Rise Of The Planet Of The Apes (A majmok bolygója: Lázadás)

Még kristálytisztán emlékszem azokra az időkre, amikor még – számomra legalábbis – élvezhető műsorokkal volt tele a szabadon fogható csatornák programja. A lakosság többségéhez hasonlóan az 1997-ben induló kereskedelmi csatornákra mi is rácuppantunk erőteljesen. Kezdetben még nézhető tartalommal bíró adók közül az RTL Klub volt az, amely szombat (vagy vasárnap?) délutáni tévézésnek a Majmok bolygója öt epizódját választotta több héten keresztül. Mivel a család többi tagja ezt szerette volna nyomon követni, s videokazettán, reklámmentesen megörökíteni az utókornak, így számomra felért egy halálos csapással, hogy a konkurens csatornán futó Flipper névre hallgató delfin kalandjait nélkülöznöm kell (…és most itt tessék nem röhögni!). Már akkor sem tetszett a kötelező program, s későbbi években, ha szembefutottam a szériával szó szerint a hideg futkosott rajtam. Felnőve sem sikerült megszeretnem – az egyébként sokak által istenített – sorozatot, habár több kulcsjelenete maradt meg a fejemben vegyesen mindegyik részből.
A klasszikus sorozathoz fűződő undorom ellenére unaloműzőnek megnéztem a 2001-es változatot, mert bíztam abban, hogy talán egy újabb film sokkal nagyobb hatással lesz rám, s sokkal jobban tudok majd rajta szórakozni. Nem teljesen így lett, mert ugyan végignéztem, de már a film felénél kikapcsoltam volna az egészet. Annak ellenére, hogy nagy filmbolond vagyok mostanság hadilábon állok velük, mert a friss alkotásokkal kapcsolatban vagy nagyon kicsit, vagy egyáltalán nem vagyok képben. Ebből fakadóan számomra meglepetés volt, amikor értesültem a film digitális adathordozón való megjelenéséről. A kiadvány pozitív összképet mutatott magáról, így azonnal előkerestem egy előzetest, mely teljesen megfogott. Úgy voltam vele, hogy ha a film nem is lesz jó, de legalább a látvány miatt megéri megnézni, de természetesen kizárólag HD minőségben. Utóbbi hozta azt a minőséget, amit elvártam, s a film pedig egy hatalmas pozitív csalódás volt részemről. Magát a filmet tavaly láttam először – bár rejtély, miért nem született erről írás a blogon -, de újranézve a filmet véleményem nem változott, s több olyan dolgot is felfedeztem, ami felett elsiklottam az első megtekintéskor. És persze az sem elhanyagolható részemről, hogy az újranézési faktor nálam igencsak erős, így gyors döntés eredményeképp meg is tettem az első lépéseket, hogy a film a polcomon lehessen Blu-ray formátumban. Az alaptémából hét film készült tehát, melyből egy lett telitalálat nálam. Jó irány…

Tovább…

The Hunger Games (Az éhezők viadala)

Nagyon sokan ajánlották a filmet. Az előzetes után is kétségeim támadtak, hogy vajon ezt meg akarom-e nézni. Bevallom, hogy a majd két órás játékidő volt az, ami igazából rémített, mert mostanság eléggé hadilábon állok a szabadidővel, így nem szerettem volna egy olyan filmre pocsékolni, amelynek az előzetese se fogott meg annyira, hogy én nekiüljek.
Miután lassan az összes megtekintetlen sorozatepizódot megnéztem a karácsonyi dőzsölés közepette, s egész nap játszani se lehet, továbbá a röpködő mínuszok is arra kényszerítenek elsősorban, hogy a négy fal közt töltsem a fennmaradó időmet, így végül unalmamban a merevlemezemen landolt a film HD változata, s a mai napon úgy döntöttem, hogy megnézem. Bevallom őszintén igyekeztem semmiféle elvárást nem támasztani felé, mert mostanság nagyon sok minden pont emiatt vérzett el nálam. S ebből fakadóan talán, de sikerült jól éreznem magam a majd két óra alatt. Nem mondom, hogy rendkívül jó filmet láttam, de legalább úgy keltem fel az ágyból, hogy nem bántam meg a ráfordított időt. És mivel mostanában egyre kevesebb azon új filmek száma, mely felkelti a figyelmemet, vagy megtekintés után tetszési index pozitív irányba billen igencsak kevesen vannak.

