Címke: Ősz

…és így kezdődik a játékfüggőség!

Kecskenyál

Úgy vélem, hogy méltón fogom búcsúztatni idén is a nyarat.
Amire eddig nem volt példa az az, hogy idén többször is sikerült megfognom legalább egy hétnyi szabadságot. Első körben ezt annak köszönhettem, hogy látástól vakulásig dolgoztam, így hét napból általában legalább öt, de becsúszott olykor hat nap is. Így idén nyáron a pihenőnapokat összerakva pár nap fizetett szabadsággal kaptam egy hét szabadságot. Jó pár helyen így működik, ami véleményem szerint részben jó csak. A pozitív dolog, hogy én most nagyon örülök magamnak, hogy ez már zsinórban a harmadik olyan hónapom, amelyben egy hétig itthon vagyok, azonban az mindenképp negatívum, hogy előtte jóformán sz*rrá dolgoztam magam. Ennek köszönhetően már a második napja vagyok itthon, de még mindig nem „hevertem” ki a rám zúdult munkanapokat. Gondolom már elfogytak a szabadnapjaim, s így az év hátralévő részére maradnak a pihenőnapok.
Jövőre érkezik minden bizonnyal a Rise Of The Tomb Raider, s rajongói mivoltomból már leszedtem a vakolatot is a szobám faláról, mert már annyira várom. Az már kevésbé, hogy gyakorlatilag minden bizonnyal konzol exkluzív lesz, s ez sarkalatos pontja volt a dühöngésemnek a bejelentés pillanatában. Főleg azért, mert a bejelentett konzollal nem rendelkezem, s nem is terveztem a jövőbeli megvételét. Azonban némi fény megvillant az alagút végén, hogy nem csak a több, mint százezer forintos gépre lesz elérhető, hanem az előző generációra is. A múlt havi bejegyzésemben már taglaltam, hogy talán be fogok szerezni egyet, hisz erre a gépre jelentek meg kiegészítők, amikkel nem tudtam konzol híján játszani. Azonban bő egy héttel ezelőtt már be is jegyeztem, hogy meg is szereztem az alapjátékot, hogy magaménak tudhassam a kiegészítőket. Mivel gondolom huzamosabb ideig már nem leszek itthon idén úgy döntöttem már ebben a hónapban magaménak tudok majd egy Xbox 360 konzolt. Sikerült:

Meglepődtem mondjuk, hogy elég sok minden járt vele, a februárban megvásárolt Playstation 3-hoz nagyjából feleannyi se járt. Habár tény, hogy ott a legkisebb tárhellyel rendelkező gépet vásároltam meg, de ott is a kiegészítő miatt bővítenem kellett a masinát (az most más kérdés, hogy ha előrelátó lettem volna, akkor alapból a nagyobb tárhellyel rendelkezőt vettem volna, mert gazdaságosan jöttem volna ki a „buliból”). Itt azért okosabb voltam, mivel szem előtt tartottam a kiegészítőket, így már alapból a nagyobb tárhelyes gépcsomagot választottam.

Anyagi szempontból talán az a szerencse, hogy a házvásárlás el lett tolva tavaszra, így gyakorlatilag nekem több pénzem marad a szükséges dolgok megvétele, kifizetése után is. Ebből fakadóan tudok költeni. Habár kicsit soknak érzem ezeket a dolgokat, de valahogy igazat adok másoknak, hogy inkább ilyenbe öljem a pénzem, mint hogy tízezreket elköltsek szórakozóhelyeken, hogy aztán másnap viszont lássam a megivott, megevett dolgokat folyékony formában. Habár tény, azzal egyelőre senki nem ért egyet, hogy eme dolgok finanszírozásához túlórákat is vállaltam, melynek következménye gyakorlatilag majdnem a teljes kimerülés.
A legnagyobb szívfájdalmam azonban továbbra is az, hogy hiába nyertem kuponokat, de nem sikerült eljutnom a strandra. Örült a fejem, amikor megtudtam, hogy 50%-os jegyárral juthatok be, de az időjárás masszívan keresztbe tett nekem. Az elmúlt napokban gyakorlatilag olyan időjárási viszonyok voltak, melyek rendesen megkeserítették az életemet. Többször sikerült eláznom, mert azt gondoltam, hogy majd szárazon sikerül beérnem például a munkahelyemre. Egyik percben sütött a nap, másikban már zuhogott az eső. Nagyon bízom az időjárás előrejelzésben, mert elméletileg lesz vénasszonyok nyara, amit szeretnék majd a strandon eltölteni.

