Platform: Playstation 4
Exkluzivitás. Ez az a szó, amit a játékos társadalom negatív jelzőként él meg. Nem is véletlen, hiszen az esetek többségében egy adott játékos egyetlen platformon merül el a virtuális világ alkotta lehetőségekben. Nem a legjobb dolog, amikor valaki szembe kerül egy olyan tartalommal, ami elnyeri a tetszését, majd pedig szépen pofára esik, hogy kizárólag egy adott platformon érhető el, amivel ő nem rendelkezik.
A fő platform nálam nagyon sokáig a PC volt, s jelenleg is az. Elsősorban azért, mert szinte mindenre használom, így a benne rejtőző erőt ki is tudom használni. Konzol vásárlást nem terveztem, azonban tény, hogy az exkluzív címek nagyon kecsegtetőek voltak. Annak idején még rendelkeztem Blu-ray lejátszóval, amelynek működése olyan érzetet keltett, hogy nagyon szeretné már magát megadni. Amikor rájöttem, hogy a Sony masinája multimédiás lejátszóként is használható, így úgy döntöttem beszerzek egyet,hogy pótoljam a hiányosságaimat. Az Uncharted volt az egyik, amely olyannyira megvett magának, hogy a negyedik epizód felkeltette bennem azt a vágyat, hogy a legújabb masinát is be kellene szerezni. Feltéve, ha játszani akarok vele. Szerencsére az összes exkluzív cím megjelent a negyedik generációs gépre. Azonban tény, hogy a The Nathan Drake Collection volt az utolsó lépés ahhoz, hogy én is Playstation 4 tulaj legyek.
Tovább…
Kategória: Gamer sarok
Nem vásárolok Tomb Raider játékot januárban – Eddig tartott!
Már korábban kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider nem marad örökre Xbox exkluzív játék. Az is kiderült, hogy most januárban fog majd érkezni. Viszont mivel nem nyűgözött le teljesen, így úgy döntöttem, hogy ha már egyszer magaménak tudhattam, így első körben várok februárig, hogy meglássam milyen beosztásom lesz. Hiszen nincs értelme megvennem, ha nem tudok leülni elé.
Rajongónak lenni sohasem könnyű. Főleg azért, mert az ember ilyenkor kénytelen sok időt rászánni a rajongásának tárgyára, illetve képes abba a körbe belelépni, amikor ténylegesen minden sz*rt megvesz, amire a rajongásával kapcsolatos. És nem is beszélve a rengeteg kiadásról, mely többnyire ugyanazt tartalmazza, csak épp máshogyan néz ki a csomagolás.
A 2013-as epizód nekem elnyerte a tetszésemet annak ellenére, hogy kezdetben nem rajongtam sem a koncepcióért, sem pedig a videón látott gameplay-ért. Már a megjelenés napján megvásároltam, s nem bántam meg, hogy felkerült a polcomra. Elsődleges platform nálam továbbra is a PC. A „néhai” Xbox 360-ra kizárólag azért vásároltam meg egy akció keretén belül, mert látni akartam, hogy hogyan is fest, s mire kell számítanom az új résszel kapcsolatban. Mennyire is lesz lebutítva, hiszen a 2013-as rész grafikus motorját használták.
Mivel a PC-m teljes fenevaddá érett technikailag, így a fentebb említett rész zökkenő mentesen fut teljes grafikai beállítás mellett. November végén végül megvásároltam a Playstation 4-et, így örömmel ugrottam neki a remastered játékoknak, melyek ugyan szépen festettek az előző generáción is, de azért Full HD TV megköveteli a Full HD felbontást. Ma csak kóvályogtam a Playstation Store-ban (semmi vásárlási szándék nélkül), erre ez lett a vége:
Ugyan semmi szükség nem volt a megvásárlásra, de annyira csábító volt a 3690 forint, hogy végül megvásároltam a játékot.
Nem tudok akcióról, de ez nagyon jó ár volt érte.
Rise Of The Tomb Raider januárban PC-re!
Nagyjából egy emberként hördült fel a Tomb Raider rajongók, amikor kiderült, hogy a legújabb játék Xbox exkluzív lesz.
