Kategória: Sorozat

A mi kis falunk: 8.évad

Kecskenyál

Mivel nem sok írás született A mi kis falunkkal kapcsolatban, így elgondolkoztam azon, hogy vajon hol is hagyhattam abba. Azt kell mondanom, hogy a széria a kezdetekkor még tetszett, aztán már csak nézhető volt végül már arra eszméltem fel, hogy már elfelejtettem megnézni az új epizódokat. Végül pedig úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Aztán gondolkoztam, hogy hol is hagytam abba, mert mivel az első évadok tetszettek, s elfogyott a néznivaló úgy döntöttem, hogy ismét visszatérek a megszokott kis faluba, de úgy, hogy elkezdem az első résztől. Végül eljutottam a nyolcadik évadig, s rájöttem, hogy ekkor hagytam abba.

Tovább… →

IT: Welcome To Derry – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

2017 filmes szempontból nekem remek év volt, hiszen akkor már elég régóta nem voltam moziban, s amelyek pedig kijöttek nem igazán volt élvezhető. Szinte a semmiből semmiféle tudás nélkül elhívtak az AZ vetítésére, és bejött. A második részre is jegyet váltottam, bár az már annyira nem jött be. De mivel pénzt termelt így természetes, hogy mindenképpen kell majd a folytatás. Azonban az nem mozivásznak érkezett, hanem az HBO-ra, s a mozifilmek előzménysorozata lenne. Sokan dicsérték, ámbár csak nyolc epizódos, de végül bepróbáltam az első részt, s nem kis értetlenkedés alakult ki bennem.

Tovább… →

A mi kis falunk: 7.évad

Kecskenyál

Nagyjából egy hónap kellett, hogy a sorozat újabb évadát magamévá tegyem. Ez már az az évad volt, ami előtt én már kiszálltam. A remek reklámoknak köszönhetően azonban megnéztem az első évadok előzetesét, s ismét előkaptam. Ennek kapcsán pedig eldöntöttem, hogy bepótolom a hiányosságaimat még akkor is, ha nem fog tetszeni. Bevallom kevés epizód maradt meg bennem, s kevesebbet sikerült élvezni. Azt gondolom továbbra már nem nézős a széria, s tényleg csak úgy tudom élvezni, ha egyben lenyomom szinte az összes részt, s az irritálóbb jeleneteket átugrom.

Tovább… →

A mi kis falunk: 6.évad

Kecskenyál

Annak ellenére, hogy a laptopon jó ideje elég nagy mennyiségű eddig megtekintetlen A mi kis falunk részek pihentek valahol megakadtam. Ahogyan írtam az ötödik évadnál az volt feltehetően az utolsó, amit végig követtem. Nem is véletlen, hogy nehezen haladtam vele, s mivel kevés sorozat állt rendelkezésemre, így aztán elkezdtem előkapni ismét a szériát. Nehezen ment le a torkomon.

Tovább… →

A mi kis falunk: 5.évad

Kecskenyál

A fővárosi élet és a munka egyvelege igencsak lekötötte az időmet. Ennek köszönhetően is egy időre felhagytam az írással, s mindezek mellett egyre több sorozat is kikerült a követésem alól. Ilyen volt A mi kis falunk is, melynek az első évada magával ragadott. A második évad korrekt iparosmunka volt, ami továbbra is tetszett. A harmadik évad volt, amelyiknél éreztem némi lanyhulást a sorozat iránt. A negyedik évadot vártam, hogy mit lépnek a készítők a sorozatban szereplő színésznő terhességére, de részemről az már nagyon hullámzó évad volt. Azt hiszem a szóban forgó évadot még végignéztem, s talán a hatodik közepén hagytam abba.
De mi történik akkor, amikor elfogynak a követhető sorozatok miközben az abba hagyottakat elég keményen reklámozzák? Természetesen előkaparjuk az első epizódokat, és akkor elindul a kimaradt részek pótlása, s szépen felzárkózunk az aktuális részekkel. Annak ellenére, hogy újra megnéztem a fentebb említett évadokat továbbra is a véleményem róluk változatlan. De ínséges időkben, amikor nincs mit nézni bizony jó volt ez a pótlás.

Tovább… →

Pokoli rokonok – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Sorozatokkal kapcsolatban hadilábon állok. Ennek pedig legnagyobb oka, hogy a régi kedvencek véget értek az újak pedig nem igazán jönnek be. Bevallom kevésre szánom rá magam, mert egyszerűen már nem kötnek le. A hideg idő pedig nagy úr, amikor az ember nem tud igazán szabadtéri programokat csinálni. A magyar gyártású dolgok egy ideig tiltólistán voltak nálam, de aztán volt pár olyan próbálkozás, amely után azt mondtam, hogy hajlandó vagyok adni nekik esélyt. A Pokoli rokonok első epizódját legyűrtem és inkább egy Drága örökösök újragondolásának érzem, melyet a mai napig nem tudtam befejezni napi sorozat lévén a közepén elvesztettem az érdeklődésem, s azóta se jött vissza.

Tovább… →

A király: A teljes sorozat

Kecskenyál

Soha nem kedveltem Zámbó Jimmy-t. Odahaza sem volt senkinek nagy kedvence, de valahogy ömlött a tévéből. Ami érezhető volt részünkről erősen, hiszen nem rendelkeztünk semmiféle előfizetéssel, így maradt a két kereskedelmi televízió és az egy közszolgálati csatorna. Mai napig emlékszem arra az évkezdésre, amikor az RTL Klub leadta, hogy az énekes fejbe lőtte magát, s meg is halt. Érdekes volt, de későbbiekben sok minden napvilágot látott az énekesről. Soha nem kedveltem, s a leírtak után még jobban nem lett szimpatikus. Halogattam ugyan, de a rossz időnek köszönhetően végül bepótoltam a szériát.

Tovább… →

A besúgó (1.évad)

Kecskenyál

Ha sorozatokról van szó, akkor elég nagy a lemaradásom. Egyrészről az idő jelentős részét nem a képernyő előtt töltöm másfelől pedig elég nehezen kezdek bele új szériákba. Ha mégis, akkor elég nehezen tudom őket követni hetente, s sokszor mikor lemegy az évad akkor már nem is emlékszem mi volt az, ami megfogott benne. Egy valami azonban biztos, hogy nem voltam és nem is leszek előfizetője semmilyen platformnak lévén szinte minden elérhető és felkerül az internetre. Az HBO Max új sorozatára is így találtam rá, amelyet még hajlandó voltam hetiben nézni.
Szégyen vagy nem szégyen, de azért a magyar történelemben annyira képben már nem vagyok. Egyrészről nagyon sokat felejtettem másrészről pedig magával a témával nem is foglalkoztam középiskolás korom óta. Harmadrészt mivel egyáltalán nem nézek TV csatornákat, s politikai tartalmakat sem olvasok ezáltal elég gyorsan felejtem azokat, amelyekkel elég naprakész voltam iskolás koromban. Ezek ellenére azért mégis bepróbáltam eme szériát, melynek tegnap ért véget az első évada. Kérdéses persze, hogy az első évada vagy maga a sorozat.

Tovább… →

Sorozatok a gyermekkoromból

Kecskenyál

Én azon emberek közé tartozom, akik a nyolcvanas évek vége felé született, és a kilencvenes években élte a gyermekkorát. Ismerősi ajánlásra csatlakoztam egy Facebook csoporthoz, amely tulajdonképpen azoknak jött létre, akik a kilencvenes években voltak gyermekek. Bevallom eléggé nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, hiszen mindennap több bejegyzés is napvilágot lát. Ennek is köszönhető többek között, hogy úgy döntöttem készül egy bejegyzés azokról a szériákról, amelyekért nagyon rajongtam gyermekként, vagy pedig valamilyen szinten meghatározó volt, hiszen emlékek kötnek hozzá. Az más kérdés, hogy felnőtt fejjel ezeknek a többségét már nem tudnám élvezni, és amennyiben elérhetőek lennének java részük, akkor már csak nosztalgia miatt néznem meg őket.
Mindenképpen érdekesen éltem meg ezeket a bejegyzéseket a fent említett közösségi portálon. Az internet térhódításával, és a technika fejlődésével a mai gyermekek teljesen más életet élnek, mint régen. Az, hogy ez mennyire fogja őket alakítani nem tudom, ámbár tény, hogy én is azon emberek közé tartozom, akik szerint rossz hatással lehet egy gyerekre, ha úgy akarják lefoglalni, hogy leültetik a számítógép elé vagy kezébe nyomnak egy telefont. A kilencvenes években ilyen nem volt. Anyagi szempontból nem nélkülöztünk, de nem is voltunk eleresztve, így azon gyerekek közé tartoztam, aki iskola után, vagy nyári szünetben kint biciklizett, játszott, vagy játszottunk más gyerekekkel. Ha ezek nem voltak, akkor pedig otthon voltam, és közösen tévéztünk. Ráadásul középiskolás koromig kizárólag a szabadon fogható csatornák álltak rendelkezésre, azaz a TV2 és az RTL Klub indulásáig maradt a két közszolgálati csatorna, mint szórakozási lehetőség. De nézzük szépen sorban, hogy mik azok, amelyekhez kellemes, vagy érdekes élmények kötnek, s kezdve az első bejegyzést magyar sorozatokkal. Tovább… →

La Brea: 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, illetve középiskolásként mennyire faltam a sorozatokat. Szinte vártam a szeptembert, amikor indultak az új szériák. Egy ideig megvoltak a kiválasztottak, majd pedig szépen leírás alapján sokszor olyanokat is bepróbáltam, amik koncepciók alapján nem is nagyon jöttek be. A High Concept szériák voltak az egyik kedvenceim, de aztán szép lassan véget értek, amelyeket követtem, s az újak pedig nem húztak be. Azonban most itt van a La Brea, amelyre nem tudom azt mondani, hogy minőségileg kiemelkedő lenne, ellenben lekötött, aminek nagyon örültem.

Az alapkoncepció viszonylag elég egyszerű. Egy nap földrengés rázza meg a várost, ahol egy hatalmas lyuk keletkezik, amely sok embert elnyel. Az első negyed órában persze nem tudjuk, hogy miről van szó, majd pedig hamar képbe kerülünk, hogy bizony a túlélők nem a föld alá kerültek, hanem tulajdonképpen egy másik világba. A kérdés persze adott volt számomra, hogy vajon mit is lehet tudni erről a világról, amely számomra, kissé csalódásnak hatott, hiszen nagyon sok mindent nem tudtam meg róla. De persze nyilván kell valami az évadra is, azonban tény, hogy már most látható, hogy a középpontban elsősorban a túlélés fog kerülni, továbbá pedig az, hogy a túlélők milyen élőlényekkel találkoznak majd a másik világban. Ha a karaktereket akarom számba venni, akkor azt kell mondanom, hogy ezen a téren nem túl erős a sorozat, s nem is volt olyan, akivel kapcsolatban szimpátiát éreztem volna. De természetesen kellett egy kis szappanopera is a középpontba, hiszen kell némi családi dráma ahhoz, hogy kapjon némi klisét.

Nem tudom azt mondani, hogy ez jó volt, inkább közepesnél jobb, ami arra sarkall, hogy tovább nézzem. Viszont nagyon gondolkodok azon, hogy vajon ezt hetiben kellene-e vagy csak simán ledarálni majd az egész évadot, ha már végére ért. Egyértelmű, hogy egy TV sorozatnál azért az ember ne várjon el olyan látványvilágot, mint egy nagy költségvetésű filmet, de azért nem tudok elmenni az mellett, hogy azért voltak elég gagyi jelenetek, amelyeket nem nagyon tudtam hova tenni pont amiatt, ahogyan az egész kinézett. Ellenben ez még megbocsájtható tud lenni nálam, ha a minőségi szint idővel emelkedik, vagy olyat mutatnak majd a későbbiekben, amely maradásra bír.

Összegezve azt tudom mondani, hogy egyelőre maradok, és meglátom, hogy mi fog vajon ebből majd kisülni. Nagy reményeket azért nem táplálok, de azért bízok benne, hogy elfog menni majd olyan irányba, ami nekem majd tetszeni fog.