Előkarácsonyi „ajándék”: Harry Potter Blu-ray

Ugyan még nincs karácsony, habár nagyon sok helyen tökéletesen rá vannak erre a témára készülve.
Impulzus vásárlás. Ezt a szót akkor használjuk, ha az ember nem tudatosan vásárol. Pusztán meglát valamit, ami neki megtetszik, vagy épp belebotlik egy vásárlási szokásaihoz illetve anyagi hátteréhez mérve jó áron lévő dologhoz. Na már most utóbbival teljesen így vagyok, mert rengetegszer esek bele abba a csapdába, hogy valamit csak azért veszek meg, mert olcsónak találok. Így jártam a Harry Potter szériával is, amelynek olcsó volt darabja a Vaterán. Majd mivel ugyebár vannak többi epizódjai elengedhetetlen volt a késztetés, hogy azokat is megvegyem.

…lám, lám, a hét közepén fellépve az Xpressre mit láttam? Na mit? Az utolsó két film akciós, már-már „vaterás” áron. Megvásároltam.

DSC_0003Egyelőre egyetlen részt sem néztem meg, pusztán csak teszteltem, hogy milyen a képfelbontás. Egyelőre megvárom, hogy lemenjen a sorozatszezon, s bejöjjön a téli szünet, s hozzáillesztem a beosztásomhoz, hogy naponta legalább egy részt megtudjak nézni.

Újabb Harry Potter Blu-ray!

Olykor-olykor azért én is felmegyek az online áruházakba, hogy vajon mi is a helyzet. Annak idején sorra vettem volna a filmeket, de sajnos nem volt rá anyagi keret. A Full HD tévévásárlás viszont elszomorított, hogy az addig meglévő DVD-k nem festenek jól egy ilyen készüléken. Ezért jobban meggondoltam a Blu-ray lemezek vásárlását. Ahhoz, hogy valamit megjelenéskor, teljes áron vegyek meg nagyon, de nagyon jónak kell lennie számomra. Ebből fakadóan többször a Vatera volt segítségemre, ahol egy DVD áráért megkaptam egy Blu-ray-t. Most azonban az Xpress-en néztem szét, s mikor megláttam, hogy mennyiért vannak akciózva a Harry Potter Blu-ray-ek, úgy döntöttem berendelem a hiányzó darabokat. Hisz végül jobban járok, mint ha használtan vettem volna őket.

hpbdEgyelőre csak belenézegettem a filmekbe. Képminőségük szinte kiváló, s azért látszik, hogy van különbség az internetről letöltött változatokhoz képest. Meg ugyebár kinek is van arra ideje – illetve letöltő helye -, hogy tömörítetlen, akár 50 gigabájtot meghaladó lemezformátumban töltse le?
Az utolsó két epizód még hiányzik, azt feltehetően a MediaMarkt oldaláról fogom majd megrendelni, mert ahogy néztem, ott olcsóbb. Ámbár ezt áttolom decemberre a Majmok bolygójával együtt.

Dawn Of The Planet Of The Apes

A nyár egyik legkellemesebb meglepetése volt a Dawn Of The Planet Of The ApesMár akkor biztos voltam benne, hogy ennek ott kell lennie a polcomon Blu-ray formátumban (ha már a TV megköveteli ezt a minőséget).
Már megérkezett különböző letöltő oldalakra, így minden bizonnyal november 26-ig azért egyszer biztosan megnézem. A borítótól ugyan nem estem hanyatt, de ugyebár a filmet kell nézni, nem pedig a tokot.

bd_riseoftheplanetoftheapes

The Amazing Spider-man 2 is kékül!

Soha nem voltam nagy Pókember rajongó. A 2012-es reboot véleményem szerint tényleg elég jól sikerült. Nem is volt véletlen, hogy megjelenés után szinte azonnal megvásároltam digitális adathordozón. Két évet kellett várni a második részre, melynek megjelenése szeptemberre van datálva. Ide DVD-n, Blu-ray-en, s utóbbiból három változat: egy 3D-s, fémtokos, illetve egy Electro szobros változat.

