Amikor az ember nyomon követ sorozatokat, s az épp aktuálisoknak nincsen új epizódja, de ellenben unatkozik akkor többnyire el kell foglalnia magát valamivel. Ámbár akkor, amikor van egy felesleges órája, s mindenképpen meg akar nézni egy epizódot valamelyik szériából nem marad más, mint hogy új sorozatot keressen.
Annak idején iszonyatosan sok sorozatot néztem. Ennek egyik oka az volt, hogy az iskola mellett sok volt a szabadidő lévén kevés pénz volt szórakozásra, s ebből fakadóan a magánélet építésére. Másik oka pedig az volt, hogy ha elkezdtem egy szériát akármennyire is fájóan rossz lett én végig követtem. Utóbbi nálam megszűnt, így aztán olyan kaszálásokat hajtottam végre, hogy jelenleg talán öt olyan széria van, amit nyomon követek.
Általában elő szokott velem fordulni, hogy amikor másnap munkába kell mennem akkor az ágyban fekve keresek egy olyan TV csatornát, melynek kínálata olyan szinten unalmas számomra, hogy szinte bealszok rajta.Így történt meg, hogy az egyik kábel televízió jóvoltából belefutottam az amerikai Shameless reklámjába. Ennek köszönhetően gyűrtem le az első évadot. Ami azért érdekes, mert ez egy évvel ezelőtt volt, s valami miatt abba is maradt a sorozat nézése. De mivel megint beleakadt, s volt némi időm végigvittem ismét az elsőt, s hozzá pótoltam a másodikat is.
Tovább…
Január helyett december
A Playstation 4 beszerzésével megjelent az igény afelé, hogy az általam szeretett előző konzolos játékok Remastered kiadásban beszerezzem. Ugyan januárra terveztem lévén oda időzítettem be egy jóleső egy hetes szabit a decemberi bolondok háza után, de végül úgy döntöttem, hogy decemberre megrendelem a The Nathan Drake Collection-t.
A játékot használtan egy nem ellenőrzött felhasználótól 12 990 forintért tehettem volna magamévá (naná, hogy legalább egy ezres a szállítási költség), újonnan pedig a legolcsóbb helyen 15 990 forint, míg a legdrágább pedig 19 990 forint. Mivel az angol amazon oldalán is van lehetőség használt termék vásárlására, s egy olyan eladót találtam meg, akitől már többször rendeltem, így végül úgy döntöttem, hogy megfelelő lesz nekem 11 710 forintért a fentebb említett játék, noha a szállítási költség erre 1910 forint, hiszen Angliából érkezik.
A két hetes szállítási idő nem gond, hiszen egyébként sem lenne időm nagyon játszani. Mivel munka előtt, munka után nem is nagyon szoktam, így végül csak szabadnapokra korlátozódik ez a tevékenység, ami most erősen meg fog csappani.
Mivel a kiadvány az előző generációra kiadott három epizódot tartalmazza, így azt hiszem a december, s a január is le lesz fedve játék szempontjából.
Superstore – 1×01 (Pilot)
Vajon mi folyhat egy üzletben? Ha nagyon őszinte akarnék lenni szerintem az, aki nem ebben a szakmában mozog, vagy nem szeretne ilyen helyen dolgozni véleményem alapján feltehetően magasról pottyant rá. Azonban az NBC teljesen máshogy gondolta, így ebben a hónapban megérkezett a Superstore, melynek helyszíne nem más, mint egy üzlet.
Tovább…
Telenovela – 1×01 (Pilot)
Emlékszem régen mennyi sorozatot néztem. Nem tudom eldönteni, hogy az én ízlésem változott radikálisan, vagy a szériák elvesztették a minőségüket. Mivel elég kevés cím van amit nyomon követek, így természetesen mindig érdekel, ha egy új széria mutatkozik be.
Bevallom a Telenovela felől nem sok mindent tudtam, azonban úgy döntöttem, hogy érdemes bepróbálni egyik húzónév miatt, hogy mit is tud majd felmutatni. Ámbár tény, hogy nem is vártam ettől a sorozattól sokat, de még így is bőven a nézhető szint alatt volt.
