Platform: PC
Idény nyáron valamivel több, mint tíz éves uralkodása után a Harry Potter széria mind könyvben, mind filmvásznon és persze játékplatformokon is véget ért. Természetesen a legtöbben inkább a filmadaptációra voltak kíváncsiak, hisz el kell ismernünk, hogy sajnos a könyv és film alapján készült virtuális alkotások bizony nem a legjobbak. Elég csak a Halál ereklyéi első részének játékadaptációjára gondolni, ami bőven kimerítette a a pofátlanul gusztustalan rossz kategória minden egyes jellemzőjét. Talán az is kijelenthető, hogy a Potter-játékok egyik legrosszabbikáról beszélhetünk. Ennél fogva természetesen fenntartásokkal fogadtam azt a tényt, hogy a második felvonás is fog kapni egy játékadaptációt. Gondoltam ugyanolyan „minőségben”, mint amilyen az első is volt. Azonban a gameplay videók alapján úgy tűnt a készítők azért leültek egy kicsit átgondolni a dolgokat, hogy azokat a baklövéseket ne kövessék el, mint amelyeket megtettek az első epizód esetében.
Aki az első epizód után ugyanolyan fanyar mosollyal várta a folytatást annak nyugodtan ajánlható a második etap játékadaptációja, hisz amelyek elsősorban bűn rosszá tették az előző epizódot azok ebből a részből hiányoznak. Tehát mindenképp jobban sikerült, mint az elődje.
Sajnos viszont a legelején le kell szögezni, hogy akármennyire is jobb, mint az elődje, sajnos a második rész sem váltotta meg a napvilágot, s aki járatos az előző játékokban mindenképpen tudna legalább két olyan címet előhúzni, ami simán lezúzza az utolsó Potter-játékot minőségileg. Persze ez közvetlenül nem jelenti azt, hogy a játék egy jó nagy rakás illatosan bűzölgő legyekkel körülvett trágyadomb, mert annál egy csipetnyivel még is jobb.
Az alaptörténetet gondolom nem kell bemutatni senkinek. Íme az utolsó etap, melyben ugye szemtanúja lehetünk a végső harcnak, amit már az első epizód óta várunk/vártunk könyv, film illetve játék formájában.
Címke: Gamer sarok
Crysis Warhead Teszt
Platform: PC
Crysis 2 kóstoló után nem sokkal úgy döntöttem, hogy ha már ennyire bejött a második rész, akkor itt az ideje bepróbálni az első epizódot is, amelyhez akkor volt szerencsém, amikor az első nagyobb gépfejlesztés után voltam, s bizony a 2007-es játék volt akkor maga a játék volt a teszt, hogy mennyire jó vasat is sikerült összehoznom. Akkor körülbelül hat perc elég volt arra, hogy szépen búcsút intsek a játéknak, s a lomtárba kerüljön. Azóta nem kis idő telt is, s bizony napvilágot látott a második epizód is, mely akkora hype övezte, hogy jómagam is bepróbáltam. Tetszett. Így mielőtt a játék végére értem volna inkább félbe hagytam, hogy az első epizódot is magamévá tehessem.
Így nem sokat tétlenkedtem. Nekiültem az első epizódnak, s bizony eléggé elnyerte a tetszésemet, habár az tény, hogy egynek tökéletes volt, s nem hiszem, hogy másodjára is szívesen kóborolnék a dzsungelben. Természetesen mielőtt ismét nekiültem volna a második résznek maradt a talonban egy kiegészítő, mely a Warhead névre hallgatott. Az EA és a Crytek remekül eltalálta a játékot, s az első részhez méltó kiegészítőt szállított nekünk. Én, mint zöldfülű ültem neki, s bizony meglepett, hogy az első rész sikerén felbuzdulva teljesen magyar nyelven szólalt meg a játék. Így, aki nem érzi otthonosnak az angol nyelvet, s olvasni se szeret annak tökéletes lehet a Warhead feltéve, ha imádja az ehhez hasonló játékokat, hisz részemről a játékhoz készült szinkron mestermunka!
