Februári hónap egyik délutánjának legkellemesebb filmes választása volt a Pí élete. A filmről semmiféle bejegyzés nem született tőlem, melynek egyetlen oka, hogy egyszerűen nem igazán éreztem magamban elég elszántságot ahhoz, hogy úgy tudjak megnyilvánulni róla, hogy esetleg semmiféle olyan ne kerüljön leírásra, amely ronthat a filmes élményen. Mindezek mellett tervbe vettem a megvételt, ha nem lesz elég húzós az ára. Bár tény, hogy a novemberben bemutatott Silent Hill Revelation-re fáj a fogam, melynek hazai megjelenéséről továbbra sincs semmi hír annak ellenére, hogy a környező országokban már rég elérhető digitális adathordozón.
Címke: Gamer sarok
Tomb Raider (2013) Teszt
Platform: PC
10 éve annak, hogy megismerkedtem a Tomb Raider sorozattal annak ellenére, hogy a legelső epizód 17 évvel ezelőtt látott napvilágot. A család minden egyes tagja érdekes élménnyel gazdagodott, amikor otthonunk egyik fénypontja az első PC-nk volt. Akkor még elsősorban játékok futtatásához lett vásárolva. Engem nem nyűgözött le, hisz nem nagyon volt ínyemre való cím egészen addig, míg egy ősrégi valamilyen újsághoz mellékelt CD-n nem találkoztam a klasszikus 1996-ban megjelent első rész demójával. Rengetegszer újra játszottam, de a teljes játékot sajnos nem sikerült magaménak tudnom. Annak idején fénykorát élte az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat, melynek keretén belül nagyobb címeket kis összegért volt megvásárolható. A grafikai fejlődés, helyszínek miatt a második epizódot választottam, melynek hangulata, s változatos helyszínei olyannyira magával ragadtak, hogy belül kezdtem érezni mit jelent az a szó „rajongó”.
Ekkor a sorozat már javában a hatodik epizódjánál járt, s mozivásznon is másodjára tette tiszteletét Croft kisasszony Angeline Jolie jóvoltából. Nekem pedig sikerült pótolnom a lemaradásomat az epizódokkal kapcsolatban. Különösebb problémám az old gen epizódokkal nem volt, s véleményem szerint nagyszerű munkát végzett a Core Design, habár számukra elsősorban a bevétel volt a lényeg, így a Tomb Raider gyakorlatilag egy évente megjelenő tömegcikké vált, mely gyakorlatilag minimális változtatásokkal ugyanazokat a sablonokat követte, így az eladások folyamatosan csökkentek. A megoldást új irányvonalban látták. Ennek az eredménye lett az Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, amely félkészen bugoktól tarkítva látott napvilágot, s ezzel vált a Core Design nemezisévé, mely csődbe juttatta a fejlesztőcsapatot, melynek eredménye a stúdió megszűnése volt. 2006-ban a Crystal Dynamics remekül feléleszte a franchise-t a Legend alcímet viselő hetedik epizóddal, melyet további kettő követett. Sikerük nem ért fel az old gen részekhez, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy a sorozat folytatódhasson. Az Underworld kritikái kapcsán viszont megszületett a döntés, miszerint ismét új alapokra kell helyezni a játékot. Végül egy eredettörténetben manifesztálódott kiadvány látott napvilágot március 5-én, melynek rajongói, s sajtói visszhangra rendkívül jóra sikeredett olyannyira, hogy utat engedjen a következő résznek.
