Jó egy évvel ezelőtt volt, hogy abbahagytam a sorozatot. De miután megritkultak a nézendők, s egyik kábel csatornán el is kaptam pár részt úgy döntöttem, hogy visszatérek. Januárban sikerült felzárkózni az ötödik évaddal, amely után nem sokkal már kezdhettem is a jelenlegi aktuálisat, mely hétfőn tudta le az évadzáróját.
Tovább…
Daredevil: 2.évad
Miért is nem jó jelenleg is futó sorozatok évadjait egybe megtekinteni? Többnyire azért, mert annyira tömör lesz az egész, hogy szépen mire letelik az az idő, amikor már jön az újabb szezon ember legyen a talpán, aki emlékezni fog mi is volt az előző évadban.
Ugyanez a helyzet velem is a Daredevil kapcsán, ahol egyetlen egy miatt nincs értelme fanyalogni, hogy automatikusan online tartalomnak szánták, s egyszerre kapjuk meg az aktuális évadot. Ennek köszönhető az, hogy rekordidő alatt magaménak tudtam a folytatást is, de úgy, hogy közben nem sok minden rémlett már az előző évadból.
Tovább…
Tavaszi gyönyörök!
Az elmúlt három napban mást sem csináltam, mint hogy csavarogtam. Tény és való, hogy nálam a tavasz, ami iszonyatosan hangulatba tud hozni. Nem is véletlen, hogy azonnal előkaptam a telefonomat, s elkezdtem lövöldözni a jobbnál jobb képeket.
Egyetlen dolgot bánok persze, hogy az illatokat nem lehet kép formájában eltenni….
Star Wars VII: The Force Awakens (2015)
Magyar cím: Csillagok háborúja – Az ébredő erő
Messzi-messzi múltban élt egy kisfiú, aki én voltam. Semmiféle információval nem rendelkezett aminek kapcsán befogadhatóvá vált volna a kultfilmként ikonikussá vált Star Wars. Emlékszem jelenetekre, beszédekre, de tulajdonképpen magukat a filmeket nem szerettem, hisz nem is értettem őket. Amikor elindultak nem túl jól sikerült hódító útjára a klasszikus trilógia után az előzmény is, akkor rám esett a választás, hogy az első részt rögzítenem kelljen VHS-re szülői igény miatt. Volt ott minden, de én csak azt vártam, hogy Darth Vader mikor tűnik fel a képernyőn. Nem tűnt. Gondolkoztam is, hogy miért is. Mivel egyik osztálytársam akkor nagy rajongó volt, így felvilágosított engem, hogy tulajdonképpen miről is van szó, továbbá akkor már nekem is világossá, s egységessé vált, hogy a Star Wars nem más, mint tulajdonképpen Anakin Skywalker életútja, melynek jelentős részében Darth Vader-ként él. Mindezek mellett pedig ott a birodalom felemelkedése, tündöklése, majd pedig bukása.
Számomra így tökéletes, így kerek az egész univerzum. Több nem is hiányzott belőle nekem. Virtuális világban a The Force Unleashed első majd pedig második része tökéletesen illeszkedett, s elvoltam vele. A többi alkotás számomra a „nem létezik” kategória győztese volt. Majd jött a bejelentés, hogy érkezik a hetedik rész, melynek létjogosultságát nem láttam, de végül csak elkészült. Ugyan gyors ledaráltam mind a hat részt, s készültem is a moziba, de egy rossz emelésnek köszönhetően derékfájás itthon marasztalt. Jól is jártam, mert a The Force Awakens nálam a „nem létezik” kategória kiváló győztese lett mire végére értem a filmnek.
Tovább…
Tavasz?!
Azok közé tartozom, akik imádnak csavarogni. Sajnálatos módon az elmúlt években a munka, s leginkább az akkori munkahelyem körülményei rányomták a bélyegét a szabadidőmre, szabadnapjaimra. Így ennek a szenvedélyemnek nem igazán hódoltam, inkább itthon „szenvedtem”.