Tovább…

Blu-ray: Jurassic Park – A trilógia

Rengeteg olyan vizuális tartalom van, ami számomra meghatározónak számít. Függetlenül attól, hogy az zene, film, játék vagy épp valami más. Idővel természetesen több dologra lettem nyitott, s sok minden keltette fel a figyelmem, s ebből fakadóan pedig kiszélesedett az érdeklődési köröm, s több dolog lett nekem fontos. A szellemi szórakozást nálam elsősorban a vizuális dolgok jelentik. Filmek, sorozatok, és játékok. Ezeket követik a mindennapi dolgok, mint a zenehallgatás, kirándulás, vagy egyéb szabadtéri programok. Habár utóbbiról kevés szó esik, hisz magánéletem jelentős részét képezik, így arról pedig nyílt publikum előtt csak részben vagyok hajlandó megnyilvánulni védve ezzel személyemet, s környezetemet.
Visszakanyarodva első számú szórakozási faktorhoz, mely jelentősen kiszélesedett. Ennek leginkább két oka van: a világ rendkívül nagy mértékben fejlődik, s ebből fakadóan több dolog kelti fel a figyelmemet. Illetve időközben felnőtté válás magával hozta a munkahely meglétét, így már anyagiak nem igen állnak útban, hogy ennek a „hobbimnak” hódoljak. S ebből fakadóan pedig kevés olyan alkotás van, ami valóban meg tud fogni.

Más volt a helyzet viszont gyermekkoromban. Annak ellenére, hogy a húszas éveimet taposom hatalmasat változott a világ. A szórakozás kimerült a szabadtéri játékban, biciklizésben. Otthoni szórakozást a TV jelentette főképp, vagy esetleg egy videózás, ha volt az embernek egy ilyen készüléke. Mivel mi elég későn újítottunk be egyet valamikor 2000 környékén, így gyermekként legfőbb szórakozás a TV volt. Nem is nevezhető véletlennek, hogy amikor először műsorra tűzte az RTL Klub az első Jurassic Park-ot mélységesen beleestem olyannyira, hogy napokig a hatása alatt voltam. Ez az évek alatt csak nőtt, így mennyekben jártam, amikor végül megvettük az első videót, s a közeli videotékába vettük az irányt, hogy a folytatást is láthassam. Később sikerült mindkét epizódot megszerezni VHS-en, s úgy próbáltam ösztönözni a harmadik epizód megvételére a szülőket, hogy rongyosra néztem az első két részt. Végül inkább beadták a derekukat, mint hogy százkettedjére is megnézzem az első részt.
A VHS-t végül szép lassan leváltotta a DVD. Mivel az asztali lejátszók elérhetőek voltak, így hamar lett egy. De szigorúan olyan, amivel nem csak eredeti lemezeket lehet nézni. Tanulói státuszomból kiindulva anyagi jövedelmem havi szinten egyenesen arányos volt a nullával, így a trilógia teljes egészében kimaradt az életemből eredeti DVD formátumon. Amikor pedig lehetőségem lett volna rá már váltottam a következő generációra, s részemről lezártnak tekintettem a DVD korszakot. Tavaly viszont bejelentésre került, hogy a trilógia egy szép díszdobozos kiadás keretén belül megjelenik idehaza is. Az öröm nagy volt, habár a megjelenéskor még csak a HD tartalom kihasználására alkalmas lcd tv-vel rendelkeztem. Egyrészről sajnáltam volna húszezret kiadni egy ilyen kiadásért. Főleg úgy, hogy sem asztali, sem PC-s Blu-ray lejátszóval nem rendelkeztem. Ugyan időközben szert tettem egyre, de a negatív kritikák hatására letettem arról, hogy ezt a kiadást megvegyem eredetiben. Gondolok itt a gyári csomagolás alatt rejtőző ujjlenyomatos és karcos lemezekről, illetve az elszabott díszdobozról, amiből simán kilóg a fekni. Végül múlt hónap elején belebotlottam a hírbe, miszerint külön-külön is megjelennek az epizódok.

A megjelenési időpont elvileg december 31 lett volna online áruházban, ami később „megjelenési időpont még nem ismert” szövegre módosult. Úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretném, ha a kiadványok a polcomra kerülnének, hisz gyerekkorom egyik legmeghatározóbb filmjéről van szó, amit rengetegszer láttam.
Azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy a legszebb dolog, ha az ember markát pénz üti, méghozzá úgy, hogy nem is számít rá. Ez velem is megtörtént, s úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s némi vásárlást csapok. Bevallom őszintén minap megláttam a Matrix trilógiát leértékelve, s azért indultam. Azonban saját meglepetésemre a fent látható három kiadványba botlottam. Így szinte azonnal a kosaramba került, s célirányosan a pénztárhoz mentem. Nem kell mondanom, hogy az üzletben való tartózkodásom ideje jó, ha elérte az egy percet. Hazafelé pedig mosolyogva tekertem haza a bringámon, s az sem zavart, hogy majdnem odafagytam a drótszamaramhoz.

