Nem volt rossz, inkább azt mondanám semleges volt a gyakorlat így önmagában. Nem volt nehéz, de néha fárasztó, és ha olyan kedvem volt, akkor az egész csürhét a fenébe kívántam mindenestül. És tegnap nem sokkal hét óra után letudtam a gyakorlatom, habár már hivatalosan pénteken vége volt. Gondoltam nagy megkönnyebbülés lesz, öröm, helyette inkább csak dühös voltam. Eléggé. De kezdjük az elején.

Ugye alapjáraton úgy szólt a megegyezés, hogy amint vége pénteken az iskolának, következő héten már megy a gyakorlat, ami két hetet jelentett volna, s napi 8 órában kellett volna dolgozni. De kellett a személyim fénymásolata, illetve önéletrajz (WTF??), és persze egy nem létező bankszámlaszám, amit még azon a héten megkötöttem. Hiába, egy héttel kitolták, gondolom adminisztratív szempontból így volt a legkönnyebb. És akkor jött a sokk, hogy a napi 8 órát a cég nem engedélyezte, csak 6-ot. Így a két hét gyakorlatból három hét lett. A júniusom elúszott volna, de így be lett “piszkítva” a július is. És aztán ugyebár megbetegedtem, kiesett négy nap. De hát kapok pénzt, csak dolgozzam le, egyébként mehetnék a fenébe, anélkül is leigazolnának. Csak hát a pénzt kapok. Jól van ebbe a hétbe is belement három nap. Próbáltam nem frusztrált lenni, de egy idő után csak azt láttam, hogy ez mennyire sz@r.

És valljuk be, az volt. Az iskolai gyakorlatokhoz szinte alig tudtam hozzátenni valamit gyakorlati szinten, hisz én ott tanuló voltam, így az árufeltöltésen és a zöldség, gyümölcs mérésen kívül szinte semmi érdemlegeset nem tudtam csinálni. Így például sem a csemege pultba, sem a pénztárba nem ülhettem be, habár ahhoz még lett is volna kedvem. Ezzel telt el gyakorlatilag 90 óra, ami szépen három hétre volt beosztva, de mégis lett belőle négy hét.

Igazából nem értem miért nem lehetett volna ezt a tanév ideje alá betenni, hisz a modul képzésnek hála, egy anyagot egy héten négyszer visszakapunk négy különböző órán. Ez kb. olyan érzést kelt bennem, hogy betettek plusz órákat, “árnyék” tantárgyakat, aminek témája, tananyaga ugyanaz, mint másik kettőnek. Mivel szükséges, hogy tovább tudjak menni a következő tanévbe, így prioritást élvezett a gyakorlat. Hisz ha megvan, jövőre elkezdhetem az utolsó évemet.

Maga a környezet, a dolgozók nem voltak vészesek, segítettek tény. De valahogy én többet vártam. Tegnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a fizetésem egy negyedét vásárlási utalványként kaptam meg. Ráadásul nem is egyben, hanem egyből két részletben. A bolt áraihoz mérve pedig szinte egy jelképes összeget, 1500 forintot, amiből igazából nem nagyon tudtam mit vásárolni. Igen, vettem egy Coccolino öblítőt, a 2 literes fajtából, ami elég lesz szeptemberre. Meg gondolom majd azt veszek egy hónap múlva is, mikor megkapom a másik 1500 forintot ilyen utalványban. Az meg elég lesz októberre.

Nem akarok telhetetlennek tűnni, de ha alig kapok tízezer forintot, az még nem tragédia, tudok belőle alkatrészt venni az épülő PC-mhez. De levenni belőle három ezret, az már fájdalmas számomra. Én megértem, hogy nem az ott dolgozók a hibásak, főképp a főnökasszony, hisz ők is kapnak ilyen utalványt. Csak ugyebár ők kapnak egy órabért, aminek én csak a negyedét kapom meg. Ráadásul, ha diák munkaként vettem volna fel a munkát, akkor a felét is megkaptam volna. És felmerült bennem a kérdést, hogy azt a kicsi összeget miért kell így megkurtítani. Mert egy szót se szólnék, ha máshol tudnék vele fizetni. De nem, csak ott vásárolhatom le. Én megértem, hogy más nem kap pénzt a szakmai gyakorlatárért, én ennek fényében összetehetném a kezem. De akkor is mélyen felháborított a dolog.

A másik csalódás talán az volt, hogy reménykedtem, hogy hamarabb elengednek. Hisz már este 6 után már a kutya sem néz be az üzletbe, csak állok a hűtő mellett, mint egy hülye, és várom mikor mehetek. De csak meg kellett várni a zárást.

Talán ami leginkább zavar, hogy a diákmunka számomra kilőve. A munkahelyek telítődtek, amikre pedig van hely, az nem túl jól fizet, vagy nincs szerződés. Szerencsére én nem szeretem a discót, utálom a cigit, az alkoholtól a gyomrom forog, így nálam a “szórakozás” ezen – egyébként hallatlanul költséges – formája kilőve. Nem kerülök sokba, ha úgy tetszik. De azért csak jó lenne néha többet költeni, vagy csak spontán vásárolni valami költségesebbet.

Maximálisan úgy érzem, hogy ez a gyakorlat semmit nem ért. Arra volt jó, hogy ne tudják más munka után nézni, aztán itthon üljek. És ráadásul a kupont megkaptam, de a fizetést még nem…