Rám aztán nem lehet mondani, hogy nem vagyok rajongó, hiszen mikor megtudtam, hogy a 360-as konzolra is érkezik majd rögtön is beszereztem egy olyan gépet. Igaz, hogy szinte egy regényt írtam novemberben a játékról, de azt kell mondanom, hogy mély nyomokat azért nem hagyott bennem. Ennek ellenére azért kíváncsi leszek a PC-s portra, ámbár már most tény, hogy nem vagyok hajlandó digitálisan megvásárolni, hiszen én szeretem, ha valami a kezemben van fizikai adathordozón is. Egyelőre annyi bizonyos, hogy január 29-e a dátum, amikor megjelenik a játék, s szerencsére az összes megjelent DLC is jár vele. Mindenesetre pár kép azért napvilágot látott:
A minimális gépigény persze kecsegtető, de a maximum élményhez szükséges technikai speckók még nem kerültek napvilágra. Minden bizonnyal szebb lesz majd, mint az Xbox 360-on, ámbár tény, hogy azért nem biztos, hogy rögtön első nap megvásárolom majd a játékot. Elképzelhetőnek tartom, hogy megvárom majd a február eleji fizetést…
Karácsonyi ajándék…
Korábban már írtam, hogy január helyett még idén leadtam a rendelést a The Nathan Drake Collection-re. Ahogyan sejtettem karácsonyra meg is érkezett…
The Last Of Us: Remastered teszt
Platform: Playstation 4
Az emberek többsége a vizuális világban találja meg a szórakozási lehetőséget. Azonban továbbra is akadnak olyanok, akik nem szeretnek eme megalkotott világ passzív részesei lenni, s csak ülni vagy feküdni a képernyő előtt bámulva az ott történő események. Az aktív résztvevők pedig nem mások, mint a játékosok. Személyiségük egészen széles skálán mozog, hiszen kezdődik az alkalmi játékosokkal, s végződik az orvosi esetnek is felfogható függőkkel. Magamra nézve én valahol az arany középúton ballagok.
Egy játékosnak a társadalomkritika mellett mi jelenthet még problémát? Az exkluzív alkotások. Ezek azok, melyek egyetlen egy platformra érhetőek el, s bújtatott vásárlás ösztönzőként hatnak az emberekre. Megvoltam a számítógépemmel, s egyáltalán nem akartam játékkonzolt, mert nem volt (s most sincs) annyi cím, aminek többször nekiugranék. Ellenben filmnézési szokásom megvolt, s a The Last Of Us volt az, ami végül rávett, hogy DVD/Blu-ray lejátszóként is üzemeltethető Playstation 3-ba vessem a hitem. A minőség jelen volt mind grafika, mind tartalom tekintetében. De jött a következő konzol széria, s ezzel egyetemben a felújított képminőséggel megáldott Remastered kiadás. Egy év után végre ezt is magamévá tettem.
Január helyett december
A Playstation 4 beszerzésével megjelent az igény afelé, hogy az általam szeretett előző konzolos játékok Remastered kiadásban beszerezzem. Ugyan januárra terveztem lévén oda időzítettem be egy jóleső egy hetes szabit a decemberi bolondok háza után, de végül úgy döntöttem, hogy decemberre megrendelem a The Nathan Drake Collection-t.
A játékot használtan egy nem ellenőrzött felhasználótól 12 990 forintért tehettem volna magamévá (naná, hogy legalább egy ezres a szállítási költség), újonnan pedig a legolcsóbb helyen 15 990 forint, míg a legdrágább pedig 19 990 forint. Mivel az angol amazon oldalán is van lehetőség használt termék vásárlására, s egy olyan eladót találtam meg, akitől már többször rendeltem, így végül úgy döntöttem, hogy megfelelő lesz nekem 11 710 forintért a fentebb említett játék, noha a szállítási költség erre 1910 forint, hiszen Angliából érkezik.
A két hetes szállítási idő nem gond, hiszen egyébként sem lenne időm nagyon játszani. Mivel munka előtt, munka után nem is nagyon szoktam, így végül csak szabadnapokra korlátozódik ez a tevékenység, ami most erősen meg fog csappani.
Mivel a kiadvány az előző generációra kiadott három epizódot tartalmazza, így azt hiszem a december, s a január is le lesz fedve játék szempontjából.
The Next Generation…
A blog keretén belül már többször leírtam, hogy inkább leülök a TV elé, s vizuális tartalmak felé fordulok ahelyett, mint alkohol mámorban fetrengenék valamelyik házibuli vagy disco padlóján. Az elmúlt években ezen a téren nagyon sok vásárlás történt, így megszületett az az elhatározás, hogy nekem is ideje lenne beszereznem egy Playstation 4-et, hiszen felbontása, s tudása tökéletesen illene a jelenlegi televízióm tudásához. Az elhatározásból a mai napon tett lett:
Azt már korábban is leírtam, hogy véleményem szerint horrorisztikus ára van a gépnek, s a hozzá tartozó szoftvereknek is, továbbá abban az esetben is, ha használt változatot szeretnék magaménak tudni. Végül mind gép, mind pedig szoftver új állapotban lett megvásárolva.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok hajlandó kipengetni egy játékkonzolért 120 ezret, legalábbis fizetésemből végképp, hiszen legalább két hónapig kellene rá spórolnom. Így azt az utat választottam, hogy a meglévő Xbox 360-at a digitális profilommal együtt (persze minden személyes adat kitisztítása után), s a Playstation 3-at szépen feldobom a népszerű közösségi portálokra. Ugyan januárra terveztem ezt, ámbár úgy döntöttem, hogy karácsony előtt sikeresen el tudom majd adni. Így beszámítást megúszva hozzávetőleg 40 ezerrel több folyt be a két konzol eladásából, s így minden kedvezményt felhasználva az adott üzletben úgy lettem tulajdonosa a képen látható termékeknek, hogy a bankszámlámról pusztán 25 ezer forintot vont le a pénztár. Elégedett vagyok, hiszen egyrészről megvan a „karácsonyi ajándék” magamnak, illetve anyagilag is jól sikerült kijönnöm az egészből úgy, hogy nem kell két hónapig spórolnom.