Abban már biztos voltam, hogy mindhárom epizódot meg kell néznem extrákkal együtt. Annak ellenére, hogy láttam már tavaly az eredeti lemezről készült másodpéldányokat, így sejthető volt milyen képi minőség vár majd rám, de mégis kíváncsi voltam milyen lesz ilyen példányról megnézni a korszakalkotó filmet, mely 63 millióból készült, s világszerte 913 millió dollár bevételt termelt.
Egy teljesen új élménnyel gazdagodtam, s a film végén ismét azt az érzést éreztem, mint gyermekként. Új technológia, új határok, s egy teljesen új érzés kerített hatalmába. Szerencsére nem állóképes menüt kaptunk, s emellett pedig rengeteg extrát is rázsúfoltak a lemezekre, melyekből kedvemre szemezgettem. Bár bevallom a film jobban érdekelt, mint az extrák mennyisége és minősége, de azért az utóbbira sem volt panasz. A képminőségre egy 5-ös skálán 4,5-öt adnék, ugyanis akadtak benne szemcsés részek. Mondanám, hogy régi film, hisz jövőre „ünnepli” a huszadik születésnapját, de ha alapul veszem az Aliens Blu-ray kiadványát, melynek transzfere tökéletes felett van bőven akkor azt mondom, ezt nem fogadom el kifogásként.

Sokak szerint az első epizód volt az etalon, s a folytatások már nem érnek fel hozzájuk. Ha a tömeg ízlését nézem, akkor valahol igazuk van, hisz a második epizód 73 millió dolláros büdzséjéből vissza a stúdiónak „csak” 610 millió dolláros bevételt tudott felmutatni. Az első epizódban is bőven akadtak logikátlanságok, illetve bizonyos történeti zavaró tényezők, de ennek ellenére én szerettem, mint sokan mások. A második részre is bőven igazak ezek, de azok táborát erősítem, akiknek mindkét rész tetszett. Nálam az első két epizód egy szinten mozog, így szívesen néztem újra HD felbontáson ismét.
Extrák tekintetében hasonlókat kaptunk. Majdnem két órányi tömör háttéranyag, ami azért nem elhanyagolható. Persze így is akadt olyan, amibe bele se ütöttem az orrom, mert nem tartottam érdekesnek. Bár ez annak is betudható, hogy időm nem sok volt rá, így elképzelhető, hogy majd karácsony tájékán újra előveszem a kiadványokat, s teljesen kivesézem őket extrák tekintetében. Képminőség pedig csodálatos volt, s nem tapasztaltam olyanokat, mint az első rész esetében.

És akkor elérkeztünk az utolsó részhez. Habár a borító oldalán leírás alapján a „trilógia záródarabja” címszó szerepel erősen remélem, hogy ez tényleg így van. Ugyan az első két rész tetszett, s a harmadikat is sokszor újranéztem, de valahol mégis hiányérzet maradt bennem utána. Ugyanis a harmadik rész a tökéletes példa arra, amikor valami kifullad. A második epizódban rengeteg jó ötlet volt, s a harmadik is akadt tény, de iszonyatosan meglátszik, hogy már más rendező keze alatt készült. A megítélés is igencsak negatív irányba tolódik, s nem is csoda, hogy a 93 millió dolláros készítési költségekből összesen hozzávetőleg 320-at tudott csak visszaforgatni a gyártónak. Nem is lenne akkor csorba a harmadik epizód, ha éppenséggel mindenféle katarzis nélkül nem zárták volna le. Kb. olyan érzése van az embernek, mint ha menet közben elfogytak volna az ötletek, s egyszer csak lemaradt volna a vége.
Az extrák elég karcsúak lettek már erre a lemezre, de ahogy nézem nagyjából azok kerültek rá, amelyek a DVD-re is. Viszont egy remek látványorgia, mely tényleg jól néz ki HD-ben, s nem igazán lóg ki a CGI dinoszauruszok, mint az első két rész esetében, melyek nagy felbontásban jobban láthatóvá tette azokat.