Az alaptörténet nem különbözik az első epizódtól: 2020 környékén járunk. Az amerikai kormány egy különleges osztagot küld egy koreai szigetre, ahol az a dolguk, hogy megtudják, hogy az ottani civilekkel vajon mi történt. Első körben természetesen az ellenséges fegyveres erők jelentenek különböző problémát, ám katonáink hamarosan rájönnek, hogy a nagyobb veszélyforrás nem más, mint a gépi idegen létforma, amely igyekszik minden élő és élettelen tárgyat elpusztítani maga körül. A Warhead a Psycho nevű katona szemszögéből mutatja be az eseményeket, akinek gépe egy erőteljes rakétatalálat után lezuhan. Innen kezdve pedig harcolhatunk a túlélésért.
Harry Potter And The Deathly Hallows: Part 1 Teszt
Platform: PC
Nem mondanám magam Harry Potter rajongónak. Annyira nyerte el a tetszésemet, hogy leüljek a filmek elé, melyeket megnézzek párszor. Játékok terén azonban soha sem volt kiváltképp kedvencem, pedig az első három epizód játékadaptációjával rengeteget játszottam, s bizony valahol el is nyerték a tetszésemet. Sajnos a későbbi részek már kevésbé. Ahogyan a film kezdett “felnőni”, azaz a gyermeki meséből végül egy elég kemény szinte majdnem akciófilm lett, s ehhez viszonyulva úgy változtak a játékok is, amivel nagy baj nem is lenne, de sajnos ez a változás nem nevezhető még a legnagyobb jóindulattal sem pozitívnak. Már az ötödik illetve a hatodik rész játékváltozatának is voltak nagyon kiugró hibái, amit egyébként illett volna kijavítani, azonban az új résszel sikerült azokat felnagyítani és egyébként teljes egészében új szintre emelni azokat, hogy aztán az ember elmondhatja később, hogy ez bizony minden volt, csak nem szórakoztató.
Persze, ha egy mozifilm (és most már sorozatok is) utózengésnek kap egy játékadaptációt az mindig elgondolkodtató, hogy vajon történetesen hogyan is fog elsülni. Mert nem elég, ha az alapanyag megjelenik előttünk játszható formában, hanem annak bizony jónak kell lennie, s legalább annyira, hogy az ember érezhesse azt, hogy bizony ugyanolyan – ha nem jobb -, mint az alapmű, ami megtetszett neki. Sajnos a filmek alapján készült játékok legtöbbször csúnyán elbuknak, hisz nem képesek azt a minőséget megütni, mint kellene. És bizony ez elég nagy baj. Akkor végképp, ha egy közép kategóriás film játékadaptációja még az alsó kategóriás szintet sem tudja nyújtani.
A Harry Potter and the Deathly Hallows első epizódjának játékadaptációjáról elmondható, hogy simán hozza azt a minőséget, mint a film. Talán rá is ver egy-két körrel itt-ott. Ez mind szép is jó, csak a probléma az, hogy már a film sem volt olyan jó, mint ahogyan azt többen várták volna. Így viszont elmondható, hogy amilyen pocsék volt a film első része, ugyanolyan maga a játék is.
Tovább…
Crysis Teszt
Platform: PC
2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.
És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
Need For Speed: Hot Pursuit teszt
Platform: PC
Soha nem voltam igazán Need For Speed rajongó. Az összes kapcsolatom a sorozattal kimerült a Most Wanted demójának belekukucskálásba. Azonban az év elején eléggé felturbózott gépemet tesztelni kellett, így jó pár gameplay videó meggyőzött arról, hogy már pedig ezt a játékot, ha törik, ha szakad be kell szerezni, s ki kell próbálni, már csak a látvány miatt is.
Talán épp a fentiek miatt kedveltem meg annyira a játékot, hisz még Need For Speed-szűzként vehettem kezembe a 2010-es darabot, mely Hot Pursuit névre hallgatott. És be kell valljam, hogy megvett engem kilóra. Rendkívül sok pozitívum ért a játék közben, s bizony azonnal landolt is lemezre, hisz ez az a játék, amit érdemes többször kipörgetni, ha az ember jól akar szórakozni. Legalábbis nekem tökéletes szórakozásnak bizonyult a maga hibáival együtt. Mert sajnos hibákról is beszélhetünk jelen esetben.
Jurassic Park Adventures
Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmje egyértelműen a Jurassic Park volt, melynek mindhárom részét beszereztem VHS-en, melyeket már agyonnéztem olyannyira, hogy már kellett volna utánpótlás, ami nem valósult meg. Az egyik ok, hogy joglejárat miatt már nem volt kapható, a másik pedig az, hogy a VHS korszakot eltörölte a DVD korszak beköszönte.