Tovább…
Crysis 3 Teszt
Platform: PC
Soha nem tartottam magam nagy játékosnak abból kifolyólag, hogy nagyon kevés az olyan cím, amely tetszik, s többször vagyok hajlandó nekiülni, hogy az elejétől a végéig kivigyem. Eddig rengeteg játékot tettem magamévá végigjátszás szempontjából, s csak kevés volt az, amelyiknek másodjára is nekiültem, s ebből még kevesebb, aminek a végére is értem. Ezekből pedig elenyésző mennyiséget vásároltam meg eredeti lemezen, de persze többségük egy 70-80%-os leárazásnak köszönhetően váltak a gyűjteményem részévé. A játékosok többsége statisztikák szerint FPS, RPG és egyéb játékok vezetik a népszerűségi listákat. Bevallom őszintén – főleg tavaly eszközölt nagyobb gépfejlesztés után – valahol irigylem is őket. Rengeteg nagyobb cím látott napvilágot az utóbbi időben, s sajnálom ilyenkor, hogy nem a többséghez tartozom. Minden bizonnyal remekül szórakoznék. Így csak húzom a szemöldökömet, amikor előkerül a Dead Space 3 vagy Metro 2033. Előbbi húsz perc után került a lomtárba, utóbbinak is négyszer ültem neki, mire ténylegesen végére értem, s újabb kijátszás részemről esélytelen.
FPS műfajú játékok tehát nálam szinte esélytelenek. Legalábbis elég sokáig így gondoltam. Személyiségemből kiindulva tehát kérdés adott lehet, hogy vagy az én ízlésem változott az évek múltán, vagy pedig tényleg ennyire jó alkotással van dolgom. Fentiekből fakadóan nem voltam naprakész az ilyen húzócímekkel, s addig, amíg olyan közösségbe nem kerültem igazából a Crysis teljesen kiesett a látókörömből. Egy unalmas, s rendkívül bugyuta lövöldének tartottam, aminek még esélyt sem akartam adni. Aztán az első nagyobb gépfejlesztésnek köszönhetően egyik ismerősöm ajánlotta, hogy igazán csak a Crysis-zal tudom tesztelni, hogy mire is képes az adott konfiguráció. Bevallom őszintén elindítottam, és ennyi. Nem igazán díjaztam, hogy az első képkocka után az egész kifagyott a fenébe. Valahol azért idegesített, hogy hogyan lehet ilyen gusztustalanul gyenge vasam, de igyekezem túltenni magam az engem ért sokkon. A második gépfejlesztéskor viszont már tudatosan jártam el, így próbálgattam a szárnyaim, s fülig érő szájjal dicsekedtem: megy a Crysis. Persze néztem boci szemekkel, amikor kérdeztek minden félét, hisz még akkor sem ültem neki komolyabban. Az iskola befejeztével kicsit rögös út vezetett a jelenlegi munkahelyemig, így akadtak olyan időszakok, amikor rengeteg szabadidővel rendelkeztem az akkori munkanélküli mivoltomból. Végül két évvel ezelőtt az agyonhype-olt második epizód hatására nekiültem a szériának. Az első rész két órája után már tágra nyílt szemekkel tapadtam a monitorom képernyőjére. A Warhead alcímet viselő kiegészítő epizód magyar szinkronja megvett kilóra. A folytatás pedig meggyőzött arról, hogy az akkori frissen bejelentett harmadik résznek is neki fogok ülni.
A bejelentést követően rengeteg kép és mozgó anyag látott napvilágot. Tetszett a posztapokaliptikus-dzsungeles környezet, de hírekkel nem voltam naprakész. Annak ellenére, hogy élveztem az előző epizódokat nem váltam rajongóvá, s nem ültem tűkön a megjelenésig. Többséghez hasonlóan engem is berántott a várakozás gépszíja, amikor közeledett a megjelenés, s persze én is csorgó nyállal vártam valamiféle játszható változatot, amikor az idő előtt közkinccsé vált virtuális formában. Nem terveztem a játék eredeti kópián történő megvételét a jelenlegi árát ismerve, ugyanis az első rész, s annak kiegészítője is akciós ár miatt került a bevásárló kosaramba még tavaly nyáron, addig a harmadik epizóddal kapcsolatban tapasztalt pozitív meglepetés hatására számításba vettem az új epizód megvételét. Természetesen kizárólag fizikai adathordozón.