Ugyan úgy voltam vele annak idején, hogy megvásárolom ezt is eredetiben, de végül ettől a tervemtől elálltam. Nem volt rossz, tény. De az első rész minőségétől kicsit távol esett, így úgy döntöttem, hogy megvárom a leárazásokat, vagy pedig megvásárolom a vateráról.
De egy szobros változatot kissé túlzónak érzek.

Amerikai Pite – Találkoztunk ismét…

Én még azon gyerekek közé tartoztam, akik kint játszottak este kilencig az utcán. Persze akkor, amikor másnap nem volt tanítás. Amikor rideg idő volt, akkor pedig a tévé előtt ücsörögtem. A nyár nagyjából annyiból állt, hogy vagy csavarogtam, vagy tévéztem. Aztán megérkezett az első videó, s onnantól kezdve nem volt megállás, hisz igazi filmbolonddá nőttem ki magam. Van jó pár kedvenc alkotásom, s közéjük tartozik az Amerikai Pite is, melynek sajnos csak a harmadik részét sikerült megnéznem a moziban.
Részemről nem volt velük gond, kellemes kikapcsolódásnak ígérkezett mindegyik. Sajnos a negyedik kimaradt az időközben kissé zsúfolttá váló életemből. De szerencsére a megjelenéskor megtekinthettem, s nekem elnyerte a tetszésemet. Véleményem szerint eléggé jól sikerült, s a nosztalgia valóban érződött rajta. Arról nem is beszélve, hogy már csak az is emelte a film értékét szememben, hogy bő egy hónappal a negyedik rész megtekintése előtt volt a tíz éves osztálytalálkozóm, szóval… A jogtulajdonos miatt az első rész kivételével mindegyik epizód napvilágot látott blu-ray lemezen, melyből a második, s harmadik rész már a polcomon hevert. Ellenben úgy, hogy a negyedik rész pusztán 2500 forintos áron volt megvásárolható nem volt kérdés, hogy bizony a kosaramban fog landolni.

2013 a vizuális szórakozások éve volt?!

Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett „szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok „kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret „muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak „túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire „víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond „honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.
…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉

„Karácsonyi ajándék”: Life Of Pi (Blu-ray)

Megvallom őszintén, hogy a Blu-ray lemezek árából fakadóan csak olyanokat vagyok hajlandó megvenni, amit legalább évente kétszer minimum, de legalább háromszor megnézek. Nyilván minél jobban gyarapodik a gyűjteményem, s alapul véve a munkával járó időhiányt, illetve a további szórakozási lehetőségeket ezt majd egyre nehezebb lesz betartani.
Egyre jobban mennek le a magas felbontást kínáló eredeti lemezek ára, így igyekszek minden kedvencet beszerezni, illetve nem abba a hibába esni, mint a DVD-k esetében, hogy mikor megláttam mennyibe kerül, olyannyira olcsónak hatott az ára, hogy már röppent a kosárba függetlenül attól, hogy mennyire tetszett az adott alkotás, vagy éppenséggel mennyire is fogom később újra elővenni. Ugyan remek élményt nyújtott idén a Pi élete, így nem volt kérdés, hogy be kell szereznem majd eredeti adathordozón is. Mikor megnéztem nem volt kérdés, hogy megveszem, de addigra minden elérhető példány elfogyott a városban, s online rendelés kapcsán az összeg nagyjából nyolcezer forintra rúgott volna. Ugyan a karácsonyhoz sokak szerint elég érdekesen állok – miszerint nem tartom számon az ünnepek között -, de úgy döntöttem, hogy meglepem magam a film eredeti kópiájával. Minap barangolva viszont ráakadtam egy olyan hirdetésre, ahol a rászánt összeg csupán feléért volt elérhető, így nem volt kérdés, hogy beszerezzem. Egyelőre még csak az extrákat néztem meg, de majd ismét nekiülök a filmnek, ha lesz időm.

