Középiskolás korom óta bevett szokás, hogy a szilvesztert itthon töltöm. Egyrészről nem iszok alkoholt, s emiatt a bulik részemről kimaradnak, s ismerőseim körében mindig vannak olyanok, akik elég sokat fogyasztanak, s ilyenkor érzik jól magukat. Másrészről nem érzek magamban semmi ünnepelni valót azért, mert a naptárban egy nap pirossal van írva, s nem pedig feketével, továbbá nekem ez a nap ugyanolyan, mint az összes többi. Harmadrészről pedig mindig akadnak olyanok, akik túlságosan jól érzik magukat, s emellett pedig a féktelen petárdázás is komoly gondokat okozhat.
Tegnap azonban kétszer is lemerészkedtem az utcára, hiszen ha már a karácsony nem is, de a szilveszter gyönyörűen fehérbe borult. Megcsodálhattam az első, ámbár nem épp bizalomgerjesztő hóembert. Kétszer is lementem, de aztán a hideg győzött, s inkább a meleg lakást választottam. Sajnos reggelre eléggé latyak lett, így az, hogy forduljak egyet a városban, mint terv elvetettem.