Honvágy

Kecskenyál

Az igazság az, hogy többször nekifutottam eme bejegyzésnek, de a publikálásig valahogy sohasem sikerült eljutni az elmúlt bő egy hónapban annak ellenére, hogy mégis volt, s van miről írnom. Persze szigorú keretek között, hisz továbbra is igyekszem megőrizni személyemet övező némi anonimitást elkerülve ezzel pár kellemetlen helyzetet.
Legutolsó bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy lassan ideje búcsút inteni a nyárnak. Bevallom őszintén, hogy még számomra is elég meglepő volt, hogy mennyire gyorsan eltelt a nyár. Habár tény, hogy munka a szabadidőm több, mint a felét lefoglalta, így nem is kellett volna némileg ledöbbennem, hogy mennyire gyorsan eltelt közel négy hónap. Azóta természetesen már átrendeződtek a dolgok, így igyekeztem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy most már jönnek a hideg reggelek, tűrhető hőmérsékletű nappalok, s a didergős éjszakák. Habár szerencsére október végére az időjárás megajándékozott minket a vénasszonyok nyarával, így volt néhány olyan alkalom, amikor hazafelé igencsak „úsztam” a saját verejtékemben. Ennek az októberi nyárnak viszont örültem, mert legalább pár alkalommal elővehettem a bringámat, s legalább tehettem vele pár tiszteletkört, illetve előbb érhettem haza a munkából.

