Platform: PC
2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.
És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
Szerző: Kecskenyál
The Office: 4.évad
Dübörög a nyár, s sorozatok között pedig az uborkaszezon. Új epizódok nem igen vannak kedvenceimből, hisz azok jelenleg nyári szünetüket töltik. Újdonságra kiéhezve kezdtem bele június végén a The Office-ba, amit eddig nem bántam meg, s immáron a negyedik évaddal is végeztem.
Nyár egyik legkellemesebb sorozatdarája kétség kívül maga a széria, mert egyszerűen nehéz lekattanni róla, s néha bizony azon kaptam magam, hogy már ideje lenne aludni, vagy épp enni, mert egy tucat epizódot megnéztem, holott csak egyet, vagy kettőt akartam.
Being Human US: 1.évad
Idén indult hódító útjára az amerikai SyFy channel jóvoltából az amerikai Being Human, melynek eredetijéről már volt pár szó a blogon, hisz jó magam is nézem az angol változatot (katt ide az írásokért).
Idén januárban az AXN jóvoltából magyar felirattal mi is megnézhettük a bevezető epizódot. Míg az angol változat kapott egy UK (United Kingdom) jelölést a címbe, addig az amerikai változat egy US (United States) jelzéssel büszkélkedhet természetesen szigorúan csak letöltő társadalomban ezzel is megkülönböztetve, hogy melyik változatról is van szó. Addig idehaza az angol változat a Vámpír, a vérfarkas és szellem címet kapta, míg az amerikai feldolgozás Emberbőrben címet viselte.
Az első évad már lement a tengerentúlon, s akinek elnyerte a tetszését az bizony készülhet a második évadra, ugyanis az amerikai anyacsatorna a nézettség fényében úgy döntött az amerikai változatnak is ott a helye a programjai között.
Az első évad tizenhárom epizódot tartalmazott ellenben angol társával. Ennyi epizód épp elegendő volt arra, hogy a néző tökéletes képet tudjon formálni arról, hogy vajon melyik széria is jó: az eredeti vagy az amerikai. Részemről kiegyezek egy döntetlenben.
Harry Potter és a halál ereklyéi I-II.
Július 15-én hivatalosan is véget ért a Harry Potter sorozat. Nem lesz több epizód, mint ahogy regény sem, habár a könyvsorozat teljes egészében kimaradt az életemből, s nem hiszem, hogy valaha is pótlásra kerülnek. Éppen elegendőek voltak a vizuális adaptációk számomra.
Az utolsó epizód azonban két részletben érkezett hosszúsága miatt, mint annak idején a Mátrix két záródarabja. Az, hogy mennyire volt jó döntés, egyáltalán jó döntés volt-e azt majd mindenki eldönti saját magában. Bevétel szempontjából nyilván mérvadó volt, hisz így sokkal több bevételt hozhat a konyhára, s nem biztos, hogy akadnak olyan nézők akik simán végig ülnének akár négy órát is egy filmen. Nekem ilyenek simán belefér, de ugye ilyen esetben a többséghez kell igazodni.
Tavaly ősszel kúszott be a mozikba a halál ereklyéi első felvonása, hogy felvezesse az idén júliusban bemutatásra kerülő utolsó epizódot. A készítők pedig igyekeztek méltón befejezni a szériát, ami tíz év alatt több rendező hagyta keze nyomán. Ennek köszönhetően – számomra legalábbis – a Potter filmek hullámzó minőséget hoztak, s nálam szinte minden egyes új epizóddal sikerült alulmúlni az előzőt. Egyedül az első két epizód volt, ami számomra teljes egészében értékelhető volt. Talán még hozzávehetjük a harmadik epizód is. De tény, hogy a rendezők váltogatása nem tett jót a szériának. Nálam legalábbis nem tett jót. És akkor elérkeztünk az utolsó epizódhoz, mely két részletben érkezett, s azt kell mondanom, hogy fellélegezhetek, hogy végre vége.
The Office: 3.évad
Most már mindenképp bebizonyosodott, hogy az idei nyár egyik legjobb darája bizony a The Office. Bánni kár, hogy annak idején nem próbáltam be, hisz remek szórakozást nyújt az egyébként unatkozással teli nyárban.
A harmadik évad is hozta azt a színvonalat, amit az előzőek. Ugyan nem hagyományos sitcomról van szó, s talán épp ez az, ami miatt éppenséggel ennyire szerethető a széria. Ráadásul a harmadik évadbeli újítások kifejezetten jót tettek a szériának.
Chuck: 4.évad
Kevés olyan sorozat van, amely az első évadától kezdve követ a halál árnyéka, de érdekes módon valahogy mindig a zsákba kerül plusz epizódberendelés, majd a következő évad.