A munkahelyváltásnak voltak pozitívumai is, például az, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lettem már az elmúlt két hét alatt, illetve kedvem is megjött sokféle tevékenységhez. S ennek köszönhetően az elmúlt két hétben többször mozdultam ki itthonról, s többféle szórakozási formát találtam, mint az eltelt két évben összesen szinte. A mai nap elvileg a naptári tavasz első napja, de reggel egyáltalán nem tűnt annak. Fortyogtam is miatta, majd szépen délután elmentem itthonról. Érdekes „szag” csapta meg az orromat, majd pedig előkaptam a telefonomat…
A fák elkezdtek rügyezni, s akad olyan is, amely már virágba is borult. Ennek rendkívül örülök, mert ez azt jelenti, hogy hamarosan előkaphatom a „drótszamaram”, s irány a nagyvilág. 🙂
Minap még arról írtam, hogy kételkedem abban, hogy jó döntés volt-e a munkahelyváltás. Ugyanis feltűnt a határozott idejű szerződés. Azóta pozitív irányba fordult a mérleg nyelve, hiszen egyébként pozitív a visszajelzések a munkámat, s a hozzáállásomat illetően, továbbá a kötelező oktatások alkalmával azt is megtudtam, hogy legalább még két hely üres a cégnél, de embert nehezen találnak sajnos. Ebből fakadóan nem is csodálom, hogy ennyire örülnek a jelenlétemnek, s nem léptem le az első munkanapok alkalmával.
Mindezek mellett csak rákérdeztem a szerződés jellegére, aminél kiderült, hogy hosszabbítások vannak bizonyos időközönként, s két évnyi folyamatos munka után kapok határozatlant, ámbár a mai világban azzal is kitörölhetem, hiszen ha ki akarnak egy helyről rúgni egy embert, akkor úgyis találnak rá megoldást, sajnos. Továbbá olyan szintű beszélgetésbe mélyedtünk bele, ami burkoltan arról szólt, hogy eléggé megvan velem elégedve a boltvezető, s nagyon szimpatikus is vagyok számára! Szóval azt hiszem tervezhetek előre. Mindenesetre a körülmények jobbak, s a fizikai kondícióm, s a hozzáállásom is pozitív irányba változott csupán két hét alatt.
Teenage Mutant Ninja Turtles (2014)
Magyar cím: Tini nindzsa teknőcök
Emlékszem, hogy gyerekként milyen rajzfilmekre volt teljesen rábukva. Felnőttként persze csak röhögök, hiszen mennyi mindent elhittem, illetve mennyi mindenért rajongtam, melynek valóságalapja szinte semmi nem volt. Nyilván ezeknek a vizuális tartalmaknak nem is kell, hogy legyen, de azért felnőtt fejjel azért jó néhánynak eléggé megmosolyogtat a létezése, illetve az alap koncepciója.
Annak idején a címbeli alkotásból készült három film, ami mélységesen botrányos már a mai szemmel, de csak néztem, amikor kiderült, hogy lesz egy remake is. Nem is nagyon értettem, hogy hogyan is lehet rá igény, de aztán megérkezett a mozikba. Én természetesen nem mentem el rá, s amikor megjelent akkor sem néztem meg. Azonban a hosszú hétvégének köszönhetően úgy döntöttem, hogy ideje lesz megnézni, hogy ténylegesen milyen is, hiszen a több napnak köszönhetően nem fogok másnap azon mélázni, hogy az időmet jobban is elüthettem volna.
Tovább…
Rossz volt-e a döntés?
Lezárult egy korszak. Nagyjából így tudtám jellemezni azt az eseményt, ami bekövetkezett nagyjából bő egy héttel ezelőtt.
Amikor végeztem az iskolával akkor csak a cél lebegett a szemem előtt, hogy minél előbb munkát szerezzek magamnak. Mindegy volt, hogy milyet, csak munka legyen, amivel pénzt lehessen keresni. Nyilvánvaló volt persze az, hogy olyan legyen, amit fizikailag, s anyagilag is lehet bírni, illetve ne vágjanak át lehetőleg. Ennek volt köszönhető, hogy majdnem egy évnyi pangás után (melyben volt egy egy hónapos, s egy két hónapos munkaviszonyom) végre találtam egy munkahelyet. Nagyon igyekeztem, így végül a három hónapos próbaidő után szépen határozatlan munkaidejű szerződésem lett, majd pedig ennél a cégnél eltöltöttem egészen pontosan majdnem öt évet.