Természetesen szerettem volna, ha kedvencem játékadaptáció formájában is visszaköszön. Köszönni visszaköszönt, de egyik sem volt olyan, amit én elvártam volna. Egyedül a Jurassic Park: Operation Genesis volt az, ami még viszonylag megközelítette azt a színvonalat, amit én elvártam volna. De sajnos a játék csak egy ideig szórakoztató.
Azonban a TellTale játékstúdió bejelentette, hogy érkezik a Jurassic Park Adventures, mely az első filmet venné alapul, s olyan elemekkel bővíteni azt, mellyel olyan játékot kapnának a film rajongói, mely méltó Steven Spielberg alkotásához. A részletek annyira nem érdekelnek. Az viszont igen, hogy megjöttek az első képek.
(Képek kattintásra nagyobbodnak. A többiek pedig a részletek mögött várakoznak)
Fókuszban: A játékok
Egyrészről temérdek szabadidő, másrészről pedig gépfejlesztés közepette ismét előkerültek a korábban kipörgetett, de ismét előkapart valamint kipörgetésre váró játékok. Így rögtönzött toplistát dobtam össze:
10. Sniper: Ghost Warrior
Nem igazán szeretem az FPS játékokat, s ez alól a Ghost Warrior sem kivétel.
Egyrészről rengeteg pozitív kritikát olvastam róla, másfelől a gameplay videók meggyőztek arról, hogy grafikailag elég jónak kinéző játékot tudhatunk magunkénak. Így azonnal neki is estem, bár abban nem vagyok biztos, hogy 15-20 perces játék után nem repül a kukába.
—————————————————————————————
9. Lost: Via Domus
Hajdanán hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat játékadaptációjával állhatunk szemben. Sokaknak nem tetszett, azonban nekem teljesen feküdt. Grafikailag sem lehet rá panasz. Ráadásul Gamepad-del teljesen játszható, azaz kényelmi szempont maximumon van. Kritika itt.
—————————————————————————————-
8. The Sims 3
Akár a méltatlanul hanyagolt széria kiváló győztese lehetne e a The Sims 3. Elődeivel rendkívül sokat foglalkoztam, viszont a harmadik generáció sajnos kimaradt az életemből. Először a gépem nem volt elegendő a futtatásához, majd az első fejlesztési szakasz megvalósulása és a Windows 7 kombinációja rendszerkövetelmények szempontjából nem volt kedvező hatással a játék futtatásához.
Egyelőre még mélyebben nem foglalkoztam a játékkal.
————————————————————————————–
7. Dirt 2
Egy nagy sikerű folytatást próbálhattam ki múlt hónapban. Azonban időhiány miatt egyelőre passzoltam a versenyzést. Maga a játék nem fogott meg, azonban a látvány igen, így ismét feldobtam, s később látom majd, hogy hogyan fog alakulni a „viszonyunk”.
————————————————————————————-
6. Need For Speed: Hot Pursuit 2010
A Need For Speed sorozatot elég behatóan ismerem, de valahogy egyetlen egy játéka sem tudott engem megfogni. Ellenben a Hot Pursuit nekem egy kellemes meglepetés volt, főleg grafikai szempontból. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy Gamepad kompatibilis, azaz rendkívül kényelmes ágyból versenyezni.
————————————————————————————–
5. Silent Hill Homecoming
Rendszerkövetelmények minimumát tudta az előző PC-m. Így nem volt kérdés, hogy fejlesztés után azonnal neki kell ülni, s minimum egyszer ki kell még pörgetni. Sajnos nagy negatívum, hogy a játék nem jegyzi meg a módosított billentyűkiosztást, valamint nem teljesen kompatibilis a gamepad-del, bár utóbbin talán még lehet dolgozni. Kritika itt.
————————————————————————————–
4. Star Wars: The Force Unleashed II
Az ősz egyik legjobban várt játék megjelenése volt a Star Wars: The Force Unleashed II. Konfigurációm is bőven teljesítette az elégségest, így nem volt kérdés, hogy megint neki kell ülni. Annak fényében végképp, hogy készült hozzá honosítás is. Kritikaitt.
