Címke: Silent Hill

Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…

Kecskenyál

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a „felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos „Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a „félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az „elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):

Harc az éberségért…

Kecskenyál

Ahogyan a tegnapi bejegyzésben írtam, az utolsó két napra sikerült „baglyot” csinálni magamból, így ennek köszönhetően bizony tegnap elég későn sikerült álomra szenderednem.
Természetesen már kilenc körül az ágyban voltam, de valahogy nem sikerült elaludnom. Egyre csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, ami legfőképp annak köszönhető, hogy ez az utolsó évem, utána irány a nagybetűs élet, s bizony elég sok dolog foglalkoztat. Meg ugye, mint ahogyan írtam, ez volt az utolsó őszi szünetem, szóval innen egy lépés a téli, utána már csak kisebb, pár napos szünnapok jönnek. De nem is ez aggaszt igazán, hogy soha többé nem lesz hosszabb szünetem, s éves szinten is max 30 nap lesz, hanem leginkább az, hogy hogyan is sikerül elhelyezkednem, mennyit is fogok tényleges keresni, hisz tudom, ha két évvel ezelőtt rosszul választottam szakirányt, akkor kijavítani csak önerőből tudom, és bizony pénz és támogatás nélkül az nehéz lesz. Persze a nagy lépésig még sok minden hátra van. Először is kilátásban van egy processzor vásárlás még ebben a hónapban, jövő hónapban meg a karácsony alkalmából meglepem magam egy 500 GB-os vinyóval, hogy legyen mit nézni a téli szünetben is anélkül, hogy nem veszek DVD lemezeket.

Mai nap elég nehézkesen indult, szinte állandóan küzdöttem az álmosság ellen, ugyanis alig 4 órát aludtam tegnap este, köszönhetően annak, hogy járt az agyam, mint a turmixgép, sajnos. Mondjuk jó nap volt, hisz az osztály létszáma már erősen konvergál az egyjegyű létszámhoz, s legfőbb örömömre olyanok járnak, akikkel épp jóban vagyok. Az más kérdés, ha osztott óra van, akkor jönnek elő a problémák a létszámmal kapcsolatban.
Ennek ellenére ma többször volt olyan, hogy úgy éreztem bealszok, nem bírom tovább, de volt bennem annyi kitartás, hogy kibírjam hazáig, s délután némileg tanuljak, igaz olyan tantárgyból, melyre akár a holnapi szünetekben is fel tudtam volna készülni. De ma legyűrök egy epizódot a kedvenc sitcomomból, ami össz-vissz 20 perc, utána ágy, és remélem legkésőbb tízig beverem a szunyát, és másnap reggel 5,30-ig fel se ébredjek. Ugyan elég lenne 6-kor is felkelnem, de egyszerűen kell egy jó löket ahhoz, hogy nekiinduljak a napnak, szóval suli előtt egy-egy sorozat epizód, természetesen szigorúan a viccesebbik, szórakoztatóbb fajtából. A nyomasztók maradhatnak délutánra, estére.
Időjárást tekintve reggel legszívesebben visszafordultam volna, amikor megláttam az első befagyott tócsát az udvaron, illetve a leheletemet. Igaz, rendkívül jól felkészültem már az ilyen időjárásra, de mire eljutok az iskolába az bizony nem kis út, és hát fázok is, meg álmos is vagyok ilyenkor, szóval nagy a kísértés, hogy visszahuppanjak az ágyba, és áldozzak az alvás „szent oltárán”. Eddig egyelőre még nem sikerült elcsábulnom, bár az tény, ha úgy jön ki a lépés, s olyan napra esik a processzor vásárlás, ami elhanyagolható tananyagilag, biztosan itthon maradok. Elvégre, ha más kocsmázik egész tanév alatt, én egy napot itthon maradhatok, nem?
Hazafelé könnyebb volt már a táska is, kedvenc számaimat hallgattam hazafelé, többek között a Silent Hill 2 néhány ütősebb betétdalát, illetve Travis – Love Will Come Through-ját, amit már korábban belinkeltem videó formájában. Hangulatos volt nagyon, illet is az egész környezethez, ugyanis a ligeten keresztül szoktam hazabóklászni, s a délutáni napsütés, a hulló sárga falevelek és kellemes 10°c bizony pozitív irányba tolta a hangulatomat.

Ma kicsit csinosítottam a blogot, és a Terminator Hungary-t is. Gyakorlatilag egy új twitter gadget-tel láttam el mindkettőt, mert a korábban beillesztett valamilyen ismeretlen okból kifolyólag meghalt, s csak egy fekete kocka/téglalap jelent meg, ami annak tudható be, hogy eléggé változtattak a beágyazás stílusán, kódján.

Őszi szünet

Kecskenyál

Itt a hétvége, s újra kezdődik majd a suli, amit én annyira nem várok. Eléggé elegem van már belőle, főleg a többiek töménytelen lógásából, aminek hátrányát leginkább én és pár osztálytársam szívjuk meg. Az őszi szünet természetesen múlt hét csütörtökön kezdődött, és ahhoz képest nem igen tudtam kihasználni. Anyám már csütörtökön lépett itthonról, így én vigyáztam a kutyára, aki jelen helyzetben nálam aludt, igaz nyitott ajtónál voltam kénytelen aludni, így érdekes volt a fűtés.