Öt év alatt nagyon sokat változott az egész. Sajnálatos módon negatív irányba, ami jelentősen rányomta a bélyegét nem csak a közhangulatra, hanem szinte mindenre. Egy emberként végeztem már háromnak a munkáját, s szinte soha semmi nem volt elég gyors, elég jó. Ennek volt köszönhető, hogy már teljesen kikészültem idegileg, illetve nem tudtam már én se sokszor, hogy merre vagyok arccal. Nem volt kedvem szinte semmit csinálni, s csak akkor tudtam összeszedni magam, amikor több szabadnapom volt egyben. Ami nem sokszor volt egy hónapon belül. Végül azt vettem észre, hogy szinte csak a munkahely az, aminek élek. Legtöbbször ideges voltam, féltem, vagy agresszív voltam. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy komolyabban fellépni nem akartam, mert tudtam a következményeket, amely végül fejfájásban, alvászavarokban, s folyamatos kimerültségben manifesztálódott végül.
Az utolsó csepp a pohárban a beosztásom volt, aminél azt mondtam, hogy nem tudom végigvinni a hónapot úgy, hogy minimálisat pihenek, s szinte össze-vissza járok dolgozni. Ugyan határozatlan idejű volt a munkaszerződésem, de a főnök rúgott már ki embereket közös megegyezésnek álcázva, aki pedig nem írta alá azon pedig talált fogást, hogy vége legyen a munkaviszonyának. Így végül felmondtam, hogy közben belenyúltam a tutiba.
A jelenlegi munkahelyemre egy hétfői estén küldtem el az önéletrajzot, másnap reggel felhívtak, s harmadik nap már mentem is interjúra, ahol közölték, hogy rajtam múlik az egész, mert felvételt nyertem. Elfogadtam. Minden tökéletesnek bizonyult, s a volt munkahelyemről amilyen gyorsan el akartam menni olyan lassan ment. Ugyanis voltak emberek akikkel jóban voltam, ők persze hiányoznak most is. Másfelől pedig meglepett az emberek reakciója, hiszen azt gondoltam, hogy majd szépen sunyi módon eljövök anélkül, hogy bárki szólna egy szót is. Nem így történt, így végül igyekeztem minél előbb kijönni az épületből, mert már a sírás kerülgetett. A munkamorál, s a munkakörülmények az egyik tényező, ami miatt nem éreztem jól magam, illetve úgy éreztem, hogy soha nem is tartoztam abba a közösségbe. Ez lényegében szégyen egy ilyen cégre nézve, hogy akkor érzi meg az ember, hogy odatartozott, amikor elmegy onnan.
Az új munkahelyem fényévekre van ettől pozitív értelemben. A kollégák kedvesek, figyelmesek, illetve sokkal kisebb fizikai megerőltetéssel jár, mint az előző. A munka soha nem volt büdös számomra, de már olyan mélységekbe került a fentebb írtak miatt, hogy már szó szerint volt olyan, hogy kimentem az öltözőbe pár percre, mert már rosszul voltam. Így nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna a gyűrődést komolyabb egészségügyi problémák nélkül. Mindezek mellett pedig érdekes dolgokat figyeltem meg: kisebb étvágy, biztonságérzet, nyugalom, ritkább mellékhelyiségbe járás stb. Ennek nagyon örülök. Persze mélyebb dolgokba nem látok bele, s csak öt napon vagyok túl, de egyelőre pozitív a visszajelzés részemről, s részükről is. Egyelőre hatvan nap a próbaidőm, de bízok benne, hogy tovább maradhatok majd. Egyetlen egy negatívum van, ami nem más, mint a határozott idejű szerződés. Önmagában még nem jelent semmit, mert hosszabítható, de bennem félelmeket kelt úgy, hogy távozó kolléganő helyére jöttem szinte azonnal. Egyelőre még nem kérdeztem rá, hiszen próbaidő alatt nincs is értelme. Viszont a tönkrement VGA-t pótolnom kell, így mind a két szempontot alapul véve június 30-ig spórolás ezerrel, illetve felkészülés mindkét végletre.