Az eredeti kópia egyébként bámulatos. Hozzá ráadásul egy kis könyvecske is járt, amelyben a filmből a legmonumentálisabb jelenetek kerültek bele. Mosollyal az arcomon került a gyűjteményem közé 🙂

Közelgő ünnepek

Ha őszintének kellene lennem, akkor nem vagyok az az ünneplős fajta. Olyannyira, hogy csak azért tudom értékelni az ünnepeket – persze kivétel ez alól a születésnapok, névnapok – mert akkor az fizetett szabadnapnak számít, s nem kell menni dolgozni. Egyébiránt pedig, ha tehetném akkor bizony eltörölném őket amilyen gyorsan, s hatásosan lehetne. Igazából semmi olyan nem történt velem soha, ami miatt megvetném az ünnepeket, csak egyszerűen soha nem volt meg az ünnepi hangulat. Inkább csináltam azt, amit az átlagos hétköznapokban. Épp ezért tud irritálni, hogy holnaptól belevágunk az utolsó novemberi hétbe, de igazából már lassan négy hete karácsonyi lázban ég az egész város. Arról nem is beszélve, hogy már többször lett hozzám szegezve a kérdés, hogy mit is szeretnék karácsonyra?
Igazából elég sok mindent szerettem volna, de szerencsére a sors úgy hozta, hogy nem kellett sokáig munka nélkül tengődnöm, s amit akartam azt már meg tudtam magamnak venni. Így minden bizonnyal decemberre maximum finom ételek fognak jutni az asztalra, na meg persze némi kényeztetés a gyomornak nassolásra szánt ízletes falatok formájában. Igazából az első dolog, ami megfordult a fejemben egy új mobiltelefon lenne, mivel a mostani produkált egy-két érdekes jelenséget. De mivel ezeknek a száma elhanyagolható volt, így erről letettem. Aztán egyik legnagyobb dolog, ami megfordult a fejemben játékkedvelésemből fakadóan esetleg egy playstation 3, mert videoteszteket nézve belefutottam két konzol exkluzív játékba, ami eléggé elnyerte a tetszésemet. Az igazság viszont az, hogy a Tomb Raider-en kívül más nem igazán szippantott be, ami nagyon tetszett annak a tetszési faktora is maximum második végigjátszásra sarkallott, nem többre. Feltehetően ezeknek is ez lenne a sorsa, így ha alapul veszem azt mennyibe kerül egy konzol, illetve 10-13 ezer környékén mozog egy játék szinte azonnal letettem erről a tervemről. Amit viszont mindenképp megakartam valósítani, az viszont a Pi életének Blu-ray változatának beszerzése. Mindenhol viszonylag elég borsos ára volt, de végül a vaterán rátaláltam elég barátságos áron. Így azonnal megrendeltem, s feltehetően holnap már érkezik.

A kérdés természetesen az, hogy mi lesz majd a téli uborkaszezonban? Ugyanis sorozatok terén elég jól állok, s hamarosan sikerül bepótolnom a lemaradásomat, ami őszintén nem nagy. Viszont utána minden bizonnyal majd a filmek, s a játékok jönnek, ugyanis nem hiszem, hogy majd a röpködő mínuszokban szívesen kitenném a lábamat itthonról. Éppen elég lesz az az idő intervallum, még itthonról eljutok majd a munkahelyemig. Mivel havat szerető ember vagyok, így persze bízom benne, hogy idén lesz is belőle valami.
Munkahely szempontjából pedig ismételten ott tartok, hogy nem igazán tudom mit tegyek. Végül is már megemlítettem, hogy bizonyos meghirdetett állásokra már jelentkeztem, s elég sziklaszilárdnak bizonyult ebből a szempontból az elhatározásom. Az igazság viszont az, hogy az elmúlt – nem publikus – munkahelyi történések ismételten arra sarkallottak, hogy az álláskeresést bizonytalan időre felfüggesszem. Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább azért, mert nem tudom eldönteni mi is lenne már leginkább jó, így a teljes összezavarodottság jellemző rám az elmúlt napokban. Mindenesetre az év utolsó napjára kaptam szabadnapokat, így addigra igyekszem kipihenni magamat, s valamiféle vállalható döntést hozni a 2014-es évre.