Összességében azt kaptam, amit vártam. Megvagyok elégedve a kiadványokkal, habár az tény, hogy a díszdobozos kiadás lemezeit dobták külön-külön piacra. Ez azért zavart engem picit, mert nekem bejöttek a borítótervek a DVD kiadással egyetemben, s mostani trend szerint a lemezeket is ezekhez igazítják. Itt pedig határozottan úgy néznek ki, mint ha nem ezekhez a kiadásokhoz készültek volna. Mert mondjuk nem is ezekhez készültek tulajdonképpen.
Az extrák mennyisége elfogadható, s az viszont bónusz mindenképp, hogy jó néhány kisfilmet tavaly rögzítettek, így szinte az összes eredeti szereplő megszólal a filmek kapcsán, s így aztán teljes képet kaphatunk, hogy mi történt a színészekkel. Bár arra rácsodálkoztam, hogy a férfi színészek hogy megöregedtek, s a női színésznők pedig mennyire kikupálódtak. Véleményem szerint az első két rész bárkinek ajánlható, a harmadik pedig kizárólag rajongóknak.

Resident Evil: Retribution

Én azok táborába tartozom, akik a Resident Evil nevet először film kapcsán ismertem meg, s csak aztán tettem próbát a játékkal, melyből a mozgóképes mozi készült. Az első három epizód nekem felettébb tetszett. Ezeknek a hatására ültem neki a játékoknak is, melyek felemás érzést keltettek bennem. Ellenben az Afterlife alcímre keresztelt negyedik epizódnál már kicsit mocorgott bennem valami annak kapcsán, hogy valami nem stimmel már a sorozattal, s minőségi szempontból kezd süllyedni az egész.
Idén szeptemberben viszont megérkezett a folytatás Retribution névre hallgató ötödik rész. Az új epizód egyébként roppant mód érdekelt, s terveztem is megnézi a moziban, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt sikeresen lecsúsztam a premierről. Mivel nem szerettem volna mindenféle szutyok mozis minőségben megtekinteni, így kénytelen voltam várni addig, míg meg nem jelenik, vagy idő előtt nem kerül fel a virtuális világba valamiféle nézhető változat. Nos, utóbbi megtörtént, így végre én is megnézhettem az új részt.

Tovább…

The Dark Knight Rises

Őszinte leszek. Annak ellenére, hogy nagy filmrajongó vagyok az utóbbi évek mozis felhozatalát nem igazán követtem nyomon, s nem is nagyon vártam egyetlen egy alkotást sem. Tény, hogy idén háromszor is sikerült eljutnom, s ebből szerencsére csak eggyel kapcsolatban ért csalódás. Az év legjobban várt filmje az új Batman trilógia, a The Dark Knight Rises volt sokak által. Az eddig elkészült összes filmet láttam a témában, de igazából egyik sem kápráztatott el. Így a várakozásom gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Hamarosan megjelenik digitális adathordozón is a film, így nem volt kétség, hogy közvetlenül a megjelenés előtt kikerülnek majd a nézhető kópiák, melyet a gyakorlott internetező sávszélességétől függően könnyen megszerezhet. Így tettem én is. A megtekintés után pedig kijelentem, hogy nálam az „év filmje” díjra továbbra is a The Amazing Spider-man és a Silent Hill: Revelation illeti.

Tovább…

És íme: The Amazing Spider-man Blu-ray!!

Körülbelül egy hónappal ezelőtt jött a hír, hogy a nyár egyik nagy sikerfilmje a A csodálatos pókember érkezik Blu-ray-re méghozzá november 14-én. Én is azonnal rácuppantam, hisz rendkívül tetszett. Azonnal le is adtam az előrendelésemet, s vártam mikor jelenik meg. A mai napon úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem a helyi műszaki szaküzletbe, hogy megnézzem élőben milyen az a telefon, amit én kiszemeltem magamnak, amikor is abba botlottam, hogy az egyik tévén maga a film megy alatta pedig a különböző kiadások találhatóak. Nem tétlenkedtem, így azonnal a kezembe kaptam, s a pénztár felé vettem az irányt.

A kiadvány egyébként korrekt. Először is kaptunk hozzá egy slipcase-t, melynek funkciója eddig nekem ismeretlen. Teljesen angol nyelvű azon kicsit azért felröhögtem, hogy oda volt ragasztva a hátoldalra a magyar ismertető. Kicsúsztatva természetesen a lemezek, borítók teljesen magyar nyelvűek. A tartalomra nem lehet panasz, hisz minden kapott magyar feliratot. A képre nincs panasz, tűéles. Az extrák is elfogadhatóak. Mindegyik kapott magyar feliratot. A kimaradt jelenetek és az „Így készült..” a maga két órányi játékidejével valóban rendkívüli csemege azoknak, akik szeretik a plusz tartalmakat.
És akkor a kiadvány képekben:

Jön: Jurassic Park 3D

Nem vagyok elájulva a 3D-től. Nekem tökéletes, ha moziban 2D-ben látom az épp kiszemelt filmet. A Jurassic Park egyik kedvenc filmem, s sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon milyen is lehetett annak idején moziban megnézni. Úgy tűnik erre nem sokára lehetőségem lesz, ugyanis a legendás első rész érkezik 2013 április 5-én 3D-ben a mozikba. Ismét egy film, melyet moziban kell megnéznem.