Tovább…
Jessica Jones – 1×01 (Pilot)
A sorozat szezon eléggé lagymatag, ha azt veszem alapul, hogy jelen pillanatban jó tippelésem eshetőségén van legalább öt sorozat, amit nyomon követek. Soha sem hátrány, ha éppenséggel jön valami új, amit aztán be lehet próbálni, hogy legyen mivel elmaradni. A Jessica Jones egyébként sem volt az, amire azonnal felkaptam a fejemet, de végül beadtam a derekamat, hogy az első részt magamévá tegyem.
Tovább…
Ünnepi kavalkád!
… s mai nappal hivatalosan is beléptünk az év utolsó hónapjába, amiben helyett kapott két olyan ünnep is, amely majd minden bizonnyal megbolondítja az embereket. Igen: karácsony és a szilveszter.
Gyermekként nagyon élveztem mindkettőt, habár utóbbi azért hagyott némi hiányérzetet maga után. Felnőve azonban mindkét ünnep számomra jelentéktelenné vált. A karácsonyról nagyon sok pozitív emlékem van, habár leginkább a látványa az, ami továbbra is meggyönyörködtet, s egyetlen egy nagy negatívuma van, amit hiányolok: eme nemes ünnepkor a hóesés. Részemről ez az egyetlen csapadékforma, amit el tudok viselni, s csodálattal tudok előtte adózni.
Idén kicsivel következetesebb voltam mind munka, mind szabadidős tevékenység kapcsán. Az előző évekből tanulva már előre láttam, hogy az év utolsó két hónapja szokta nálam kicsapni a biztosítékot, így – egyesek nem tetszésére -, spóroltam a szabadságokkal, így végül novemberben ejtőzhettem egy egész hetet. Egyetlen egy nagy negatívuma volt, hogy sajnálatos módon megbetegedtem, így a megfázás ledöntött a lábamról. Az idén eszközölt egészségesebb táplálkozás viszont úgy néz ki, hogy megtette hatását, mert a döglődéses hullám mérhetetlen lázzal elmaradt, illetve egyetlen egy kellemetlenség volt: öt percenkénti orrfújás, mely sebes bőrrel végződött végül.
Nem maradt el a hónap túlóra nélkül sem. Igazából teljesen mindegy az a kettő, vagy négy óra, amit ráhúzok az alapra, hiszen elfáradás szempontjából nincs különbség a kettő között. Ugyan év elején megfogadtam, hogy ennyi volt részemről a plusz munka, de nem tudtam tartani eme fogadalmamat. Lévén hozzá vagyok szokva a számlámra érkező összeg mennyiségéhez, illetve vásárlásoknál is ezt a mennyiségi értéket vettem mindig alapul. Továbbá az sem hátrány, ha a többség húzódozik ettől, ha pihenőnapomat nem érinti legalább plusz pénzhez jutok. Munkanapomon pedig ritka az, amikor én itthonról kiteszem a lábam.
A decemberi beosztást alapul véve engedtem a kollégák karácsonyi, illetve szilveszteri vágyának, s ennek köszönhetően most lesz egy olyan decemberem, amiben nem kell azon aggódnom, hogy mikor fogom magam kipihenni. Ámbár már előre elterveztem, hogy ebben az utolsó hónapban mit is akarok majd csinálni.
Első körben mindenképp igyekszek azon, hogy úgy álljak a dolgokhoz, hogy lehetőleg ne legyen mentális agyzsugorodás hatása, így ismételten legtöbbször minden bizonnyal a vizuális szórakozások lesznek majd a terítéken főleg úgy, hogy a hétvégéket remekül megnyertem munka szempontjából. A hétköznap függő eset, hiszen az a mérvadó, hogy a másik fél mennyire is lesz szabad ekkor. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem erőlködök a karácsonyon, hiszen már kinőttem belőle, s nem igénylem azt, hogy karácsonyfa legyen, vagy pedig feldíszítés alatt álljon a ház. A sütés, főzés minden bizonnyal meg lesz, mint kötelező program, de számomra kifog merülni ebben az ünneplés. Annak egyedül örülök, hogy lesz két olyan nap, amikor tényleg senki nem fog megsértődni, ha nem akarok közös programot senkivel. A szeret ünnepét pedig mindenképp a teljes rehabilitációmra fogom fordítani, azaz két napig nem szándékozom hosszabb időre emberekkel érintkezni. A szilveszteri programom pedig évek óta fix: mindenképpen a négy fal között, távol az emberek zajától. Ennek oka pedig az, hogy nem nagyon tudok olyat ünnepelni, aminek ünneplési értelmét nem látom, s mivel kifejezetten irritál az ittas emberek társasága, így a csoportosulást kihagyom. Hiszen mindig van egy valaki, aki aztán nem bír magával. Tapasztalat.
Többnyire mindig van előre valamilyen tervem. Főleg, ha vásárlás a fő. Még év elején elgondolkoztam azon, hogy mennyire is jó lenne Playstation 4-re váltani, hiszen tudását (főleg felbontás terén) iszonyatosan ki tudnám használni. A gép ára továbbra is horrorisztikus, legalább én nem adnék érte ennyit. Mivel az igényem lappadás helyett nőtt, így végül úgy döntöttem, hogy januárban majd beszámítással megvásárolok egyet. Viszont a konzoljaim beszámításának mértéke elég alacsony lett volna, így végül karácsonyi időszakot kihasználva szépen feldobtam őket az aukciós oldalakra. A beszámítással kalkulált árral szemben legalább 40%-al több „profit” folyt be, így végül vékony 25 ezerrel kellett megtoldanom a fizetésemből. Nem vártam: tegnapi napon tulajdonosa lettem egy Playstation 4-nek, melyhez a The Last Of Us újragondolt, grafikailag feltuningolt változatát választottam. Egyelőre keresem az állam, hiszen fantasztikusra sikerült, s január elején pedig majd érkezik ő is:
Kockulás nem lesz ezerrel, hiszen fejet is kellene szellőztetni, így majd arra is keresek majd házon kívüli programot. Legalábbis úgy, hogy közben ne fagyjak meg.
The Next Generation…
A blog keretén belül már többször leírtam, hogy inkább leülök a TV elé, s vizuális tartalmak felé fordulok ahelyett, mint alkohol mámorban fetrengenék valamelyik házibuli vagy disco padlóján. Az elmúlt években ezen a téren nagyon sok vásárlás történt, így megszületett az az elhatározás, hogy nekem is ideje lenne beszereznem egy Playstation 4-et, hiszen felbontása, s tudása tökéletesen illene a jelenlegi televízióm tudásához. Az elhatározásból a mai napon tett lett:
Azt már korábban is leírtam, hogy véleményem szerint horrorisztikus ára van a gépnek, s a hozzá tartozó szoftvereknek is, továbbá abban az esetben is, ha használt változatot szeretnék magaménak tudni. Végül mind gép, mind pedig szoftver új állapotban lett megvásárolva.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok hajlandó kipengetni egy játékkonzolért 120 ezret, legalábbis fizetésemből végképp, hiszen legalább két hónapig kellene rá spórolnom. Így azt az utat választottam, hogy a meglévő Xbox 360-at a digitális profilommal együtt (persze minden személyes adat kitisztítása után), s a Playstation 3-at szépen feldobom a népszerű közösségi portálokra. Ugyan januárra terveztem ezt, ámbár úgy döntöttem, hogy karácsony előtt sikeresen el tudom majd adni. Így beszámítást megúszva hozzávetőleg 40 ezerrel több folyt be a két konzol eladásából, s így minden kedvezményt felhasználva az adott üzletben úgy lettem tulajdonosa a képen látható termékeknek, hogy a bankszámlámról pusztán 25 ezer forintot vont le a pénztár. Elégedett vagyok, hiszen egyrészről megvan a „karácsonyi ajándék” magamnak, illetve anyagilag is jól sikerült kijönnöm az egészből úgy, hogy nem kell két hónapig spórolnom.
Természetesen a beállításokkal, s a kötelező szoftver frissítésekkel (jelenleg is az folyik a háttérben) telt az idő, így a számomra elég nagy becsben tartott The Last Of Us nem került kipróbálásra. Bár arra roppant mód kíváncsi lennék, hogy azt a bitang nagy fehér címkét, ami a borítón díszeleg miért is nem lehet a fóliára ragasztani? Mondjuk tény, hogy nem a borítót fogom bámulni, s nem azzal fogok szórakozni, de azért frusztráló jelenség eléggé.
Rise Of The Tomb Raider teszt
Platform: Xbox 360
1996-ban egy új csillag tűnt fel a videojátékok vizuális égboltján. Ez volt a Tomb Raider (amiről annyit érdemes még tudni, hogy a teljes játék HD textúrákkal elérhetővé vált mobiltelefonokra ebben az évben). A Core Design egy olyan játékot hozott létre, melyben mind az akció, mind pedig a kaland műfaj elemei megtalálhatóak. E mellé lélegzetelállító grafika, s hatalmas bejárható területek tartoztak, s mindezek mellett pedig egy rövid időn belül szexszimbólummá váló női karakter is feltűnt. Ő volt Lara Croft.
A játékosok szórakozni akartak, s a kiadó ebből az igényből pedig profitot szeretett volna. Ebből fakadóan a széria 1996-tól egészen az ezredfordulóig öt egész epizódot, s ez mellett pedig négy kiegészítő részt tudhatott magáénak. Mivel az alap koncepció ugyan az maradt, s csak minimális változás történt az epizódok között, így végül a készítők új generációs megvalósításban gondolkodtak, amely az alapjaitól építi újra a szériát. Ebbe az eredeti fejlesztő csapat szépen bele is bukott, így 2006-ban a Crystal Dynamics vette át a staféta botot. Nekik csak három epizódot kellett elkészíteniük ahhoz, hogy a sorozat lassan húsz éves pályafutása alatt a siker érdekében harmadik reboot megoldásához nyúljanak. A sorozatot az alapoktól írták újra, s szerencsére pozitív fogadtatásban részesült. Történeti lezáratlansága pedig folytatásért kiáltott, mely a Rise Of The Tomb Raider alakjában valósult meg.
Tovább…
Cooties (2015)
Egyetlen egy nagy előnye van a filmletöltésnek, hogy sokszor sokkal, de sokkal előbb megjelennek a virtuális térben letölthető formában úgy, hogy a minőségük valóban megüti a nézhető kategóriát.
Nemrégiben egy sorozatos blogon futottam szembe a Cooties-zal. Ugyan nem keltette fel a figyelmemet a film túlságosan, de kíváncsi voltam, hogy az általam ismert sorozatos színészek vajon hogyan is boldogulnak majd egy teljes estés filmben. Mindenesetre kíváncsi voltam mindenképp, hogy egy zombi témából még mit lehet kihozni akkor is, ha a film műfaja tulajdonképpen vígjáték.
Tovább…
Balszerencsék összegzése
Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az év eléggé balszerencsés nekem. Legalábbis eddig tekintve szinte semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Ráadásul ez jelentős anyagi töblettel is járt, amivel egyáltalán nem számoltam. Majd az év értékelőben úgy is külön bekezdés lesz erről, így csak az elmúlt napokat összegzem.
Szerdán megkezdtem a szabadságomat, melynek egyébként nagyon örültem, hiszen ideje volt már pihenni. Azonban ahhoz, hogy itthon legyek egy hetet úgy, hogy csak három szabadnapom volt már kénytelen voltam hozzá tolatni még a pihenő napjaimat. Ennek köszönhetően úgy hozta a sors, hogy az elmúlt heteket sz*rrá dolgoztam egy-egy pihenőnapokkal, s mivel még túlóra „hülye” is vagyok, így akárhányszor felajánlották nekem csak az összeg lebegett a szemem előtt, s bevállaltam őket. A szerdai napom többnyire a bevásárlásról szólt, így csak a csütörtöki nap volt az, amin ténylegesen kimozdultam. Iszonyatosan jó idő volt, így végre örülhettem, hogy feltehetően az év utolsó bringázását kivitelezhettem. De!