Mint ahogyan fentebb is említettem, hogy az időm java részét a munkahelyen töltöttem. Mivel emberek közt mozgok napi szinten – és itt nem csak a kollégákat értem ez alatt -, így a szabadidőmet úgy osztottam be, hogy a korábbi, s jelenlegi emberi kapcsolataim lehetőleg ne sérüljenek, de ezek mellett mégis jusson időm arra, hogy kicsit egyedül lehessek, mert valahogy szükségét érzem a „kötelező” magánynak. Az elmúlt időszakban történt változások viszont arra sarkaltak, hogy elgondolkozzak a munkahely váltáson, mert sajnos korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan korábban volt. Az igazság az, hogy minket is elért a gazdasági válság, megszorítások és egyéb „nyalánkságok”, melynek következtében egy emberre több munka jutott, így többen döntöttek úgy, hogy inkább máshol keresik a kenyérre valót. Viszont az a helyzet következett ebből, hogy a felmondott alkalmazottak helyére nem érkeztek újak, vagy éppen alkalmatlanok kerültek alkalmazásra. Ebből fakadóan pedig megsokasodtak a problémák, illetve a belső viszály, feszültség, ami napi szinten jelen van.
Év eleje óta érzem azt, hogy nem igazán tökéletes jó pár dolog, s azon kaptam magam, hogy a munkámat hazahozom, s még lefekvéskor is az aznapi, vagy előző napi tevékenységeken pörög az agyam. Miután felismertem, hogy ez nem épp a legjobb dolog kikapcsolódás, s alvás szempontjából, ezért saját magamtól próbáltam orvosolni ezt a problémát. Ezzel egy időben döntöttem úgy, hogy ideje beújítani egy olyan nyomtatót, amely képes scannelni is, hisz vannak olyan dokumentumaink, fényképeink, amelyen már látszódik az idő vasfoga. Egy estét rászántam, hogy ezeket digitalizáljam, s ekkor nosztalgikus hangulatom lett, ahogyan a régi általános iskolás képeket nézegettem. A legmeghatározóbb dolgok – természetesen szigorúan pozitív értelemben – az alatt a nyolc év alatt történt, így elkezdtem felidézni a régi emlékeimet ezzel kapcsolatban. Lefekvéskor is ezeket az emlékeket idéztem fel magamban, mert úgy voltam vele ilyeneken pörögjön az agyam, mint a munkahelyi problémákon. Persze tudni érdemes, hogy a szóban forgó iskola lakhelyemtől nagyjából negyedórányi gyalogútra található, így többször előfordult, hogy útba ejtettem, s arrafelé jöttem haza, vagy mentem épp munkába, bevásárolni, vagy az adott megbeszélt programokra. Amikor ezek a dolgok állandósultak akkor elgondolkoztam azon, hogy nem épp a legjobb dolog, hogy elmúlt dolgokat idézek fel stresszoldásként, elalváshoz pedig főleg, hisz utóbbihoz lazításként zenehallgatás, film és sorozatnézés kilőve, hisz azok pont éber állapotba hoznának. Felismertem, hogy hosszútávon nem lesz jó, ha fokozom a gyermekkori élményeimből fakadó „honvágyamat”, s ezeket leginkább úgy tudnám megszüntetni, ha változtatok jó pár dolgon. Első dolog pedig nem más, mint a munkahely. Így szeptember végén el is kezdtem küldözgetni az önéletrajzaimat. Természetesen titokban, habár tisztában vagyok vele, hogy nem túl rózsás a munkaerőpiac, s nem is könnyű olyan munkahelyet találni, mely megfelelne az adott ember igényeinek, s főleg nem egy modernkori rabszolgatartásra jellemző a munkamorál. Persze arra is rájöttem, hogy nem egyszerű egy állásinterjút se összehozni, ha nem vagyok munkanélküli. Egyelőre bizakodó vagyok, s reménykedek.

A jó időt, s a pihenőnapjaimat igyekeztem megfelelően kihasználni. Amikor lehetőségem volt rá természetesen igyekeztem azt a szabadban tölteni, s a vénasszonyok nyarát is sikerült kihasználni teljes egészében ebből a szempontból annak ellenére, hogy akadtak rázós napok, amikor éppen a hidegfront köszöntött be, vagy épp hatalmas vihar tombolt. Mindezek mellett egyszer sikerült remekül eláznom, melynek köszönhetően sikerült remekül megfáznom, melyből gyakorlatilag majdnem két hétig tartott kimászni. Persze hozzátenném, hogy voltam oly „ügyes” és „okos”, hogy orvoshoz nem mentem, s mindezek mellett bejártam dolgozni is. Nem egy kollégámat sikerült így megfertőzni. Mondjuk volt olyan, akinél ez pozitívumként értékeltem, mert így legalább csendben maradt, s némán szenvedett ahelyett, hogy éppen kavarta volna azt a bizonyos végterméket.
Kevés szabadidőt igyekeztem megfelelően beosztani, hogy mindenre, s mindenkire egyformán jusson idő. Ebből fakadóan górcső alá vettem a virtuális szórakozásomat, s eléggé sikerült átformálni ahhoz, hogy össze tudjam hangolni a munkámmal, s pihenőnapjaimmal. Így jó pár sorozattal végérvényesen „szakítottam”, illetve akadtak olyanok, amelyek hivatalosan is véget értek. Így végül azon kaptam magam, hogy egy számjegyűvé csökkent az általam követett szériák száma. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van pár újonc, mely bepróbálásra vár, de egy-két kivételtől eltekintve mindegyik jövő évi premier dátummal rendelkezik. Mivel akadtak eddig többnapos szabadnapjaim is, így jutott időm arra, hogy kicsit szétnézzek milyen termés volt játékok, s filmek terén. Előbbi téren maradtak a korábban már kipörgetett játékok (I Am Alive, Tomb Raider Legend, Tomb Raider Underworld, Crysis 3). De időhiány miatt egyiknek sem értem a végére.

