Star Wars: The Complete Saga

Kecskenyál

Amióta elindult hódító útjára a HD felbontást, s az azt tudó készülékek (tv, blu-ray lejátszó) egyik legjobban várt film ebben a formában a Star Wars volt. Ugyan a világhálón korábban már keringtek tv-ben leadott felkonvertált hd változatok, amelyek ugyan nézhetőek és sokkal jobb képi világgal bírnak, mint a DVD és DVD rippes elődeik, azonban meg sem közelítik egy Blu-ray-ről készített HD rippes társaikat. Aki megvásárolni és/vagy letölteni óhajtja HD formátumban annak piros napos ünnep szeptember 16.

Star Wars: A teljes sorozat (I-VI. epizód)

A sorozat három változatban fog megjelenni. Egyik változat a fent látható borítóval rendelkező egyébként mind a hat epizódot tartalmazó kiadás lesz, ami összesen kilenc lemezt foglal magában. A kiadvány egyébként közel 40 ezer forintos áron lesz elérhető szeptember 16-ától.

Természetesen a kiadó gondolt azokra, akik nem nagyon szimpatizálnak az új trilógiával és/vagy nem tudják megvásárolni a teljes sorozatot. Így nekik kedvez a további két változat, hisz külön is megvásárolható 20 ezer forintos áron az új és az eredeti trilógia.

Star Wars: Új trilógia (I-III.epizód)

Star Wars: Régi trilógia (IV-VI. epizód)

Lévén nem rendelkezem sem asztali, sem számítógépbe való Blu-ray olvasóval, s a kiadványok ára is magas, így szeptember 16 után epekedve fogom várni az Full HD-s (1080p) release-ket.

Hello HD!

Kecskenyál

Körülbelül másfél éve fordult meg a fejemben, hogy ideje lenne a régi analóg tévém helyett újat venni. Kezdetben hasonló típusban gondoltam, de végül úgy gondoltam, ha lesz rá anyagi keretem akkor egy LCD tévét választok helyette, s emellett is kizárólag olyan típust, amelyik rendelkezik a Full HD felbontással.
Ez a szép igény sajnos sokáig csak vágy maradt, ugyanis tanulói státuszomból kiindulva anyagi jövedelmem egyenesen arányos volt a nullával, valamint szülők részéről ez eléggé drága mulatság lett volna. Decemberi munkám sajnos rajtam kívülálló okok miatt nem bizonyult hosszútávúnak, így az akkori fizetésemet a PC-m fejlesztésére szántam, ami mai napig elég okos döntésnek bizonyult. Szerencsére azonban alig két hónapnyi sikertelen álláskeresés után sikerült egy időre elhelyezkedtem, így végre májusban megvehettem a 32LD350 típusú Full HD LG készüléket.

A készülék remek vételnek bizonyult már a funkciói alapján. Ráadásul egy HDMI-DVI kimenettel rendelkezik kizárólag számítógépes kapcsolatra, amely egy fillérekért megvásárolható kábellel simán kapcsolat teremthető a két eszköz között.
Azonban tv vásárlás előtt nem voltam eléggé körültekintő, ugyanis egyik legnagyobb technikai probléma, hogy a korábban letöltött SD és DVD minőségű filmek, sorozatok sajnos élvezhetetlenül életlenek és elmosódott képet produkáltak. Kivétel ez alól pár eredeti DVD bizonyult, de sajnos ezen DVD-k száma horrorisztikusan kicsi a gyűjteményemhez képest. Tehát kénytelen voltam kedvenc filmjeimet ismételten lerántani HD-ben – már amelyiknek van HD változata -. Ami eléggé neccesnek bizonyult, ugyanis az 500 gigás háttértárolónak használt merevlemez bizony eléggé karcsúnak bizonyult.  Még januárban írtam arról, hogy mennyire jó vásárnak bizonyult a kicsike, főleg annak tekintetében, hogy pár száz forint különbség volt csak kisebbik tárolókapacitással bíró „testvéreihez” képest. Viszont szembe kellett néznem, hogy egy minőségi HD film mkv formátumban minimum 4 gigától kezdődik, s a film hosszától, felbontásától (mert ugye minél nagyobb a formátum felbontása az film formátumának annál jobb a képminőség is) függ, hogy körülbelül mennyi a maximális fájlméret. Nyilván érintetlen Blu-ray rippektől teljesen elhatárolódom (melynek alsó határa minimum 20 giga), viszont a kedvenc filmjeimet mindenképp be akartam szerezni 1080p (Full HD) formában. A kevésbé kedvencek meg elégségesek voltak 720p (HD) verzióban. Így hát ismét merevlemez vásárlásra adtam a fejem, hogy az operációs rendszerre és játékokra szánt 320 gigás és a programokra, HD sorozatokra használt 500 gigás merevlemez mellé beszerezzek egy harmadikat, amit kizárólag HD filmek tárolására szánnék. Nos, az összeg ismét rendelkezésemre állt, így megint csak értelmetlen spórolás lett volna, ha a kisebbik tárolókapacitással rendelkező merevlemezt vásároltam volna meg. Ugyanis szintén pár száz forint különbség volt az 1 terrás és az 1,5 terrás merevlemez között. Természetesen, ha operációs rendszert akartam volna futtatni az új merevlemezemen ésszerűbb döntés lett volna a kisebb tárolókapacitású merevlemez mellett döntenem, de kizárólag háttértárolónak szántam az új merevlemezt, így az utóbbi bizonyult okosabb döntésnek. Így persze azonnal elkezdtem beszerválni az összes létező olyan filmet HD-ban, ami tetszett. És itt a jelenlegi állapot (klikkre növekszik a kép!):