Annak ellenére, hogy sok ember között vagyok, akik mind taknyosak megengedtem magamnak azt a kényelmet, hogy egy szál dzsekiben tündököljek a fent említett napon. Így a pénteket már erős torokkaparással kezdtem, mely torokfájásba csapott át estére. Megelőzvén, hogy a kór ágynak döntsön természetesen folyadék pótlás ezerrel,s csak ami lehet mehet a meghűlésre. Harmadik nap a betegségben, egyelőre láz nincs, kevés orrfolyás van, s némi tüsszentés. Nem tudom örüljek-e a neki, hogy most van időm kúrálni magam, hiszen kedden már dolgozok, s a szabadnapokhoz csapott pihenőnapok miatt egy-egy pihenőnapom lesz az elkövetkezendő két hétben. Túlórával tűzdelve.
Többnyire az impulzus váráslás az, aminek köszönhetően sajnálatos módon spórolt pénzem jelenleg nincs, de ha van, akkor pedig hamar elvész. Ennek oka az, hogy vállalok be plusz órákat, habár a pénteki napom olyan jól végződött, hogy úgy gondoltam ezzel az erővel kiállhattam volna az erkélyre, s az utcára is dobálhattam volna az ezreseket… Igen, igen. Rise Of The Tomb Raider.
Konzolnál generáció váltáson gondolkodom, így minden bizonnyal januárban – ha a keret is megengedi – váltok egy négyes gépre. Viszont eddig komolyan gondolkoztam azon, hogy hozzá csapjam-e a már megvásárolt Xbox 360-as gépet, hiszen arra vásároltam játékokat, melyeket digitális formájuk miatt nem tudok értékesíteni. A pénteki eset után viszont mindenképpen búcsút intek a Microsoft konzoljának az alábbi eset miatt, mely simán az Epic Fail jelzőt is megkaphatná.
Mivel fizikai adathordozón vásároltam meg a játékot, így egyértelmű volt, hogy egy bizonyos szinten a lemezről fogja olvasni a gép a játékot. Ez meg is történt, viszont nem tetszett a gép hangja, s hőmérséklete. Így aztán a játékidőket nagyjából háromnegyed óránként megszakítottam, hogy a gép lehűljön. Mindezek mellett igyekeztem, hogy minél kisebb is legyen a zaj, mert roppant mód zavaró volt, hogy a konzol olvasója néha olyan hangot adott már ki, mint egy felszálló repülőgép. Ebből fakadóan pedig szépen megtettem azt a mozdulatot, hogy fél napos játék után a konzolt beljebb toltam, hogy legalább ne érjen semmihez, ami az olvasásból eredő hangokat felerősítené. Jelzem lassú, s óvatos voltam. Eddig tartott a megjelenés napján, teljes áron megvásárolt játékom lemeze, melybe olyan szép karcot tett a konzol, hogy utána már nem volt hajlandó olvasni a gép.
A dolgon kiadtam, s rögtön elkezdtem megoldások után kutatni. Így akadtam bele azokba a cikkekbe, melyek arról szólnak, hogy elég a konzolt egy picit is megmozdítani ahhoz, hogy lemezt karcoljon. Erről nem hallottam lévén ilyen problémával nem találkoztam egyetlen egy lemezmeghajtóval rendelkező műszaki eszközömnél sem, így rendesen elkapott az ideg, hogy valami ennyire silány minőségű, hogy még egy kis mozdítástól is hazavághat egy eredeti lemezt.
Minden megfordult a fejemben, de sajnos szembe kellett néznem azzal, hogy mivel ez fel van tüntetve (persze kis betűvel), így búcsút inthetek a lemezemnek. A játék kell, szerettem volna végigjátszani, így végül két órányi gondolkodás után végül megvásároltam a digitális változatot (is). Mindezt ráadásul úgy, hogy eredetileg is az utóbbi változat kellett volna, ha éppenséggel a Live rendszerben nem a megjelenés napján teszik elérhetővé.
Minden dolgomra nagyon vigyázok, így kifejezetten tud irritálni, ha valami tönkremegy, elromlik, megsérül. Méghozzá úgy, hogy szinte semmi olyan nem történik, ami ez indokolttá tenné.
Természetesen az anyagi károm felett nem tudtam szemet hunyni, s mivel egyébként is lett volna olyan szoftver, s termék, amit eladni akartam már, így azt feldobtam a vaterára, s jelen pillanatban a dobozos változat 75%-át már „visszanyertem” pénz formájában. Íme hogyan lehet gyorsan, s könnyedén kútba dobni egy szoftver árát.