Tovább…
Tomb Raider Steelbook
Novemberben egyszer már született tőlem egy bejegyzés, miszerint milyen kiadások várhatóak a március 5-én megjelenő új Tomb Raider-ből a hagyományos mellett. Bevallom őszintén én azonnal lecsaptam a Survivor Edition-re, mely az általam favorizált webshop árlistáján kemény 14 990 forintos áron érhető el, amihez természetesen még hozzátartozik a házhoz szállítás is. Aztán valahogy másik webshopon ráakadtam olcsóbban, azonban ott pontosabban voltak feltüntetve a csomag tartalma. Bevallom őszintén ami szemet szúrt az az, hogy elvileg nem cd-n, hanem letöltő kódot kapok a zenei anyaghoz. Én szeretem, ha ilyenek fizikai formában vannak (ezért sem szeretem a kizárólag Steam típusú játékokat, melyek soha a büdös életben nem jelentek meg fizikai adathordozón).
Azonban itt előrendelhető volt a fémdobozos kiadás is, ami máshol nem. 7900 forintos ár véleményem szerint nem sok, sőt! Ráadásul találtam róla több képet is, így végül végső elhatározásomban lerendeltem. Bízom benne, hogy március 5-én kezembe is foghatom 🙂
És pár Offline kép egy külföldi kiadásból. Bízom benne, hogy a hazai is ilyen borítót kap. Mivel nincs rajta semmilyen szöveg, így meglepődnék, ha mi éppenséggel másfajta tokot kapnánk (Kattintásra a képek nagyobb méretben is megtekinthetők).
Metro 2033 Teszt
Platform: PC
Dimitrij Glukovsky szülőhazájában 2002-ben vált híressé, amikor megjelent a Metro 2033 című könyve. A könyv hatalmas sikere azonban folytatásért kiáltott, így 2009-ben megérkezett a második epizód is, mely hasonló fogadtatásban részesült, mint elődje. Ahogyan a szórakoztatóiparban lenni szokott itt is elsősorban az író dolga az olvasóréteg szórakoztatása olyan minőségi színvonalon, hogy az a kiadónak rendkívül jól jövedelmező bevételi forrás lehessen. A nyereség növelése érdekében ilyenkor szokás előhúzni a tarsolyból az írott anyag vizuális formában történő újbóli eladását, ami többnyire film formájában szokott megvalósulni. Meglepő módon azonban a Metro 2033 esetében úgy gondolták sokkal nagyobb profit rejlene egy játékban, mint egy másfél – kétórás mozifilmben. A hivatalos ok leginkább az volt, hogy egy játék jobban vissza tudná adni vizuális formában az igencsak terjedelmes könyvet, mint egy film, s így szinte minden kulcsfontosságú mozzanat érintetlen maradna, ami nem lenne elkerülhető egy forgatókönyv esetében.
Egészen pontosan majdnem négy évnyi fejlesztés eredményeként látott napvilágot 2010 márciusában a Metro 2033. A megjelenésig rendkívül jó reklámkampányt kapott a játék, habár én ezekre csak akkor figyeltem fel, amikor már a játékos társadalom javában nyúzta friss megjelenésként. Ha össze kellene számolnom, akkor talán egészen pontosan négy alkalommal futottam neki a Metro 2033-nak, s az utolsó próbálkozás bizonyult csak eredményesnek, hogy végére is tudtam érni, habár elismerem, hogy vért izzadtam vele, de utólag nem bántam meg a ráfordított időt. Jómagam rendkívül szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket bármely formában, de viszont nem vagyok nagy rajongója az FPS játékoknak, s ebből a szempontból elég nagy kihívással kerültem szembe. Egyrészről roppant mód érdekelt a történet, s a videók alapján az atmoszféra is telitalálat volt, de viszont mégis ott volt a taszító FPS tulajdonságok tömkelege. És akkor még nem emeltem szót a grafikai megjelenésről sem. Első nekifutásom nem sokkal a megjelenés utánra esett. Vizsgaidőszak kellős közepén próbálgattam az akkor még elég karcsú specifikációkkal rendelkező PC-men, így a DX9-es környezet annyira nem nyűgözött le, valamint folyamatosan szembekerülő akadályoknak köszönhetően végül pihentettem a játékot egy hosszú időre. Amikor kisebb fejlesztéseket hajtottam végre a PC-men valahogy mindig előkerült a játék, de egy bizonyos idő után mégis a lomtárba landolt sokadszorra is.
