész verziót vehették le a boltok polcairól, vagy éppenséggel tölthették le különböző nem hivatalos forrásokból. Ekkor is szemeztem a játékkal, de továbbra sem rendelkeztem kellő szabadidővel, így végül passzoltam teljesen. Azonban eljött a nyár, s sajnos úgy alakult, hogy túlságosan sok szabadidőm lett. Négy hónap távlatából is folyton a Crysis 2-vel futottam össze különböző online játékkal foglalkozó hírportálokon, fórumokon. A gameplay videók és képek meggyőztek, hogy szinte majdnem hibátlan grafikájú játékkal van dolgom, s mindemellett rendelkezem minden szükséges technikai feltételekkel, ami mellett érdemes lenne kipróbálni. Így végül úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. Grafika azonnal megfogott olyannyira, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy eltelt egy óra, mióta elindítottam a játékot, s bizony eléggé tetszik is.
Mivel eléggé megfogott, így úgy döntöttem, hogy az első végigjátszást abbahagyom, s esélyt adok az első epizódnak, s a kiegészítő résznek is.  Hisz, ha a folytatás ennyire elnyerte a tetszésemet, akkor nem lehetnek olyan rosszak az elődök sem. Az elődöknek is sikeresen a végére értem, s ekkor már tudatosan álltam neki a folytatásnak.
2023-ban járunk, alig három évvel az előző epizódokhoz képest. A helyszín azonban most New York, tehát elfeledhetjük a szemkápráztató dzsungeles helyszíneket, s feltehetően az állatvédők is fellégezhettek, mert a helyszínváltás miatt nem tudunk rákokkal, tyúkokkal és egyéb állatfajokkal dobálózni.
A történet szerint az idegenek elkezdtek terjeszkedni a földön, s szinte meg is hódították azt. Viszont nem ők jelentik az elsődleges fenyegetést, hanem egy úgynevezett Manhattan-vírus, amely szinte kiirtotta New York valamennyi lakosát. Aki túlélte, s semmiféle testi deformitással nem rendelkezik az bizony nagyon szerencsés embernek mondhatja magát. Ilyen emberünk Alcatraz is, aki egy támadás során csak régi ismerősre Prófétára számíthat, aki a játék elején saját keze által el is halálozik. Ezek után megkapjuk segítőnk nanoruháját, majd pedig egy ismeretlen férfi lesz segítségünkre, hisz jóformán mindenki a bőrünkre vadászik.
Tovább… →