Eddig Death At The Funeral a legkisebb fájlméretű film a maga sima HD (720p) felbontásával és 4,03 gigájával. A legnagyobb fájlméretű film pedig az Avatar a maga Full HD (1080p) felbontásával és 24 gigájával (!)

Aki mindenképp úgy dönt, hogy beszerez egy ilyen tévét előtte mindenképp mérlegelnie kell, hogy miként és hogyan szerzi be a HD tartalmakat. Részemről egyelőre csak letöltött formában érdekelnek ezek a filmek, ugyanis még egy olyan nagyságú gyűjteményt, mint amivel rendelkezek DVD-kel nem vagyok hajlandó kiépíteni Blu-ray formában. Ugyan feltehetően idővel minden bizonnyal beszerzek egy Blu-ray írót és a tömörített mkv-t tökéletesen lejátszani tudó asztali Blu-ray írót, de filmeket kék adathordozón csak igazán húzós címeket leszek hajlandó megvásárolni.

Crysis Warhead Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Crysis 2 kóstoló után nem sokkal úgy döntöttem, hogy ha már ennyire bejött a második rész, akkor itt az ideje bepróbálni az első epizódot is, amelyhez akkor volt szerencsém, amikor az első nagyobb gépfejlesztés után voltam, s bizony a 2007-es játék volt akkor maga a játék volt a teszt, hogy mennyire jó vasat is sikerült összehoznom. Akkor körülbelül hat perc elég volt arra, hogy szépen búcsút intsek a játéknak, s a lomtárba kerüljön. Azóta nem kis idő telt is, s bizony napvilágot látott a második epizód is, mely akkora hype övezte, hogy jómagam is bepróbáltam. Tetszett. Így mielőtt a játék végére értem volna inkább félbe hagytam, hogy az első epizódot is magamévá tehessem.
Így nem sokat tétlenkedtem. Nekiültem az első epizódnak, s bizony eléggé elnyerte a tetszésemet, habár az tény, hogy egynek tökéletes volt, s nem hiszem, hogy másodjára is szívesen kóborolnék a dzsungelben. Természetesen mielőtt ismét nekiültem volna a második résznek maradt a talonban egy kiegészítő, mely a Warhead névre hallgatott. Az EA és a Crytek remekül eltalálta a játékot, s az első részhez méltó kiegészítőt szállított nekünk. Én, mint zöldfülű ültem neki, s bizony meglepett, hogy az első rész sikerén felbuzdulva teljesen magyar nyelven szólalt meg a játék. Így, aki nem érzi otthonosnak az angol nyelvet, s olvasni se szeret annak tökéletes lehet a Warhead feltéve, ha imádja az ehhez hasonló játékokat, hisz részemről a játékhoz készült szinkron mestermunka!
Az alaptörténet nem különbözik az első epizódtól: 2020 környékén járunk. Az amerikai kormány egy különleges osztagot küld egy koreai szigetre, ahol az a dolguk, hogy megtudják, hogy az ottani civilekkel vajon mi történt. Első körben természetesen az ellenséges fegyveres erők jelentenek különböző problémát, ám katonáink hamarosan rájönnek, hogy a nagyobb veszélyforrás nem más, mint a gépi idegen létforma, amely igyekszik minden élő és élettelen tárgyat elpusztítani maga körül. A Warhead a Psycho nevű katona szemszögéből mutatja be az eseményeket, akinek gépe egy erőteljes rakétatalálat után lezuhan. Innen kezdve pedig harcolhatunk a túlélésért.