Többi embertársamhoz hasonlóan a téli időszakban én is hajlamos vagyok a négy fal közt lustálkodni, s minimálisra venni a szabadban tölthető időt. Ilyenkor pedig könnyen elunja magát az ember, s én is így jártam, s mivel komolyabban egyébként sem lett tesztelve a tavaly összeállított PC-m, így úgy döntöttem, hogy a Metro 2033 tökéletes lenne erre. És ugyebár a nem kis összegért megvásárolt Controllert is nyúzni kellene alapon tökéletes elfoglaltsággá nőtte ki magát a játék.
A történet szerint az emberigés újabb nukleáris világháború elé nézett, melynek eredményeképpen milliók haltak meg, s kevés túlélő maradt csak életben. A föld felszíne lakhatatlanná vált, s a nukleáris fegyverek, vegyi gázok használatának következményeként különböző mutáns lények fejlődtek ki, s szaporodtak el olyan mértékben, hogy a túlélőknek a föld mélyét kellett választaniuk, mint biztos menedék. A kevés életben maradt ember ahelyett, hogy összefognának inkább „csoportokat” hoztak létre, s ezeken belül különböző hierarchiai réteget alkottak, s minden betolakodó, idegen sorsa feltehetően halál. Ebbe a világba született bele Artyom is, akiről azt is mondhatnánk, hogy véletlen folytán csöppen bele abba a feladatba, amit végre kell hajtania, mely nem más, mint segítséget hívni a bajbajutott embertársainak, illetve a többi állomáson tartózkodókat figyelmeztesse a közelgő veszélyre. Azonban ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja rengeteg kihívással teli utazással kell szembenéznie, habár a félelem legkisebb jele nélkül vág bele, hogy segítséget szerezhessen.
Tovább…
Jurassic Park: Operation Genesis Teszt
Platform: PC
1993 június elején indult hódító útjára a Jurassic Park. Viszonylag elhanyagolható 63 millió dolláros készítési költségéből a Universal Pictures-nek egészen pontosan 914 millió dolláros bevételt hozott Spielberg dinoszauruszos filmje. Az emberek egyszerűen nem tudtak betelni vele, így nem meglepő, hogy négy évvel később érkezett a folytatás, mely bevétel szempontjából már nem tudott felnőni az első részhez. Az ezredforduló után érkezett egy – elvileg zárórésznek funkcionáló – harmadik epizód, amelyre a közönség már nem is volt vevő, hisz a 93 millió dolláros költségből csak 323 milliót tudott felmutatni, ami az előző epizódokhoz mérten elég elkeserítő.
A filmipar a nézői szempontból kizárólag szórakozást szolgálja, de addig a készítőknek, stúdióknak pedig kemény üzlet. Ebből fakadóan pedig, ha valami aranybányának bizonyul, akkor azt rendesen ki kell használni. A Jurassic Park kaland műfajának köszönhetően pedig adott volt a lehetőség, hogy nem csak mozivásznon, hanem játszható virtuális formában is felmutathasson némi bevételt. Az első film megjelenése után pedig rengeteg játék látott napvilágot kisebb-nagyobb sikerekkel. Akadtak olyan címek, amelyek magát a filmeket dolgozták fel, de ezek többnyire hamar a süllyesztőben kötöttek ki, mielőtt bárki komolyabban felfigyelhetett volna rájuk. De a próbálkozások nem maradtak el, ugyanis ezek mellett még folyamatosan dobtak piacra különféle játékokat, de egyiküknek sem sikerült komolyabb elismerést, vagy bevételt felmutatnia. A rengeteg játék között volt olyan, amelyik kizárólag akcióra hajazott, melyben kizárólagos feladatunk volt, hogy az őslényeket levadásszuk. De akadt olyan is, amelyben ez csak elsődleges feladatunk volt, illetve akadt olyan, amelyben pedig egy saját birodalom építése volt a cél. Ezekből a játékokból bevallom őszintén egyetlen eggyel találkoztam, az pedig az első filmet feldolgozó alapjáték volt, amely még a DOS környezetben futott vígan, habár az sem okozott nekem maradandó élményt.
