Magyar cím: A hobbit – Az öt sereg csatája
Amikor először hallottam, s láttam az első rész előzetesét megfogadtam, hogy én ebből nem kérek. Emlékeztem arra, hogy milyen is volt annak idején a Gyűrűk Ura, melyet egy iskolai videózás keretén belül tekintettem meg. Már akkor sem vágtam tőle hanyatt magam, de egyszeri megnézésre jó volt. Majd jött a moziünnep nevű valami, aminek köszönhetően kijelölt filmeket ingyen meg lehetett tekinteni, ha megvolt az adott kupon. Nekem megvolt, s kizárólag a trilógia utolsó két része volt az, amire érdemes volt felhasználni.
Nem mondom, hogy végtelenül rossz volt, inkább azt mondanám, hogy érdekes volt számomra, s valahol azért tetszett is. De azért nem ülnék le elé még egyszer. Mivel ez a világ nem fogott meg, így úgy döntöttem, hogy nem is kérek az előzményekből sem. Aztán idén januárban végül mégis nekiültem. Bár bevallom, hogy kizárólag azért, mert olyan részletet láttam belőle, aminél látszódott, hogy bizony jó képminőség, s nagyszerű vizuális élményben lesz részem, ha majd megnézem. Így is volt, s mivel szintén elért egy bizonyos szintet az első rész nem volt kérdés, hogy nem állok meg.

Tovább… →

Magyar cím: Hobbit – Smaug pusztasága
Az első rész kapcsán nekem kellemes meglepetés volt, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon akartam leülni elé, lekötött. Tetszett, s tényleg nem éreztem, hogy az a három órás játékidő iszonyatosan hosszú lenne, aminek nem tudom kivárni a végét. Kicsit azért tömör lett volna, ha azonnal nekiülök a második résznek, így azt mára hagytam.
Igazából nem terveztem eredeti kiadást megvásárolni a filmből, de úgy voltam vele, hogy azért egy ilyen látványvilágú filmnél, ami egyébként tetszett is nem baj, ha megvan a merevlemezemen. Azonban azt kell mondanom, hogy a második rész nem nyűgözött le annyira, hogy megtartsam (s végül a lomtárban kötött ki), s azt az ötletet is elvetettem, hogy a befejező részt a moziban nézzem meg.

Tovább… →

Magyar cím: Hobbit – Váratlan utazás
Ciki vagy nem ciki, de én annak idején leragadtam a gyermekkoromban nagy bűbájt körüllengő kedvenc filmjeimnél. Az új alkotásokról is maximum a tévéből értesülhettem, hisz akkor nem volt annyira elterjedőben az internet, mint a manapság. A nagy dirrel-durral beköszöntő Gyűrűk Ura nagyon sokak kedvence lett, de valahogy engem nem igazán fogott meg, hogy törekedjen arra, hogy megnézzem őket. Aztán közeledtek a karácsonyi ünnepek, s az iskolában is lazábbra fogták a gyeplőt, majd pedig indultak a tanórák helyetti videózások (igen, igen a VHS korszak). És ekkor jött a Gyűrű szövetsége. Nekem egyszeri megnézésre tökéletes volt, s nem is rágtam a körmömet, hogy megnézzem a két befejező filmet.
Nem emlékszem pontosan mikor is, de akkor volt errefelé az első moziünnep. Nagyjából 150 forint volt egy jegy, így úgy döntöttem, hogy még ha egyedül is, de kihasználom őket. Csak egyetlen egy gubanc volt: nem volt megfelelő film. Azonban újra elővették a trilógiát, s úgy döntöttem, hogy a látványvilága miatt megéri beülni a második, s harmadik részre.
A fentiekből fakadóan pedig nem véleményem szerint nem véletlen, hogy két évvel a premier után tekintettem meg az Unexpected Journey alcímet viselő részt, ami ugye egy előzménytrilógia első epizódját jelentené. Hát nem fogok hazudni, hogy jó pár előzetes, s kép alapján döntöttem, s kizárólag a látványa miatt ültem le elé. Csak úgy, mint a klasszikus trilógiánál.

Tovább… →