Blu-ray: X-men Origins – Wolverine

…és igen. Újabb lemezzel bővült a Blu-ray gyűjteményem. Az újabb kiadás természetesen angol nyelvű, de szerencsére az angol nyelv nekem nem okoz gondot, így ez nem jelentett számomra problémát a rendelésnél. Természetesen most is vateráról rendeltem. Ez összesen 1590 forintomba került postaköltséggel együtt. Megérte? Meg.
Arról nem is beszélve, hogy jó magamnak is sikerült eladást bonyolítanom, tehát még kerestem is az oldallal.

Silent Hill: Revelation

Körülbelül öt évvel ezelőtt egy esős délután unatkoztam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így szokásomhoz híven elkezdtem az interneten nézelődni nézendő dolgok iránt egészen addig, míg egy filmes oldalra nem találtam, ahol ajánlatként a Silent Hill volt. Az előzetes, s a leírás meggyőzött, s még aznap délután megnéztem a filmet, amely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azonnal elkezdtem háttéradatok után kutatni. Ekkor még nem tudtam, hogy egy igen népszerű horror játék volt az alapja a filmnek. Az első rész nyitva hagyott befejezésének köszönhetően nem tudtam ellenállni, s szinte bújtam a weblapokat minden információért. Olyannyira tetszett a film, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne üljek neki a játékoknak. Bő négy évvel ezelőtt még az iskolapadot koptattam, s ez volt az egyetlen olyan hátráltató tényező, ami miatt az összes PC-re megjelent rész végigjátszása három hónapot ölelt fel nálam. Óhatatlanul is rajongója lettem a szériának, s talán kijelenthetem, hogy a Silent Hill volt az a húzócím a játékok világába, aminek nem a látványa, játékmenete fogott meg, hanem a története.
Az elmúlt években a játszható címeknek köszönhetően kitöltötte azt az űrt, amit az első rész hagyott a nyitott és meglehetősen sokkoló befejezésével, amikor is tudomást szereztem a második rész létezéséről. Bevallom őszintén az elmúlt fél év eseményei, s munkámból kifolyólag nem tudtam követni a híreket, így igen erős meglepetés volt, amikor csak pár hónap választott el a premier dátumától. Belőttem magamnak egy szép naptári napot, amikor szerettem volna megtekinteni a filmet, azonban nem tudtam addig várni, így nem meglepő, hogy szinte majdnem a premier napján már a teremben ültem. A film nézése közben pedig ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a The Amazing Spider-man megtekintésekor: megjelenéskor azonnal kell nekem ez a film Blu-ray lemezen! Lévén nem nagyon szeretnék eredeti kópiákért 6-7 ezreket kiperkálni, s erre zokszó nélkül kiadnék ilyen összeget akkor ez árulkodó, hogy mennyire tetszett a film.

Tovább…

Jégkorszak 4 – Vándorló kontinens

Évente általában több animációs film is a mozikba kerül. Többségük érdekel, de valahogy nem érzek késztetést arra, hogy el is menjek megtekinteni a moziba. Persze amikor megjelenik megtekintem, s ha úgy ítélem meg később akár felkerülhet azon filmes listára, amelyeket szeretnék majd egyszer eredeti lemezen is a polcomon tudni.
A Jégkorszak az egyik olyan animációs film, ami maximálisan elnyerte a tetszésemet. Nem mondom, hogy fanatikus rajongója lennék a sorozatnak, hisz a negyedik részre se ültem be mozizni, de ellenben júliusban nem hagytam ott az első részt Blu-ray lemezen, hisz az ár korrekt volt. Bár vártam a negyedik rész megjelenését, hisz abban biztos voltam benne, ha a minőségi szintet nem is üti meg, de a képi megjelenése főleg HD-ben minden bizonnyal nagyszerű lesz, s már ezért érdemes lesz megnézni. Így rendkívül örültem, amikor végre nézhető minőségben is elérhetővé vált számomra, s amint időm engedte meg is néztem. Olvasgatva mások véleményét elég megosztóra sikerült a Vándorló kontinens alcímet viselő új epizód. Szerencsére nekem különösebb problémám nem volt vele, s nagyszerűen szórakoztam a másfél óra alatt.

Tovább…