Ami viszont mindenképpen pozitív lett, hogy kicsit több időm lett mindenre, illetve a kedvem is más. Ez mindenképpen sokat jelent nekem, s bízok abban, hogy ténylegesen pozitív irányba terelődik szinte minden.
Gépösszerakó 3.0
Ismét ideje feléleszteni a blog számítástechnikai kategóriáját. Habár tény, hogy elsősorban a vásárlásaimról szóltak, nem pedig a technika világának újdonságairól. Egyrészről pozitív, hogy mennyire gyorsan fejlődik a technológia, s érdekes mindenképpen, hogy hol is tartunk jelen pillanatban. Elég csak visszagondolni tíz évvel ezelőtti állapotra, hogy akkor mi volt, s jelenleg mi van. Másrészről pedig negatív, mert iszonyatosan gyorsan évülnek el az alkatrészek, műszaki kiegészítők, melyekért az ember olykor elég vaskos pénzeket ad ki a kezéből.
Annak idején nekem leginkább a pénz jelentett gondot, habár komolyabban költekezni nem igazán lett volna értelme, hiszen komoly játékos nem vagyok. Van pár kedvenc cím, amit olykor előveszek, de igazából a zenehallgatás, filmnézés, valamint az internetezés az, amit csinálok a gép előtt. Amikor pedig jön egy olyan cím, vagy olyan kedvem van, akkor viszont ténylegesen leülök a TV elé, s megjelenítő váltás után azonnal eltűnök a virtuális világban, s magam mögött hagyva a mindennapi problémákat. Munka és magánélet mellett erre csak akkor jutott időm, amikor több szabadnapom volt egymás mellett, így igazából nem is akartam a középkategóriából kitörve egy erőmet építve menőzni, mint ahogyan sokan is csinálják. Másfelől mivel kevés időt töltök a játékokkal, így nem is voltam hajlandó egy bizonyos pénzösszeg felett költeni (az más kérdés, hogy mennyi a jelenlegi konfigurációm összértéke).
Tovább…
Unravel teszt
Platform: Playstation 4
Mióta beléptem a munka világába egyre inkább leszoktam arról, hogy rajongói oldalakra regisztráljak, s ott töltsem az időm java részét. Egy-kettő még működik, s azokra olykor feljárok. Az egyik tag érdekes profilképet tett ki, s nem tudtam, hogy a képen lévő „lény” kit is ábrázol. Nem is nagyon foglalkoztam vele egészen addig, míg a hozzászólásában nem jelent meg egy link, amely nem más volt, mint az Unravel előzetese.
Tovább…
Új élet kezdődik!
Emlékszem milyen érzés volt, amikor kijöttem az iskolából. Már akkor is nagyon frusztrált, hogy nem nagyon tudok rendesen időt szakítani semmire. Pontosabban amire szeretnék, mert önálló kereset nélkül nagyon sok mindenről kellett lemondanom. Amikor kikerültem gőzerővel megindult az álláskeresés, s igyekeztem, hogy minél hamarabb elhelyezkedjek a munkaerő piacon. De sajnos nem úgy alakultak a terveim, s fix munkahelyem nem lett. Majdnem egy évnyi tengődés után eljutottam a jelenlegi munkahelyemre, ahol most is vagyok.