Igazából az első epizód is szerepelt a listámon, de sajnos letettem róla, ugyanis a játék konzolport, melynek hátulütője az, hogy irreális a rendszerigénye, így a mostani PC-m se tökéletes a futtatásához.
————————————————————————————–
3. Prince Of Persia: The Forgotten Sands
A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a sorozat legújabb része. A trilógiát is kedveltem, de nem annyira, hogy sokadik alkalommal is leüljek mellé. Ellenben barátságos gépigény, remek grafika, szórakoztató képességek és történet megtette a hatását. És természetesen teljesen gamepad kompatibilis, bár a játék vége felé lévő nehezebben kivitelezhető mozdulatokat még nem tudom miképp fogom kivitelezni. Kritika itt.
————————————————————————————
2. Tomb Raider Anniversary
Bronzérmes egyöntetűen az Tomb Raider széria új generációs évfordulós epizódja. Ugyan szeretem a széria, de az új generációsok közül pont az Anniversary az, melyet annyira nem sorolom a kedvencek közé. Első körben a túlzott egyiptomi helyszín miatt, valamint jó pár nehéz szint miatt is. Pozitívum, hogy a Gamepad tökéletesen működik vele, s már kézre is áll. Jó pár nehezebb részt könnyebb is volt így megcsinálni. Kritika itt.
—————————————————————————————
1. Tomb Raider Legend & Tomb Raider Underworld
Aranyéremben persze osztozni kell. Ez nem más mint az Legend és az Underworld a Tomb Raider szériából.
Mindkettő kompatibilis teljesen a Gamepad-el. Legend már kipörgetve, jelen pillanatban a lista második helyezettjét gyűröm, de utána kezelésbe veszem az Undwerworld-öt is. Legend kritika itt, Undwerworld kritika itt.
Star Wars: The Force Unleashed 2 Teszt
Platform: PC
Minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki ne látott volna legalább egy Star Wars filmet. A kultikus filmsorozat 1977-ben indult hódító útjára, s további két folytatás követte. A PC-k folyamatos fejlődésével egy időben kezdtek előkerülni a Star Wars játékok is, hisz ki ne akarna kedvenc filmjének főhősének bőrébe bújva újra és újra bejárni egyes helyszíneket.
Az 1990-es évek eléggé termékenyek bizonyultak a rajongók számára, hisz elsősorban George Lucas belefogott az eredet trilógiába, mely szintén három epizódot ölel fel, mely tökéletesen kapcsolódik a régi trilógiához. Ebben az időben egy talicskányi Star Wars játékot vehettünk kézbe. Volt amelyik kizárólag a film átirata volt, de akadt olyan, ami a film univerzumában kalauzolt el minket.
Jó pár játékot kipróbáltam ebben a témában, de igazából egyik sem nyűgözött le annyira, hogy esetleg a végére érjek. Egyszerűen untam. Míg a filmeket viszonylag kedvelem addig kifejezetten hadilábon álltam az ebben a témában piacra dobott virtuálisan játszható verziókkal. Nagy szívfájdalmam, hogy a harmadik epizód játékadaptációja kizárólag konzolra jelent meg pedig azt valóban vártam.
A fenti szempontok miatt nem is voltam naprakész a Star Wars témát feldolgozó játéknak. Mert hát nem kötöttek le a régiek, így az újak iránt sem éreztem semmi izgalmat. 2008 szeptemberében azonban befutott a The Force Unleashed alcímre hallgató játék, amely konzol exkluzivitást élvezet, mely eléggé felháborította a PC-s rajongókat. Felháborodásukat meghallotta a LucasArts is, aki úgy gondolta, hogy ideje lenne lehúzni még egy bőrt – az egyébként rendkívül jó eladási statisztikával – rendelkező játékról ezért szépen piacra dobta a játékot megtoldva egy Ultimate Sith Edition címmel, mely árulkodott arról, hogy egy kibővített verzióról van szó, amely PC-n kívül megjelent ismételten konzolokra is.
PC-s verzió természetesen nem sikerült hibamentesre. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy PC-re átportolták konzolról, s nem esett át a szükséges fejlesztéseken. Ennek köszönhetően példának okáért grafikai szinten kizárólag felbontást lehetett módosítani. Emellett különböző grafikus és hangproblémák jelentkeztek, amit különböző javító csomagok sem tudtak megoldani.
Ennek ellenére a gameplay videók engem maradéktalanul meggyőztek, hogy ezt bizony ki kell próbálni, hisz irreálisan nagy gépigénye miatt is már megért egy próbát, hogy az új PC-met teszteljem.
A játék fantasztikusra sikeredett véleményem szerint, melyről bővebben itt fejtettem ki a véleményemet. Nem sokkal később pedig megérkezett az első debut trailer is a folytatásról, mely a mai napon jelent meg. Mivel elég nagy húzócímről van szó, így természetesen idő előtt kikerült a netre az Xbox360-as verzió, s napokkal később követte a PC-s is. Természetesen én is éltem a lehetőséggel, így azonnal be is szereztem az egyik verziót. Összesen két napba telt mire a játéknak a végére értem.
Tovább…
Aliens vs. Predator (2010) Teszt
Platform: PC
Az idegenek 1979-ben, míg a ragadozók 1987-ben tették tiszteletüket a mozik vásznain. Előbbi több folytatást ért meg a gyártónak, de ennek ellenére hatalmas rajongótábora alakult ki mindkét filmnek, melyekből képregények, videojátékok is készültek. Hamar megszületett az az ötlet, hogy mi lenne akkor, ha egy közös történet erejéig összeeresztenék a két sci-fi vérszomjas fenevadjait. Az idegenek és a ragadozók először képregényben, majd két számítógépes játékban, s végül 2004-ben a mozivásznakon is összecsaptak.
Rajongói szempontból ezeknek az alkotásoknak a szórakoztatás a céljuk, de addig a gyártó oldaláról pedig ezek csupán üzleti kellékek, melyeket profit szerzésre használ, így anyagi siker után nem volt kérdés, hogy jönnek meg az újabbnál újabb alkotások minden formában. S minden bizonnyal addig, amíg van profit bármely franchise-ban addig kapni fogunk majd új anyagokat kedvenc teremtményeink főszereplésével.
Annak ellenére, hogy lehetőségem volt kipróbálni, de én ennek ellenére kimaradtam a lázból, amit a 2001-ben megjelent Aliens vs. Predator 2 indított el a PC-s játékosok körében. Noha hatalmas siker volt számomra elég megdöbbentő, hogy a 2010-es epizódig egyetlen egy játék nem jelent meg a témában, s ami pedig tervezve volt megjelenésre azt is jegelik egy ideje a fejlesztők. Aktívan egyébként sem vettem részt a játékvilág híreivel kapcsolatban, így nekem meglepetés volt az új epizód megjelenése, s lévén annak idején frissen vizsgázott munkanélküliként tengetettem a napjaimat megvolt a lehetőségem arra, hogy mélyebben bele tudjak merülni az új játékba, amelyről rengeteg teszt, s kritika született nem csak itthon, hanem külföldön is. Volt olyan írás, amely 10 pontból 4-et adott rá, de akadt olyan is, amelynél elérte a 8.5-ös értékelést is. Tehát erőteljesen kijelenthető, hogy a legutolsó Aliens vs, Predator epizód eléggé megosztotta a rajongókat. Szerencsére én azok közé tartozom, akiknek pozitív véleményük van a játékról, s azóta többször is sikerült végigjátszanom. Mindezek mellett pedig anyagi szinten is áldoztam rá, hisz végül eredeti lemezen is megvásároltam, még ha az LV (Legjobb választás) rendkívül akciós kiadványaként.
Tovább…
Lara Croft And The Guardian Of Light Teszt
Platform: PC
Volt jó pár hír a Lara Croft And The Guardian Of Light-ról, de én nem igen lőttem kifelé az ilyen anyagokat. Két bejegyzés született ehhez a témához kapcsolódóan. Az egyik az első screenshotokat tartalmazó bejegyzés volt, s a második pedig maga a gameplay trailer.
Itt le is írtam az aggodalmamat, miszerint nekem nagyon nem tetszik ez az új stílus az új játéknak, még akkor sem, ha az épp csak egy mellékszál. Persze reménykedtem abban, hogy majd gameplay videó után majd megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett. A héten meg is jelent a demó, ami szintén megerősített abban, hogy ezt a részt kizárólag becsületből fogom kijátszani. Maga a játék szeptember 28-ra volt beharangozva PC-re, azonban idő előtt már 24-én elérhető volt egyes helyeken. Így éltem vele, s alig két nap alatt végére is értem a játéknak.
Tovább…