Ezen kívül volt még számos próbálkozás volt. A legutóbbi a tavaly novemberben megjelenő Jurassic Park: The Game volt, amely sajnos a többi hasonló próbálkozáshoz mérten alul teljesített mind bevételben, mind fogadtatásban egyaránt. Az új játékot persze felvezette egy díszdobozos Blu-ray kiadás is, melyről én sikeresen okkal lemaradtam, ugyanis nem igazán szerettem volna elméretezett dobozos, ujjlenyomatos, karcos lemezekkel teli kiadványt bezsebelni horrorisztikus áron. Szerencsére idén még karácsony előtt gyorsan piacra dobták ugyanezen a formátumon a három filmet különálló darabként, melyet miután megszereztem napokig rácsodálkozva néztem újra a részeket immáron felújított változatban, ahogyan azt elvárná az ember egy HD minőségű tartalomtól. Gyermekkorom kedvenc filmjeit azóta persze többször megnéztem, s a lemezeken már nem maradt olyan tartalom, amit ne néztem volna meg. Ekkor gondolkodóba estem, hogy vajon mit is kellene csinálni. S ekkor eszembe jutott, hogy jó pár évvel ezelőtt volt egy Jurassic Park: Operation Genesis című játék, melyet annyira imádtam, hogy éjt nappallá téve játszottam vele, s egyszerűen nem tudtam megunni. De az időközben elfelejtődött, hisz az ember ugyebár idővel talál más elfoglaltságot is. A filmeket újra megnézve kaptam ismét kedvet hozzá, s kis idő múlva már a monitor előtt ülve fülig érő mosollyal merültem bele a játékba.
Tovább…
Need For Speed: The Run Teszt
Platform: PC
Annak idején hatalmas rajongótáborral rendelkezett a Need For Speed széria. Ahogyan lenni szokott a játékosoknak a minőség volt elsősorban a fontos, s a kiadónak pedig a profit. Így az első rész sikere után az EA Games gondoskodott róla, hogy a köztudatból ne kophasson ki a franchise, melynek a fénye jelentősen megkopott az első rész óta.
Az első részekről rendkívül sok pozitív hozzászólást olvastam különböző oldalakon, s emellett még jó pár dicsérő tesztbe is belefutottam. Emellett pedig nem egy videót láttam különböző címekből, de ezektől eltekintve elég hosszú idő telt el míg ténylegesen ki tudtam próbálni valamelyik epizódot. Arra már nem emlékszem pontosan melyikkel tettem próbát, de nem sok időt töltöttek a játék fájljai az az akkor épp aktuális merevlemezemen. Áhítattal néztem továbbra is a videókat, s szerettem volna olyan hasonló élményt átélni, mint a látottakon, de sajnos ez nem jött össze. Ugyanis számomra irányíthatatlan volt az egész olyannyira, hogy az általam kipróbált cím első pályáján sem tudtam túljutni.
Részemről el is temettem a szériát egészen addig, míg PC fejlesztésre nem adtam a fejemet. A fejlesztés sikeres volt, s sikerült némi pénzt is spórolnom. Akkor már foglalkoztatott bizonyos emberek hatására a játék közbeni kényelem, így a maradék összegből végül a saját kategóriájában egy igencsak jó minőségű gamepad-et sikerült kifognom. Az új videokártya tesztelésére pedig az akkor legfrissebb Need For Speed-re, azaz a Hot Pursuit-re esett a választásom. Jó pár napot eltöltöttem a játékkal mire a végére értem, s mellkasom rendkívül dagadt a büszkeségtől, hogy végre én is megtanultam végre Need For Speed-ezni köszönhetően az egykori gamepad-emnek. Bár szégyen szemre a korábbi játékokkal (még) nem ültem neki ebből fakadóan megint.
Különösen nem volt nagy várakozás a The Run iránt részemről, viszont az már nálam biztossá vált, hogy mindenképp fogok vele tenni egy próbát. A játék bő egy évvel ezelőtt jelent meg, s az elsők között voltam, akik a parancsikonra kattintottak telepítés után. A sokadik indítás után a remény szertefoszlott, hogy én ezt a játékot is végig vigyem, így végül a játék sorsát megpecsételte a lomtárba helyezés. Egy tökéletes konzolporttal akadt dolgunk, mely az egykori gamepad-emet nem ismerte meg, s billentyűzet-egér kombinációval pedig számomra játszhatatlannak minősült a játék. Természetesen időközben ismét költöttem némi összeget a PC-mre, s így újra próbát tettem a játékkal. A végső eredmény pedig két nap folyamatos játék lett, melynek a végén úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy ismét kipörgettem egy Need For Speed-et.
Tomb Raider: Ilyen kiadások várhatóak…
2003-ban ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal, ami akkor már javában a hatodik részénél járt. Kedvencem lett, s igyekeztem minden epizódot megszerezni. Akkori tanulói státuszomból kiindulva ez sokáig probléma volt, hisz 2-3 epizódtól eltekintve egy sem volt eredeti kópia, de emellett mindig kompromisszumot kellett kötnöm a gépem hardveres háttere miatt sajnos. Rajongásom azóta hatalmas méreteket öltött, de még szerencsére bőven a normál értékeb belül mozog. Sikerült azóta minden epizódot megszerezni gyári lemezen, aminek iszonyatosan örülök. Most, hogy lassan itt az új epizód megjelenésének ideje nem volt kérdés, hogy polcomon kell lennie feltéve, ha meglesz hozzá a kellő háttér, ami jelenleg megvan. Érkezik egy hagyományos dobozos változat, valamint két extra változat. Mivel végül nem a hagyományos dobozos mellett döntöttem, így a tegnapi napon azonnal röppent egy előrendelés az egyikre.
Nézzük milyen változatok is várhatóak:
Survivor Edition:
Nem volt kérdés, hogy őt fogom berendelni. PC-s változat megközelítőleg 60 Euróba fog fájni a rajongóknak, ami jelenlegi árfolyam mellett olyan 17 ezer forintnak felel meg. Bár az borítékolható, hogy viszonteladói részről 1-2 ezer még biztosan rákerül az eredeti árra árrésként. De mit is tartogat ez a kiadás?
– 32 oldalas művészeti album;
– Hatalmas térkép a szigetről;
– Túlélő tasak;
– A játék zenei cd-je;
– Fegyverpack DLC a játékhoz.
Collector’s Edition:
Ugyanazokat tartalmazza, mint a fentiek, némi extrákkal. Míg az első feltehetően egy szép díszdobozban jön, addig a Collector’s Edition egy fémdobozban lát majd napvilágot. Emellett pedig a rajongók még egy Lara Croft figurát is kapnak. Az ár megközelítőleg 90 Euró, ami az aktuális árfolyamhoz mérten olyan 26 ezer forint környékén mozog, de feltehetően itt is érvényesülnek majd a fenti sorok, miszerint drágább lesz majd 1-2 ezer forinttal a kereskedő árrés miatt.
Íme a dobozkép!
2012 ősz helyett végül 2013.március 5-én lát napvilágot az új Tomb Raider majdnem négy évvel a legutolsó epizód megjelenése óta. Lesz sokféle változat a mezei fapadostól a gyűjtői változatig persze kérdés adott: hozzánk vajon melyik fog eljutni, vagy mennyi is lesz kapható belőle. Feltehetően fapados kiadás érkezik majd hozzánk. Amennyiben nem lesz magyar feliratos változat, így el fogok gondolkozni azon, hogy kintről rendeljek valamilyen csicsás kiadást.
Addig is újdonságként itt a hivatalos borítókép:
I Am Alive Teszt
Platform: PC
Még mindig kristály tisztán emlékszem arra, hogy miféle érzelmeket váltott ki belőlem az I Am Alive 2008-ban bemutatott E3-as beharangozó előzetese. Annak ellenére, hogy csak egy kedvcsináló előzetesről van szó valami azt súgta nekem, hogy valami iszonyatosan jó dolog készül a Ubisoft „boszorkánykonyhájában”. Rendre jelentek meg mindenféle cikkek a játékról, ami egyre inkább erősítette azt, hogy tényleg egy prémium kategóriás játék készül, amely hatalmas sikereket érhet el, s talán sikerül a halhatatlan alkotások közé is bekerülnie feltéve, ha az alkotók képesek lesznek megfelelő módon felhasználni az ötleteiket.
Úgy tűnt, hogy nem csak a készítők, de a Ubisoft is tudja mit akar, s minden rendben zajlik. Egy idő után azonban egyre inkább feltűnt, hogy a játék az E3-as előzetesen kívül szinte semmiféle képi anyag nem volt. Se egy gameplay videó, se egy screenshot nem látott napvilágot a bejelentést követő egy évvel később se. Több megjelenési dátummal is rendelkezett a játék, de végül mindig jött egy hivatalos bejelentés, hogy a játék csúszik. Így végül az I Am Alive elég hányattatott sorsú játékká vált olyannyira, hogy szinte alig volt olyan, aki hitt abban, hogy valamikor egyáltalán megjelenik. Az eredeti koncepció szerint egy nap hatalmas földrengést pusztította volna el Chicago-t. Főhősünk egy átlagos üzletember volt, aki miután túlélte az eseményt igyekezett volna életben maradni, s emellett pedig elveszett barátnőjét megkeresni. Ezzel az alapkoncepcióval folyt a fejlesztés majdnem másfél évig, amikor is 2010 első felében olyan hírek érkeztek, hogy a project kreatív problémák miatt leállításra került. Így maradt nekünk egy 2008-as előzetes, mely bizonyítékként szolgált arra, hogy talán lehetett volna egy elég tökös posztapokaliptikus játékunk.
Aztán egyszer csak a semmiből jött egy hír, miszerint az I Am Alive mégis napvilágot fog látni. Ugyanis a Darkworks fejlesztőcsapattól a project az Ubisoft Shanghai-hoz került. Ez önmagában jó hírnek tűnt annak idején, azonban idővel egyre inkább jöttek olyan hírek, amelyek kapcsán az az érzetem támadt, hogy talán jobb lenne, ha mégse készülne el a játék. A negatív hozzáállásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a fejlesztőcsapat váltás miatt a játék teljes átalakuláson ment keresztül. 2008-ban a fejlesztés kezdetekor egy prémiumkategóriás, dobozos, több platformon megjelenő játékként indult, s végül egy megcsonkított, grafikailag botrányosan kinéző játékká „nőtte” ki magát. És akkor jött a kegyelemdöfés a játékosoknak, ami végül a konzol exkluzivitásban manifesztálódott.
Rettentően dühös voltam, s csalódott. Annak ellenére, hogy nem tetszettek a változtatások, s a gameplay videók is arról tanúskodtak, hogy ezt bizony sikerült igencsak elszúrni valahol azért szerettem volna kipróbálni, ha már annak idején felkeltette az érdeklődésemet. Végül csak a nyálamat csorgattam idén tavasszal, amikor megjelent a játék konzolokra. Mostanság annyira nem követtem nyomon a játékhíreket. Így hatalmas meglepetés volt nekem amikor szembefutottam a játék gépigényével, de az még nagyobb meglepetés volt, amikor azzal is szembesültem, hogy a játék már elérhető. Ráadásul a kis mérete miatt szinte percek múlva már a merevlemezemen tudhattam a játékot. Annak ellenére, hogy rendkívül negatív véleménnyel voltam a végső verzióról kellemes meglepetést okozott nekem. Olyannyira, hogy feláldoztam mindkét szabadnapomat azért, hogy végigvigyem.
Tovább…