Ha őszinte akarnék lenni, akkor bizony elég sivár a sorozatos „életem”, hiszen míg régen iszonyatosan sokat néztem, most jó, hogy ha van talán öt, amit nyomon követek. Persze emiatt el kellett azon gondolkoznom, hogy vajon melyikhez is térek vissza majd.
A Shameless az a sorozat volt, amit igazából folytatni akartam, de gyakorlatilag nem jutottam el oda, hogy valóban megtegyem. Aztán rekord gyorsasággal tettem magamévá az évadokat. A negyedik etapból fennmaradó hat epizódot igazából az év első két napján terveztem ledarálni, de sajnos ebből nem jött össze semmi. S mivel még pár napig munka van nálam, így előtte, utána belefért egy-egy rész. Így végül a negyedik évadot is végignéztem. Hááát…. azért nem estem tőle hanyatt.
Tovább…
Rise Of The Tomb Raider januárban PC-re!
Nagyjából egy emberként hördült fel a Tomb Raider rajongók, amikor kiderült, hogy a legújabb játék Xbox exkluzív lesz.
Rám aztán nem lehet mondani, hogy nem vagyok rajongó, hiszen mikor megtudtam, hogy a 360-as konzolra is érkezik majd rögtön is beszereztem egy olyan gépet. Igaz, hogy szinte egy regényt írtam novemberben a játékról, de azt kell mondanom, hogy mély nyomokat azért nem hagyott bennem. Ennek ellenére azért kíváncsi leszek a PC-s portra, ámbár már most tény, hogy nem vagyok hajlandó digitálisan megvásárolni, hiszen én szeretem, ha valami a kezemben van fizikai adathordozón is. Egyelőre annyi bizonyos, hogy január 29-e a dátum, amikor megjelenik a játék, s szerencsére az összes megjelent DLC is jár vele. Mindenesetre pár kép azért napvilágot látott:
A minimális gépigény persze kecsegtető, de a maximum élményhez szükséges technikai speckók még nem kerültek napvilágra. Minden bizonnyal szebb lesz majd, mint az Xbox 360-on, ámbár tény, hogy azért nem biztos, hogy rögtön első nap megvásárolom majd a játékot. Elképzelhetőnek tartom, hogy megvárom majd a február eleji fizetést…
Megérkezett a tél!
Én az a fajta ember vagyok, aki imádja a havat. Nem csak azért, mert szerintem iszonyatosan szép látvány, hanem imádok a befagyott úton csúszkálva hazaérkezni.
Negatívum, hogy sajnos karácsonyra nem kaptunk semmit, de az év negyedik napján végül megérkezett a várva várt hó. Egyelőre nem bénult meg a közlekedés (bár, ami késik, az nem múlik), s jelenleg is el kezdett esni.
Hazafelé jövet azért megörökítettem, hogy hogyan is áll nálunk a helyzet:
A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!
Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.
Karácsonyi ajándék…
Korábban már írtam, hogy január helyett még idén leadtam a rendelést a The Nathan Drake Collection-re. Ahogyan sejtettem karácsonyra meg is érkezett…
Shameless: 3.évad
Hogy miért is maradt abba a Shameless megtekintése, nem tudom. Minden bizonnyal a forgó hétköznapoknak volt köszönhető, hogy végül nem folytattam. Nemrégiben elcsípett itthoni vetítés alkalmával viszont úgy döntöttem, hogy ideje lenne folytatni. Így történt meg, hogy a második évad után szinte rekord gyorsasággal tettem magamévá a harmadik etapot is. ű
Tovább…
Hitman (2015)
Magyar cím: Hitman – A 47-es ügynök
Egy népszerű számítógépes játékból filmet csinálni elég merész dolog. Leginkább azért, mert egyrészről el kell találni az arany középutat, melynek köszönhetően a játékos közösség is képes befogadni az adott tartalmat, illetve az új nézőket is képes bevonzani az adott film. Ami képes mindkettőt elérni abból iszonyatosan kevés van, hiszen a legtöbbjük már a rajtnál bebukik.
A játék nekem nem ismeretlen. Próbálkoztam is vele, de sajnos úgy keltem fel, hogy el kellett ismernem, hogy bizony ez nem az én világom. Inkább kerestem más elfoglaltságot. Évekkel ezelőtt volt már egy ilyen próbálkozás, s az is csak közepes szintig tudott felnőni egy hatalmas buktával. Ha az alapanyag nálam nem működött játékban, akkor talán működhet filmben. Legalábbis ezzel a tudattal ültem le ez elé. Természetesen szigorúan csak akkor, amikor már a mozikból kifutott, s fizikai adathordozón megjelenő státuszról van szó.
Tovább…
Vacation (2015)
Magyar cím: Vakáció
Filmek terén nagyon nehéz manapság számomra is élvezhető alkotásokat találni. Főleg akkor, ha az vígjáték műfajban indul. Nagyon sok a remake és társai. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen műfajban indulók java része olyan poénokra épül, melyet én nem nagyon tudok elfogadni. Unalom nagy úr, s mivel nem nagyon láttam semmilyen előzetest, de a karakterfotók megfogtak, így úgy döntöttem, hogy tegnap esti egyik film, melyet bepróbálok nem más lesz, mint a Vacation.
Tovább…
The Muppets (2011)
A Muppets figurákért soha nem rajongtam, még gyermekként sem. Habár azt bevallom, hogy nem is nagyon láttam semmilyen alkotást ezzel kapcsolatban kizárólag csak részleteket. De ennek ellenére valahogy eléggé negatívan csapódott le az is nálam. Ebből fakadóan pedig nem is érdekelt semmilyen vizuális tartalom velük kapcsolatban.
Az tény, hogy elég kacskaringós utat járt be a franchise egészen addig, míg idén meg nem érkezett az új sorozat, melyet azért egy unalmas délután bepróbáltam, s ennek köszönhetően fel is került a nézősök közé. Nem volt kérdés tehát, hogy ideje leporolni az előzményeket is, hogy vajon az ízlésem változott meg, vagy csak egyszerűen az új irányvonal az, ami tetszik.
Tovább…
The Last Of Us: Remastered teszt
Platform: Playstation 4
Az emberek többsége a vizuális világban találja meg a szórakozási lehetőséget. Azonban továbbra is akadnak olyanok, akik nem szeretnek eme megalkotott világ passzív részesei lenni, s csak ülni vagy feküdni a képernyő előtt bámulva az ott történő események. Az aktív résztvevők pedig nem mások, mint a játékosok. Személyiségük egészen széles skálán mozog, hiszen kezdődik az alkalmi játékosokkal, s végződik az orvosi esetnek is felfogható függőkkel. Magamra nézve én valahol az arany középúton ballagok.
Egy játékosnak a társadalomkritika mellett mi jelenthet még problémát? Az exkluzív alkotások. Ezek azok, melyek egyetlen egy platformra érhetőek el, s bújtatott vásárlás ösztönzőként hatnak az emberekre. Megvoltam a számítógépemmel, s egyáltalán nem akartam játékkonzolt, mert nem volt (s most sincs) annyi cím, aminek többször nekiugranék. Ellenben filmnézési szokásom megvolt, s a The Last Of Us volt az, ami végül rávett, hogy DVD/Blu-ray lejátszóként is üzemeltethető Playstation 3-ba vessem a hitem. A minőség jelen volt mind grafika, mind tartalom tekintetében. De jött a következő konzol széria, s ezzel egyetemben a felújított képminőséggel megáldott Remastered kiadás. Egy év után végre ezt is magamévá tettem.