Tovább… →

The Office: 6.évad

Kecskenyál

Érdekes dolog az ízlés. Kisebb-nagyobb különbségekkel, de különbözik másoktól. Van, akinek valami nagyon tetszik, míg ugyanaz a dolog másnak kínzó lehet vagy épp elviselhetetlenül rossz. Nos, íme jó példának a The Office hatodik évada, melyről eléggé hullámzó minőségről szóló kritikák láttak napvilágot, de ezzel ellentétben én például rendkívül élveztem ezt az évadot, s részemről a legjobban sikerült évad a sorozat történelmében. Bár elképzelhető, hogy az érzet csak azért van, mert esetleg egyben, szinte két nap alatt tekintettem meg az évadot.
Attól függetlenül, hogy a The Office – ugyan nem hagyományos módon, de – sitcom, ahhoz képest rendkívül elüt az átlag ilyen műfajú sorozatoktól. Mindig képes megújulni mind történetileg, mind karakterileg, s erre megint csak tökéletes példa volt a hatodik évad, amely szinte rögtön ott folytatódott, ahol az előző évad abbamaradt.

Tovább… →

Harry Potter And The Deathly Hallows: Part 1 Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Nem mondanám magam Harry Potter rajongónak. Annyira nyerte el a tetszésemet, hogy leüljek a filmek elé, melyeket megnézzek párszor. Játékok terén azonban soha sem volt kiváltképp kedvencem, pedig az első három epizód játékadaptációjával rengeteget játszottam, s bizony valahol el is nyerték a tetszésemet. Sajnos a későbbi részek már kevésbé. Ahogyan a film kezdett “felnőni”, azaz a gyermeki meséből végül egy elég kemény szinte majdnem akciófilm lett, s ehhez viszonyulva úgy változtak a játékok is, amivel nagy baj nem is lenne, de sajnos ez a változás nem nevezhető még a legnagyobb jóindulattal sem pozitívnak. Már az ötödik illetve a hatodik rész játékváltozatának is voltak nagyon kiugró hibái, amit egyébként illett volna kijavítani, azonban az új résszel sikerült azokat felnagyítani és egyébként teljes egészében új szintre emelni azokat, hogy aztán az ember elmondhatja később, hogy ez bizony minden volt, csak nem szórakoztató.
Persze, ha egy mozifilm (és most már sorozatok is) utózengésnek kap egy játékadaptációt az mindig elgondolkodtató, hogy vajon történetesen hogyan is fog elsülni. Mert nem elég, ha az alapanyag megjelenik előttünk játszható formában, hanem annak bizony jónak kell lennie, s legalább annyira, hogy az ember érezhesse azt, hogy bizony ugyanolyan – ha nem jobb -, mint az alapmű, ami megtetszett neki. Sajnos a filmek alapján készült játékok legtöbbször csúnyán elbuknak, hisz nem képesek azt a minőséget megütni, mint kellene. És bizony ez elég nagy baj. Akkor végképp, ha egy közép kategóriás film játékadaptációja még az alsó kategóriás szintet sem tudja nyújtani.
A Harry Potter and the Deathly Hallows első epizódjának játékadaptációjáról elmondható, hogy simán hozza azt a minőséget, mint a film. Talán rá is ver egy-két körrel itt-ott. Ez mind szép is jó, csak a probléma az, hogy már a film sem volt olyan jó, mint ahogyan azt többen várták volna. Így viszont elmondható, hogy amilyen pocsék volt a film első része, ugyanolyan maga a játék is.
Tovább… →

The Office: 5.évad

Kecskenyál

Az idei nyár egyik legjobb döntése volt sorozatdarának választani a The Office-t. Ugyan van pár nehézség megtekintés kapcsán (az epizódok beszerezése HD-ban, ugyebár), de ezeket az akadályokat rendkívül gyorsan át tudtam hidalni, így folyamatosan hozom szintre magamat. Elég jól haladok vele, hisz már az ötödik etapot is sikerült magamévá tennem. S bizony azt kell mondanom, hogy eddigi legjobb évad a sorozat történelmében.
Érdekes, hogy mégis kimaradt az életemből a széria, pedig már az első epizódok alatt megmutatta, hogy ez bizony az én sorozatom. Természetesen hangulattól is erősen függ, de ha olyan kedvemben vagyok bizony elég könnyen rá lehet kapni az epizódokra, s néha azon kapom magam, hogy egy-két epizódot akartam megnézni, de valahogy sikeresen lett belőle nyolc-kilenc.