Természetesen a beállításokkal, s a kötelező szoftver frissítésekkel (jelenleg is az folyik a háttérben) telt az idő, így a számomra elég nagy becsben tartott The Last Of Us nem került kipróbálásra. Bár arra roppant mód kíváncsi lennék, hogy azt a bitang nagy fehér címkét, ami a borítón díszeleg miért is nem lehet a fóliára ragasztani? Mondjuk tény, hogy nem a borítót fogom bámulni, s nem azzal fogok szórakozni, de azért frusztráló jelenség eléggé.
Rise Of The Tomb Raider teszt
Platform: Xbox 360
1996-ban egy új csillag tűnt fel a videojátékok vizuális égboltján. Ez volt a Tomb Raider (amiről annyit érdemes még tudni, hogy a teljes játék HD textúrákkal elérhetővé vált mobiltelefonokra ebben az évben). A Core Design egy olyan játékot hozott létre, melyben mind az akció, mind pedig a kaland műfaj elemei megtalálhatóak. E mellé lélegzetelállító grafika, s hatalmas bejárható területek tartoztak, s mindezek mellett pedig egy rövid időn belül szexszimbólummá váló női karakter is feltűnt. Ő volt Lara Croft.
A játékosok szórakozni akartak, s a kiadó ebből az igényből pedig profitot szeretett volna. Ebből fakadóan a széria 1996-tól egészen az ezredfordulóig öt egész epizódot, s ez mellett pedig négy kiegészítő részt tudhatott magáénak. Mivel az alap koncepció ugyan az maradt, s csak minimális változás történt az epizódok között, így végül a készítők új generációs megvalósításban gondolkodtak, amely az alapjaitól építi újra a szériát. Ebbe az eredeti fejlesztő csapat szépen bele is bukott, így 2006-ban a Crystal Dynamics vette át a staféta botot. Nekik csak három epizódot kellett elkészíteniük ahhoz, hogy a sorozat lassan húsz éves pályafutása alatt a siker érdekében harmadik reboot megoldásához nyúljanak. A sorozatot az alapoktól írták újra, s szerencsére pozitív fogadtatásban részesült. Történeti lezáratlansága pedig folytatásért kiáltott, mely a Rise Of The Tomb Raider alakjában valósult meg.
Tovább…
Kalandra fel!
Tudni illik rólam, hogy nem vagyok túlságosan korán kelő típus. Az vagyok, aki fenn van legalább egy, de akár három óráig is, hogy utána késő délelőtti órákba kelljen fel (ezért is imádom többek között, amikor délutános vagyok).
Tegnap hasonlóan jártam el, de mivel nem tudtam tovább fenn lenni, így végül már egy órakor az igazak álmát aludtam. Ilyen ébredést szeretnék azért, hiszen reggel 8,15-kor csörgött a telefonom, hogy megérkezett a futár:
Roppant mód örültem neki, habár neki kell készülnöm a játéknak, s vissza kell térnem ebbe a dimenzióba, hogy éberen nézhessek a kalandok elé. Előtte persze némi koffein pótlás, s étel mindenképpen kell.
Ami viszont pozitívum, hogy megint sikerült eltakarnom a szekrényem valódi „énjét”, eme csodával, melyet a játékhoz kaptam:
Feltehetően bírja nagyjából egy évig, míg egy nagy rohanás közepette véletlenül bele nem „kapaszkodom” az oldalába, s nem tépem le.
360-ban is elfogadható lesz az új Tomb Raider!
Ha elég gyors lesz a futár, akkor minden bizonnyal már jövő hét pénteken kipróbálhatom, hogy milyen is lesz majd az új kaland. Viszont eddig is sokszor megemlítettem, hogy nem értem, hogy miért nincsen gameplay videó az előző generációs játékhoz főleg úgy, hogy már előrendelhető is, tehát biztosan megérkezik majd rá. Végül a mai napon (négy nappal a megjelenés előtt, ugyebár) végre megérkezett.
Azt gondolom elfogadható.