Idén is ez a helyzet állt elő a Chuck-al, ami szerintem remek harmadik évados zárást könyvelhetett el magának. Ahogyan tavaly is, idén is limitált epizódszámmal érkezett az negyedik etap, s évad közben ismételten bővítésre került az évad. S idén is bebizonyosodott, hogy bizony az alkotók képtelenek a plusz epizódokkal kezdeni is valamit. Természetesen idén is megmenekült a széria, de úgy néz ki az NBC utolsó esélyt adott neki, hisz 13 epizóddal jövőre érkezik az ötödik évad. Ráadásul a legrosszabb időpontban, azaz pénteki halálnapon.
Need For Speed: Hot Pursuit teszt
Platform: PC
Soha nem voltam igazán Need For Speed rajongó. Az összes kapcsolatom a sorozattal kimerült a Most Wanted demójának belekukucskálásba. Azonban az év elején eléggé felturbózott gépemet tesztelni kellett, így jó pár gameplay videó meggyőzött arról, hogy már pedig ezt a játékot, ha törik, ha szakad be kell szerezni, s ki kell próbálni, már csak a látvány miatt is.
Talán épp a fentiek miatt kedveltem meg annyira a játékot, hisz még Need For Speed-szűzként vehettem kezembe a 2010-es darabot, mely Hot Pursuit névre hallgatott. És be kell valljam, hogy megvett engem kilóra. Rendkívül sok pozitívum ért a játék közben, s bizony azonnal landolt is lemezre, hisz ez az a játék, amit érdemes többször kipörgetni, ha az ember jól akar szórakozni. Legalábbis nekem tökéletes szórakozásnak bizonyult a maga hibáival együtt. Mert sajnos hibákról is beszélhetünk jelen esetben.
Being Human UK: 3.évad
Idén is bő kézzel osztotta a berendeléseket az angol BBC, ugyanis idén is nyolc epizódot kaptunk aBeing Human eredeti, angol változatából (amerikai változat van, de mivel még nem értem az évad végére, így csak a bevezető epizódról van egy hosszabb írás).
Angol sorozatról van szó, tehát mellőzhetünk mindent, ami az amerikai sorozatoktól elvárható. Itt nincsenek CGI orgiák, sőt még CGI sincs. Egyedül a sminkesek, kellékesek vannak, akik igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a költségvetésből, s persze még jobban teszik a dolgukat, hogy a sorozat valamilyen szinten tényleg hiteles legyen, ne pedig gagyi és idegesítő. A második évad aztán feltette az i-re a pontot, hisz tovább bővült a sorozat univerzuma. Csupán nyolc epizódos évadról beszélhetünk, így nem kell elviselnünk töltelék epizódokat, melyben nem haladnak előre a történetszállal. Az idei évadot vártam, azonban sajnos akadtak idén már negatívumok is.
Tovább…
The Office: 2.évad
Rekordidő alatt tettem magamévá a The Office második évadát. S bizony be kell látnom, hogy egyik legnagyobb hibát követtem el, amikor a Viasat3-on elkapott epizódok után nem ültem neki normálisan a sorozatnak. De ugye, ami késik az nem múlik, így hát erőt vettem magamon múlt héten, s szépen elkezdtem begyűjteni az epizódokat.
Sajnos az első évad pusztán hat epizódból állt, így a benne rejlő lehetőségeket csak felszínen kapargatta az előző etap, így a második évadra igazán felfejlődött a sorozat, s bizony kenterbe verte az előző évadot.
The Office: 1.évad
A The Office-szal már korábban megismerkedtem a Viasat3 jóvoltából jó pár elkapott epizód kapcsán, amire akkor leltem rá, amikor épp a csatornák között váltogattam. Az máig rejtély, hogy már akkor is felkeltette a figyelmemet, s mégse kezdtem el nézni, hisz a sorozat már a hetedik évadát fejezte be kint, s már zsákban van a nyolcadik is.
Ugye az LCD tv vásárlással eléggé megváltozott a sorozatozási szokásom, hisz ha valóban élvezni akarom a szóban forgó szériát, akkor annak epizódjait kénytelen vagyok HD-ben leszedni. Egy olyan szériánál, ami már évek óta megy necces, hogy korábbi epizódjai fellelhetőek ebben a formátumban, vagy ha igen, akkor valóban olyan helyen, ahol sávszélességemet teljesen kihasználva merevlemezemre röppenjen a legkevesebb idő alatt. Azonban a The Office-szal rendkívül nagy szerencsém volt, hisz egyik közkedvelt oldalamon belefutottam a széria összes epizódjának HD változatába. Így nem volt megállás, azonnal le is érkezett az első évad, amit tegnap hajnalban be is fejeztem, hisz az epizódok össz-vissz 20-23 percesek, s az első évad csak hat epizódból állt.
Tovább…