Tovább… →

Crysis Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.
És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

Tovább… →

The Office: 4.évad

Kecskenyál

Dübörög a nyár, s sorozatok között pedig az uborkaszezon. Új epizódok nem igen vannak kedvenceimből, hisz azok jelenleg nyári szünetüket töltik. Újdonságra kiéhezve kezdtem bele június végén a The Office-ba, amit eddig nem bántam meg, s immáron a negyedik évaddal is végeztem.
Nyár egyik legkellemesebb sorozatdarája kétség kívül maga a széria, mert egyszerűen nehéz lekattanni róla, s néha bizony azon kaptam magam, hogy már ideje lenne aludni, vagy épp enni, mert egy tucat epizódot megnéztem, holott csak egyet, vagy kettőt akartam.

Tovább… →

Being Human US: 1.évad

Kecskenyál

Idén indult hódító útjára az amerikai SyFy channel jóvoltából az amerikai Being Human, melynek eredetijéről már volt pár szó a blogon, hisz jó magam is nézem az angol változatot (katt ide az írásokért).
Idén januárban az AXN jóvoltából magyar felirattal mi is megnézhettük a bevezető epizódot. Míg az angol változat kapott egy UK (United Kingdom) jelölést a címbe, addig az amerikai változat egy US (United States) jelzéssel büszkélkedhet természetesen szigorúan csak letöltő társadalomban ezzel is megkülönböztetve, hogy melyik változatról is van szó. Addig idehaza az angol változat a Vámpír, a vérfarkas és szellem címet kapta, míg az amerikai feldolgozás Emberbőrben címet viselte.
Az első évad már lement a tengerentúlon, s akinek elnyerte a tetszését az bizony készülhet a második évadra, ugyanis az amerikai anyacsatorna a nézettség fényében úgy döntött az amerikai változatnak is ott a helye a programjai között.
Az első évad tizenhárom epizódot tartalmazott ellenben angol társával. Ennyi epizód épp elegendő volt arra, hogy a néző tökéletes képet tudjon formálni arról, hogy vajon melyik széria is jó: az eredeti vagy az amerikai. Részemről kiegyezek egy döntetlenben.

Tovább… →

Harry Potter és a halál ereklyéi I-II.

Kecskenyál

Július 15-én hivatalosan is véget ért a Harry Potter sorozat. Nem lesz több epizód, mint ahogy regény sem, habár a könyvsorozat teljes egészében kimaradt az életemből, s nem hiszem, hogy valaha is pótlásra kerülnek. Éppen elegendőek voltak a vizuális adaptációk számomra.
Az utolsó epizód azonban két részletben érkezett hosszúsága miatt, mint annak idején a Mátrix két záródarabja. Az, hogy mennyire volt jó döntés, egyáltalán jó döntés volt-e azt majd mindenki eldönti saját magában. Bevétel szempontjából nyilván mérvadó volt, hisz így sokkal több bevételt hozhat a konyhára, s nem biztos, hogy akadnak olyan nézők akik simán végig ülnének akár négy órát is egy filmen. Nekem ilyenek simán belefér, de ugye ilyen esetben a többséghez kell igazodni.
Tavaly ősszel kúszott be a mozikba a halál ereklyéi első felvonása, hogy felvezesse az idén júliusban bemutatásra kerülő utolsó epizódot. A készítők pedig igyekeztek méltón befejezni a szériát, ami tíz év alatt több rendező hagyta keze nyomán. Ennek köszönhetően – számomra legalábbis – a Potter filmek hullámzó minőséget hoztak, s nálam szinte minden egyes új epizóddal sikerült alulmúlni az előzőt. Egyedül az első két epizód volt, ami számomra teljes egészében értékelhető volt. Talán még hozzávehetjük a harmadik epizód is. De tény, hogy a rendezők váltogatása nem tett jót a szériának. Nálam legalábbis nem tett jót. És akkor elérkeztünk az utolsó epizódhoz, mely két részletben érkezett, s azt kell mondanom, hogy fellélegezhetek, hogy végre vége.

  Tovább… →