Korábban már jeleztem, hogy milyen terveim vannak a szünetre nézve. Természetesen ebből nem sok mindent sikerült megvalósítanom. Először is a számítógépem eléggé az agyamra ment, kétszer kellett újra telepítenem az XP-t, így tegnap feladtam az egész dolgot, és feltettem az igazán jól sikerült Windows 7-et. Egyetlen nagy negatívuma van, hogy jelen pillanatban a számítógépem nem áll készen az operációs rendszer és pár hardverigényesebb játék együttes futtatására. Egyelőre még szoftveresen próbálok kompromisszumokat kötni.
Az új gépemet is úgy raktam össze, hogy először csak használható legyen, utána legyen lényegesebb fejlesztés, így abban is 1 GB ram került, szóval reménykedem abban, hogy egy erősebb processzor és videó kártyával tudom kompenzálni azt az 1 GB-nyi hiányt. De mellette kellene egy nagyobb háttértároló is, de majd látom, hogy mi hogy alakul. Először is legyen meg a processzor, amit elvileg jövő héten már magaménak is tudhatok.

A héten bedöglött a DVD lejátszóm, így kénytelen voltam a két tartalékhoz nyúlni, igaz, mindkettő egy nagy hulladék. Az Orion márkájú eléggé hülye, nem sok minden játszik le, hiába van DivX jelzés. Ugyanez igaz a GABA típusúra is, amit három ezerért vettem még annó. Ám az Orion már lassan 5 éves, addig a GABA talán fél éves, s bizony utóbbinál igaz az „olcsó húsnak…” szólás. Ugyanis a feliratos tömörített filmeket nem tudom nézni, nemes egyszerűséggel azért, mert a feliratokban nem ismeri fel az ékezetes betűket…
A Hi-Fi-m is régóta döglődött, az tegnap adta meg magát. Szóval nagy a „boldogságom” mostanság. Azt már csak tetézte a dolog, hogy ugyebár egyedül voltam itthon, pénzem meg már nem volt. Igaz, volt itthon kaja, pia (na nem alkohol, ne gondoljunk már mindig arra!), de pénz nem. Ami egyrészt eléggé hanyagság, mert mi van akkor, ha…
Na én megtapasztaltam, hogy mi van akkor, ha… Tulajdonképpen sikerült elég szépen elkevernem a fogkrémemet a nagy takarítás közben, gondolom valahova beeshetett, de én még nem találtam meg. Ugye pénzem nem volt, így maradt a vízzel való fogmosás vagy három napig, amitől falra tudtam volna mászni. Annak fényében pedig főleg, hogy olyan ételeket fogyasztottam, hogy nem csak azért lett volna kötelező fogmosás, hogy megóvjam fogaim épségét, hanem azért is, hogy ha valaki mellém áll, s ha kinyitom a szám, ne dobjon egy hátast. De szerencsére ezen szerencsétlen napokban senkivel nem futottam össze, s távol tartottam magam a civilizációtól. Bár hihetetlen, hogy mennyire ki tudott hozni a sodromból ez a szükséges igénytelenség.

Korábban már írtam egy új web-projectről, végül sikerült megfelelő tárhelyet találnom, így hétfő-kedd tájékán talán útjára is indítjuk. Az időm nagyobb részét ez foglalta le, de szerencsére a héten elég jó idő volt, így tudtam némi szabadtéri programot is összehozni, annak nagyon örültem, már rég ki akartam mozdulni. Sajnos most már jönnek a mínuszok, szóval az itthonról való eljárkálásnak vége. Szobából szobába, szobából iskolába és szobából áruházba típusú kimozdulások jönnek.
Ennek fényében, s merevlemezem korlátolt kapacitását figyelembe véve úgy döntöttem, hogy itt az ideje korábbi kedvenc filmjeimet előkapni. Első körben Terminator maraton tartottam, habár nem sikerült egyben megnézni a négy filmet, jelenleg a negyedik van betervezve, ezt mindenképp megnézem ma, de ugyebár feliratos, így marad a PC előtti görnyedés. Mivel még le kell töltenem, ezért elővettem a Jurassic Park-ot.  Ha a két nap szintén hideg lesz, de annyira, hogy nem lehet kimozdulni, akkor nekiülök pár filmnek. Első körben a Mátrix trilógia és a Kill Bill két epizódja lenne műsoron.
Szériák tekintetében csak pár kedvencnek néztem meg az aktuális epizódját, emellett az Alias-t vettem újra elő, melynek első évadját már letudtam, s tovább is haladtam a második évadban.
Játékok terén a Silent Hill 3-ba kezdtem bele, habár egyik fő poénját sikerült egy MSN beszélgetés közben lelőni, de még nem adtam fel, hogy ezt az epizódot is kipörgessem.

Hétfőtől pedig jönnek a szürke hétköznapok, nincs megállás csak folyamatos fintorgás, hogy megint menni kell, ráadásul az utam már hosszabb, mivel ilyen időben bicajra ülni nálam nem szerencsés. Egyelőre csak reménykedem, hogy nem kapom el a náthát, habár nem lenne ellenemre egy pár napos kényszerpihenő, bár kötelező jelleggel jön majd a téli „depresszió” szóval barátságot kötök a négy kék színű falammal és átmeneti házasságot kötök a PC-mel.

Nagyjából így telt az őszi szünetem, az, hogy milyen lesz a hétvégém még nem tudom, de igyekszem kihasználni maximálisan.

Hogyan pocsékoljuk el tökéletesen a szabadidőnket?

Kecskenyál

Ha lenne egy olyan tantárgy, melynek tananyaga az lenne, hogy hogyan pazaroljuk el a szabadidőnket mindenféle apró dolgokkal, akkor abból a tantárgyból minden bizonnyal kitűnő lennék.
Először is tervbe volt véve egy új weboldal megalkotása, ami normális ingyenes tárhely hiánya miatt sztornóztam alig egy órával ezelőtt, amikor nem sikerült WordPress-t sokadjára szóra bírnom. Ezzel ment el a hétvégém, s kicsit haragszom is magamra emiatt, főleg, hogy sikerült hazavágnom a blogomat. Nem tudom hogyan, de sikerült összeomlasztani, majd a főoldalt hajtó PHP-Fusionnal készített adatbázissal hoztam helyre, aminek az eredménye az lett, hogy karakterkódolási hiba lett. Szerencsére volt még szeptemberi mentésem, így helyre tudtam állítani a károkat, de elég sok időmbe került, szóval most kicsit sem vagyok boldog.

Ahogy már korábbi bejegyzésemben írtam, beköszöntött az ősz, de olyan csípős ősz. Hétfőn még bementem beszélni az osztályfőnökkel, de szerencsére nem kellett hazudnom, szóval az egész dolgot megúsztam, persze ha mondhatjuk így, azt a „rengeteg” hiányzást. Kedden bátorkodtam bemenni, amikor a legrosszabb idő volt, szarrá áztam, aznap dideregtem is, szóval egy nap szabadságot kivettem, aminek persze egy-két tanár nem örült. Ezen kicsit felháborodtam, mert a másik otthon maradt, én meg bementem és egész nap vizes cuccban ültem végig. Persze, hogy másnap nem mentem be, amikor úgy átfagytam, hogy azt hittem másnapra úgy meg leszek fázva, mint még soha. De szerencsére elkerült a betegség egyelőre.

Sikerült a hetem második felét is elcsesznem, ezt pedig az operációs rendszeremnek köszönhetem. Elég régóta volt már fent a Windows XP Home ahhoz, hogy szépen lassuljon, ami leginkább a rengeteg feltelepített programnak volt köszönhető. Így hát szerdán úgy döntöttem, hogy ideje lesz egy újra telepítést csinálnom, mivel már annyi mindent feltelepítettem, hogy már használt volna, ha utólag csinálok egy törlést a vinyón.
Sikeresen fel is ment az operációs rendszer, így azonnal telepítettem egy téma pakkot, ami persze nem sikerült. S ezek után a Service Pack 3 se ment fel, folyamatosan leállt hibaüzenetekkel, így megvadultam, s előkaptam a Windows 7 RC verzióját.
Szó se róla, én nagyra becsülöm a Windows 7-et, mert rendkívül gyors, megbízható. Egyedüli nagy probléma nálam a PC-m elavultsága, ugyanis csak 100 gigányi tárhellyel rendelkezem az alaplapom elavultságának köszönhetően, továbbá 1 GB rammal és 2,1 Ghz egyszerű Celeron processzorral különböző játékok futtatása eléggé necces. Ráadásul nálam nagy üzemben mennek a letöltések, s hamar megtelik az a maradék 50-60 giga (mert ennyi marad telepítés után, ha feldobok mindent, +pár játékot).
Végül pénteken ismét megváltam a Windows 7-től, ugyanis a Silent Hill 3 erősen akadozott nagyobb felbontáson. Igazából eléggé mérges voltam, mert egy teljes újra telepítés XP esetében majdnem másfél óra, addig Windows 7 esetében fél óra.
Legkésőbb jövő hónapban összeáll az új konfigurációm, így minden bizonnyal akkor már erősebb vassal ülhetek neki a kedvenc játékaimnak (elsősorban a Tomb Raider: Underworld kipörgetése a cél). De egyelőre XP mellett tettem le a voksom, ugyanis az új konfigurációm is 1 GB rammal fog indulni, ami jó pár játék és program esetében Windows 7 környezetben kevés, továbbá új vinyó feltehetően decemberben (minimum 250 Gigabyte-os) lesz, addig szintén kell takarékoskodnom a szabad hellyel, s mivel a mostaninál erősebb lesz a konfigurációm, így magától értetődő, hogy a 7-10 gigányi helyett foglaló játékokat veszem célba.
Természetesen amint sikerül feljavítanom az új konfigurációmat (memória bővítés, esetleg processzor csere) természetesen váltok Windows 7-re.

Csütörtök estém nem telt valami jól, ugyanis sikerült felhúznia egyes embereknek megint, így szinte semmit nem tanultam másnapra. Hogy hogyan is vittem véghez, nem tudom, de sikerült több jó jegyet is besöpörnöm, pedig tényleg nem tanultam rá.
Hangulatrontás jellemző volt tegnapra is, úgy korrigáltam, hogy este megittam három energia italt. Fel voltam készülve, hogy estére huhogás lesz, mert az energia ital ki szokott ütni, de úgy néz ki este mozogtam annyit, hogy kiürüljön a szervezetemből, mert elég korán már aludtam.

Jövő hetem kissé necces lesz számonkérés szempontjából, de jelen helyzetben magasról pottyantok rá, ugyanis csütörtök délután megkezdődik az őszi szünet, ami eddigieknél sokkal hosszabb lesz, azaz 10 napot ölel majd fel. Az más kérdés, hogy hamar el fog telni.
Mivel erősen hideg idő lesz, így minden bizonnyal a legtöbb időmet itthon fogom tölteni. Egyelőre betervezve a Silent Hill 3 kipörgetése van, a maradék idő marad bloggolásra (van némi elmaradásom) és képernyő előtti döglésre marad.
Először is jó pár korábbi filmes kedvenceimet tervezem újranézni, mint a Terminátor; Alien tetralógia vagy a Jurassic Park trilógia, de nem kizárt, hogy a Kill Bill két részét is legyűröm, de kacérkodok a gondolattal, hogy a Mátrix-ot is elő kellene venni.
Sorozatok terén az aktuális kedvencek között a Smallville-nek akarok nekiugrani az első évadtól. Habár a korai évadokat csak gagyinak titulálom, de az új epizódok ismertetőjéből nagyon pozitív benyomásaim lettek. Továbbá egy régebbi kedvencemet tervezem végignézni, méghozzá az Alias-t, aminek első évadát még annak idején megvettem eredetiben, igaz, csak 1999 Ft volt, de igazából nem néztem végig az első évadot, csak bele kukkantottam. Lehet kritikát is kéne írnom róla?

Silent Hill 2 (2001) Teszt

Kecskenyál


Platform: PC
Ha a helyzet úgy hozza, hogy valami okból kifolyólag a négy fal között kell keresnem a szórakozási lehetőséget, akkor minden bizonnyal az esetek többségében inkább egy filmre, vagy épp kedvenc sorozatom épp aktuális epizódjára esik a választásom. Ez leginkább azért van, mert ugyan vannak kedvenc játékaim, s olyanok is akadnak az új megjelenések között, melyek felkeltik az érdeklődésem, de vizuális szórakozás keretein belül valahogy csak a filmek, s sorozatok voltak teljesen kielégítőek ebből a szempontból számomra.
Jó pár évvel ezelőtt egy nyári délutánon, amikor épp eső áztatta a szikkadt talajt, úgy hozta a sors, hogy unalmamban elkezdtem az internet bugyrait kutatni, hogy vajon mi legyen a következő film, amit épp megnéznék aznap délután. Így találtam rá egy hangzatos címre: Silent Hill. Meglesve kedvenc videómegosztó portálunkon az előzetesét úgy döntöttem teszek vele egy próbát. Nem bizonyult rossz döntésnek a választás, mert a film tetszett olyannyira, hogy utána többször is megnéztem. A történet, zenei aláfestés, s befejezés olyannyira hatással volt rám, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lehet tulajdonképpen maga a játék, ami az alapja volt a filmnek. Általában a játékokból készült filmek gyengébbek szoktak lenni az eredeti „forrásnál”, ezért végül úgy döntöttem, hogy mégis teszek vele egy próbát ennek ellenére. Az első rész 1999 elején látott napvilágot, s sajnálatos módon PC-re nem jelent meg, ellenben leleményes rajongóknak köszönhetően egy emulátor segítségével játszhatóvá vált mindenki számára, bár emiatt az irányítás hagyott némi kívánnivalót maga után, de szerencsére akadt egy-két virtuális ismerős, akik hatalmas rajongója volt – és minden bizonnyal jelenleg is az – a szériának, így lelket öntöttek belém, ami elszántsággá vált, hogy az irányíthatatlanság ellenére is végére akarok érni a játéknak. Végül pozitív kicsengése lett a dolognak, s bizonyossá vált, hogy amint szabadidőm engedi „magamévá” kell tennem a második részt is, amiről ódákat zengtek, s zengenek játékos berkeken belül, miszerint teljesen sikerült felülmúlnia elődjét. Ami pedig nagy szó, hisz kevés olyan alkotás van, amelynek folytatása magasan veri az elődjét.
1999-ben az első epizód hatalmas sikert ért el annak ellenére, hogy konzol exkluzivitást élvezett, s máig nem jelent meg hivatalosan PC-re. Közel három évet kellett várniuk a rajongók, hogy kezükbe vehessék a Silent Hill 2-őt, mely új történettel, új főhőssel a középpontban jelent meg 2001-ben. A játék hatalmas siker lett olyannyira, hogy az utána következő epizódoknak még megközelíteniük sem sikerült azt a pozitív kritikai visszhangot, eladási mutatókat, amit a második rész produkált. Elmondható ennyi év távlatából is, hogy nem csak a Silent Hill sorozat legjobbjával állunk szemben, hanem a túlélő horror műfaján belül is igazi gyöngyszemről van szó, amire simán ráaggathatjuk a minőségi jelzőt.
Ezúttal is férfi főhősünk lett, James  aki egy nap kap egy levelet feleségétől, melyben közli vele, hogy egy korábbi helyükön várja őt, ami Silent Hill-ben található, ami azóta inkább egy szellemváros, mint egy kellemes üdülőközpont az ott történt rendhagyó események óta. Szerelmes hősünk természetesen útra kel, s meg sem áll a városig. Azonban a célja nem az, hogy újra lássa feleségét, hanem kiderítse az igazságot. Ugyanis a levél a felesége kézírásával íródott, amivel egyébként nem lenne baj, ha a nő nem lenne halott egy ideje…
„In my restless dreams I see that town: Silent Hill. You promised you’d take me there again someday. But you never did.  Well I’m alone there now, in our special space. Waiting for you….”
Tovább… →

Ősz

Kecskenyál

Beköszöntött. Ma egész nap esik az eső, ami nem jelent mást, mint hogy kénytelen vagyok itthon ülni, netezni és/vagy filmeket, sorozatokat nézni. Ez van.

Holnap meglátom mi lesz, ugyanis beszélnem kell az osztályfőnökömmel, ugyanis amikor beteg voltam, voltam olyan okos, hogy egy mezei megfázással nem mentem el orvoshoz, így természetesen nincs igazolásom. Habár jelen pillanatban le is szarom magasról, mert hiányzásaim napjainak száma még a kétjegyű számot se éri el, továbbá minden tantárgyból van jegyem, s nem is rosszak. De azért nyomatékosítanom kell, hogy közbeszólt az élet, ilyenkor nincs mit tenni. Még akkor is, ha ez csak fél igazság, melynek van valóságalapja, de nem játszott közbe az iskolai hiányzásaimba.
Tudom, nem szép dolog hazudni (jelen pillanatban jelenleg így van), de úgy vagyok vele a tavalyi év végén több embernek is el kellett volna véreznie hiányzásai miatt, főleg azoknak, akik 2-3 hónapot is „kivettek” szünetnek. De nem, ők itt vannak, és folytatják a „munkájukat”, akik meg bejárnak dögöljenek meg… Szép.

A fent említett hiányzások miatt nem tudtam adni egy jó tanácsot pár embernek, hogy először szedje ki magából azt a bizonyos gerendát, aztán keresse bennem a szálkát. De ugye ami késik, az nem múlik.
Péntek este végre kimozdultam itthonról, csak úgy, mint tegnap este. Na nem volt nagy valami, 1-1,5 óráig voltam csak távol. Egyszerűen nem volt kedvem itthon vagy épp máshol ülni, amikor elég jó idő volt. Tegnap ráadásul jó meleg is volt este, amit édesen főszerezett egy kis szél, szóval elég nagy hülyeség lett volna részemről itthon maradni, főleg hogy egész nap a gép előtt ültem. Ugyanis a weboldalamon egy enyhe változtatást hajtottam végre rögtön azután, hogy kimostam, s mire észbe kaptam már este nyolc óra volt!

Ma az interaktív vizuális élmények tengerébe vettem bele magam, azaz több mint egy hét után ismét nekiállok a Silent Hill 2-nek, annak a túlélő horror folytatásának, ami nekem nagyon tetszett. Nem hiszem, hogy ma végig vinném, de nem zárom ki ennek a lehetőségét.

Silent Hill – A halott város

Kecskenyál

Műfajában számomra benne van a Top 10-ben. Nem tudom vajon akkor is ezt mondanám, hogy ha játszottam volna a játékokkal is?
Minden esetre nagyon hangulatos film volt az elejétől a végéig. Nekem nagyon bejött, pusztán azt sajnálom, hogy még semmi hír nincs a második részről.

Mint már említettem a játékokkal (sajnálatomra) nem játszottam. Kipróbálás erejéig jutottam a film megtekintése után. Abból a kevésből azt mondhatom, hogy sikerült a látottak alapján átültetni a filmre a hangulatot. Talán annyi különbséggel, hogy a lányát kereső személy a filmben nő, míg a játékban férfi.
Tovább… →

Silent Hill (1999) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC

Kb. egy hete írtam meg a Silent Hill film kritikáját, melynek kezdő soraiban épp arról írtam, hogy magukkal a játékokkal nem játszottam, s csak kipróbálás erejéig jutottam.
Nos, a kritikám jövő hét hétfőre volt időzítve, azonban egyéb hangulati tényezőknek köszönhetően nekiültem az első játéknak is, s végül annyira beszippantott, hogy ki is pörgettem. Így ennek fényében azonnal közzé tettem a filmet, hogy közzé tudjam tenni a játékról szerzett benyomásokat.
Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, 1-2 húzócím az, amit többször előveszek. Azokkal a játékokkal, melyekkel találkoztam szinte csak kipróbálás erejéig jutott, azonban pár címnek sikerült lekötni annyira, hogy valóban kipörgessem. Igaz, azóta is ott rohadnak valamelyik tokban.
Elég kevés olyan filmmel találkoztam, aminek „hírnöke” egy játék volt. Történetesen talán kettőt tudnék felhozni hirtelen, aminek a nevét is tudom. A Silent Hill ebből kiesik, ugyanis előbb láttam a filmet, mint ahogyan kipróbálhattam volna a játékot. Magáról a filmről csupa jót tudok csak mondani, semmi negatívat nem tudnék felhozni, esetleg a film befejezését, ami már folytatásért kiállt (habár jelenlegi hírek szerint nem lesz).
A film megtekintése után, természetesen az összes fellelhető anyagot elolvastam, amit érdemes a sorozatról tudni. Hiába, hajtott a vágy, hogy magamévá tegyem a játékot is, s kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a város utcáin bolyongani egy-egy karaktert irányítva. S persze nem utolsó sorban arra is kíváncsi voltam, hogy melyik a jobb: a játék vagy a film.
Tovább… →

Egy tökéletes hétvége

Kecskenyál

Péntek délután is akartam már írni egy kis szösszenetet, de kicsit fáradt voltam, aztán estére annyira felélénkültem, hogy teljesen meg is feledkeztem arról, hogy bejegyzést akartam írni. Mire észbe kaptam, már erősen szédelegtem lefele a székről, szóval inkább lefeküdtem.

Csütörtökön eléggé siettem haza, ugyanis még előző nap letöltöttem a District 9-et, amiben ugye Peter Jackson keze is benne volt, s a King Kong óta mélységesen tisztelek. Azonban rá kellett ébrednem, hogy két órát elvesztegettem az életemből. Gyógyír a sebre a Sanctuary volt, amit még az utolsó héten próbáltam be, de szintén lemez és helyhiány miatt félretettem.
A csütörtököm hamar eltelt, este kicsit tovább maradtam fent egy órával, mert úgy voltam vele, hogy másnap úgy se olyan nehéz, továbbá délután majd ledőlök pár órára.
Pénteken a vártnál korábban elengedtek minket, aminek én nagyon örültem. Ugyan a buszt lekéstem, de csak 20 percet kellett várnom a következőre! A buszon kissé kényelmetlen helyzetbe kerültem, ugyanis pont egy férőhelyes ülőhelyet választottam, ami ráadásul úgy helyezkedett el, hogy épp kristály tisztán rá lehetett látni egy nőre, aki az út során többször előkapta a mellét, hogy megszoptassa a gyerekét. Nem akartam, hogy a férj/vagy más perverznek tartson, aki csak ilyen esetekben lát női mellett, így kénytelen voltam roppant kényelmetlen ülő pozíciót felvenni, ami 5 perc után enyhe fájdalommal járt. De szerencsére a következő megállónál szálltak fel, s nem is kevesen, így a nő takarásba került, én pedig ismét felvehettem a kényelmes pózt.
Már elég korán hazaértem, amikor is megláttam, hogy a Supernatural új évadának első részéhez már magyar felirat is elérhető. Kíváncsi voltam, így hát neki álltam letölteni. Ugyan csalódás volt, de annak jó volt, hogy kissé felébresszen, s délután négykor már nem akartam lefeküdni egyet aludni.

Délutánom pedig azzal telt, hogy neki feküdtem a Silent Hill játéknak, amit egyrészt a film pozitív hatása miatt (kritikát írtam róla, időzítve van a bejegyzés) kezdtem el, s majdnem feladtam, amikor a hangulat eléggé berántott. Lényegében már a játék felén túl vagyok, nagyon élvezetes, sőt a második részt is letöltöttem, amibe délután belekukkantottam, s máris találtam két zeneszámot, ami bejött, így leszedtem a zenei albumot, melyen megtaláltam pár számot, ami elhangzott filmben is. Szóval játékok terén most a Silent Hill-t nyomom (kritika lesz róla, ha kipörgettem), utána pedig a második résznek esek neki (kritika erről is lesz).

Hétvégére nem terveztem semmilyen programot, így teljes egészében itthon töltöttem, többnyire egyedül. Tegnap délután anyámmal elmentem bevásárolni a Tesco-ba, majd később elmentem a MediaMarkt-ba DVD-ért, ahol sikerül megint beégnem a számla – blokk kérdésnek köszönhetően.
Mivel DVD hiányban küszködtem, ezért rögtön két csomagot vettem, hisz szeptember végén érkezik a Terminator: The Sarah Connor Chronicles 2. évada DVD-n, ami alapból 6 lemez, de ugye feltétlenül kellenek majd a rippek is, ami +2 lemezt fog „felemészteni”. Este is megvolt a program: mozgó vidámpark.

Ma egész nap töltögettem, nem sokkal ezelőtt adtam fel. Ugyanis olyan helyről töltök, ahol iszonyúan belassult a letöltést, s nem akartam már szenvedni, hisz a sávszélességem egy ötödével jön a kiválasztott anyag. Majd holnap délután.
Minden „mozdíthatót” leszedtem a másodlagos vinyóról, erre kiderül, hogy két nyári sorozatnak is csak jövő héten lesz a fináléja. Remek.

Bő egy évvel ezelőtt lestem bele a három részes Fallen című sorozatba, ami az akkori hiányos angol tudásomnak, s magyar felirat hiányának köszönhetően csak az első részt tudtam megnézni. Gondoltam azóta fejlődtem nyelv terén, be tudom fejezni, amikor egy noname oldalon ráakadtam az utolsó két rész feliratára. Az első részt úgy is régen láttam, szóval az esti program ez lesz.

Jövő hét is ígéretesnek néz ki, ugyanis egy iskola rendezvény miatt (amin természetesen nem fogok megjelenni) kapásból 5 órám elmarad, így ki tudom pihenni magam. Egyetlen negatívum, hogy a születésnapom pont arra a legrosszabb napra esik. Nem elég, hogy a legrosszabb óráim vannak aznap, de még testnevelés is lesz sok gyökér társaságában… hát nagyszerű.

Tervek…

Kecskenyál

Anyám úgy kb. három órája kijelentette, hogy ő bizony hétfőn elmegy és csak pénteken, vagy szombaton jön haza. Ennek úgy igazából semmi köze nem lenne hozzám, de pár részlet eléggé is érint, így jelentősen át kellett gondolnom mit akarok majd csinálni az utolsó héten. Pontosabban azt, hogy mit tudok csinálni az utolsó héten, mert hát időzíteni azt tudni kell.

Hogy mi is a probléma? A probléma az, hogy van két aranyos kutyánk. Ez önmagában még nem jelentene problémát, ha nem egy nagy családi házban laknánk, ami három részre van osztva, így mi, valamint két idős, külön álló emberrel osztozunk az udvaron. Az egyik kutyával semmi probléma nincs, viszont a másik már elég öreg, s eléggé elkényesztette anyám, s ha elmegy valahová, akkor bizony nem tud csendben maradni, akár hol is van. Ráadásul még kiskorában kikönyörögtem, hogy ne csukjuk ki a hidegre, így a lakásban van a másikkal együtt (most őszintén, kit tud kicsukni egy kölyök kutyát az udvarra??). Csak ugye az a baj, hogy nem tudja magával vinni, apám meg csak késő délután jön haza, szóval kemény 5 napnak nézek elébe. Hurrá, hurrá.

Mint mondtam időzíteni tudni kell, és persze pont utolsó hétre, aminek nem örülök, s az őszintén kicsit idegesít is.
Az már biztos, hogy nyugodtan nem fogok tudni semmit csinálni, itthonról meg nem szívesen mennék el, lévén, hogy szinte a ház egy átjáró, jönnek-mennek az emberek, aztán nem egy olyan van, aki teljesen felelőtlen és kiengedi a kutyákat, aztán én meg mehetek utánuk. Továbbá az öreg kutyát viszonylag én tudom csak kezelni, ha anyám nincs itthon, s mivel a másik kutyánkon kívül minden más ebnek neki megy (az udvar szomszédénak is), így a lakásban van, és csak kísérettel jöhet az udvarra, jó mi?

Az már biztos, hogy még apám haza nem érkezik, addig nem nagyon akarok elmenni sehová, őrködöm a házi kedvencek felett. Mondjuk ez csak a hétfői tervezett programomat érinti, s mivel úgy is csak késő délután szoktam elmenni itthonról, így azt legalább nem érinti. Szóval kb. délután 5-ig gubbaszthatok itthon. Szóval kiötlöttem, hogy mit is tervezek csinálni az utolsó héten, ami érinti már magát a mai napot is (igaz, még csak hajnali fél három van :D)

Strand:
Anyám kiruccanása ezt a szórakozási formámat érinti a legjobban. Azt terveztem, hogy az utolsó két hétben két naponta kijárok, hisz a kiszemelt strand ingyenes. Ez kútba esett, hisz szépen leégtem, s még mindig a „vedlési” fázisban vagyok, tehát már ez is áthúzta ezt a tervemet, de úgy voltam vele, hogy majd meglátom mi lesz a jövő héten, s ha idén nem is, de a nyári szünet alatt még utoljára kinézek. Nos jövő hétvégén már kevesebb az esélye, hogy kimenjek, viszont most vasárnap teszek egy próbát.

Játékok (PC):
Ugyan néha napján elkap a hév, és órákat ülök a gép előtt, de ez ritka, az még ritkább, hogy egy játék besszippantson annyira, hogy minden szabadidőmet ráfordítsam. Persze akad pár kedvenc, de nem hiszem, hogy ezzel fogom tölteni az időm nagy részét.
Az első játék a The Sims 3 lenne, aminek már két hete leszedtem a teljes verzióját, hogy a patch kijavítson egy súlyos hibát a játékban. Egyelőre még nem játszottam vele, csak az előző, félkész verzióval, szóval nem sok tapasztalatom van. Mivel életszimulátor, így nincs benne olyan, hogy vége, habár a The Sims 2-őt, és annak kiegészítőjét rongyosra játszottam. Meglehet az új részt majd elteszem téli szünetre, akkor úgy is itthon döglök, mínuszokba meg nem megyek ki csak úgy.
Ugyan fent van a Silent Hill első része, valamint az Alias játék, de nem hiszem, hogy velük időt fogok tölteni. Az előbbi a grafika és a billentyűzetről való borzasztó irányítása miatt, míg az utóbbit leginkább az egyhangúsága miatt passzolom. Ma este tettem fel a Tomb Raider Underworld-öt ismét. Mivel abszolút kedvenc a sorozat, a játékot teljes egészében pedig csak párszor pörgettem ki az előző két résszel szemben, így lehet ennek adok még egy sanszot (leginkább a játék lassúsága miatt hanyagolom, még kevés a vasam hozzá).

Filmek:
Mozi kilőve, semmi figyelemfelkeltő nincs a mozilistában számomra, így marad a DVD. Mivel tervezem a legújabb Harry Potter film megnézését, így újranézem az eddigi részeket, mivel nem sok mindenre emlékszem. Az első kettő tetszett, a többi már csak fogyasztható darab részemről.
Annak idején nem tudtam eléggé értékelni a Gyűrűk Urát, de miután láttam Peter Jackson King Kong-ját, úgy döntöttem adok még egy sanszot a trilógiának, melynek utolsó két része a 4 órás bővített verziót tartalmazza, azaz 11 órát szentelek majd ezekre a filmekre.
Még két kultikus sorozatot tervezek újranézni, név szerint a Jurassic Park trilógiát, és az Alien tetralógiát. Mert ugye mire jó a digitálisan felújított képminőség, ha nem erre?
Már régóta tervezem, de sort kerítek mindenképp a négy Terminátor filmre, valamint az eddig elkészült két Tomb Raider filmre is. Ha még belefér, akkor megnézem az ötödik Fűrész filmet, ha már letöltöttem és három hónapja ott áll a korongon.

Sorozat:
Holnap bepróbálom a Sanctuary pilot epizódját, aztán meglátom maradok-e a további részekre. Megnézem a Weeds és a Hung aktuális epizódját, ami csak 40 percet fog elrabolni az életemből. Továbbá még nyár elején kezdtem el nézni ezt a Tell Me You Love Me című kemény párkapcsolati drámát, ami iszonyatosan unalmas, de mivel csak 10 részes, így a maradék négy részt már csak megnézem, amúgy is kíváncsi vagyok a végére.
Tervezem még folytatni az X-aktákat, ami a második évad 14. epizódjától tervezem folytatni, aztán meglátom mire jutok egy hét alatt, de a második évadot mindenképp szeretném befejezni.

Web & Blog:
Kb. egy hete rendesen be van halva az MSN-em, gondolom majd szeptembertől lesz megint élet, mint tavaly. Szóval nem hiszem, hogy fellépek. Fórumozgatást eddig se vittem túlzásba, azok is ki vannak halva valamennyire.
A blogot rendbe teszem, még ma, ugyanis megtaláltam a sorkizárt funkciót a részeletek mögött 😀 Egyébként, ha időm lesz, kedvem lesz, akkor röffentek ide majd kritika címén valamit a Tell Me You Love Me, X-akták illetve a The Big Bang Theory-ról, illetve még a The Sims : Castaway kritikát is szívesen megírnám.

Egyéb:
Ha a sors is úgy akarja, vasárnap strand. Ha nem, akkor a fenti programok közül valamelyik. Az már biztos, hogy késő délután én röppenek itthonról és csak valamikor kilenc tájékán esek haza. Emellett felkészülök az évkezdésre: nagytakarítást tartok.
Továbbá keddre ütemeztem be egy nagymosást, de csak az itthoni cuccaimat mosnám ki, amiből nem kevés van. Csak azt hagynám meg, ami rajtam van. 😀 Feltehetően már másnapra megszáradnak. Csütörtökre ismét egy mosást tervezek, de az utcai és iskolai ruháimat tervezem kimosni, gondolom megint tele lesz az udvar.
Utolsó sorban pedig normalizálni az alvást, azaz korán lefeküdni és korán kelni, hogy ne dőljek ki már az első iskolai napon.

Jövő hét vasárnapján pedig dobok majd ide egy szép hosszú bejegyzést, összefoglalva az egész nyarat, valamint pár sort még írok, hogy a fenti tervek közül mit sikerült ténylegesen megvalósítanom.