Naplót vezetni nem hülyeség. Főképp azért, mert amikor az ember visszaolvassa az írásait, akkor körvonalazódhatnak benne dolgok, illetve olyanok is eszébe juthatnak, amiket már rég elfelejtett. Én hét éve kezdtem el írni saját gondolataimat a saját blogom keretén belül, s be kell vallanom olykor jókat kuncogtam, amikor visszaolvastam egy-egy bejegyzést. Egyre inkább éreztem azt, hogy hiába van érdeklődési köröm valahogy nem igazán élem meg az életem. Legfőképpen az volt a problémám, hogy olyannyira leszívja az energiámat a munka, hogy egyszerűen semmihez sincs kedvem. S nem elég, hogy nem megyek sehová, hanem még itthon is maximum a zenehallgatás megy ezerrel. Olykor-olykor belefér a játék, de ennyi.
Öt évvel ezelőtti állapothoz mérve szinte már gödörben van a munkahely. Igaz megszűnés nem fenyegeti, de rengeteg ember ment már el, s a jelenlegi munkaévemmel szinte majdnem rangidősnek számítok a dolgozók közül. Minap kezembe vettem a márciusi beosztásomat, s akkor elpattant valami, melynek köszönhetően halkan, de biztosan magamban elhatároztam, hogy ezt már nem tudom ebben a formában tovább csinálni. Nem megy. Persze legbelül sejtettem, hogy duzzogni fogok majd pár napig, egy hétig. Ebben az idő intervallumban pedig majd megy a fortyogás saját levemben, majd amikor pedig vége, akkor szépen minden visszatér a régi kerékvágásba. Szóval este kiküldtem pár önéletrajzot. A meglepetés akkor ért, amikor másnap felhívtak, s mivel a rá következőn szabadnapos voltam, így elmentem az interjúra. Olyannyira jól sikerült, hogy mikor vége lett felajánlották, hogy ha akarom enyém az állás. Elfogadtam.
Emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt is elgurult a gyógyszerem, s akkor is már itt akartam hagyni ezt a céget. Ekkor azt gondoltam, hogy ennyi volt, de mivel nem találtak a helyemre senkit, így egy elbeszélgetés keretén belül meggyőztek, hogy maradjak. Ámbár tény, hogy próbálkoztam úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ne lássák rajtam azt, hogy örülök, hogy maradásra bírtak. A mostani helyzet más volt. Már nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna az, ami ott megy. Az új jobbnak néz ki. Igaz, nem keresek többet, de több szabadidővel rendelkezek majd, így bízom benne, hogy fel tudom ismételten építeni az életemet úgy, hogy mindenre jusson idő, s több kedvem legyen szórakozni, kimozdulni. Egy valami azonban biztos, hogy függetlenül mennyire szerettem a jelenlegi munkahelyemet most lezárul egy korszak.
Mindenképpen gondoltam arra, hogy vissza kell fogni a költést, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire fog beválni az új hely. Azonban ilyenkor szoktak történni a jó dolgok. Példának okáért, hogy a monitorom elkezdett vibrálni. Akármit csináltam nem javult, így úgy döntöttem, hogy lecserélem még március előtt. Így lett egy Acer V226HQL:
Aznap sikerült kézhez kapnom, amikor volt az interjúm, így nagyon örültem,hogy összejött minden. Boldogan szereltem össze, amikor is rájöttem, hogy itt aztán nem lesz vibrálás. Főleg úgy, hogy egyszer csak a gépem nem volt hajlandó indulni. A videokártya ventilátorai iszonyatosan hangosan pörögtek, s nem volt hajlandó képet adni a gép. Meg is lepődtem, hogy előző nap még nem viselkedett így a masina. Erre szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy bizony eme alkatrésznek annyi, mert az előző is így halt meg. Viszont kezdődhet a gyűjtés, mert a következő „áldozat” egy GTX 970, méghozzá az MSI műhelyéből:
Nem két forint, s ahogyan számolgattam legkorábban júniusban tudom megvenni. Ugyanis a jelenlegi helyen nincsen túlóra egyáltalán, szóval nem tudok plusz jövedelemre szert tenni. Ámbár ez nem is probléma, ha nyugodtan környezet lesz, s végre tudok kimozdulni itthonról, mert lesz kedvem. Addig pedig ott van a karácsony tájékán megvásárolt Playstation 4.
Bízom a szerencsében, s jó döntés hoztam most.