Az már korábban kiderült, hogy az ember nem lehet elég figyelmes. Többször bebizonyosodott, hogy a legjobb döntéseket akkor tudom hozni, ha eléggé céltudatos, s megfontolt. Utóbbi leginkább akkor fontos, amikor épp megkapom az épp aktuális fizetésemet. Általában mielőtt ez megtörténik többnyire mindig kering a fejemben egy aktuális lista az megvásárolandó termékeket illetően. Nos, ez októberi bérszámfejtés előtt sem volt másképp. Szokás bizonyos jelzővel illetni másokat a hajszíne miatt, de az igazi szőkeség természetesen belülről fakad.
Idén eldöntöttem, hogy ideje lecserélnem a régi kabátomat, így természetesen a fő dolog az új ruházati termék kiválasztása volt. Természetesen ismét kapkodva sikerült ezt megvalósítanom, mely leginkább az ár megtekintése után fakadt. Így leginkább igyekeztem a legkisebb árú terméket kiválasztani. Így amikor magamra kaptam a kiválasztott terméket örömmel nyugtáztam, hogy az ujjhossza tökéletes, így azonnal repült a kosaramba. Itthon viszont keserűen vettem tudomásul, hogy nem épp jó üzlet volt részemről ez a vásárlás. Ugyanis az időjárásból fakadóan egy vékony ingben indultam vásárolni, azonban itthon kiderült, hogy rétegesen öltözködni ezzel a kabáttal nem lehet, mert akkor nem jön rám. Így kénytelen vagyok egy újabb kabát vásárlást eszközölni jövő héten. Addig pedig igyekszem nem megfagyni – s persze beismerni az általam elkövetett rossz vételt itthon ezzel is igazat adva a szülőknek 😀 – a nyári ruháimban.

Búcsú a nyártól

Kecskenyál

Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:

Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.

Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi „fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.

Itt van az ősz, itt van újra…

Kecskenyál

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s „átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alive, melyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a „szívemhez” az ágyam mellett található „fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Készüljünk a télre!

Kecskenyál

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Ősz (?)

Kecskenyál

Hát nem sok minden történt velem az elmúlt napokban, kezdve azzal, hogy ma nem mentem be, és holnap sem tervezem, de beállítottam az órámat, ha reggel sikerül magamhoz térni.
Péntek délután aludtam egy csomót, így este huhogtam. Leginkább tévéztem, igaz semmi értékelhetőt nem néztem.
Úgy néz ki stabil már az órarend, s remélem hamar visszaszokok a normál hétköznapba, és a múlt heti dolog se fog többet visszaköszönni, látjuk.

Péntek este volt egy jó nagy vihar, azóta elég hideg van, már-már őszi idő van.

Viszont a nagy negatívum, hogy úgy néz ki ebben a hónapban nem fogom tudni összeállítani a régóta épülő PC-met. Kár.
Az igazság az, hogy minden évben terveztem valamit, most ez kimaradt, szóval gyorsan kell találnom valamit, ami leköt.
Hétvégén megírtam előre pár bejegyzést, mert hétköznap nem hiszem, hogy nagyon irogatni fogok, de ki tudja. Szeretném tartani a 2-3 naponta 1 bejegyzés ütemet.

Mivel PC-m nem lesz teljes, így a hétvégén veszek egy csomag DVD-t, s nekiülök jó pár szériának, amit eddig lemezhiány miatt passzoltam.
Addig kicsit játszogatok, azt úgyis olyan régen csináltam. Délután ismét elővettem a Tomb Raider: Underworld-öt, nem kicsit foglalt le, s a figyelmemet is elterelte. Legyilkolásztam pár tigrist: