Emlékszem, hogy meglepetés programként indult, hogy menjünk moziba. A mozis világot annyira nem követem, szóval kellő meglepetés volt, hogy horror filmre ülünk be. Mivel akivel mentem már másodjára nézte volna meg, így engedtem neki, s beültünk az IT: Chapter One-ra. Nagyjából húsz perc kellett hozzá, s már élveztem is. Természetesen nem volt kérdés, hogy a Chapter Two-ra is elmegyek, amely ugyan gyengébb volt, mint elődje, de bőven szerethető volt ennek ellenére. Ebből fakadóan pedig örültem, hogy készül egy újabb alkotás. Annak már kevésbé, hogy sorozatként tér vissza, hiszen ezek az alkotás jóval kevesebb büdzsével készülnek, mint a mozis változatok. Ebből fakadóan nekem az első rész nem nyerte el a tetszésemet, de jól döntöttem, hogy végül egyben nézzem meg az évadot.
A sorozat miért volt rosszabb, mintha mozifilmként készült volna el? Ezt nehéz megmondani elsősorban, hiszen ha megnézzük, akkor sorozatként nagyon jól tudott működni az, hogy lassan, de biztosan elkezdett építkezni. Viszont, aki horror elemekre várt, s arra, hogy a bohóc mikor tűnik fel annak hatalmas csalódás volt, hiszen nagyon sokáig építkezett a sorozat, ezért pedig nagyon sokszor érezhettük azt, hogy sok az üresjárat. Emiatt pedig unalomba fulladt az egész részemről. Mivel egy vonatúton kezdtem el pótolni, így nagyon más választásom nem volt, mint hogy végignézem. Nagyjából az ötödik epizódig azaz az első évad feléig kellett várni, még tényleges beinduljanak a dolgok. Nekem teljesen úgy tűnt, hogy a sorozat felépítése arra játszana, hogy majd az első évad végére induljon be. Mintha spóroltak volna az alkotók.
Sokan az év meglepetésének tartották, s jó pár pozitív véleményt is elolvastam, de igyekeztem magam távol tartani, hogy ne legyenek magasak az elvárásaim. Ennek ellenére én valahol maximum egy erős közepest tudnék neki megszavazni a vontatott történetsor miatt. Minden bizonnyal már a harmadik résznél abbahagytam volna, ha ezt hetiben kellett volna követnem.
A karakterek annyira nem hatottak meg, s valahogy mindegyik semlegesen hatott rám. Nem igazán foglalkoztam velük, így egy idő után csak arra figyeltem fel, hogy a készítők valahogy másolni akarnák a filmet. Ami egyik szemszögből nem lenne baj, hiszen a film sikeres volt, s én is szerettem. A másik szemszögből viszont egy hatalmas probléma, hiszen nem próbál újat mutatni, hanem inkább biztonsági játékot próbál játszani. Utóbbi volt az, ami inkább szúrta a szememet, mert nagyon lassan jutottunk el oda, hogy beinduljon a széria, s akkor tényleg már élvezhető legyen. És bár egy kissé zárt keretek között kellett mozognia lévén előzményként készült.
Összegezve nem tartom kiemelkedő jónak, de rossznak sem. Inkább közepesnek mondanám, hogy ha megnézem, hogy miről is kellene szólnia. Ahogy láttam érkeznek még epizódok, s azokat is csak úgy leszek hajlandó pótolni, hogy egyben nézem meg őket. Minden bizonnyal meg vannak az anyagi keretek, de azt gondolom inkább legyen még kevesebb rész, de legalább élvezhetőek legyenek azok. Előzményként pedig hatalmas korlátok közt kell megalkotni történetileg. Mindenesetre a záró képsor hatalmas meglepetés volt, ezért pedig jár a plusz pont az alkotóknak.