Kategória: Sorozat

The Walking Dead – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Igen. Megérkezett a The Walking Dead, amely vasárnap indult hódító útjára. Az hype-nak köszönhetően valamit több mint 5 millió nézőt ültetett le az AMC csatorna elé, s ezzel nem kis meglepetést okozva, hisz jóval átlagon felül teljesített, mint a csatorna többi sorozata. Persze fel ekkora nézettséggel is siker lenne, de ugye a kérdés az, hogy stabil marad-e ez a szám, vagy szépen elkezdünk esni. Mert hát magasról lehet a legfájdalmasabb esést produkálni.
Amikor bejelentésre került a The Walking Dead mindenki bepörgött tőle. Hisz az élő holtak feltehetően fogyasztható tévésorozatban is megelevenedtek az utóbbi évek pár szánalmas próbálkozása után. Nem volt olyan blog ami – ha csak felszínesen – érintette a sorozatok világát ne lett volna legalább egy cikk a The Walking Dead-ről. Most meg lehet tapsolni, lazán hátba is lehet veregetni, ugyanis pár karakterképtől eltekintve igazából semmiféle anyagot nem láttam a sorozatból. Mert ugyan érdekelt, de nem kapartam a falat a hírekért. Így hát kb. semmi elvárással ültem neki a pilot epizódnak, ami hát…. megvett kilóra, de keményen.

Tovább… →

No Ordinary Family – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Az idei – az átlaghoz képest – erős termés volt sorozatszempontból. Legalábbis ami az újoncokat illeti, hisz idén többe pillantottam bele. Igaz pár el is vérzett már az első résznél.
Igazából a No Ordinary Family semmilyen szempontból nem szerepelt a várt sorozatok között. Még meg sem néztem volna, hisz nem láttam belőle semmiféle előzetest, vagy leírást. Amikor tömören annyit írtak a sorozatról, hogy „megfilmesített” Hihetetlen család akkor jött el a pillanat, hogy belepillantsak.

Tovább… →

Raising Hope – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Az idén szeptemberben induló tévés szezonból nagyon sok mindent kinéztem magamnak. Természetesen a legtöbbje folytatás, de akadtak új, bepróbálásra szánt szériák is. Ezekből egyik kiemelkedő volt a Raising Hope. Egyrészt Garrett Dillahunt miatt is kötelezően bepróbálható széria lett, másfelől pedig rendkívül tetszett az alapötlet, s a mellé kapott előzezes is. És igen! Beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Kérdés persze az, hogy a folyamatosan eső nézettség mellé kapunk-e második évadot? (Egyelőre persze örülhetünk a teljes évadberendelésnek).

Tovább… →

Modern Family: 1.évad

Kecskenyál

Megvan a tavalyi év egyik másik legjobb újonca (szigorúan a Gleemellett), ami ráadásul a sitcom kategóriából került ki.
Tavalyi év egyik bónusz meglepetése volt a sorozat, mely nézettségileg is elég korrektül teljesített. Ugyan csak a héten kezdtem bele, s egyéb néznivalók miatt húzódott el az első évad teljes megtekintése három napig (máskülönben egy nap alatt kivégeztem volna). Számomra teljesen pozitív csalódás volt, s immáron megvan a második kedvenc sitcom-om is. (Ugye az első helyen még mindig a The Big Bang Theory áll).
Mai napig nem is értem, hogy miért nem kezdtem bele a sorozatba. Persze a lényeg mégis az, hogy tettem egy próbát, s már az első résznél eldőlt, hogy bizony ez az én sorozatom. Így nem is volt kétséges, hogy a régi sorozatok új epizódjainál is elsőbbséget élvez a sorozat első évada.
Kevés az olyan sorozat, melynek képes lennék minden epizódját újra és újra megnézni. Nos ezen kevesek közé lépett elő a Modern Family, mely a héten kezdte meg kint a második évadát.  Természetesen a második évad megtekintésével vártam, amíg meg nem születik tőlem egy kritika.
És mi is az alapkoncepció? Nos adott három család, akikről a kiadott képek, DVD borítók alapján azt hittem, hogy kisvárosi szomszédok életét követhetjük majd nyomon. De szerencsére távolról sem így van. Három család életét követhetjük nyomon, akik tulajdonképpen szegről végről egymás rokonai.

Tovább… →

The Event – Pilot (1×01)

Kecskenyál

High Concept-sorozat. Hmm… Lost óta érdekes fejben tartani ezt a szót hisz, ha valamelyik sorozatot ezzel a jelzővel illetik akkor ott minden bizonnyal történhetnek nagy dolgok. Tehát nem egyszerű krimi, nem sitcom. Nem is egyszerű drámasorozatról lehet szó, hanem egy olyanról, amihez azért nem jó fáradtan leülni, mert azért az ember kattoghat, ha letelik a 42 perc.
A legismertebb High Concept sorozat a Lost volt, mely aztán a korai évadainak köszönhetően magasra dobta a lécet kategóriájában más sorozatoknak. Hisz hat évadon keresztül kattoghatunk a sziget rejtélyén. Persze őt is elérte a „vég”, s szerencsére az alkotók döntöttek úgy, hogy a hatodik évad végén szépen búcsút intenek.
Az, hogy a készítők fejében van-e valamiféle főbb koncepció, vagy csak egymás után rakják be a nagy epizódvégi jeleneteket, mely sokkol minket… igazából nem tudni. Épp a Lost hatodik évada volt jó példa, hogy talán a készítők se látták a végét a dolgoknak. De jó példa a tavalyi év egyik legjobban várt high concept sorozata a FlashForward, ami látványosan és sikeresen besült az évad végére. Mondjuk nálam nem övezte nagy várakozás, mert már az alapötleten felröhögtem (ugye mindenki elájul x percre és belepillant saját jövőjébe … hahaha), s a pilot epizódot 15 perc után ki is kapcsoltam.
Idén szabadidőmből kifolyólag úgy döntöttem, hogy sokkal több új sorozatot próbálok be. Mivel ódákat zengtek látatlanból is a The Event-ről, így végül ezt is feltettem a listára.
És? Nos ismét van egy sorozat, aminek a nézése közben lehet kattogni. Szóval jó pár kérdést kapunk már a bevezető epizódban úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Az alapsztori már az első tíz percben kiderül: az Egyesült Államok elnöke valami nagy bejelentésre készül, s eközben egy repülőgép tart felé feltehetően terrortámadás céljával… És jön a repülő… és jön… majd pedig elkezdődik az időben való ugrabugrálás. Ha érdekel minket, hogy becsapódik-e a gép akkor bizony ki kell bírni azt a fránya 42 percet.
Tovább… →

True Blood: 3.évad

Kecskenyál

Tegnapi nappal véget ért az HBO saját készítésű nyári sorozatának, a True Blood-nak a harmadik évada.
Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a szériát, hisz a csatorna egyik legjobb sorozata, mely már sok rajongót meghódított. Köztük engem is az első évaddal. Ami szerintem jó volt. Azonban azt követte egy borzalmas második évad, amely eléggé sokkolt olyan rossz volt. Így hát megfogadtam, hogy maradok ugyan a következő évadra, de azt kizárólag egyben vagyok hajlandó megnézni, s még lemezt sem vagyok hajlandó rá pocsékolni. Nos ez mind szép és jó, csak ugye általában az a tendencia szokott lenni, hogy ebből semmi nem lesz.  És nem is lett, hisz időközben beszerváltam egy True Blood rajongót, így kénytelen voltam végigkövetni, ha nem akartam egy tucat spoiler-t a képembe kapni.
Az első évad – a gusztustalan megvalósítástól eltekintve – teljesen szerethető volt. Ellenben a felmagasztalt második évaddal, amelytől jóformán hányni tudtam volna, mert életemben nem láttam ennyi hülyeséget összehordva, ami minden bizonnyal a forgatókönyvben fantasztikusan nézett ki, azonban a megvalósítás nálam falkaparós lett. Ennek fényében nem is vártam semmit a harmadik évadtól. Sorozatfronton uborkaszezon van nyáron, s az újdonságra mindig ki vagyok éhezve, így heti egy órát lazán lehetett a sorozatra szánni anélkül, hogy időpocsékolás lett volna. Habár azt el kell ismernem, hogy nálam belépett abba a kategóriába a széria, ahol már jóformán már kijelenthetjük: annyira sz@r, hogy már jó!
Annak persze örülök, hogy az előző évadban elkövetett marhaságokat nem tetézték az új évadban, tehát lazán elfelejthető volt részemről az a borzalmas élmény, amellyel gazdagodtam a második évad kapcsán. Kijelenthető, hogy a harmadik évad számomra mérföldekkel jobb volt az előzőnél, azonban még így is az „egyszer nézhető” kategória üdvöskéje a sorozat.

Tovább… →

Nikita – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Az idei sorozatszezon egyik legjobban várt újonca volt számomra a Nikita. Amelynek ugye van egy 1990-es filmes alapja (amit ugyan láttam, de nem emlékszem rá), melyből született is egy öt évados sorozat is, amit én nem láttam.
Tehát csajos akciósorozatról van szó, melyre már alapból fel is kaptam a fejemet, hisz szeretem ezt a műfajt feltéve, ha normális módon van találva, s nem valami „zs” kategóriás híg széklet. A sorozat nyitánya is remek számokat hozott a csatorna szintjén, noha kicsit furcsállom, hogy pont egy ilyen sorozatot rendelt be a The CW, mely tulajdonképpen a nőket jelöli meg célcsoportként. Lényeg, hogy szeptember elején már láthattuk is a bemutatkozó epizódot, melyből mindenki eldönti, hogy kíván-e a sorozattal maradni. Részemről óriási pozitív csalódás volt, s magasan felülmúlta az elvárásaimat.

Tovább… →

Hellcats – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Idén jó pár új sorozatba akarok belekezdeni temérdek szabadidőmnek köszönhetően. Ahogyan eddig is biztosan lesz olyan, aminek már az első epizód után búcsút intek (vagy évad közben). Ha már esélyt adok, akkor legyen már valami nyoma is. Szóval az évadkritikák mellett helyet kapnak az új sorozatok Pilot, azaz a bevezető epizódja.
Idén az amerikai országos csatornák közül a The CW volt az, amely korán elkezdte a 2010/2011-es évadot. Rögtön két újoncot és egy visszatérőt időzített erre a hétre. Nekem a leírás, s a poszterek elegendőek voltak, hogy az egyiket nagyon várjam a másikat pedig megtekintés után írjam le végleg. Nos a Hellcats épp az utóbbiba tartozik.
Azt kaptuk, amit már korábban is sejtettünk: egy hatalmas nagy „csöcs-sorozatot”. Mert nagyjából ennyiből össze is lehet foglalni miről szól a sorozat, amelynek középpontjában ugye a Hellcats nevű pom pom csapat áll(na). Egyelőre a csatorna örülhet, hisz a felvezetésre lazán rápakolt a sorozat, s csatorna szinten is jól hozott. Persze ez csak az első epizód volt, ami ráadásul ismétlések ellen ment. Feltehetően évad közepén beleáll a földbe.

Tovább… →

Sinchronicity

Kecskenyál

A fő sorozatszezon többnyire szeptember és május közé tehető. Nyáron kevesebb olyan sorozat fut, mely nem ismétlés, s  új epizódokkal jelentkezik. Tehát a nyár sorozatszemszögből uborkaszezon, ahol lehet pótolgatni azokat a dolgokat, amikre nem volt időnk év közben, illetve újranézhetünk sorozatokat, filmeket amikre a hétköznapokban nem volt idő.
Ebből a szempontból igyekeztem hasznosan tölteni az uborkaszezont. Nos ebből a szempontból új sorozatként próbáltam be a Sinchronicity-t, ami egy angol sorozat, s csupán egyetlen egy évadból, azaz hat epizódból áll, melynek van eleje, közepe, vége, azaz van befejezés, azaz a hatodik rész végére kerekké válik a történet, s nem maradnak nyitva szálak.
Kevés angol sorozattal volt dolgom eddig, s úgy néz ki, hogy kizárólag olyanokat fogok ki, amelyek valóban bejönnek, s valóban olyan jól vannak elkészítve, hogy teljesen beléjük lehet szeretni. (Ilyen volt részemről a Being Human és a Survivors is).
A történet középpontjában tulajdonképpen egy szerelmi négyszög áll megtűzdelve pár erotikus jelenettel. Tehát teljesen hétköznapi, már-már sablonos történettel állunk szemben. Szóval mi is az, ami kicsit másabbá, kiemelhetőbbé teheti az egészet? Maga a történetvezetés, s a szálak tökéletes összefűzése, melyből megannyi komikus helyzet adódik anélkül, hogy bugyuta marhaságba torkollna az egész sorozat. És épp ez az, ami szerethető az egészben!
A történet középpontjában a pornóújságnak dolgozó Nathan áll, aki elmeséli az egész történetet. Hagyományos alaptörténetet kapunk. Adott egy lány Fi, aki összejön Nathan legjobb barátjával Jase-szel. Azonban Fi összeszűri a levet Nathan-nal. Megesik mindennapokban. Azonban nem kell sajnálni magát Jase-t sem, aki viszont meleg viszont tart fent egy Mani nevű orvossal, azaz homofóboknak egyáltalán nem ajánlott a sorozat.
Tovább… →

United States Of Tara: 2.évad

Kecskenyál

Még idén márciusban próbálkoztam be a United States Of Tara első évadával. Bevallom, kellemesen csalódtam.
Valahogy itthon nem igen lehet hallani a sorozatról, habár már bemutatásra is került. Nem döntöget nézettségi rekordokat, nem nyer sorra díjakat, nem beszélnek róla az emberek. Jóformán rá lehet mondani, hogy lazán esélyes a „méltatlanul hanyagolt” kategóriára. Mert valóban méltatlanul hanyagolva van.
A United States Of Tara tavaly indult Showtime csatorna sorozata, melynek középpontjában egy kisvárosi feleség, Tara áll, aki külsőleg átlagos háziasszonynak tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy tulajdonképpen egy tudathasadásos középkorú nővel állunk szemben, akinek az életét jelentősen megnehezíti a sűrűn felbukkanó alteregói. Igen, mert nem is egy van, s az idő előre haladtával egyre inkább bukkannak elő új személyiségek.
Már korábban is írtam, hogy a United States Of Tara-t igazából nem lehet besorolni sehova műfajilag. Drámának nem elég drámai, komédiának pedig nem elég vicces. Persze nyilván vannak olyan kritikusok, akik lazán be tudnák sorolni műfajilag, én nem tudom hova tenni. Mint ahogyan fentebb említettem amolyan átlagos sorozatról van szó, amelyik nem döntögeti a nézettségi rekordokat, ellenben hozza a stabil, túléléshez szükséges számokat, így jelen pillanatban annyi bizonyos, hogy érkezik az újabb tizenkét epizódos évad, amely feltehetően jövő márciusban, azaz bő fél év múlva indul majd útjára.
Tovább… →